Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-15 / 37. szám

XXXII. évfolyam. 37. szám. Szekszárdi 1904. szeptember 15. GYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATASI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a" tolnamegyei általános tanító-egyesül« tnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szekszárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Bfétt évre ................................12 kor. — fill. Ml éwe..................6 „ — „ Ne gyed évre..........................3 „ — „ Számonként 24 fill, e lap nyomdájában SzerkesztAségi Bfiürédl Isfváo-atcM 1 •«.. hová a tap evallaml résiét illaté minden kftilsaés^sk tatataadAk. Kiadóhivatal i Molnár Mór könyvnyomdája, h»vi a lap raaaéra minden- | nemű hirdrtáaak aa péntkQUftaradnyak mta«andAk Hegjelen: Hetenként egyszer, csütörtökön. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Hirdetések jntinvosan számíttatnak Hiv. hirdetések: 100 szóig ..... S kor. 74 flt. 100—200 „ ..... I H 74 „ 200—S00 ..... 7 N 74 „ minden további 100 szó 2 koronával több. Természet játéka. A rendkívüli forróság és szárazság, mely a folyó évi nyarat jellemezte, pusztu­lást és nyomort zúdított az emberiség nya­kára. Az élelmiszert szolgáltató gabona- termés még úgy a hogy bevált s ebben a tekintetben aggodalomra nincs ok, annyi­val inkább, mert ma már a szállítási eszközök tökéletesítése folytán könnyen le­het még más világrészekből is odaszállítani az élelmiszert, a hol arra szükség van. Baj csak abból származhatik, ha népünk fő táp­lálékát képező burgonya és bab csekély hozama folytán, a gabonaneműek ára annyira emelkednék, hogy azt a szegényebb sorsú lakosság magának megszerezni képes nem volna. Egészen másként áll azonban a dolog az utóbbi időkben nagy fejlődésnek indult állattenyésztésünkre nézve, mert a takar­mány hiány a legnagyobb valószínűség sze­rint nagy pusztításokat fog véghez vinni állományunkban, úgy, hogy több év szüksé­ges arra, miszerint ez az ütött csorba ki­köszörülhető legyen. Ezen a gazdasági fontos téren tehát nagy veszedelem fenyegeti or­szágunkat, a melyet az eddigi kormány- intézkedések, mint a takarmány kiviteli ti­lalom s az állami erdők lombozatának át­engedése, elháritani alig lesznek képesek. A természetnek — mondják — meg­foghatatlan játéka, hogy midőn a termés oly rosszul üt be, hogy úgy az emberek mint állatok életének biztosítására rendkívüli TÁR CZ A. Péter barát malacza. (Folytatás.) Alig, hogy a páter quardián megpillantotta őt az ablakából, rögtön lejött elejbe, testvériesen ke­zet fogott vele s ké'dé : — No Péter, hogy sikerült a kollekczió ? — Meglehetősen, páter quardián. — Nem volt semmi kellemetlensége az utón ? — Nem. Mindenhol a legnagyobb szívesség­gel fogadtak. — No látja, ennek örülök ! Különben is nincs önt mitől féltennem. Az egész vidék ismeri, min­denki a legnagyobb tisztelettel beszél önről. Szó­val, örülnek, ba önt látják. Ezalatt a cselédek leeregetlék a bárányokat, ők pedig lassan besétáltak az ebédlőbe, a hol Péterre már a szokásos bor, meg kenyér várt. X pusztán Péter távoztával az ispán rögtön a konyhába vitette a malaczót s meghagyta a gazd- asszonyoak, jól tartsa, hogy minél előbb meghízzon s hozzá még úgy vigyázzon rá, mint szemevilágára, mert ha Péter a farsangra kijön, leöljük s csapunk egy kis disznótort. Ezt az utasítást meg is fogadták, mert a malacz szemlátomást bízott s hozzá már úgy meg­intézkedések foganatosítása válik szüksé* gessé; mikor az éhínség fenyegető képe jelenik meg látóhatárunkon, akkor egy te­kintetben oly pazarul szórja reánk áldásait, mely feljegyzésre méltó s mely rendkívüli voltánál fogva, igen alkalmas arra, hogy megfigyelés tárgyát képezze. Mikor az emberi és állati lény táplál­kozása, éppen a termés szűk volta miatt veszedelemben látszik forogni, akkor oly óriási gyümölcstermés zúdul az emberek nyakába, mely tán egy évszázadban egy­szer szokott előfordulni. A gyümölcsnek minden fajtája: körte, alma, baraczk, szilva és dinnye oly irtózatos mennyiségben kerül a piaczra, mely minden fogalmat meghalad s mely egyenlő a; ok teljes elértéktelenedésé­vel. A gyümölcsfák legnagyobb része, ha meg nem támogatják, összeroskad óriási hozamának terhe alatt. Az árak természe­tesen megfelelnek a kereslet és kínálat közti viszonynak. Az utókor számára fel kell je­gyeznünk a gyümölcsárak némelyikét, hogy egy szűk termésű