Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-12-24 / 52. szám
XXXI. évfolyam. 52« szám. Szekszárd, 1903. deczember 24. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési'miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi -tanító - egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre ..................................12 kor. — fill. Fé l évre...................................6 „ — „ Negyed évre ..... 3 „ — „ Számonként 24 fill, e lap nyomdájában Szerkesztőség és kiadóhivatal: Megjelen: Bezerédj István-utcza 6. szám, hová a lap Hetenként egyszer, csötörtökőn. szellemi és anyagi részét illető minden közieméNyilttérhen 3 hasábos petitsor 30 fillér. nyék, hirdetések és felszólamlások intézendők. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig............................3 kor. 74 fii. 100—200 „ ..... 5 „ 74 „ 200—300 ., ..... 7 „ 74 „ minden további 100 sző 2 koronával több. Karácsony. Üdvözlégy karácsony, szeretet ünnepe. Teljék meg lényeddel a szív, a lélek, hogy gyarló mivoltunkból kivetkőzve, szent áhitat toluljon ajkunkra. Szüneteljen az örökös vívódás, rakjuk le a létért való küzdelem fegyvereit erre a rövid időre s barát a baráttal, testvér a testvérrel egyesülve dicsőítse a magasztos isteni kegyet. Lebegjen mindenki lelki szemei előtt a legtökéletesebb ember menyei alakja, aki születésével kiemelte az emberiséget a bűn hinárjából és vérével megváltá az örök életnek, a menyei üdvösségnek. Az ő tanítása, az ő eszményisége szálljon meg bennünket, hogy kövessük az igaz Utat, mely a helyes, a boldog élethez vezeti még a bűnöst is. Kövessük igéit, melyek megtisztítanak minden önző érzelemtől és teljes megelégedést nyújtanak. Ilyenkor, mikor Karácsony angyala az ő csillogó, vakító díszében leszáll hozzánk a földre, hogy békét nyugodalmat terítsen reá, — hosszú, áldatlan küzdelmek után oly jól esik magunkba merülni és elmélkednünk az örök igazságról, az égi szeretetről. Szinte felüdülünk a karácsonyfa lobogó lángjai alatt s a megfakult lélek is fölenged és gyermeki kedélylyel örvendezik e szent napnak, amely arra emlékezteti az embereket, hogy az isteni gondviselés fölöttünk lebeg örökké és hogy senkinek sem szabad attól hideg közönynyel elfordulnia. Hiszen oly boldogító tudat érezni, meggyőződésben élni a felől, hogy fölöttünk egy láthatatlan isteni kézi intézi a világ sorát, akinek csak kedve telik az emberiségben, aki még az árvát, a védtelent sem hagyja el, atyja és jóakarója mindenkinek, aki jótéteményeit jóval fizeti meg és a rosszért meg téd bo-: csátani. Kell-e annál megnyugtatóbb érzelem, hogy senki sem él hiába, hogy a becsületes munka a halállal nem vész ködbe, nem foszlik el, hanem odafönn számon kéri a Min- denség Ura és részt adni neki a zavartalan, vég nélküli boldogságból, a melyért egy tövisekkel behintett hosszú utat kellett megtennie. Gondolkodjunk, mélyedjünk el a teremtés alakulásába, az élet törvényeibe és leomlik, összeroppan aiheizmus sö^ét, vigasztalan, rozoga épülete. Mert a legnagyobb bűnt követi el, aki megfosztja az emberiséget hitétől, reménységétől, ne vegyük el tqle a melengető, éltet adó napot, amelynek világában megfürdik elcsigázott lelke, hogy megtisztulva, a hit fegyvereivel újra a küzdelembe álljon. A földön csak úgy lehet testvériség, szabadság, ha cselekedeteinket saját magunk mérlegeljük a hit törvényei szerint. Azért légy üdvöz szeretet ünnepe, szent Karácsony ! Zománczoddal vond be lelkünket, űzd el közülünk a tunya éjszakát és s.zórd el fényed palotába, kunyhóba egyaránt 1 Csititsd el a panassszót, a jajkiál- tást, adj enyhülést és vigaszt! Ne érezze senki, ne nehezüljön