Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-03-05 / 10. szám
KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító - egyletnek, a tolnamegyei község"! és köriegvzök Szerkesztőség és kiadóhivatal: 3Iegjelen: Bezerédj István-utcza 6. szám, hová* a lap Hetenként egyszer, csötörtökön. szellemi és anyagi részét illető minden közieméNyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. nyék, hirdetések és felszólamlások intézendők. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Előfizetési ár: Egész évre..........................12 kor. — fill. Fél évre .....................6 „ - „ Negyed évre .....................3 „ — „ " Szá monként 24 fill, e lap nyomdájában. Hiv. hirdetések: 100 szóig.....................3 kor. 74 fii. 10 0—200 .............................S „ 74 200— 300 ........................ . 7 „ 74 mi nden további 100 szó 2 koronával töbt Vasutaink. Midőn a magyar kormány azon tapasztalat folytán, hogy a vasúti szállítás díjaknak megállapítása, fontos közgazdasági érdek, J vasutak állami kezelésbe vételét megkezdette, az egész ország örömujon- gásban tört ki, mert a kormány ezen ténykedéséhez azon remény fűződött, hogy a vasutaknál addig dívó kezelési viszásságok, hiányok alaposan orvosoltatni fognak s a közlekedés ügye egy jobb jövőnek megy eléje. A vasutak államosításához fűzött ezen remények azonban csak részben valósultak meg, némely irányban pedig határozott rosszabodás állott be, vagy legalább is sztagnáczió jelei mutatkoztak. A személyszállításnál alkalmazott merész ujitás: a zónarendszer, teljesen bevált s azok az eredmények, melyek vele kapcsolatosan em- legettettek, mind megvalósultak, tudniillik : az utazási kedv rohamos emelkedése, a könnyű érintkezés folytán haladás a művelődés terén, az egymáshoz való közleked- hetés eredményeként, a különböző népfajok némi asszimilácziója, végre, a mit első helyen kellett volna említenem: az utazási költségek kevesbedése folytán a vagyoni helyzet javulása. Az áruszállítás díjak alacsonysága pedig kétségkívül nagyon fellenditőleg hatott az ipari- és kereskedelmi forgalomra. Azonban a tapasztalat néhány rövid év múlva lényeges hibákat is derített fel s 1 különösen az adminisztráczió dolgában me- I rültek fel jogos panaszok. A vasúti igazgatóság a közkormányzat egyéb ágaiban is túlságosan kultivált nemzetiségi dédelgetés elvének hódolt. Azok a vasúti vonalak, melyek az idegen ajkú lakosok érdekeit szolgálták, úsztak a kényelemben, mig az államfentartás magyar elem érdeke, ha csak véletlenül egy ilyen vonal nem szelte határát, figyelmen kívül hagyatott. Hiába volt itt minden panasz, minden kérelem ; a mellőzött érdekeltség mindenütt süket fülekre talált. r Általános elv volt, hogy azok a vonalak részesitendők minden figyelemben, melyeket külföldről, vagy nemzetiségi vidékekről érkező utasok használnak, hogy igy azok előtt lehessen a magyar állam tekintélyével, erejével s pénzügyi héjyzetével pompázni s minthögy hásonTolerötfitéjíes'szegénységünk folytán mindenütt nem volt alkalmazható, a fényűzésre fordított összegeket ott takarították meg, a hol legnagyobbrészt magyarság lakik s a kik ily módon jelentékenyen hátrányos helyzetbe jutottak. Hogy áljitásomat konkrét példával is megvilágítsam, nem szükséges meszsze mennem, ott van a budapest—fiumei vasúti összeköttetés. Elindul az utas az egészen uj rendszerű, nem zakatoló, nem rázó kocsi kényelmes, tiszta párnái közé temetkezve s óránként 60—70 kilomértert haladva, aránylag rövid idő alatt elér kitűzött czéljához. Használják ezt a vonalat túlnyomó részben drága horvát és olasz testvéreink és pedig aránylag hasonlithatlanul olcsó áron, mert tudvalevőleg a zónarendszer a szállítási díjak emelkedését nagyobb távvolságoknál i fokozatosan gyengíti s 600 kilométeren felül teljesen meg is szünteti. Akarja pedig ezen árszabással azt az eszmét szolgálni, hogy idegen ajkú állampolgáraink könnyű szerrel és olcsón érintkezhessenek a központtal s ezáltal állandó összeköttetésben lévén velünk, a kifelé nehézkedés s fajrokonainkhoz való ragaszkodás betegsége túlságos mérvben meg ne lepje őket. Mondanunk sem kell, hogy ez a dédelgető eljárás nem eredményezte az óhajtott sikert; sőt egyenesen