Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1903-07-30 / 31. szám

— Szentmise a leendő pápáért. Szegzárdon folyó hó 28-án a r. k. templomokban szentmisét tartottak az uj pápa sikeres választásáért. A bel* városban a távollevő Wosinsky Mór apát helyett Jlíossgai Sándor segédlelkész, az újvárosban pedig dt. Fent Ferencz végezte a misét.

— Joggyakornok kinevezése. A pécsi kir. Ítélőtábla elnöke Horváth Tivadar nagykanizsai lakos, végzett joghallgatót a pécsi kir. Ítélőtábla kerületébe dijtalan joggyakornokká nevezte ki.

— Urvacsora-osztás. A szegzárdi ev. ref. templomban az u. n. *ujktnyíri» urvacsora-osztas f. évi aug. 2-án lesz, a rendes istentiszteleti időben : d. e. ’/4 10 órakor.

— Az árvák pénze után fizetendő kamat Tolnavármegye árvaszéke a gyámoltak és gondnokoltak tőkéje után. fizetendő kamatot az 1903. év első felére 4*4%-ban állapította meg.

— Szerkesztői változás. Pauer Ödön visszalépett a »Veszprémvármegye« czimü lap szerkesztésétől, kinek helyébe Honty István ismert vidéki hírlapíró lép, a ki legutóbb a megszűnt »Pécsi Figyelő« felelős szerkesztője volt.

— A bonyhádi tűzoltóság ünnepélye. Szép ünnepélyre készülnek a bonyhádi önkéntes tűzoltók. Az önzetlenül működő bonyhádi tűzoltó-testület ugyanis folyó évi augusztus hó 30-án üli meg fennállásának 10 éves jubileumát és ezen alkalommal szenteli fel dr. Jozgits János plébános az egyesület uj zászlaját.

— Torony- és templomtető festés. A szegzárdi ev. ref. egyház templomának tetőzetét, úgy a toronynak újra föstését több vállalkozó közül Aliquander Tamás szegzárdi bábogos-mester fogadta el 590 korona dijért. A torony- és templomtető föstési munkálata még ez év nyarán befejzést nyer. — A mondott dijért a csillag is uj aranyozással fog ragyogni.

. — Ezt is a szerelem tévé. Különös esetről

értesülünk, mely egy szerelmes hadnagy eltűnésé- -*t C7Ä1 a hadnagy neve Krippl Arthur, aki a redben szolgált és most körözik.

egy asszony társaságában tűnt — mint mondják — nagyobb jak és így nem is lehet valami hatat, nai ui& ezt az a mindenre kész szerelem tévé.

— Rászedett finánczok. A napokban történt, hogy két faddi dohánycsempész Pécsre igyekezett gyalog szerrel egy jó csomó szüzdohánynyal. A mint igy ballagnak, egyszerre csak észre veszik, hogy velők szemben finánczok jönnek. Ekkor egyet gondolt a két atyafi és az egyik odaadta a dohányát a társának, mire ő hányát homlok futni kezdett. A finánczok üldözőbe is vették a menekülő dohánycsempészt, a kit 1 órai hajsza után el is fogtak, azonban semmit sem találtak nála. A másik csempész ez alatt Pécsett eladta a szüz- dohányt.

— Gazdasági tanulmányút. Galambos Sándor, a »Bácstnegyei Gazdaszövetség« ügyvezető igazgatója. tanulmányutat tett Tolna vármegyében, melyet részletesen közölt'a »Bácsmegye* czimü lapban: A közleményből adjuk a következő tanulságos részt:

Börzsönyről Czikóra mentünk, ahol azt láttuk, hogy egy kis községben, ahol van 400 ház, a tejszövetkezetbe naponta feldolgoznak 3000—3500 liter tejet.

Viszik a tejet emberek, asszonyok, leányok, gyerekek és amint átadták, újra jönnek és fejükön félvékás dézsa van, abban viszik vissza a savót sertéseiknek és teheneiknek, hogy ivósat csináljanak belőle egy kis derczével.

Minden házban van 2—3, sőt 5—6 tehén is és ezen számnak megfelelő növendék jószág, ezenkívül sertések, malaczok, baromfi.

Az egész kis falu tele v^n jószággal, mert a sok tejnek temérdek hulladékát, sovány tejet, savat, túrót, mind feletetik.

Ennek a kis falunak napi jövedelme csak tejben legalább 300 korona, tehát egy évben 108 ezer korona. Évente felnevelnek több, mint 1000 darab szebbnél szebb marhát, ezeknek átlagos értékét darabonként 300 koronára bízvást tehetjük, mert a borjukért is kapnak annyit, igy tehát e czimen 300,000 korona a bevételük. Ha a házban átlag felnevelt r*"'- darabra becsüljük, dehá ban 20, sőt 50 darab'

4 ______________________________________

ár

át csak 30 koronába számijuk, akkor e czimen is bevételez e község 120,000 koronát.

