Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-07-30 / 31. szám
2. mminő tisztességes, jóravaló munkától, em restel tehát legvégül munkát vállalni az ilyen úriember és elmegy czipőt tisztítani, pinczérkedni, lépcsőt sikálni Amerikában, hol semmi sem arczpiritó, semmi sem megbélyegző, ami tisztességes munka, hol nem nézi le egyik a másikat, hisz maguk a legnagyobb milliárdosok, a dollárok királyai is a legalacsonyabb sorból küzdötték föl magukat komoly, becsületes munkával, szívós akarattal és kitartással. Hány oly hir járja be hazai lapjainkat, hogy egy-egy intelligensebb foglalkozású egyén, mint például jegyző, katonatiszt, szolgabiró, magasabb állású hivatalnok, nagykereskedő, idehaza nem boldogulván, odakünn mindennel megpróbálkozott, amivel hazánkban nem merészkedett volna foglalkozni, félvén a társadalom, az ösmerősök, a környezet csúfolódásaitól, elítélésétől és kerülésétől. Hiába, ezen erősen kiéktelenedő, kirívó, csúfos szokásokon kellene túltennie magát társadalmunknak. Ez a terjeszkedő nyavalya, e modern rákfene fertőzi az egész egészséges társadalmi szervezetet, a vészes baktériumok beleveszik magukat erősen és romboló munkáikat irgalmatlanul végzik. E kinövések okozzák a nap-nap utáni elrémitő bűncselekményeket, e visszás állapotoknak tudhatok be a gyakori csalások, lopások, sikkasztások, mert mindegyik úgy akar a társadalomban, a társaság előtt megjelenni, ahogy — módjában nincs. Többet óhajt, mint amire képes, többet kell mutatnia, mint amennyire szerény vi- «•Afitfni megengedik. így keletkeznek aztán ejtő állapotok, a bűnös manipu- nagy arányú kivándorlások. ; ut a biztos elzülléshez, a leg- bb fertőhöz vezet. Föl kell rázni még idejében a társadalmat mélységes letargiájából, még idejekorán észre kell téríteni. A társadalom egyes rétegein múlik, hogy visszahelyezzék a társadalmi életet arra a magaslatra, mely azt a műveltség mai foka, a tisztesség és becsületesség révén megilleti. A vármegyei törvényhatósági bizottság tisztelt tagjaihoz! Megnehezült az idők járása. A törvényen alapuló, elévülhetlen nemzeti jogok kivívását czélzó országgyűlési küzdelem, hogy magasztos eszméit megvalósíthassa, kénytelen volt az államkormányzat eszközeit megtagadni s ország törvényen kívüli állapotba került. Hogy a történeti jelentőségű harcz a jogos törekvések győzelmével fog-e végződni ? Vagy pedig a hatalom megkisérli törvénytelen eszközökkel a küzdők letörését ? még mindig eldöntetlen kérdés. Ily viszonyok között a régi vármegye dicsőséges, alkotmányt védő szerepének megújulása nem látszik a lehetetlenségek közé tartozni. Tömörülni, szervezkedni szükséges tehát különösen a vármegyei ellenzéknek, hogy az események készületlenül ne találják. Többek fehivására azért azon tisztelet- teljes kérelemmel járulok vármegyénk törvényhatósági bizottságának azon tagjaihoz, kik az ellenzék kötelékébe lépni hajlandók, hogy folyó évi augusztus 12-én reggeli 9 órakor a «Szegzárd Szálló» I. számú termében megtartandó tanácskozáson meg-^ jelenni szíveskedjenek. Szegzárdon, 1903. évi julius hó 25-én. Boda Vilmos, várm. törv. bizottsági tag. EGYLETEK és TÁRSULATOK. — Meghívó. Tolnavár megye községi- és-körjegyzőinek egyesülete folyó évi augusztus hó 6-án délelőtt 10 órakor Szegzárdon a vármegyeház nagytermében rendkívüli közgyűlést tartand, melyre az egyesület t.' tagjait tisztelettel meghívom. A választmányi tag urakat különösen is felkérem, hogy