Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-12-24 / 52. szám
2. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 52. sz. 1903. deczember 24. Rendkívüli kedvezmény lapunk t. előfizetőinek. Kiváló szolgálatot óhajtottunk teljesíteni lapunk t. előfizetőinek, midőn a magyar nők kedvencz divatujságjával, a Budapesti Bazárral oly egyezségre léptűnk, bogy t. előfizetőinknek e minden tekintetben praktikus és modern szépirodalmi divatlapot az egy korona ötven fillér negyedévi előfizetés helyett negyedévenként 1 korona 30 fillérért A Budapesti Bazár pompás kiállításban havonként kétszer jelenik meg s minden számában 60 — 70 divatábrán mutatja be a legújabb franczia és angol divatot, a legújabb kézimunkákat s hogy az öltözékek házilag is elkészíthetők legyenek, két oldalas szabás- és kézimunka-ivvel is szolgál, sőt természetes nagyságban, papírból kivágott kitűnő szabás mintákat is nyújt. A Budapesti Bazár szakszerű képeivel és utasításaival a női öltözékek házi elkészítésének titka meg van fejtve ! Szépirodalmi részét elsőrangú irók Írják. Midőn ezen rendkívüli kedvezményt lapunk t. előfizetőinek becses figyelmébe ajánljuk, megjegyezzük, hogy e kedvezmény- bnn csakis lapunk előfizetői részesülnek. Előfizetéseket minden hó elsejétől kezdve elfogadunk. Az előfizetési pénzek lapunk kiadóhivatalába küldendők. Hazafias tisztelettel a TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY kiadóhivatala. IRODALMI CSARNOK. K a r á c s o n y. Irta: Stubenwohl Gyula. H'deg téli nap van, szent karácsony napja, Kinn a természetet hólepel takarja. Süiün hullik a hó: egymásról meg széjjel, Oly erősen híva/, meg sem áll az éjjel. De hogy beköszöntött a szent este, szépen Eloszlott a felhő odafenn az égen ; Kiderült, nyoma sincs már a felhőfoltnak, A hold és a csillagok pazar fényre gyulnak. I Csendes az egész táj, a faluban itt-ott Ünnepies csendben gyújtanak világot: Aztán — egyik háznál — a nagy asztalt sorba’ Köriilülik, várják, mit hoz a Jézuska. Örül az apróság, csendben ülnek szépen, Ki az apa mellett, ki anyja ölében; Várják, mikor kondul a harangszó este, Hiszen valamennyi régóta ezt leste. Az egyik halkan súg anyjának, hogy: »Kérem, Mit hoz a kis Jézus ma este én nékem?* Meghallja az apjuk: »Várj csak előbb gyermek, Úgy illik, hogy mostan imádkozni jertek !< És az apró sereg letérdepel nyomba’, Imájukat apjuk előttük elmondja. Azok pedig mondják apjuk után szépen És felszáll a fohász, meghallják az égben. A hogy elvégezték az imát az aprók, Kitárja az apjuk a nagy szoba ajtót: Benn a nagy szobában áll egy karácsonyfa — A mig imádkoztak, a kis jézus hozta. — Tetejében gyertyák égnek pazar fénnyel, Arany sugarakat hintnek szerte-széjjeL Van rajt füge, alma, bábkalács is számos, Ennek örül a legkisekbik: a János. Alatta puska, d b, trombita hevernek, Egyik annak örül, a másik emennek. A sok íüteménynek se s/e i — se száma, Még lovat Is hozott a Krisztkindli máma. Örülnek az aprók annak, mit szemük lát, Egyik dobol, a másik fújja a trombitát. A harmadik ráül most a hintalóra, Úgy nyaigal, hogy le is bukfenczezik róla. Örül az apjuk is, s amint éri, kapja, Az apróságok.it soibi c>ókolga ja. Együit van a