Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-07-30 / 31. szám
bucsnzóra nyújtott kis kacsójára egy forró csókot lehelt; a kis szöszke pedig azt súgta a fülébe, hogy sóki. nem! fogja-el feledni ezt a kedves éjszakát. Aztán haza hajtattak ; azt hiszi a kis szöszke, hogy ez csak ártatlan tréfa, hisz’ a férje úgyis már öreg. Az utczáról a kocsik egyhangú berregése hallatszott be a kaszinóterembe, a mint a távozó vendégeket hazaszállították. A bucsuzkodásnál a »holnapi viszontlátásig« váltak el a szépek; másnap tárgyalták le az elmúlt báli éj kellemes emlékeit. (Folytatása kőv.) TANÜGY. 1903. Julius 30. ________ tfi lyeri társadalmi szerep Illeti meg a tanítót az életben ?* Jelige : A tanító a népé* Irta: Csanki Vilmos. A jó. tanító -népének» valósággal jótevője; Azonban, hogy a tanító megfeleljen hivatásának, czéürányos működését ki kell terjeszteni az iskolán kívül is. Nem elég az, ha a tanító az iskolában okszerűen, minden paedagogiai tapintattal készíti elő. az életre növendékeit s ha a növendék a tankötelezettség idejét tulhaládta, kezét lévévé róla, mintegy belöki a társadalom nagy tömkelegébe. Ez nem teljes munka; valamint a tani tó s tanítvány között szoros kapocs, folytonos érintkezés van az iskolában, éppen úgy kell, hogy az életben is a tanító és a nép között a folytonos érintkezés fennálljon. Igen természetes ez ; hisz ha nem érintkezünk népünkkel, nem ismerhetjük azt, nem tudhatjuk annak hibáit, bajait s ha a bajokat nem ismerjük, nem is orvosolhatjuk azokat. A tanító ismerje népét teljes valóságban ; lássa meg hibáit, bajait, de ismerje erényét is. Ezek után szólhatónk a tanitó társadalmi szerepéről. Az előbb elmondottakból következik, hogy minden tanítónak más-más társadalmi szerepkör jut; például- más a falusi, más a városi tanítónak:. de minden körülmény között czélja az legyen, hogy népét úgy szellemileg, mint anyagilag boldoggá tegye. A nép szellemi műveltségét emeljük, ha az- ismétlő- - vagy * gazdasági-ismétlő iskolát - elvégzett növendék belép az ifjúsági egyesületbe, hol ismét tanítója okszerű vezetése mellett bővül ismerete. Az ifjúsági egyesületben eltöltött néhány év elég idő arra, hogy az elemi és ismétlő iskolában már megszokott hasznos munkálkodást az ifjú lelke úgy fogja fel, mint az emberi élet főczélját. — Itt már belátja az ifjú, hogy a munka nem teher, hanem a lélek szórakoztatása. Gondoskodjék a tanitó arról is, hogy a felnőtt férfi, ki szintén hivatva van szellemi tőkéje gyarapitására, ne maradjon támogatás nélkül, legyen annak is alkalma az önképzésre. Erre leg- czélszerübbnek tartom a népkönyvtárak és olvasó körök szervezését. De eltekintve ezen hasznos egyesületek szervezésétől, legyen a tanitó állandóan tanácsadója népének. Ne forduljon elő oly eset, midőn. valaki a tanitóhoz fordul felvilágosításért, tanácsért, hogy kellő felvilágosítást, tanácsot meg ne kapja. Természetes, hogy a tanitó is csak úgy gyümölcsöztetheti ily módon is szellemi tőkéjét, ha nem elégszik meg iskolai tanulmányainak befejezésével, hanem folyton önképzés által bővíti saját ismereteit. Ezek után áttérek a tanitó második nagy feladatára, tudniillik a nép anyagi jólétének előmozdítására. Ha nemzeti életünket vizsgáljuk, azon szomorú tapasztalatra jutunk, hogy nagyon elvagyunk adósodva. Különösen pedig túl van terhelve a föld- mives nép, mely a nemzet testének gerenczét képezi. Állami életünk sok terhet ró vállainkra, érezzük ezt valamennyien, de különösen a szántó-vetők, a kisbirtokosok érzik ezt. Ennek a szegény népnek első sorban az élet fentartásáról kell gondoskodnia; állami, községi, hitközségi s a jó Isten tudja, még milyen adót kell fizetnie, mely kötelezettségét, ha pontosan nem teljesiti,- csakhamar megütik a dobot felette ; de a legnehezebb feladata, hogy vagyonát adóság nélkül biztos .alapokra fektetetve hagyhassa utódaira, örököseire. * Az «Általános Tolnamegyei Tanítóegyesület» által pályadijjal jutalmazott dolgozat. