Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-03-12 / 11. szám
konsky Szergej herczeggel, ki parancsnokló tábornok volt, ennek hazaban volt Swikowski ezredes, a Szeratow-ezred parancsnoka, azon titkos utasítást kapta, hogy helyezze magat összeköttetésbe a varsói titkos hazafias egyesülettel, Beiturow Rjumir F "dig arra vállalkozott, hogy a szlávok egyesületét nyerje meg a forradalom czéljainak.« Ilyen körülmények között az összes összeesküvők mind szilárdabb talajt érezvén lábuk alatt, határozottabb és erősebb öntudattal szállottak síkra czéljaik érdekében. Pestal ezredes hadsegéde és bizalmasa volt gróf Widgenstein parancsnokló tábornoknak. a lengyel Jusnowski főintendáns, két tettleges állományú tábornok, továbbá hat ezredes és számos más főtiszt pedig bizalmas és meghitt barátja volt, kik felett minden pillanatban rendelkezett. Arról volt szó, hogy lázittassék fel az egész hadtest, azután béreltessenek gyilkosok, kik a Targanowban időző császárt megöljék. Az utóbbira Murawiew Artemon huszárezredes és sógora, gróf Krankrin vállalkozott.« Ezek a felolvasott adatok mind bizonyítékok arra nézve, hogy a katonai hatalom tultengése, miket már előbb is említettem, nemcsak a népekre nézve rejt magában veszedelmet, hanem ép oly nagy veszedelmé ez a trónoknak és a királyoknak is. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! En ugyan, pártomnak szerény tagja, talán nem foglalhatok egy olyan rendkívüli fontos kérdésben állást, mint a minő a nemzeti pártnak a kormánypártba való beolvadása. De mégis, minthogy ez a kérdés itt a t. ház előtt felvettetett, minthogy erre a lépésre nézve nekem talán többi képviselőtársaimtól némileg eltérő nézetem van, legyen szabad ezt a kérdést is, amely tulajdonképen nem pártkérdés, itten szellőztetnem és szóvá tennem. (Halljuk / Halljuk!) Én, t. képviselőház, úgy fogom fel a nemzeti pártnak a kormánypártba való beolvadását, hogy a nemzeti párt az ő külön programmját, a mely mindenenesetre egy közbeeső pontot képezett a kormánypárt és a mi pártunk között, hosszas küzdelem után, a nemzetre való hivatkozással keresztül vinni nem volt képes és igy ahhoz a módhoz folyamodott, a melyet úgy lehet talán jellemezni és körülirni, hogy miután a nemzetre való hivatkozás és a népnek a felfogása azt a finom distink- cziót, amely a nemzeti pártot a kormánypárt, illetőleg a szabadelvű párttól elválasztotta, megérteni képes nem volt és igy a nemzeti pártot a maga rendes utján és módján, választások utján többségre jutni engedni nem volt hajlandó, a t. nemzeti párt elveinek érvényesítését mégis mngkisé- relte és azt az ostromot, a melyet a falakon kívül folytatott, belevitte a falak közé, vagyis beleolvadt a szabadelvű pártba. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ebben különbözöm én aztán igen t. képviselőtársaimnak a felfogásától, hogy azt mondom, hogy a t. nemzeti pártra nem tudok ma még kárhoztató ítéletet mondani és azt még ma korainak tartom. Mert semmiféle körülmények által igazolva nincs az, hogy a nemzeti párt korábban hangoztatott elveit fetadta és azok érvényesítéséről lemondott volna. (Halljuk! Halljuk !) Én annak bizonyítékát abban látom és körül- j belül ez vezetett engem arra a meggyőződésre, hogy a midőn a katonai javaslatok benyujtattak, a midőn azok rendelkezései előttünk ismeretesek lettek, már akkor a háznak mélyen t. elnöke, gróf Apponyi Albert t. képviselő ur megfogalmazta azt a memorandumot, a mely indiskréczió folytán köz- köztudomásuvá vált, de a mely, hogy nem arra volt szánva, épen az mutatja, hogy nagy felháborodást keltett annak közzététele, jele tehát, hogy még nem számítottak arra. hogy az kiszármazzék onnét, ahova beterjesztve volt és erre a körülményre a kellő időt még nem találták meg. Én j tehát ismétlem, abban a nézetben vagyok, hogy a nemzeti pártnak még van ideje és módja korábban vallott elveit a falakon belül érvényesíteni és azt hiszem, igen helyesen teszünk, ha erre vonatkozólag ítéletünket a nemzeti párttal szemben most még felíöggesztjük. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T.' képviselőház! Nem egy helyről hangzott el, nem ugyan a házban, hanem egyebütt az a kárhoztató Ítélet, hogy a függetlenségi és 48-as párt a javaslatokkal szemben olyan álláspontot fóg* 1903. márczius 12. lal cl, a melyet ők obstrukcziónak neveznek, mi azonban jogos ellentállásnak hirdetünk. Mi ezeket a terheket az országra nézve oly súlyosaknak tartjuk, hogy azok ellen küzdeni kötelességünknek tartottuk eddig és kötelességünknek fogjuk tartani a jövőben is. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Mondom, sokan szemrehányást tettek nekünk ezért a ténykedésünkért es itt legyen szabad nekem erre vonatkozólag egy hasonlattal élnem, a mely megvilágítja pártom működését. A szabadelvű • pártot, számarányát tekintve, egy hatalmas folyamhoz hasonlíthatjuk, amely erejénél fogva gátakat rombolhat szét, művelhet hasznosat is, de mindenesetre magában rejti a rombolás lehelőségeit is. — A függetlenségi pártot pedig, számbeli arányát véve szemügyre, egy csergedező hegyi patakhoz hasonlíthatjuk, a melynek vize tiszta, átlátszó, lenekéig láthat mindenki ; ez a patak tenyészetet terjeszt maga körül és mindig mélyebb medret váj magának. Ez a meder az, a melyet sértetlenül akarunk utódainkra is átszolgáltatni, hazafias meggyőződésünk az, a melyet utódainknak is hűségesen át akarunk adni. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) A honvédelmi miniszter ur tegnap Luby Béla t. képviselőtársamat figyelmeztette arra, hogy miért nem ad be határozati javaslatot, nehogy én is részesüljek ilyen kegyes figyelmeztetésben, bátor vagyok a következő határozati javaslatot benyújtani. kérve arnak elfogadását. (Olvassa); »Határot zati javaslat. Tekintve, hogy a kétoldalú szerződés jellegével biró 1867; XII. t.-cz. rendelkezésének azon része, amely a közös hadsereg kiegészítő részének, a magyar hadseregnek szervezéséről intézkedik, daczára az azóta lefolyt 36 évnek, még végrehajtva nincsen, addig is, mig az önálló magyér hadsereg felállítása lehetővé lesz, határozza el a t. képviselőház, hogy sürgősen utasítja a hadügyi kormányt, miszerint 0 Felségénél, a magyar királynál tegyen előterjesztést az iránt, hogy a törvény intézkedéseinek érvény szereztessék és a magyar hadsereg, — mint a dolog természetéből folyik, — magyar vezényszóval, jelvénynyel és zászlóval megalkottassék.« (Élénk helyeslés, tetszés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) E határozati javaslat teljesen megfelel azon értelmezésnek, melyet mi annak tulajdonítani kívánunk és nevezetesen oda konkludál, hogy addig is, mig a mi programmunk alapján az önálló hadsereg iránti intézkedések megtehetők, megköveteljük, hogy a 67-iki törvény a maga egészében és betiiszerinti értelmében az utolsó pontig végrehaj- tassék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) És, t. képviselőház, ez nem is volna valami nagy dolog, ha a t. szabadelvüpárt egy határozott lépésre tudná magát elszánni. (Úgy van 1 Úgy van 1 • a szélsőbal oldalon.) Én ugyan nem vagyok tájékozva az iránt, hogy minő feltételek mellett volna hajlandó Ő Felsége ezen törvény végrehajtását elrendelni, hanem majdnem bizonyossággal merem mondani, hogy ha a t. szabadelvüpárt tagjai egytől-egyig egyesülve egy oly határozati javaslatot fogadnának el, a mely ezen törvény végrehajtását megkövetelné, ennek, — nem mondok sok időt, — de 48 óra múlva egy határozott Ígéret lenne a következménye, melyben kételkedni alig lehetne. (Úgy van 1 Úgy van 1 a szélsőbaloldalon. Én tehát az ország ügyeinek jobbrafordultát most nem a mi kezeinkbe látom letéve, hanem a t. szabadelvüpárt tagjainak a kezébe és minthogy az ő kezükbe van letéve az ország reménye, sorsa és jövője, remélem, hogy a felelősséget is teljes egészében magukra vállalják. Ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés, tetszés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 11. sz. HIVATALOS RÉSZ. — Közigazgatási ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága szokásos havi ülését folyó hó 23-án délelőtt 9 órakor tartja meg a vármegye székházában gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt. 3. IRODALMI CSARNOK. Berceuse. — Elbeszélés. — írták: Le Malheur es Bikfcncz. Már Alkonyodott. A metropolis külvárosának egy szegényes negyedik emeleti lakásában csupán egy viaszgyertya ég, halvány fényt árasztva maga körül. A gyertya gyér világítása mellett láthatjuk a szoba egész bútorzatát. Egy ágy, egy bölcső, egy régi, Spinéit fajta zongora, egy pad, egy asztal és a szoba egyik oldalán szegekre akasztott néhány ruhadarab volt az egész berendezés. A pádon egy nő alak ült. Kezei eltakarták arcát, ugy, hogy csak alakja volt látható; az alak elég fiatalnak, nyúlánknak és karcsúnak, szóval szép termetnek látszott; haja azonban hótehér volt. A női alak aludni látszott és mozdulatlanul ült padján. Ekkor a bölcső kissé megmozdult és a bölcsőből szepegő sirás hallatszott. A nő, az anya, erre a sírásra fel rezzent és a gyertya gyenge sugarainál megtekinthetjük arcát. Az arcon még ma is láthatók a szépségnek — a nyomortól és a szenvedésektől idő előtt megöregedett vonásai. A szeme fényes, de a homloka redős és ennek dacára azt állítják az emberismerők, hogy Lucia kora nem több 22 évnél. Lucia egy dúsgazdag velencei üveggyáros leánya volt. Szülői házában zenét hallott; az olasz nép dallamos népdalai ringatták bölcsői álmaiban; ezen nép dalai váltak kis korában első játékaivá, nem csoda tehát, ha Lucia felnevekedvén, védszent- jének kedvenc foglalkozása, a zene töltötte be egész lelkét és lényét. Lucia szép zenei tehetsége igen korán megnyilatkozott. Tizenkét éves korában már hangversenyezett és midőn egyszer télen 16 éves korában Liszt előtt játszott Flórenaben, az öreg ur ugy el volt ragadtatva a szép fiatal leány bájos játékától, hogy homlokon csókolta. Lucia egész idejét a zenének szentelte. Játszott, componált, a zeneirodalommal foglalkozott. Ezen komoly foglalkozás közt persze nem tellett neki ideje arra, a melylyel más leány ilyenkor fog- lalkozhatik, nem telett ideje arra, hogy udvaroltasson magának. Lucia 19 éves lett anélkül, hogy a szerelem bájos titkait megismerte volna. Atyja házához ugyan tucutszámra jöttek a kérők, de Lucia kiismervén az urak igen prosaicus szándékait, kellő kosárral utaztatta őkeket hazájukba. Egy verdi tiszteletére rendezett barcelonai zeneünnepélyre Lucia szintén meghívást kapott, I hogy ott egy zongore concertet játszszék el. Verdi atzjának jó barátja és házukhoz járatos volt és maga kivánta, hogy fiatal barátnője, a ki a meg- I hívást szívesen fogadta, fellépjen. A zongorát Carlo Brusatti vezénylete alatt nagy zenekar kisérte. Brusatti alig 23 éves fiatal ember volt. Szegény szülőktől származott, atyját egyáltalán nem ismerte, anyja pedig durva kézimunkával kereste kenyerüket. i Mint 10 éves gyermek a Bersaglieri ezred zene- j karában növendék lett és ott csakhamar felismerték a fiú rendkívüli tehetségét ugy, hogy 3 évvel később az állam költségén már a milánói coservatoriumba ment és 18 éves korában már eldirágálhatta «I. Irvisch« cimü operáját, a mely nem aratott ugyan általános sikert, de a zenekedvelők radikális pártja, kiknek még Wagner és Franchetti sem voltak elég haladók és reálisták, dicsérte a fiatal szerzőben szunynyadó őserőt és zenéjét propagálni kezdé. Brusatti az ő zenei felfogását nemcsak a modern compositióban akarta érvényre juttatni, de még az ős classikusokat is ifjitani szándékozott. Már a próbákon feltűnt Luciának, hogy Carlo a hang- szerelést egészen megváltoztatta. Azt, a mit Beethoven hegedűre szerzett, Brusatti trombitákkal játszatta el; a fuvolának édes hangját pedig a sikító klarinettel cserélte fel. Lucia felszólalt és figyelmeztette a maestrot erre, de Carlo élesen visszavágott, hogy az az ő dolga, hogy miért tette és hogy Bethoven sem tett volna máskép, ha a mai időben élt volna. Lucia hallgatott, A főpróbán a szinte jelenlevő Verdi mesternek is feltűntek ezek az önkényes változtatások, de Carlo a máestronak oly ügyesen magyarázá ennek lélektani indokait, hogy Verdi, a ki tudvalevőleg inkább naturalista, mint általános műveltségű ember volt, nehogy e