család, úgy vigadnak szépen, Hisz’ karácsony egyszer van csak minden évben. Még a vén cseléd is ott benn ül a széken, Egy keszkenőt kapott ma ajándekképen. Hej, örül is neki; és hogy por ne érje, Legott eltesri a láda fenekére. Csak az anyjuk busul, köny csillog szemében, Most jutott valami az eszébe éppen. És súg az apjuknak, — közbe künye liu’lik: — »Tudod? Mi egy éve halt meg a nagyobbik? Tavaly karácsonykor heten voltunk még i t, A hetedik most a Jézuskánál lakik. Meghalt a jó gyermek, felszállott az égbe, Hogy a kis Jézuskát értünk ott fenn kérje!« Elborul az apjuk vidám arcza erre, Szeméből két fényes, nagy könycsepp gördül le; Átöleli párját, szépen vigasztalja: »Nyugodj meg, ha igy volt az Ur akaratja!« Aztán elfordul, hogy ne lássa senki A megboldogultért imádságot zengni. S imájuk ott lebeg az Ur trónja körül, Ahol a »hetedik* oly boldog, úgy örül. Figyel az egyik lány, majd oda fut, s kérdez: »Miért oly szomorúak apám, s anyám — édes —?* »Semmi gyermek, semmi!« Mond az anyjuk s menten Elvegyülnek ők is a gyermekseregben. És együtt örülnek ezen a szent napon, Bár a «hetedik» ért fáj a szivük nagyon. De, hogy a gyermekek ma úgy örvendenek, Próbálnak feledni, s élnek a jelennek. ♦ Hideg téli est van, szent Karácsony este, Kinn a természet s^ép, téli képet feste. S hogy eljött az éjfél, lenn a/völgyben alant Misére megkondul a kápolnaharang ; Csengése oly édes, oly szépen szól máma : Szegény, gazdag siet az Isten házába. A béke ünnepén ma mindenki boldog, A hold is az égről oly szépen mosoyog. Magyar Remekírók. IV. Sorozat: Kurucz költészet; Kisfaludy Sándor munkái, I, köt.; — Széchenyi István gr. munkái, I. köt.; — Vörösmarty Mihály £ unkái, IV. köt.; — Tompa Mihály munkái, II. kőt. \ — Kiadja a Franklin-Társulat, Budapest, 1903. Az a nagy és értékes gyűjtemény, melyben a F r a n k 1 i n-T á r s u 1 u t összegyűjteni vállal- I kozott a magyar nemzeti géniusz legjelesebb alkotásait, ismét öt szép kötettel gyarapodott. Kapóra jelent meg a »Remekírók« e negyedik soroata éppen Karácsony előtt. Mert a ki könyvet szokott ajándékozni annak, a kit szeret, vagy becsül, — s ilyenek sokan vannak — bizonyára nem talál maradandóbb becsű könyveket a »Magyar Remekírók« nil. Enntk a negyedik sorozatnak, a Kisfaludy Sándor, a Vörösmarty és Tompa munkáinak egy- egy kötetén kívül, kct igen nevezetes, szinte a mondhatnék: egy kötete van. Az egyik: a K rucz költészet, s a másik a Szét.henyi István gróf válogatott munkáinak első kötete. Mind a kettő régen érzett hiányt pótol irodalmunkban, s éppen ezért különösebb figyelmünkre érdemes. nem látták járni, senkivel nem hallották bizalmasan szóba elegyedni, mindig magában s mindig a magányé volt . . . Odaérkeztek ... A csöngetésre egy öreg szolga ténfergett a kapuhozl — Kik vagytok ? — Betlebemesek. — Hát várjatok . . . Majd megkérdezem a méltóságus urat, hogy jöhettek-e, vagy lóduljatok. — Ejnye bátyám, de istentelen beszéde van kelmédnek ; — szólt a vezető. — A szeretet ünnepén egyszer már kijózanodhatna. — C-i.t, mert be nem jöttök í Kis vártatva visszatér az öreg, kaput nyit és szép sorjábzn belép a betlehemes sereg. — A méitóságos ur kívánja hallani ... Eredjetek föl. .. De