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 31. sz. 5. Azonban mit tapasztalunk ? Kis gazdáink el- adósodnak,'tönkre' mennek. Vagyonuk a pénzintézetek vagy pedig lelketlen uzsorások kezeibe jut s ennek egyik oka, hogy úgy az állami, mint a községi terhek rohamosan fokozódnak; a másik oka pedig, hogy megélhetési körülményeink sokkal magasabb kiadásokat igényelnek, mint pld. évtizedekkel ezelőtt. Igen nagy hiba az is, hogy népünk nem ismeri még kellőkép azon jövedelmező mellék-foglalkozásokat, melyekkel kiadásait csökkenthetné, bevételeit tetemesen fokozhatná; ilyen mellékfoglalkozás a méhészet, gyümölcstermelés, selyemtermelés és házi ipar, mely foglalkozások, első sorban a földmives munkakörét képezik. Ma már a földmives nép igen sok nélkülözéssel tud csak megélni vagyona jövedelméből, ezen oknál fogva szüksége van. más jövedelmi forrásokra is. Ismertessük meg tehát a néppel ezen mellék-foglalkázásokat, mutassunk példát neki, mert nem tagadható, hogy népünk kisebb-nagyobb mértékben még ezektől idegenkedik; ha azonban a hasznot is látja, biztosan nem fog tőle idegenkedni. Az elmarádhátlan anyagi haszon mellett nagy erkölcsi haszon is származik ebből. A nép megélhetésén könnyítve lesz, nem küzd annyi anyagi gonddal, nem fejlődnek ki nála a szoczialismus áldatlan eszméi, be fogja látni, hogy tisztességes munka mellett ezen a földön is meg lehet élni: nem veszi közülök a vándor-botot annyi a bezébe, hogy hazáját, családját elhagyva, uj hont keressen magának. Hogy mekkora haszon háramlik pld. a méhészetből, azt fejtegetnem e helyen azt hiszem felesleges. De nem lehet eléggé hangoztatni, hogy ily súlyos anyagi viszonyok között egy földmives portájáról sem szabadna hiányozni a méhszinnek. Ha több hasznot nem is hozna az a néhány család méh, de annyit okvetlenül, hogy a gazda az adóját vagy annak egy részét belőle fedezni képes lenne. A selyemhernyó-tenyésztés is szép haszonnal jár. Ez ép úgy, mint a méhészet is nem vonja el a munkaerőt a mezei munkától, mert a család öregjei* vagy az iskolás gyermekek is elvégezhetik s néhány heti munkájuk igen szép jövedelmet hoz. A gyümölcs-termelésre vonatkozólag csak ezt említem fel, hogy vegyünk példát oly városokról, mint pld. Kecskemét és Nagy-Körös, hol a gyümölcs-termelés az elmúlt 10 év alatt körülbelül öt millió koronát jövedelmezett. Végül a házi ipar. Nagyon sok kis gazda a legprimitívebb gazdacági eszközt is (tövis-borona, vessző-kosár, söprű stb.), úgy vásárolja meg készen, holott a téli hónapokban maga is előállíthatná ezt, hozzá hasonlíthatatlanul sokkal olcsóbban. De még igen sók dolog van, melyet a tanitó van hivatva a nép között terjeszteni: pld. a nyers termékek legjobb értékesítési módja, a munkás és cselédbiztositás stb. stb. Ezek mint a tanitó munka körébe tartoznak, mivel mi néptanítók legtöbbet érintkezünk a néppel és legjobban ismerjük azt. A tanitó önmaga teremtheti meg társadalmi szerepkörét, mely annál szebb, annál magasztosabb lesz mindenkor, ha a tanitó érzi, tudja, hogy ő teljesen a népé és ha a tanitó minden irányban történő munkássága, a nép szellemi és anyagi jólétének előmozdítására szolgál. Iskolai értesítő. A gyönki ev. rév. algimnáziumnak az 1902/3. tanévről szóló értesítőjét most vettük kézhez, melyet Szentes János igazgató tett közzé. A gonddal megszerkesztett értesi ő lelölel minden mozzanatot, mely a magyaros szellemben vezetett intézet fejlődését tünteti fel. A kormány részéről mint miniszteri biztos Spitkó Lajos kir. tanácsos, kir. tankerületi főigazgató látogatta meg az elmúlt tanévben az intézetet és a tapasztaltak felett megelégedését fejezte ki, ami kétségtelenül főleg az ügybuzgó tanári kar érdeme. A3 intézetnek 88 tanulója volt. Az I-ső osztályban 31, a U.-ba 22, a Ill.-ba 14, a IV.