Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-15 / 37. szám

_____T 0 V I S E K.

Tl

eklnm !

De nem amerikai-szabású, nem a legnagyobb dobbal vert a tetszetősen divatos, nem nagy kaliberű felültetés, hanem a jóakaratu megemlékezés humoros köntösébe öltöztetett szolid magyar-reklam (igazi szókimondás I) a

Tolnavármegyei Garay féle Képes Naptár érdekében, mely megjelenik a legrövidebb idő alatt, a művelt lelkű, erős jellemű Molnár M&r ur könyvnyomdájában s kiadásában, igen díszes külalakban, igen bő és becses tartalommal, igen olcsó pénzért / , . . Szerencsés voltam betekinteni — ez ügyben I — a nyomdászat titkaiba s láttam, hogy a Molnár mit őrlet ? Csupa finom liszt fog kikerülni az ő malmából I . . . Már a naptári rész, a csillagászati és időjárási feljegyzések, oly szép édes reményekkel kecsegtetnek bennünket e pompás naptár szerint, hogy szinte már előre vig őrömtől duzzad a kebel s repdes bennünk a szív, hogy mily boldogok leszünk az 1905-dik esztendőben I S láttam aztán — és olvastam — a naptár szellemi tartalmát képező iratokat, munkálatokat, képeket, ismertetéseket. Oh mily végtelen gazdagság, mily gazdag szellemi termékenység, mily sokoldalú ismeret nyújtás, mily nagy tudás és bő humor mindenütt I . . .

Egy kedves olvasó-könyv lesz e naptár, gazdagnak és szegénynek, nem egy évre, hanem végtelen időkig, mert a benne megjelenő művek úgy a tudós szerzők mázsás tudományát, mint humorosan röpködő lelkűk örök-csillogó gyöngyszemeit ragyogtatják elő.

Lesz e jeles és nagy naptárban minden, akárcsak a kisasszonynapi vásárban. Dús választékban megtalálja a figyelmes szem, a sóvárgó szív és a kutató lélek mindazt, a mit akar, óhajt és keres. —- Hogy szóljak valamit a szellemi rész, az irodalmi rovat munkásairól is, hát kérem ott lesznek mindenekelőtt a » Tolnamegyei klasszikusok*. Dr. Várad]} Antal, Rátkay László, Sántha Károly, Kálmán De szó (a régibb gárdából!) Borzsák Endre Horváth Ignáez, Fóldváry Mihály, Kováeh Aladár és Surányi Viktor (az ifjabb nemzedékből.) Ott lesznek a tanügybarátok, a jeles tanár-irók: Valló Albert, Haugh Béla, stb. stb. Olt lesznek lapjaink jeles szerkesztői: Boda Vilmos (tényleges balpárti) és Dr. Leopold Kornél (reménybeli jobbpárti) képviselők és sok más nyilvános és titkos irodalmi nagyság, honoratior, capacitás, illustris férfiú, ked2.__________________________________

TO

LNAMEOYEI KÖZLÖNY 37. sz. ____________1904. szeptember 15.

vé

s társaságban, gyönyörű csoportban, elragadó ensemble-ban I , . .

Szóval minden tekintetben jeles és nagyszerű lesz a »Tolnamegyei Garay Naptár« elannyira, hogy örökre fájni fog a lelke annak a jó tollú I írónak, a ki restségből, vagy feledékenységből I szellemi termékével nem gazdagabbitotta e kitűnő naptárt j őrökre bebegeszthetetlen sebtől fog vé- rezni a szive annak az iparosnak, kereskedőnek üzletembernek, a ki e naptárban nem kürtólte világgá áruczikkeit; örökre bús levertség keserű fájdalmának gyilkos köde nehézkedik azok kedélyére, a kik e nagy naptár szellemi részét nem olvashatták I

Tessék elhinni, hogy szerény magam, törpén kicsiny szellemiségemnek egész fogyatékos raktárát sikra szállítottam, harczba vittem, mint az oroszok csatasorba állítják most minden példány I kozákjukat a japánok ellen ; igyekeztem valami nagyon jót, szépet és mulattatót írni, — de mikor hadiszemlét tartottam a naptárba besorozott czik- I kék irodalmi hadserege felett, akkor vettem észre,

I (nagy szégyen és báokódás között I) hogy az én : naptári czikkem »az én szemeim előtt s kritikám I szerint úgy vélt vitéz japán-Herkules: a többi remek irodalmi dolgok között csak nyomorult irálygyokorlat, csak futni kész megver* orosz sereg, csak hitvány semmiség. Hát képzelheted t. olvasó,

| hogy ha az én czikkem, melybe egész eszemet,

I minden tudásomat, repülő fantáziámat, csillogó humoromat beleönteni vágytam, a többiekhez ha- I sonlitva nem ér semmit: milyen lehet az a többi ? I . . .

