Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1903-07-30 / 31. szám

— Szentmise a leendő pápáért. Szegzárdon folyó hó 28-án a r. k. templomokban szentmisét tartottak az uj pápa sikeres választásáért. A bel* városban a távollevő Wosinsky Mór apát helyett Jlíossgai Sándor segédlelkész, az újvárosban pedig dt. Fent Ferencz végezte a misét. — Joggyakornok kinevezése. A pécsi kir. Ítélőtábla elnöke Horváth Tivadar nagykanizsai lakos, végzett joghallgatót a pécsi kir. Ítélőtábla kerületébe dijtalan joggyakornokká nevezte ki. — Urvacsora-osztás. A szegzárdi ev. ref. templomban az u. n. *ujktnyíri» urvacsora-osztas f. évi aug. 2-án lesz, a rendes istentiszteleti idő­ben : d. e. ’/4 10 órakor. — Az árvák pénze után fizetendő kamat Tolnavármegye árvaszéke a gyámoltak és gond­nokoltak tőkéje után. fizetendő kamatot az 1903. év első felére 4*4%-ban állapította meg. — Szerkesztői változás. Pauer Ödön vissza­lépett a »Veszprémvármegye« czimü lap szerkesz­tésétől, kinek helyébe Honty István ismert vidéki hírlapíró lép, a ki legutóbb a megszűnt »Pécsi Figyelő« felelős szerkesztője volt. — A bonyhádi tűzoltóság ünnepélye. Szép ünnepélyre készülnek a bonyhádi önkéntes tűzoltók. Az önzetlenül működő bonyhádi tűzoltó-testület ugyanis folyó évi augusztus hó 30-án üli meg fennállásának 10 éves jubileumát és ezen alka­lommal szenteli fel dr. Jozgits János plébános az egyesület uj zászlaját. — Torony- és templomtető festés. A szeg­zárdi ev. ref. egyház templomának tetőzetét, úgy a toronynak újra föstését több vállalkozó közül Aliquander Tamás szegzárdi bábogos-mester fo­gadta el 590 korona dijért. A torony- és templom­tető föstési munkálata még ez év nyarán befejzést nyer. — A mondott dijért a csillag is uj aranyo­zással fog ragyogni. . — Ezt is a szerelem tévé. Különös esetről értesülünk, mely egy szerelmes hadnagy eltűnésé- -*t C7Ä1 a hadnagy neve Krippl Arthur, aki a redben szolgált és most körözik. egy asszony társaságában tűnt — mint mondják — nagyobb jak és így nem is lehet valami hatat, nai ui& ezt az a mindenre kész szerelem tévé. — Rászedett finánczok. A napokban történt, hogy két faddi dohánycsempész Pécsre igyekezett gyalog szerrel egy jó csomó szüzdohánynyal. A mint igy ballagnak, egyszerre csak észre veszik, hogy velők szemben finánczok jönnek. Ekkor egyet gondolt a két atyafi és az egyik odaadta a do­hányát a társának, mire ő hányát homlok futni kezdett. A finánczok üldözőbe is vették a mene­külő dohánycsempészt, a kit 1 órai hajsza után el is fogtak, azonban semmit sem találtak nála. A másik csempész ez alatt Pécsett eladta a szüz- dohányt. — Gazdasági tanulmányút. Galambos Sándor, a »Bácstnegyei Gazdaszövetség« ügyvezető igazga­tója. tanulmányutat tett Tolna vármegyében, melyet részletesen közölt'a »Bácsmegye* czimü lapban: A közleményből adjuk a következő tanulságos részt: Börzsönyről Czikóra mentünk, ahol azt láttuk, hogy egy kis községben, ahol van 400 ház, a tejszövetkezetbe naponta feldolgoznak 3000—3500 liter tejet. Viszik a tejet emberek, asszonyok, leányok, gyerekek és amint átadták, újra jönnek és fejükön félvékás dézsa van, abban viszik vissza a savót sertéseiknek és teheneiknek, hogy ivósat csinálja­nak belőle egy kis derczével. Minden házban van 2—3, sőt 5—6 tehén is és ezen számnak megfelelő növendék jószág, ezen­kívül sertések, malaczok, baromfi. Az egész kis falu tele v^n jószággal, mert a sok tejnek temérdek hulladékát, sovány tejet, savat, túrót, mind feletetik. Ennek a kis falunak napi jövedelme csak tejben legalább 300 korona, tehát egy évben 108 ezer korona. Évente felnevelnek több, mint 1000 darab szebbnél szebb marhát, ezeknek átlagos ér­tékét darabonként 300 koronára bízvást tehetjük, mert a borjukért is kapnak annyit, igy tehát e czimen 300,000 korona a bevételük. Ha a házban átlag felnevelt r*"'- darabra becsüljük, dehá ban 20, sőt 50 darab' 4 ______________________________________ ár át csak 30 koronába számijuk, akkor e czimen is bevételez e község 120,000 koronát. ,A temérdek tojást és baromfit számításba se vesszük, mégis e három czimen a mi fogalmaink szerint egy rongyos kis: falu 528,000 koronát vé­telez be. Ezek az eredményei a tejgazdaságnak. Ebből láthatják kisgazdáink, hogy nemcsak az a tejpénz, hanem az állattenyésztés, a tejhulladék értékesítésé és a rengeteg trágyaérték képezi a tejgazdaság igazi hasznát. Ilyen állapotokat tapasztaltunk az egész vár­megyében. Arról, hogy ott az emberek, asszonyok, gyerekek hogy szeretik a jószágot, nekünk fogal­munk nincsen. Kefélik, vakarják, fésülik, mossák és ha vevő jön, úgy vezetik ki, mint nálunk a szép lovat. Legelőjük nincsen, sőt ahol van, ott.se igen használják. A takarmányozásuk rendkívüli okszerű. A vásáron keveset' tudtunk venni, mert a sok jószág kissé megzavarta ítélő képességünket. No dé hát ez nem is csoda. Ha majd másodszor megyünk, akkor a már tapasztaltakra támaszkodva gyorsabb és jobb lesz a bevásárlás. Másnap a'vásár után a mélykútiak Bonyhá- don maradtak Stefán Péter mellett és bevásároltak ; a morovicziakkal tovább mentünk kocsin Tevelre. Tévéién olyan jószágot vezettek elibénk, hogy elállott szemünk, szánk. Egy szegény czipész istállójából kivezettek 3 drb 3 éves üszőt, darabjáért 600 koronát kértek. Tevelen körülnézelődtünk, de nem vásárol­tunk, azonban megígértük, hogy másnap reggel Hőgyészről átmegyünk, ha rendeznek felhajtást. A felhajtást megígérték és igy tovább utaz­tunk Hőgyészre, de egyben megnéztük a község tenyészapa állatait. Ezek remek példányok voltak. Ezen apa álla­tokat soha ki nem hajtják. Istállóban tartják min­dig télen, nyáron és pedig úgy, vagy talán még jobban, mint nálunk az állami méneket. Naponta kétszer kefélik, vakarják, szarvukat mossák, farku­kat fésülik, de szépek is és ezen bánásmód követ­keztében oly kezesek, mint a bárányok. És ha hiszik itt Bácskában vagy nem, éppen ilyen bánásmódban részésiti a legkisebb birtokos, a legszegényebb zsellér is tehenét, bornyuját. Útközben sok kocsival is találkoztunk, de mindnyájába tehenek voltak befogva. Tiszta, szép, kövér, sima szőrű tehenek, mert a kis birtokos minden dolgát teheneivel végzi, ahol az istállóba lovak is vannak, az már gazdag ember. Ott a kisbirtokos kiszámítja, hogy 200 olyan nap van az esztendőben, mikor hiába eteti a lovát, mert a takarmányt és trágyát a tehenek is, ki és behord­hatják. Kis embernek kicsiny a földje, azt a kis föl­det a két tehén könnyen elvégzi és takarmányát, termését betakarítja rajta, sőt 20—30 holdas gazdák is csak teheneikkel végzik gazdasági munkáikat. Hogy a lassúbb munka egész éven át 10—15 napos dángubát jelent, ezt százszorosán pótolja vissza az a körülmény, hogy egész éven át nem kell a lovakat etetni, abrakolni, azt a takarmányt és abrakot inkább adja a szarvasmarhájának. Lát­tuk, hogy órajárásnyira, sőt 2 órajárásnyira is .a faluból jár-kel a tehénfogat, láttuk, hogy odaérve földjére, kifogja, ha van ott egy kis legelő, ki is ereszti, dolgát végzi és este jön be a faluba és hozza a takarmányt, vagy viszi ki a trágyát. Körtvélyesi és Kötő barátaink ezt látva, egyet sodorintottak bajuszukon és mondották: »Nézze csak ! kifogta már a német a lovát, vagy: nézzék csak, hogy ereszti legelni a csikó­kat« (értsd a teheneket). IRODALMI CSARNOK. A príma gentryk. — Elbeszélés a falusi életből. — Irta: STUBENWOHL GYULA. 4. III. Batyubál a sin-horgosi kaszinóban. fi kaszinó választmánya el- káshoz hiven szent István n batyubált rendez, nagy ' elyi intelligencia között. TOLNAMEQYEI KÖZLÖNY 31. sz. Aztán, hogy a kis szöszke fürtös patikárusné a Juczi szobacziczusutján »értesült«, mikéntZarándyné, a firtli mágnás neje, egyenesen Bécsből rendelt ruhát,^ lángvörössé* lett mérgében, melyet palásto­landó, öreges férjén töltötte ki boszuját, a kinek volt a »ne mulass.