,A temérdek tojást és baromfit számításba se vesszük, mégis e három czimen a mi fogalmaink szerint egy rongyos kis: falu 528,000 koronát vételez be.

Ezek az eredményei a tejgazdaságnak. Ebből láthatják kisgazdáink, hogy nemcsak az a tejpénz, hanem az állattenyésztés, a tejhulladék értékesítésé és a rengeteg trágyaérték képezi a tejgazdaság igazi hasznát.

Ilyen állapotokat tapasztaltunk az egész vármegyében. Arról, hogy ott az emberek, asszonyok, gyerekek hogy szeretik a jószágot, nekünk fogalmunk nincsen. Kefélik, vakarják, fésülik, mossák és ha vevő jön, úgy vezetik ki, mint nálunk a szép lovat.

Legelőjük nincsen, sőt ahol van, ott.se igen használják. A takarmányozásuk rendkívüli okszerű.

A vásáron keveset' tudtunk venni, mert a sok jószág kissé megzavarta ítélő képességünket. No dé hát ez nem is csoda. Ha majd másodszor megyünk, akkor a már tapasztaltakra támaszkodva gyorsabb és jobb lesz a bevásárlás.

Másnap a'vásár után a mélykútiak Bonyhá- don maradtak Stefán Péter mellett és bevásároltak ; a morovicziakkal tovább mentünk kocsin Tevelre. Tévéién olyan jószágot vezettek elibénk, hogy elállott szemünk, szánk.

Egy szegény czipész istállójából kivezettek 3 drb 3 éves üszőt, darabjáért 600 koronát kértek.

Tevelen körülnézelődtünk, de nem vásároltunk, azonban megígértük, hogy másnap reggel Hőgyészről átmegyünk, ha rendeznek felhajtást.

A felhajtást megígérték és igy tovább utaztunk Hőgyészre, de egyben megnéztük a község tenyészapa állatait.

Ezek remek példányok voltak. Ezen apa állatokat soha ki nem hajtják. Istállóban tartják mindig télen, nyáron és pedig úgy, vagy talán még jobban, mint nálunk az állami méneket. Naponta kétszer kefélik, vakarják, szarvukat mossák, farkukat fésülik, de szépek is és ezen bánásmód következtében oly kezesek, mint a bárányok.

És ha hiszik itt Bácskában vagy nem, éppen ilyen bánásmódban részésiti a legkisebb birtokos, a legszegényebb zsellér is tehenét, bornyuját.

Útközben sok kocsival is találkoztunk, de mindnyájába tehenek voltak befogva. Tiszta, szép, kövér, sima szőrű tehenek, mert a kis birtokos minden dolgát teheneivel végzi, ahol az istállóba lovak is vannak, az már gazdag ember. Ott a kisbirtokos kiszámítja, hogy 200 olyan nap van az esztendőben, mikor hiába eteti a lovát, mert a takarmányt és trágyát a tehenek is, ki és behordhatják.

Kis embernek kicsiny a földje, azt a kis földet a két tehén könnyen elvégzi és takarmányát, termését betakarítja rajta, sőt 20—30 holdas gazdák is csak teheneikkel végzik gazdasági munkáikat.

Hogy a lassúbb munka egész éven át 10—15 napos dángubát jelent, ezt százszorosán pótolja vissza az a körülmény, hogy egész éven át nem kell a lovakat etetni, abrakolni, azt a takarmányt és abrakot inkább adja a szarvasmarhájának. Láttuk, hogy órajárásnyira, sőt 2 órajárásnyira is .a faluból jár-kel a tehénfogat, láttuk, hogy odaérve földjére, kifogja, ha van ott egy kis legelő, ki is ereszti, dolgát végzi és este jön be a faluba és hozza a takarmányt, vagy viszi ki a trágyát.

Körtvélyesi és Kötő barátaink ezt látva, egyet sodorintottak bajuszukon és mondották:

»Nézze csak ! kifogta már a német a lovát, vagy: nézzék csak, hogy ereszti legelni a csikókat« (értsd a teheneket).

IRODALMI CSARNOK.

A príma gentryk.

— Elbeszélés a falusi életből. —

Irta: STUBENWOHL GYULA. 4.

III.

Batyubál a sin-horgosi kaszinóban.

fi kaszinó választmánya el- káshoz hiven szent István n batyubált rendez, nagy ' elyi intelligencia között.

TOLNAMEQYEI KÖZLÖNY 31. sz.