Óh vedd meg e naptárt s irj bele Te is

Kérve-kér, javadért, e szerény Tövist

Meglásd, hogy igazat fogsz adni nekem;

Ily naptár nem minden bokorba terem I

Megütöm még egyszer Molnár Mór ur érde- I kében a tisztességes reklám szelid-hangu kis dob- I ját; vajha e dob pergése megüsse a t. olvasó j füle dobját s tömeges pártfogásra t ömörülve, örömmel lessük-várjuk a nagy napot, mikor a Mór : megtevén kötelességét, igy szól : »A naptár mehet!*

Palást.

— Kérjük mindazon előfizetőinket, akiknek előfizetése folyó évi szept hó 15-én lejárt, hogy azt megújítani s az összeget czimünkre beküldeni szíveskedjenek.

IRODALMI CSARNOK.

Vitéz Tamás ur és felesége.

Már megint zsörtölődött velem az oldalbordám ! — mormogott magában. Vitéz T amás ur, ki ilyenkor szobájának egyik sarkába, künyvei és Íróasztala mellé szokott húzódozni és a világ I múlandóságáról és az élet haszontalanságaról morfondírozni.

— Borzasztó I Azt hittem, hogy angyalt választottam, mikor feleségnek kértem, hej pedig most látom csak, hogy mekkorát nyúltam én akkor félre,

— Hogy is lehettem én Vitéz Tamás, okleveles mérnök, ki mindent oly jól tud kiczirkal- mazni és logaritmusokkal o'y pontosan kiszámítani, olyan ostoba fajankó és Xantippe egyenes utódját feleségül venni ?

— Igazán magam is elcsodálkozom némelykor ostobaságomon ! Hát hol is lehetett akkor az eszem ? Azt hiszem, hogy nem is volt akkor egy csepp eszem sem, különben meg kellett volna látnom és hallanom, hogy milyen borzasztó nyelve van az én leendő feleségemnek. (Fene lett volna, nem ám feleségem !)

— Pedig emlékezem még nagyon jól, hogy mennyire sajnáltam szegény Szokrates uraságot, mikor tanárom elmondotta házaséletéuek mártírom- ságát. (Úgy látszik, szegény tanáromnak sem lehetett valami angyal felesége, mert nagyon élénken tudta ezt az állapotot színezni.)

— És ime, most én vagyok Szokrates ur utódja I

— Szegény fejem ! Istenem, hát mit vétettem én, hogy Szokrates utódja lettem ?

— Igaz, hogy tudományban, okosság, híresség és más eféle dolgokban egy cseppet sem hasonlítok rája. (Legalább sem én, sem más nem tud felőle.) De feleség dolgában teljesen kiállom vele a versenyt, sőt ha a logika nem csal, a haladás és tökéletesedés törvényénél fogva, még talán túl is tesz az ős Xantippén, mert abban ezek meg voltak az őstulajdonok, de ebben már fokozódva is meg vannak, sőt ki is vannak fejlesztve és képezve. Brr I Borzasztó, ha rágondolok I

— Szegény Szokratessel csak pöröltek és legfölebb nyakontötték egy korsó vízzel, ami úgy kánikulában nem is a legrosszabb. De engem nemcsak hogy leöntenek, hanem még nyakon is ütnek. Meg bizony ? Röstellem, de mi a frányát csináljak ?

— Aztán még Szokrates ur panaszkodik mikor leöntik és azt mondja nagy bölcsen, hogy tudta, hogy menydörgés után eső szokott lenni I Úgy ám I Csakhogy ma nap nem csak menydörögni és esni szokott, hanem bizony néha napján gyakran még le is szokott csapni a menykő I Ügy látszik, hogy akkor még nem csapott le a menykő. mert akkor biztosan is használták volna már a villámhárítót.

az ispánhoz bekopoktatott és kijelentette, hogy mi járatban van, az nem tudott eleget bámulni, ezen az alázatos arczon. Végre széket adott neki s mondá:

— Üljön le tisztelendő ur I Hát a Péter tisztel edő ur hol van, miért nem jött az ki?