évben csodálkozhassanak rajta. A legszebb körte és alma ára dara- bonkint egy fillér ; a szilvának litere 2 fillér, még igy sem kell senkinek s a legtöbb j gyümölcs a fán, vagy a fa alatt pusztul el; i niég a gyümölcstolvajok is megvetően ha- 1 ladnak el a gyümölcstől tarkított fák mellett. A legfontosabb s közgazdasági szem- I pontból tekintve, mindenesetre a legértéke- i sebb gyümölcs: a szóló, kivéve a melegebb déli hegyrészeket és a homokszőlők egy I részét, szinte gazdagon rakva van fürtökkel szokott a konyhány, hogy midőn az ispán kará­csonytájt az ólba tétette, három cseléd nem bírt volna vele, ha a gazdasszony elől az evőtáljával nem ment volna s folyton nem hívogatta volna, hogy »Barát ne I Barát ne!« Péternek pedig, a hányszor kijött, mindig személyesen meg kellett győződnie, hogy a »barát* malacz éleiben van s még hozzá hízik. Mikor aztán mindenszentek után kijött s az ispán már tudta, hogy a farsangi kollekczió előtt az az utolsó, figyelmeztette őt mégegyszer a disznótorra és meg­hagyta neki, hogy ha esetleg a kollekczió dolgá­ban valami változás állna be s a páter quardián nem őt akarná kiküldeni, akkor csak adja elő a malacz-históriát s ő biztos abban, hogy a páter quardián megfogja engedni a kijövetelt. A zárdában is gyorsan múltak a napok. Egyik kollekczió! a másik után szépen elvégezték s egy-kettőre, itt volt a farsang. Péter már min­den ebéd- és vacsoránál várta a páter quardián felszólítását, míg végre egyszerre csak ebéd köz­ben, épp kollekczióról lévén szó, rögtön Péter felé fordulva, kérdé : — Péter nem jó volna talán holnap a hús- kollekcziót x járásban megkezdeni ? Pétert mint már előbb emlitém, hogy várt már a felszólításra, nem is lepték meg a páter quardián szavai s igy készen is volt a válaszszal. s ha a folyó hónapnak még hátralevő része, időjárás tekintetéből, megfelelő lesz, — komikum számba megy, hogy meleg és szá­raz időre van szükség — akkor gazdag és bő szüretnek nézünk eléje. Ezt a ritka tüneményt még fokozza je­lentőségben azon körülmény, hogy a bor minősége ritka jónak, sót kitűnőnek Ígér­kezik. Tehát egy Ínséges évben, a gazdaság egy ágában, bő termés van kilátásban. Ha a természeti okok után kutatunk, melyek e meglepő állapotot teremtették, úgy reá kell jönnünk, hogy az két körül­ményben leli magyarázatát. — Az egyik a csapadékban gazdag tél; a másik. pedig azon a szárazsággal daczoló mély gyökér­zet, mely úgy a gyümölcsfákat, mint a sző­lőt jellemzi. De bármi okozza is, mindenesetre ör­vendetes jelenség, hogy végre val ah ára, a sors csapásaitól annyira látogatott borter­melő feje fölött is kezd egyszer már vir­radni, ha ugyan a kedvező szerencsét nem ellensúlyozzák azok, kikre a hazai érdekek gondozása van bízva s kik egyre alkudoz­nak azon, hogy mennyi olasz bort eressze­nek be kedvezményes vám mellett. Eddig csak 200,000 hektolitert emlegettek, most már felrugtatták négyszázezerre. Holott faji érdek, hazafias érzelem és saját adófizető polgárai iránti köteles tekin­tet mind azt írná elő, hogy ne eresszenek be semmit 1 b. — Az ideje itt volna, páter quardián, de mi­vel én egy kissé gyengélkedem, nem lehetne most az egyszer erre a járásra a noviciust kiküldeni ? — Dehogy nem. Hisz jó lesz, ha az is be­gyakorolja magát; de mivel még ez nem volt se­hol, tehát járatlan is a kollekczió dolgában, magya­rázza meg neki a teendőket, hogyan viselje magát a hi vekkel szemben és a plébánián : végre sorrend­ben írja le neki a községeket is. És önt pedig __ a noviciushoz fordulva — figyelmeztetem, hogy sehol sokat ne késsen, a plébániákon illedelmesen viselkedjék, ne hogy valami panaszt halljak önre; a mint valamely községben végez, rögtön tovább menjen, hogy minél előbb haza érjen I Megértené 1! — Igen kérem, páter quardián. Megjegyzendő, hogy ez a novicius alig volt két hónapos szerzetes. Fiatal, alig 18 éves ifjú volt. Az alázatosság és szelídség csak úgy rit ki a sze­meiből. Egy parányi bátorság vagy merészség sem volt benne. Szóval, igazi szerzetesi typus volt. Péter egész este egyebet sem tett, mint ma- gyarázgatott neki, buzdította, de egyúttal intette is, hogy óvakodjék a gonosz emberektől. A köz­ségeket is szépen, sorrendben jleirta neki s másnap útnak indulhatott. Szegény ekkor még nem is álmodta volna, hogy x pusztán mi vár reá. Ötöd napra, a legna­gyobb csikorgó hidegben, délre ért oda. A mint *«

Next

/
Oldalképek
Tartalom