« A tiszttartóék Ellája és Micikéje nyomban átjukkerezett az ispánékhoz, hol az ispánék Tildója azzal fogadta őket: éppen most járt nálunk a kis főtanitóné, azt újságolva, miszerint általános az érdeklődés a batyubál iránt, s aki csak teheti, részt vesz. Elérkezett a várva-várt estély.- A szebbnél I szebb asszonyok és leányok tömegétől hullámzott a terem. A nótáriusné ajkbigygyesztve tette a megjegyzést, hogy a luthránus papné miért is jelenik meg olyan szabású toilettében, amely nem a legutolsó divat után készült. A buzavirágkék-szalagos rendezők ;r sürögve, forogva igyekeztek kötelességüknek megfelelni. Van is köztük néhány fiatal ember a javából; gazda­tisztek, köztisztviselők; a tollas kalapu segédjegyző a kellner szerepét viszi. < Az öreg Zarámiy deres bajuszán egyet sodo­rint és megelégedéssel pislant fiatal feleségére, aztán az öregebbekkel átvonul a kártyaszobába. Ő nekik már nem nyújt élvezetet a táncz. E közben a bálteremben megkezdődött a táncz. Úgy tíz óra tájban Laky Vincze is megjelent a bömbös HorgossyVal. Az általános üdvözlés után Laky tánczolni kezdett; nagyon megigézte a kis szöszke fürtös patyikusné, aki ma este ennivalóan csinos volt. Aranyos kis babaarczárói csak úgy sugárzott a jó kedv és pajzán barátság. Laky el­határozta magában, hogy zabolázhatlan kitartással fog neki ma udvarolni. A bömbös Horgossy, a falu nábobja az ajtóban állt meg. A megszokott monchalancze-szal végig -nézett a termen, aztán átment a-kártya terembe, mely ma egyúttal ivó- és étteremül is szolgált; ott letelepedett egy székre. A szék nyi­korogva engedelmeskedett a nehéz tehernek, melyet Horgossy Muki az ő kövér valóságában magában hord. A bömbös Horgossy czimet is itt kapta a kaszinóban. A rossz nyelvek azt .beszélik, róla. hogy nagy papucshős, ő ellenben azt erősiti, hogy ur a háznál, ámbár — ha késő éjjel vetődik haza — már a kapuban leveti a czipőjét, hogy a felesége fel ne ébredjen a kopogásra. A szünóra ideje elérkezvén, a hölgyek ki- pakkolták a menüt. Mindegyik azt óhajtotta titok­ban, hogy az ő sütöttjét dicsérjék legjobban: ki- nálgatják is az urakat nyakra-főre, kik a köteles udvariasságból minden fogásból esznek, s mind­egyikre van valami finom találó megjegyzésük. A Laky Czunczi azt suttogta a bömbös Hor- gossynak, hogy neki legjobban ízlett a kis patyikusné sütöttje. Dicsérte is nyakra-főre aztán fennhangon; látta, hogy örül neki a kis szőke asszony, a ki ezen örömtől neki bátorodva, azon óhaját fejezte ki, hogy az-urak által elismerés szavaztassák a legizletesebb étel készítőjének. Indítványa el lett fogadva; ámde egynehányan csupa udvariasságból az urak közül, nehogy a hölgyek között ellenséges indulatokra adjanak okot, csürték-csavarták a dol­got, s végre is a bömbös Horgossy mentette meg az asztal becsületét. Először is a jó étvágygyal falatozó pap orra elől bökött ki egy fél sonkát, l aztán a nótárius boszuságára temette el a pirosra i pirított sült malacz maradványát, majd a szárnya- 1 sokban tevén meglehetős pusztítást, a tészta-féléket i kezdte eltemetni. E közben az üres üvegek száma I egyre szaporodott a bömbös Horgossy előtt. Ezen ! remekelése közben a helybeli kántor— a bömbös I szerint égbe kukorikuló — fülbemászó dallamu éne- , keket zengett neki, meg-megkenvén torkát holmi jófajta szegzárdival. Aztán, mikor a kántor bele- j rekedt a nótázásba s a jó szegzárdi hatása alatt a szakszsrittben kezdte magát gyakorolni, a böm­bös egy nagyot csapott öklével az asztalra, hogy hát neki még csak most kezd jó kedve kerekedni, s újból neki látott az ivásnak. Mikor a hajnalpir bekiváncsiskodott az ablak- függöny nyilasain, a bálterem ürülni kezdett. A kis patyikusné szerelemittasan, kaczér pillantásokkal vált el Lakytól. Nagyon sok szupé- csárdást tán- czoltak együtt, de még több kacsintást és kézszo- ritást váltottak. Aztán Laky kikisérte a kocsijához, 1903. iulius 30.

Next

/
Oldalképek
Tartalom