— Kérem nagyságos ur, — szabadkozott a novicius — egy kissé gyöngélkedik s igy a fő- tiszteledő páter quardián engem küldött ki helyette.

— Talán csak nem fekszik?

— ó nem, meghütötte magát egy kissé s igy nem akart ebben a zivataros időben kijönni.

—• Az már baj I Sajnálom I Nagyon sajnálom,

hogy nem jöhetett el I No, de nem baj I..............

Ap

ropó I Ma az ebédre egy kissé várni kell, mert nem számítottam arra, hogy vendégem is legyen, a mi pedig önnek bizonyára nehezére fog esni, mert hozzá van már szokva, hogy ilyenkor a leves az asztalon van s igy éhes is lesz, ugy-e ?

— Legkevésbbé kérem, mielőtt ide értem, ettem s igy észre sem fogom venni, a várást.

Pedig dehogy nem. Szegény ördög aznap még nem evett semmit s alig várta már, hogy mielőbb ide érhessen. De azért, daczára hogy a gyomra már korgott, még sem merte az éhséget

mutatni, mert a mint az ispánra nézett, a ki katona ember lévén s igy minden szava, minden tekintete szubordináczió volt, már remegett is az egész testében.

— Akkor jó van I Ma úgyis az én vendégem lesz egész nap s csak holnap ilyenkor eresztem

, majd útnak.

— Köszönöm szépen e megtiszteltetést, de nem maradhatok itt, mert a tőtisztelendő páter quardián szigorúan meg hagyta, hogy sehol az időt hiába ne pazaroljam, a mint valahol végzek, rögtön induljak.

— Ej, mit törődik most a páter quardiánjá- val, — vágott erélyesen közbe az ispán, mire a novicius egész testében elkezdett remegni. — Örüljön, hogy kijöhet egy kicsit az emberek közé, mert máskülönben még elpenészesedik otthon, a zárda sötét falai között.

— Köszönöm, köszönöm, de nem maradhatok, nem akarom, hogy ezen hanyagság az én lelkiismeretemen száradjon. Mert a regula főpontja is többek között azt írja elő, hogy az elöljáródnak engedelmeskedjél.

— Mit hozakodik elő nekem itt a regulával, meg a lelkiismerettel. Ön az én vendégem, ennélfogva önnek itt kell maradnia, ha én akarom, punktum.

— De kérem . . .

— Semmi kérem, — vágott közbe még erélyesebben az ispán. — Egy szónak száz a vége. Ön addig marad itt, a meddig én akarom, nem pedig, a meddig azt az elöljárója önnek előírja. Különben is ne szaporitsuk a szót, hanem ha jól hallottam, ebédre hívtak, menjünk.

Ezzel kimentek a másik szobába, a hol már terítve volt. A novicius nagy ájtatossággal elvégezte az ő rendes asztali imáját és leült az asztalhoz. Az ispán pedig kim« rte ezalatt a levest és lement a pinczéba egy-pár üveg jó somlyai borért.

Még a levest jóformán meg sem ették, már is az ispán előszedegette a meszelyes poharakat, a melyeket pedig csak rendkívüli alkalommal szokott használni, teleöntötte és a noviciussal kétszerre felhajtatta. Marhahús után újra öntött, de ezt már nem volt képes kétszerre felhajtani. Szemei elkezdtek lassanként szikrázni, arcza kipirosodott, a falatok pedig minduntalan leestek a villájáról. Az ispáu mindezt látta, azért mégis újra teleöntötte a novicius poharát s unszolta a folytonos ivásra, ko- cintgatott vele, hogy csak igyék, de a szegény már nem bírta tovább, a kezei megnehezedtek az

Sirolin

A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek bnrutos bajainai, úgymint idült bronchitis, szamárhnrnt és különösen lábbadozóknál influenza után ajádtatik.

Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a kópetet és megmegszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenként 4*— koronáért kapható.

===== Figyeljünk, hogy minden üveg az alanti czéggel legyen ellátva: =a

F. Hoffmann-La Roobe őt Go. vegyészeti gyár Basel (Svajcz).

11—35

I