kárt ne tegyetek semmiben, mert különben ... Aztán, ha készen vagytok odafenn, hát majd kerüljetek hozzám ... Ha jól csináljátok, mézes gubát is kaptok ... No igy, csak eredjetek, ezen az ajtón, oszt’ egyenesen. Ugygyel-bajjal csak eljutottak a grófhoz. Ennek szigorú, kemény tekintete egy perezre fölengedett. Gyermekkora óta nem látott bethlehe- mes jáékot, most látni óhajtotta . .. Azóta soksok idő telt el; a haja megfakult; az ifjúi érzések ellobogtak, az élet zománcza megkopott, mi sem m radt meg a hajdanból, minden átalakult, minden ködbe om'ott. És gyermeki kedélylyel, üdén nézte, bámulta a misztériumot, a bibliai játékot ... És szemlélte a csapat vezeiőjét, azt a halvány, bánatos ifju% a ki oly értelmesen, oly szívhez szólóan mondotta el az ódon szöveget, a ki úgy hasonlított valakire, de hogy kire, azt még maga sem tudta. Gordol- kozotr, hátha kitalálja.. . — Már nem is a játékot figyelte, hanem a diszes öltözetű napkelet királyát, a ki épp hódolatát fejezi ki 1 Megváltónak. A beth- lehemes játék véget ért. A gróf megelégedése jeléül bőkezűen jutalmazta meg az ifjú csapatot. — Aztán elküldötte a gyermekeket, de a szomorkodó ifjút ott marasz- totta, a ki nem tudta ezt mire vélni és meglepődve állt a küszöbön... A gróf hozzá lépett. — Ugy-e, fiam, Kendi Ágnes magzatja vagy? — Az övé. — Van apád ? — Meghalt! — Honnan tuded? — Megmondta az édes anyám. És mindig sirt, ha emlékezett reá. Én nem láttam, nem ismertem soha, de azért nagyon szeretem. A gróf elfordult. A szemére tódult könyeket sietve, észrevétlenül törölte le. S valami kimondhatatlan fájdalom rrarczangolta szivét. — Miből éltek ? — Munkába jártunk ... Aztán, hogy az édes anyám beteg lett — — Hát beteg? — kérdezé a gróf. — Nagy beteg. Az Lfennél van az irgalom bajára: — igy hallottam susogni a szomszédban. S nekem magára kellett őt hagynom, hogy pénzt hozhassak gyógyszerre, orvosra. — S hátha azt mondanám, hogy én vagyok, az apád, nálam maradnál? — Édes anyámat el nem hagyom a világért sem. Aztán, hogy apám volna a méitóságos ur?- Édes anyám nem hazudik; ő azt mondta, apám. meghal*, én meg imádkozom csendes nyugodalmáért, lilki üdvéért. Mély csend lett. Kívül sikongott a szél és zörgette az ablakokat. Atya és fiú egymásra néz-- tek, merően, hosszasan... Egyszerre becsendült a lélekharang szava.... Átható hangja keresztültört az éjszaka fekete tömegén. .. Mindketten térdre borultak és zokogva imád- I koztak a haldoklóért. A fiú aztán kitámolygott a szobából; ment, rohant, hogy elérje a halált... S valaki követte,. hogy el ne késsen; még nedves volt az arcza a könytől... Sietve mentek ... Már eltűntek az éjszakába. És a lélekharang csak csengett, lassan az is elhalt. A ísek meg folytatták útjukat, teli. kézzel, ö A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: légzőszervek hurutos bajainai, úgymint idült bronchiti. különösen lábbadozóknál influenza után aj ár, Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize n. is s éretik. — A gyógj szertárakban üvegenként 4.— koro. & - figyeljünk, hogy minden üveg az alanti czéggel legyen 'ffmann La Roche & Co. vegyészen gyár B Régeknél, rhurnt és II és meg- 'rmekek ato. 4—35 11 ijcz).