a közgyűlés tárgyainak javaslatokkal leendő ellátása czéljából a közgyűlést megelőzőle,g azaz: augusztus hó 5-én délután 7 órakor a »Szegzárd Szálló« 3. számú szobájában tartandó választmányi gyűlésen megjelenni szíveskedjenek. Tárgysorozat: 1. Az uj ügyviteli szabályzatok életbe lépte óta szerzett tapasztalatok alapján és általában a köz- igazgatás rendezése, valamint a jegyzői kar helyzetének javitása tárgyában emlékirat telterjesztése ; 2. Torontálmegyei jegyzői egylet indítványa a jegyzői árvaházalap mikénti gyarapítása tárgyában ; TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 31. sz. 1903. juius- 30.-. 3. Szatmármegyei jegyzői egylet indítványa aj országgyűlési képviselők az iránti felkérése tár. gyában, hogy a közigazgatás rendezésének törvényhozási tárgyalása alkalmával a jegyzői kar érdekeit megvédeni szíveskedjenek; 4. Krassó- Szörény vármegyei jegyzői egylet indítványa a hagyatéki leltározásokkal és a bűnügyi nyomozó- sokkal felmerülő útiköltségek átalányban való meg. állapítása tárgyában ; 5. Glöckner Béla kétyi jegyző egyleti tag kilépésének bejelentése. Kelt Regölyön 1903. évi julius hó 23-án. Kerbolt István, egyleti elnök. Üdy a távolból! — Alkalmi költemény. — Az „Ozorai Ipartestület“ megalakulási ünnepélyére. Sió menti falu szorgos, munkás népe, Hozzád száll lelkemnek merengő éneke. Iparosaidhoz, mind a hányán vannak, Üdv-hozsannát zengek egytől-egyig annak. Számtalan üdvözlet nektek messze földrül Látom számotokra czypruslombja zöldül; Csokrot küldök versben, sok virág van közte, A nagy Ég — hő imám — közepére fűzte. Mindegyik levélben aranyozva áll rajt, Mondástok: »Isten áldja a tisztes ipart U Húsz évi törekvés gyümölcse megérett, Becses ez a gyümölcs, becses ez ti néktek. Tietek az érdem, melyet soha senki Kaján, irigy kézzel el nem tud majd venni. Büszke vagyok rátok, nagy a büszkeségem, Ha dicső művetek közelebbről nézem. Művetek szent templom, benne örök-mécses ég, S ez összetartástok, a szent testvériség, A mely mindig szent volt,'hogyha egyet akart, Tudjuk igy: »Isten áldja a tisztes ipart h Érdemeiteket nem mondom el sorba, A dicsekvés nem volt szokásotok soha ; Nem mondogatjátok, hogy kik és mik vagytok, Hol szavatok volna, még ott is hallgattok. Becsület és munka, ez ti nektek régen Kenyeretek, — mire hull az áldás bőven : Ipartestület lön áldás koronája Isten keze óvja, vigyázzon reája. Csak remény, kitartás! S ha ez mindig kitart, Úgy akkor: »Isten áldja a tisztes ipart l Távol bár tőletek, de szómat halljátok, Szivem szent szózata igy kiált hozzátuk : ( Munkáitok során áldjon meg az Isten, Ha 0 közietek van, szükség akkor nincsen. Szeretet és béke fűzzön össze mindig, Melynek magvát menyből szent angyalok hintik; Ármány, rut cselszövény ne háborgatnának Titeket, hősei büszke Ozorának. Ipartestületet tán az Ég is akart, Ä honnan: nisten áldja a tisztes ipartH Mecsekalján, 1903. julius 26. SIÓ. — Ne beszélj ily szomorúan s ne tekints reám oly kétségbeesve 1 Hisz majd elmúlik ami életünk vihara is, ami egünkön is kisüt még a nap, hogy sugaraival megaranyozza életünket. Megyek igen . . . haza megyek az édes apámhoz. Megmondom neki, hogy daczára tilalmának — veled beszéltem s meg mondom azt is, hogy ha nem ad lehozzád, úgy, akkor inkább leszek e háborgó vad folyóé, sem mint azé, kit csak megvetni és gyűlölni tudok ! Isten veled Ferkó ! Ferkó mozdulatlanul áll és néz a távozó leány