annak ellenkezője következett be, a mit tőle vártak ; mert az idegen ajkú lakosság az országban fejlődve, vagyonosodva s igy erősebbé téve, még ádázabb ellenszenvvel viselkedett az államalkotó magyar' elemmel szemben s annak az államnyelv terjesztése údnti törekvéseit, sokkal hatásosabban volt kepes ellensúlyozni, mint különben tehette volna. Kétségtelen tehát, hogy nemzetiségi s állami szempontból a leghelyesebb vasúti politika az, mely a magyar elem vagyonoTAR CZ A. Fatima. — Elbeszélés a török háreraéletből. — Le Malheur és Caligula. A »Tolnamegyei Közlöny« eredeti tárczája. A Narenta vize kristály hámjai mellett lovagolt a déli nap tüzében Achmed. Adicz Kapitanovics Mostar felé. A délezeg, körülbelül 40 éves -török arcza szokatlan izgalmat árult el. Lovát csibukja- szárával folyton sebesebb és sebesebb menetre biztatta. Már látszottak a Feshát izlam Dzámija ezüstös holdja a távol kék hegyei közül. Ekkor felsóhajtoit Achmed : »Allah, köszönet néked, hogy menekülni hagytál!« Volt is oka Achmed ezen felkiáltásának. Achmed t. i. egy dúsgazdag földműves volt Ibricurban, körülbelül 2 órányira Mostartól. Családja egyike a legrégibbeknek volt az országban és a a Kapitanovicsok bégeknek hívták magukat, s ez ami grófjainkkal egyenlő rangot jelent. Boldog családi életet is élt. Három neje volt. Habiba, kit még mint alig 18 éves ifjú vett el, apja életében inkább ennek a kívánságára, mint szive vonzalmára. Zulejka a második neje volt ifjúkori szerelme, apja béresének lánya, kit mint serdülő gyermeket választott magának, midőn az a mostani apja birtokán munkálkodóit. Tehát jóformán egy pillanat fellobbanása s az ifjú szív gerjedelme vezérelték, mintsem a komoly férfi érett szerelme. Munkás lánya lévén, Zulejka nem tudta magát uj helyzetébe beleélni, férjének mindig kel'emes játékszere volt, de sohasem válhatott annak barátjává is. Harmadik feleségét Fatimát Achmed Szmirnában ismerte meg, midőn Mekkába a próféta sírjához zarándokolt. Egy régi üzleti barátjának leánya volt, kinél Achmed Szmirnában szállást kapott, s ki néki első pillanatra annyira megtetszett, hogy a zarándokúiról visszatérve, Fatimát házába vitte. Fatima a keleti nők műveltségének igen magas fokán állt, nemcsak hogy házi munkáiban kiváló ízlést árult el, de a török költők műveit nagyjában kívülről dalolta. Apjának csak egy neje volt, mint Ázsiában egyáltalán minden intelligensebb töröknek. Azonkívül egyetlen gyermek lévén, apja házában eléggé el lett kényeztetve. Achmed e három nejének külömböző jelleme a szoros családi életben még inkább feltűnővé vált. Habiba, a legidősebbik, beérte azzal, hogy őt szokás szerint a tisztelet legmagasabb foka illette. Fatimával szemben érezte szelleme fejletlen voltát, műveltsége fogyatékosságait, s visszavonultan élt, zárkózottságában egyetlen örömét szép ruháiban és ékszereiben kereste. Közömbös volt előtte Fatima belépte a házba. Nem úgy Zulejka előtt. Zulejkában az emberi intelligenczia ősereje szunnyadt. Műveletlensége nem volt oly nagy, hogy nem érezte volna Fatima fölényét, s nem mintha Achmedot szerette volna, mert Arifot szerette, mostohafivérét, ki most férjének bérese lett, midőn ő apja parancsára férjhez ment Achmedhez; hanem önkéntelen támadt fel lelkében a vágy, hogy első maradjon a családban, de felébredt egyúttal a Fatima elleni gyűlölet is. Fatima tiszta lelke másrészt ragaszkodva az izlam elveihez, férje nejeiben társnőket és barátnőket keresett. Nem gyanította legkevésbbé sem, hogy mily vad gyűlölettel viseltetik iránta Zulejka. Tegnap következett be a fátum. Achmed rövid útról hazatérve meglepte Fatimát egy kis ezüst gyűrűvel, melyet Fatima gyermekies örömében Zu- lejkának megmutatott. Zulejkát ezen ujabbikegy kétségbeejté, s lángoló haraggal a kertbe futott, hogy mérgét csillapítsa. A kertben Arif épen rózsákat szedett urának asztalára. Látván, hogy Zulejka kétségbeesett arczczal le s föl járt az utón, megkérdezte, mi bántja? — Nem tudom, különben is úgysem segíthetsz 1 — Bizony segíthetek! Elfeledted talán már ifiuságunkat, a kutat, melyhez minden este eljártál s velem elbeszélgettél. Akkor bizony nem hittem volna, hogy szolgád leszek. Persze a szegény szolga ét’demeit elfeledted.
