Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-07 / 1. szám
gp» MEGYEI KÖZLÖNY 1. sz.-----------J ” --- ---------------~o-----* ve le szemben jogosult minden eszköz, melyet védelmünkre felhasználni képesek vagyunk' Pedig ez módunkban van, mert, hála Istennek, rendelkezünk a vasutainkkal. Tagadja meg a magyar kormány az olasz boroknak az ország belsejébe az állami utakon való szállítását, vagy szabja meg a szállítási dijat hektoliterenként vagy mázsánként, például 14 koronában. Ama laza lelkiismeretű kereskedő uraknak, kiknek mindegy, ha egy ország bortermelése tönkre is megy, csak ők találjanak megfelelő nyereséget az üzletben, tessék kocsin szállítani az olasz borokat rendeltetésük helyére, vagy megfizetni a különbözeiét, mely a régi és uj vám között valószínűleg eiőállani fog. f Am most lássuk azt az »erős kézt«, hogy csakugyan elég erős-e, és van-e bátorsága az ország érdekében a taliánnal és osztrákkal szembeszállni. Ha van, ám tessék most azt elővenni. Millió magyar fog háta mögött állani, fogja támogatni minden lépésében és intézkedésében. Ha pedig nincs, akkor bebizonyul ismét, t egyéb, mint ijesztgetésre ffiata ckozó bécsi eszköz, mely ■,j vöjL mig a magyar nemzet jogainak csorbitására alkalmasnak mutatkozott; . de mooTTTar érdekeket kellene vele megvé- deiüiesp.' ; akkor csak egy rendeltetése egy Nörsa. van : el vele a lomtárba! 1b., A nyoiiiorékokért. y^k szerencsétlenség, a nyomor, száz és száz .^Tormájában kisérti az emberiséget; ott ólálkodik mindenki mögött, s egy pillanat müve csak, hogy valakit megfosszon az élet örömeitől, a munkáéit Lstól. az életer.őset,* a ki> az imént még dffzzadt $z erö.61; gyámolialanná, nyomorékká teszi, logy aztán embertársainak kegyességéből legyen kénytelen életét tengetni. Az ilyen, sor} rosszabb a halálnál, örökös váddal tölti el a lelket, s/ünnleit keserűséggel néz a többi emberekre, a kik ep 'agukkal suhannak el mellette; forognak, eláznak az elet harc/.ában, mig nekik — a gyámoltalanoknak — a szánalom odavetett fi Űrje jut o^-ztalyrés ül. Meg boldogtalanabbak ,.z >k, a kiket már gyermekkorukb in sújt ie a sots, a kiknek még reményük se iehet1, hogy erejüknek érvényesülést szerezhessem k, a kiknek mar életük tavaszán azzal a komor tudattal knl megbaratko oiojc, hogy koldulva, kunyoralva kell vtgig futniuk ezt a tövises, zord életei. Megrontott elét, bimbójában lefagyott virág az ilyen. A kegy^tfieü végzet még a reménység csillä'gSvol isT megfosztotta, mert elve te, elragadta tőle az épségét. Hfstfeii, hogy; mi a sorsa az ilyen szerencsétleneknek, azt nap nap után láthatjuk Ellepik szegények az utczákar,, munkára képtelen kezüket a járókelők jelé nyuitva. Az emberek pedig majdnem közömbössé válnak irányukban, mint mindent, úgy ezt is megszokták. így aztán kevés garas jut a nyomorultaknak, s némelyikeknek már csak az a szerencséje, hogy szerencsétlenebb a többi szerencsétlennél. Az emberiség között azonban — hála istennek — mindig akadnak olyan jószivüek, a kik leikükön viselik még á nyomorultak ügyét is, és igyekeznek őket visszaadni az éleinek, a munkálkodásnak. R helyütt a főváros oly jótékony intézményéről számolhatunk be, a mely párját ritkítja a maga nemében. Arról van szó ugyanis, hogy biztos menedéket nyújtsanak azoknak a gyermekeknek, a kiket a sors. megfosztott épségüktől, a kik iskolában sem járhatnak, mert ki vannak téve társaik gunyjának, csintalanságának. E nyomorék gyermekeket elsősorban megtanítják azon alapelemeire, a melyeket minden ember'nék e yaránt bírnia kell; másodsorban pedig kioktatják őket olyan mesterségre, á melyet lfSflft é&ir,'" s-'a melyhez kedve és képessége van. ;" . Így tehát nem szorulnak a jövőben embertársaik kegyes szivüségére, hanem saját erejükkel kereshetik tisztességesen kenyeröket, s nem kell senkit sem irigyelniük azért, mert az nem szorul más kegyelmére, alamizsnájára. A főváros btj megye székhelyén létesíteni, igy Tolit a szárdon is, hogy fog)^A-S?|| utcza porában csúsznak. zsájaiból tengődjenek. Nyújtsanak on-zágszerte nyomorult gyermekeknek, hogy a társadalom mt^M kaképes tagjaivá válhassanak. Nagyobb áldás lesz ez nekik, minthogyha filléreket dobnánk oda, mert az ember fogalmával ellenkezik az, hogy ft lebarátja előtt megalázkodjék. Munkái ad|urtk nekiU, s teret, melyen kifejhessék, J megnyilatkozhassék erejök. Ez az igazi jótékonyság! Ez az igazi humá nizmus! A kósza á latnak odavethetünk konc/otl hogy éhségét c-illapitsuk, de az ember részt kér aÄ létért való küzdelemből, s inkább tanitsyk meg érre, minthogy kizártuk őt belőle. Ezért felhívjuk a figyelmet e szerencsétler gyermekek menedékének létesítésére, hozzunk áldo-i zatot a szép czél érdekében, mert ez a legméltóbbl hozzánk és a szerencsétlenekhez is. Előfizetőink figyelmébe. Tisztelettel értesítjük lapunk régi és uj előfizetőit, hogy az 1904. évre megjelent GARAY JÁNOS NAGY KÉPES NAPTÁRÁT, mely rendkívül gazdag tartalmú és magában foglalja Tolnavármegye teljes czimtárát^ összes előfizetőinknek jelen lapszámunkhoz mellékelten díjmentesen küldtük meg. Kérjük előfizetőinket, hogy ezen csekélységet fogadják tőlünk szívesen. AjTolnamegyei. Közlöny «-t, mely 1904. január 1-én a XXXII. évfolyamába lépett, ajánljuk olvasóink támogatásába. Hazafias tisztelettel a TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY kiadóhivatala. 