után. Midőn kedvese alakja eltűnik szemei elől, a kétségbeesés újra megszállja. Hatalmas termete kiegyenesedik, szemei villámokat szórnak, ökle görcsösen szorul össze, — majd az elnyomott fájdalom szavakban tör elő kebléből: — Jól van Kovács Pista! Az apámat már úgyis koldussá tetted — el vetted mindenét. Vedd .el tőlem is mi nekem a legdrágább. Tépjed, mar- czangoljad szivemet — hadd vérezzen. De jól vigyázz, hogy halálos legyen ez utolsó döfés, mert ha nem . . . úgy neked is ütni fog még a leszámolás órája! Lovára kap és elvágtat. A vihar tovább dúl, az ég tovább dörög. # * • Ünnepi ruhaba öltözve megy végig Ferkó a falu utczáin. Tétovázva áll meg az öreg Kún Gábor kapujába, de végre is elszánja magát és belép. Az öreg épp lovait itatja. A belépő Ferkó kalapját megemelye, köszönti őt; — Jó napot Gábor bátyám! — Na mi lesz ?• — Eljöttem leánya kezét megkérni . . . — Sose lesz az a tied . . . — Ne tagadja meg tőlem, ne tegyen szerencsétlenné bennünket. Igaz, hogy nem vagyok olyan gazdag, mint Kovács Pista, de van becsületes szivem, munkabíró két karom s ez elég arra, hogy leányát boldoggá tegyem. — Na tedd — menj — Örömtől dobogó szívvé «köszönöm» szót is alig biri ságtól. Elsiet a ház felé é? Iszonyú látvány táru kiterítve fekszik Terka. sáros, vizes, összetépett arcz, megértetik vele ? Egy tompa «jaj» kis szoba csendjét. P hajlott a villám csaj* holtestére és sir, si A belépő Kv — Na vidd halva ... de az milyen a koldu? Az apa Ferkót. Még homlokra s > minden emf — Q jen meg a*, legyen. Ajkad a vuv kioltotta, — ne é elhagyatva minden mint a milyenné ei Kalapját vévé M: vele . . . rkó. A boldogjába. Az ágyon jött haj, a ült szederjes lót. tetteti meg a udár tölgy meg- oorul a kedves >zólal: d adom. Igaz, hogy , had látom, hogy *ngja magához téríti jókot lehel a jég hideg fordult a gazdagságért .ivetkőzött apával- megölted gyermeked! Ver- oha nyugalmas perczed ne — ' ly gyermeked életét Íj meg nyomorultan, oly szerencsétlen, ! Megy-megy arra á hevesi róna felé, be a nádasok közzé, oda, a hová csak az emberiség számüzöttei és üdözöttéi menekülnek ... a betyárok közé. * * # Sebes vágtatva jön egy szekér a tiszanánai utón. A jó alföldi paripák tajtékot szórva, rohannak előre, de, úgy látszik, gazdájuk még sincs megelégedve velük, mert ostorával folyton gyorsabb és gyorsabb menésre készteti őket. A lovak gazdája — Kovács Pista — az egri vásáron volt tinókat eladni. Azért siet olyan nagyon, hogy legalább a taskonyi révet elérje a nap leáldozása előtt, mert e vidéken garázdálkodik most' Gál Ferkó s .nem igen tanácsos senkinek, — különösen pedig neki, — hogy vele találkozzék. Törekvése azonban hiába valónak látszik, mert a nap búcsú sugarait veti már a földre s lassanként szürkelni kezd, majd ezt is felváltja a korom sötétség. Az ut Kis-Körét elhagyva a tiszaparti füzesek között vezet tova. Az egész vidéken csend ül, még a fák leveleit is alig-alig lebbenti meg a futó esti szellő. A bölömbika hangja zavarja meg még néha a csendet, majd az is elhallgat s nyugszik az egész vidék. A lovak egyszerre csak ijedten horkannan vissza. Rémülve csap lovai közé Kovács Pista, de azok lábai mintha felmondták volna a szolgálatot — mozdulatlanul állanak. Egy erős mély hang szólal meg: Kovács Pista ne mozdulj. Én vagyok Gál Ferkó, eljöttem, "hogy leszámoljak veled. Kinos nyöszörgés a válasz. Halványan, tántorgó léptekkel száll le kocsáijáról Kovács Pista,