-be 21 tanuló iratkozott be. A tanulók magaviseleté és szorgalma kielégítő volt. A tanári kar a vallásos- és erkölcsös nevelés mellett súlyt helyezett a haza- > has érzület emelésére, mely czéltól hazafias iskolai ünnepeket rendezett*— A vallás-"és közoktatásügyi miniszter 7 000 korona államsegélyt nyújtott, melyét a tanárok fizetésének javítására, tanszerek- és bútorok beszerzésére lógnak fordítani. Az intézetben következő tanárok működtek: Ádám József r. tanár, Elekes Imre h. tanár, Gyim&thy Jenő r. tanár, Székely János h, tanár, Szentes János r. tanár, igazgató, Ürögdy József ev. ref. tanitó, Poth Sámliéi ev. ref. tanító, lllgenn Antal ág. hitv. ev. lelkész, Pelz Árpád r*. k. sza- kadáthi plébános és Tausig Mór izr. nyug. tanitó. A jövő tanévre a tanulók szeptember hó 1—3-ik napjain vétetnek fel és s ugyanekkor lesznek a javító és felvételi vizsgák is! A tanári kar ellenőrzésé alatt álló és magán vállalkozó által fentartott kon- viktusban 130 korona évi dijért minden tanuló felvétetik. Az iskolai dijak a következők: a) újonnan jött tanuló beirási dija 2 korona ; - b) -egész évi tandij 28 korona, mely két részletben is fizethető: beíráskor és február hó 1-én; c) az országos nyugdíjalapra 6 korona fizetendő. MULATSÁGOK. — Rákóczy-ünnépély Dombóváron. E hó 18-án folyt le a dombóvári diákok Rákóczy-ünnepélye a »Korona«-szállodanagytermében oly fényes közönség előtt, aminőt még dombóvári mulatság össze nem hozott. Nyolcz órakor nyitotta meg Sas István magas szárnyalásu ünnepi beszédében a fényes estét, dicsőitve a' halhatatlan Rákóczy tettéit, önfeláldozásra, tevékenységre, hazaszeretetre buzditva társait. Az ünnepi beszéd elhangoztával, megkezdődtek a hangverseny egyes számai. Ezeknék sorát Kéler Bélának Rákóczy ouvertureje nyitotta meg, amelyet Honig Rozina és Margit adtak elő zongorán a közönség osztatlan tetszése mellett. Majd a »Rákóczy Rodostóban«, az ismeretes melodráma következett, amelyet diszmagyar jelmezbe öltözve, fényes sikerrel adott elő Szepessy László, a zongorakiséretet páratlan korrektséggel Szállás Marg 17 egy magyar »Ábránd« követte, technikával adott elő zongorán 1V A műsornak következő száma »Vitézi.ének Rákóczy Ferencztui. mény volt, amelyet mély érzéssel, páratlan lelkesedéssel nagy tetszés mellett adott elő Burger Sándor. Végül egy énekszám következett. »Hej Rákóczy, Bercsényi«, »Nagy Bercsényi Miklós«, »Bécsi német« és a közönség tapsviharának engedve, »Patyolat a kurucz, György a felesége« kezdetű kuruczdalokat énekelték a hallgatóság nagy tetszése mellett Paunz Rozika és Elza, Burger Sándor, Kamtzer Oszkár, zongorán kísérte Singer Ilonka, hegedűn Rosenstock Olga. Különösen Paunz Rózika tiszta soprán hangja ragadta bámulattá a fényes közönséget. Majd rövid félórai szünet után megkezdődött a táncz és tartott reggeli 4 óráig. Az első négyest, melyre pontban éjfélkor jutott a sor, közel 60 pár tánczolta. Végül teljes elismerés illeti meg a rendezőséget, amely tőle telhetőleg mindent elkövetett, hogy az ünnepélynek és mulatságnak fényes külsőt kölcsönözzön. — Tűzoltói mulatság. A bátaszéki önkéntes tüzoltó-testület múlt vasárnap nyári mulatságot rendezett, melynek jövedelmét zászló-alapra forditják. — Mulatság Tolnán. A tolnai tűzoltók múlt vasárnap délután 3 órakor az őrtoronynál a közönség érdeklődése mellett zárógyakorlatot tartottak, utána pedig levonultak a * Sörcsarnok*-ba, a hol megeredt a táncz, mely hajnalig együtt tartotta a mulatni vágyókat. A mulatság tiszta jövedelmét az egyesület pénztárának gyarapitására forditják. Felülfizettek; Rosmayer Ferencz 20 K., Özv. Rosmayer Ferenczné 10 K., Fekete Ágoston 1 K. 40 f., Wittinger Sándor 1 K. 40 f., Özv. Györffyné 1 K., Bock Berta 1 K., N. N. 1 K. 40 f., Gelléri Gy. 80 í., Cornaró 80 f., Fujii József, Csizik Teréz, Brezlmayer Józsefné, Preller József, Garay Antal, N. N. Ezer József, Buher József, Loridor Mihály, Báró Nyáry főhadnagy, Zsorlovszky hadnagy, Steindl I., Stern N. Jano- sics N. Borsődy N. Lajos Gy., X. Y. 40—40 f., Parti J. 20 fillért. Fogadják a szives felülfizetők ez utón is a tűzoltó testület hálás köszönetét. A parancsnokság. I