4 vendégszobájuk és 12 lóra való istállójuk és űzessenek ezégéradót 18 rhénus tallért. Nagy vendégfogadóknak legyen : 6 szobájuk és 18 lóra való istállójuk, fizetnek ezégéradót 24 rhénus tallért. Buda városának 7 utczáján 14 napon keresztül 2 polgárnak legyen joga kizárólag italt kimérni és mindannyiszor váltsanak a polgármester úrtól egy ezédulát, amiért 7 kr. fizetendő leszen. A községi bakter rendesen kiáltsa ki a bort, amiért neki egy iteze bor adassék, avagy az eladónak tetszese szerint. Amennyiben egyik vagy másik polgár titokban italmérést űzne és bort adna az utczán át; úgy első ízben 1 rhénus tallérral birságoltassék és ismételten előfordulván, duplaztassek. Ennek ellenében pedig, ami a város borát ille i a folytonos borkimérés önönmagától illetékes és a ki saját borát kiméri, annak álljon tehetségében más budai bort is vásárolni. Az a polgár, akinek bora nincsen és a hozzávaló kiváltsággal van joga élni, minden hátráltatás [nélkül budai bort is vásárolhasson. Ami pedig a sörkimérést illeti, úgy azok a polgárok, akiknek italmérési jussok van borra, a sörméréssel is foglalatoskodhatnak.«* Így rendszabályozta kétszáz esztendő előtt Buda város tanácsa a bormérést. Akkoriban persze még bőviben volt Buda a bornak, annyira, hogy Buda is, Pest is saját korcsmát tartott, hogy túladhasson a felesleges boron. A jó szüreteknek meg is volt a látszatja. A korcsmái verekedés és iszákosság annyira elharapódzott, hogy 1715-ben Pest város tanácsa kénytelen volt ismét megrend- szabályozni a korcsmákat s megállapította az éjjeli zárórákat télen nyolez órára, nyáron 9 órára. A zárórán túl a polgároknak éjjel jóformán az utczára sem volt szabad kimenniök. Kimondotta azonban a szabályrendelet, hogy ha mégis egyik másik polgár valami halaszthatatlan dolga az utczára kényszerítene, akkor köteles magát lámpával vagy égő gyertyával kísértetni, mert különben kóterbe kerül. Ezek a szigorú intézkedések azonban nem sokat használtak, mert hát akármilyen szigorú is volt a tanács, a jó budai bor erejét nem tudta megfékezni. Így aztán nehogy a hívők ünnepnapokon és vasárnapokon a templomban részegen jelenjenek meg; 1733-ban megtiltotta Pest város tanácsa mise előtt a korcsmák látogatását.*) Ilyenek voltak a régi korcsmák s bizony nagy időnek kellett elmúlnia, mig a korcsmából vendéglő és a fogadóból szállódé lett. Pedig a mostani fényes hoteleknek és előkelő restaurantok- *) Schmall: A pesti régi városház. nak — bármennyire szégyellik is a hotelek és restaurantok — a kétszáz év előtti korcsmák és vendégfogadók voltak az ősei. A haladás első megnyilatkozása: az első kávéház megszületése. Ez a keletről származott lalátmány volt az első kaszinója, szórakozóhelye Pestnek. Később ezek a kávéházak lettek a kártyázás tanyái is. Az első kávéházat 1715-ben nyitotta meg Pesten valami Cavésieder Balázs nevű polgár. Bizonyára a foglalkozásuk után nevezték el Cavésiedernek. 1738-ben már három »kávéfőző lakott Pesten és — csodák csodája — már tndtak megférni egymástól. Hogy a három kávés háborúskodott: kitetszik egy városi statútumból, melyben a »tiszteletreméltó polgárság« azt a kívánalmat terjeszti a tanács elé, hogy Bethieno kávé lőzőnek hagyja meg, hogy a kávét úgy mérje, mihént a többiek, hogy minek utána úgy sem ta- fálja boldogulását, a másik kettőt tönkre ne tegye. *) A tanács megnyugtatta az »ehrsame Bürgerschaft«-ot, hogy törekedni fog a kávésok közt is rendet csinálni. *) A Budapest levéltárában őrzött eredeti okirat ide vonatkozó passzusa igy szól: »Den Caveesieder Bethieno aufzulagen, dass er den Cavee gleich denen andern schanke, damit, wodurch er ohne dem kein Aufkommen hat, die zwei andere nicht auch ruinire. A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainai, úgymint idült bronchitis, szamárhurnt és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megmegszünteti az. éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenként 4.— koronáért kapható. = Figyeljünk, hogy minden üveg az alanti czéggel legyen ellátva: BBS P. Hoffmann La Roche & Go. vegyészeti gyár Basel (Svajcz). 6—35