senkire az a fájó tudat, hogy az ő sorsa mostohább másokénál, tűnjön el egy napra minden fájdalom, hogy zavartalan harmónia boruljon a világra, hogy boldogság, megelégedettség derüljön mindenfelé. Röppenjen el mindenkinek ajkáról egy- egy hálaadó fohász a királyok királyához, aki elküldé az emberiségnek az örök esz- ményiséget: a Megváltót. E szent napon született ő ; nem bíborban aranyban, hanem egyszerű jászolban és onnan indult az eszme megjárni világutját. Legyen ez üünep az eszményiség- iku nepe, amely legtökéletesebb formában a Megváltóban jutott kifejezésre, akit e szent napon küldött le a földre az Örökkévaló, hogy a népek szivébe szeretetet és hitet hintsen. Üdvöz légy karácsony ! TÁR CZ A. Siet az élet. Siet az élet, az idő olyan, Mint sebesen elrohanó folyam, ■ i Amelyben egy év egy parányi csepp, Időnk most ennyivel lön kevesebb. Ám ez a csepp oly drága, sok nekünk, Mert ezzel is a sirhoz vitetünk, A hullám-sirba, mely mindent befed, Csak egyet nem, téged nem, szeretet! • Repül az élet, olyan az idő, Mint a fa, mely fogy, mégis egyre nő, Szállnak az évek, e falevelek, S egyszer csak mi is lehullunk velők. Idő, te vén fa, kit ifjúivá lát A születő év, mily szép, koronád! Az öröklétbe, oda nyúlik az — Minket is ott vár egy uj, szebb tavasz. Tűnj el bár élet, mint folyón a hab, Falevelénél hervadj hamarabb: Dicső hazánk int, ode evezünk, Attól el nem fonnyad rózsalevelünk, SÁNTHA KÁROLY. Karácsony éjjel. Üres az ut, vig népe rég elszéledt, Sötét homály dereng mindenfelé . . . Az ablakokból szelíd fény sugárzik S hallik a hívők buzgó éneke. Künn némi csend s mintha aludna mind;n, A vad zsivaj álmosan szendereg ... Mint hogyha holtak birodalma volna És árnyékok a tűnő emberek. Az élet mintha megtisztult vón mára, Biborpalástba czifrán öltözött . . . Szennyes ruháját elveté egy napra S szemébe bűnbánó könnyű szökött. Üres az ut . . . Csak ott a messzeségbe Tipeg egy asszony s kisded gyermeke, A kis fiú megáll az ablakoknál — Mely mind tündöklő fénynyel van tele. ... A harangszó {ölzug az éjszakában, Odabenn zengik: Mostan született . . . S az anya vonja a fiát a halálba, Ki ártatlan majszol egy kenyeret. Láng Jenő. Betleliemes játék. — A «TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY» eredeti tárczája. — A karácsonyest békés, nyugalmas csendje el- boritá az egész vidéket. Fehér hólepel csillogott mindenfelé, végtelen szélességben és még mindig j hulltak-szállongtak reá a csillámló, kristályos hó- ! pihék. Mintha a mindenség elszendergett volna I semmi zaj nem zavarta a csendesség harmóniáját; í minden egybeolvalt, nrndenre rábo.ult a fenséges J I éjszaka. A mécsesek, az apró gyertyák már javá- ■ ban lobogtak; mosolygó, pajzán fényük kiviláglott a sötétségbe, mintha enyelegve mondaná: — Itt az én árnyékomban van a béke, a ! szeretet. A hivő lelkek engem vesznek körül, itt j elmélkednek az égi fényességről, az isteni gondviselésről, a Megváltó születéséről . . . Zsolozsma csendül föl ajkukon és megtisztulnak attól a salaktól, amelyet te sötét, félelmetes éj reá vetsz . . . A betlehemesek már megindultak, hogy gyönyörködést nyújtsanak szinjátékukkal. Elől egy halvány ifjúval, aki királyi ornátusban szegte a csikorgó utat ... A többiek mind vígak valának, ő szomorú ... A többi tudott kaczagni, neki sírásra állt a szeme . . . A grófi kastély felé tartottak. A büszke, középkori vár-stilusban épült lak merően sötét volt. Lakója az öreg, visszavonult gróf, meg a cselédségé. A lak kapuja örökké zárva koldusnak, gazdagnak egyaránt. A hires mágnás-család utolsó ivadéka élte benne sanyarú életének hátramaradt részét, sehova ) í