Aztán, hogy a kis szöszke fürtös patikárusné a Juczi szobacziczusutján »értesült«, mikéntZarándyné, a firtli mágnás neje, egyenesen Bécsből rendelt ruhát,^ lángvörössé* lett mérgében, melyet palástolandó, öreges férjén töltötte ki boszuját, a kinek volt a »ne mulass.«

A tiszttartóék Ellája és Micikéje nyomban átjukkerezett az ispánékhoz, hol az ispánék Tildója azzal fogadta őket: éppen most járt nálunk a kis főtanitóné, azt újságolva, miszerint általános az érdeklődés a batyubál iránt, s aki csak teheti, részt vesz.

Elérkezett a várva-várt estély.- A szebbnél I szebb asszonyok és leányok tömegétől hullámzott a terem. A nótáriusné ajkbigygyesztve tette a megjegyzést, hogy a luthránus papné miért is jelenik meg olyan szabású toilettében, amely nem a legutolsó divat után készült.

A buzavirágkék-szalagos rendezők ;r sürögve, forogva igyekeztek kötelességüknek megfelelni. Van is köztük néhány fiatal ember a javából; gazdatisztek, köztisztviselők; a tollas kalapu segédjegyző a kellner szerepét viszi.

< Az öreg Zarámiy deres bajuszán egyet sodorint és megelégedéssel pislant fiatal feleségére, aztán az öregebbekkel átvonul a kártyaszobába. Ő nekik már nem nyújt élvezetet a táncz.

E közben a bálteremben megkezdődött a táncz. Úgy tíz óra tájban Laky Vincze is megjelent a bömbös HorgossyVal. Az általános üdvözlés után Laky tánczolni kezdett; nagyon megigézte a kis szöszke fürtös patyikusné, aki ma este ennivalóan csinos volt. Aranyos kis babaarczárói csak úgy sugárzott a jó kedv és pajzán barátság. Laky elhatározta magában, hogy zabolázhatlan kitartással fog neki ma udvarolni.

A bömbös Horgossy, a falu nábobja az ajtóban állt meg. A megszokott monchalancze-szal végig -nézett a termen, aztán átment a-kártya terembe, mely ma egyúttal ivó- és étteremül is szolgált; ott letelepedett egy székre. A szék nyikorogva engedelmeskedett a nehéz tehernek, melyet Horgossy Muki az ő kövér valóságában magában hord. A bömbös Horgossy czimet is itt kapta a kaszinóban. A rossz nyelvek azt .beszélik, róla. hogy nagy papucshős, ő ellenben azt erősiti, hogy ur a háznál, ámbár — ha késő éjjel vetődik haza — már a kapuban leveti a czipőjét, hogy a felesége fel ne ébredjen a kopogásra.

A szünóra ideje elérkezvén, a hölgyek ki- pakkolták a menüt. Mindegyik azt óhajtotta titokban, hogy az ő sütöttjét dicsérjék legjobban: ki- nálgatják is az urakat nyakra-főre, kik a köteles udvariasságból minden fogásból esznek, s mindegyikre van valami finom találó megjegyzésük.

A Laky Czunczi azt suttogta a bömbös Hor- gossynak, hogy neki legjobban ízlett a kis patyikusné sütöttje. Dicsérte is nyakra-főre aztán fennhangon; látta, hogy örül neki a kis szőke asszony, a ki ezen örömtől neki bátorodva, azon óhaját fejezte ki, hogy az-urak által elismerés szavaztassák a legizletesebb étel készítőjének. Indítványa el lett fogadva; ámde egynehányan csupa udvariasságból az urak közül, nehogy a hölgyek között ellenséges indulatokra adjanak okot, csürték-csavarták a dolgot, s végre is a bömbös Horgossy mentette meg az asztal becsületét. Először is a jó étvágygyal falatozó pap orra elől bökött ki egy fél sonkát, l aztán a nótárius boszuságára temette el a pirosra i pirított sült malacz maradványát, majd a szárnya- 1 sokban tevén meglehetős pusztítást, a tészta-féléket i kezdte eltemetni. E közben az üres üvegek száma I egyre szaporodott a bömbös Horgossy előtt. Ezen ! remekelése közben a helybeli kántor— a bömbös I szerint égbe kukorikuló — fülbemászó dallamu éne- , keket zengett neki, meg-megkenvén torkát holmi jófajta szegzárdival. Aztán, mikor a kántor bele- j rekedt a nótázásba s a jó szegzárdi hatása alatt a szakszsrittben kezdte magát gyakorolni, a bömbös egy nagyot csapott öklével az asztalra, hogy hát neki még csak most kezd jó kedve kerekedni, s újból neki látott az ivásnak.

Mikor a hajnalpir bekiváncsiskodott az ablak- függöny nyilasain, a bálterem ürülni kezdett. A kis patyikusné szerelemittasan, kaczér pillantásokkal vált el Lakytól. Nagyon sok szupé- csárdást tán- czoltak együtt, de még több kacsintást és kézszo- ritást váltottak. Aztán Laky kikisérte a kocsijához,

1903. iulius 30.