Tolnamegyei közlöny, 1902 (30. évfolyam, 37-52. szám)
1902-11-27 / 48. szám
2. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 48. sz. 1902. november 27. részéről most már határozott s talán a kérdés egyes részleteire is kiterjedő megnyugtató nyilatkozatot kapjunk. Azon biztos reményben, hogy a T. Czimet az országos értekezleten üdvözölni szerencsénk leend, vagyunk hazaliui tisztelettel Pécsett, 1902. évi november hó 14. napján. A végrehajtó bizottság üléséből: Dr. Tróber A/adar s. k. Majorossy Imre s. k. főjegyző, kir. tanácsos, mint a bizottság jegyzője. Pécs sz. kir. város polgármestere, bizottsági elnök. VIDÉKRŐL. T olna-orszagban. Vidéki levél. — Közli: Sió. — Ha Somogyo» Somogyországnak lehetett elkeresztelni : nem köveiek el halálos bűnt, ha áldott földü szülőmegyémet Tolna-országi ak nevezem. Csupa gyengédségből tes/em ezt, mert érzel- tneim, gondolataim folytonosan Tolnában szárnyalnak, s ha csak pár napi szabadsagot tudok is jó akaró felettes hátságomtól »kierőszakolni«, azokat rendesen Tolnában töltöm el. Egy ilyen szabadságom alkalmával szerzett tapaszialataimat óhajtom leirni, nem azért mintha a Szerkesztő urat szerfelett érdekelné, de talán »benszülott« véreim közül valaki mégis figyelmére méltatja soraimat. Most szüret után, mikor az élelmes tolnaországi ember a sok eszem-iszomból kikeveredett, könnyebben mozog, gondolkozik. Hiába a tolnai szüretnek csak nincsen párja, igazi magyaros kedvvel csak ott lehet mulatni. Tudom ezt abból, mert egy jóravaló falusi nótárius szüretelésén résztvet- tem, hova sok-keserves bajlódás után érkeztem meg. Tolna-ország alsó határánál búcsút mondva a gyorsvonatnak, egyik helyi érdekű — magyarul vicinális — vasútra szálltam át, hol aztán menetközben bő alkalmam nyillott a földi múlandóságról elmélkedni. A kellemetlenségek különb1“ ációkban szerencséltettek. **-■ nyájas .tóin»''— ’ o-ciiyerén tengődöm, _&juic tengődi. Kellemes derült őszi nap volt, kissé melegebb is a szokottnál, s hogy némi léghuzatot csináljak, kifeszitettem paraplémat a szakasz ablakán. (Ezt is jó megtanulni, a ki még nem tudja.) A vicinális lassan döczögött velünk, mivel a rendes menet idő letelte előtt nem volt szabad beérkeznünk az állomásokra; az unalmat elűzendő, a mozdonyvezető »durák«-ot játszott a fűtővel a gépen; a vonatvezető a kalauz kocsiban szuny- nyadozott, egyik lábát kilogatván a kocsiból azon egyszerű okért, hogy az állomásokba való behala- dásnál a váltóőr nagyot koppanthasson zászlónyelével a lábára. A zárfékező a fékbódéba húzódva Tatár-Péter történeteket silabizált. Meglehetős hosszú utat tettünk már, midőn a gőzmozdonysipja jelezte az én végállomásomra történt megérkezésünket is. Kiszálltam a szakaszból, s miután a bagó-vasut tovább döczögött, kocsi után néztem, mely a szomszédos faluba elvisz. Történetesen nem várt rám kocsi, mivel a megállapodott érkezés helyett egy nappal előbb ott termettem. A pályaudvaron megfordultam egynéhányszor a saját tengelyem körül, s minthogy sehol kocsit nem láttam, egy az édes semmittevés kényelmébe merült szürdolmányos atyafihoz fordultam segítségért. A ferde sarkos magyar egyet szippantva viharedzett födeleden pipáján, olyasvalamit mormogott, hogy kilátásom lehet nem sokára útnak indulhatni, s csupor-száját szólásra igazítván, átkiáltott a bejárati váltónál heverésző bakternek, miközben köztük a következő épületes dialog fejlődött ki: — Heej, rokony heeej 1 — Szünet. — No, mi a ménkű kő ?! — Vóna-e közelibe fóros? — Szünet. — Mi a frányának? — Mivé’ hogy a zurat fórba kőne vinynye! — Hm! A replikázó tudomány most egy bizonyos időre kimerült; a bakter egy fumigáló tekintettel a másik oldalára fordul. Kevés idő múlva: — Hej, koma hej! — Szünet. — (Magasabb tónusban.) Má’ meg jni a nyavalya kő?! — Gyüjjön kéé’ ere, itt van a zur 1 — Micsuda ur ? — Hát, a ki a fórost keresi. — Ammá’ más! Ennyi baj után előkerült a bakter, s miután szapora bőbeszédűségével élettörténetemet és utazásom c/élját kivette belőlem, elindult fuvarosért, melyet jó másfél órai várakozás után előteremtett. Az uj fuvaros zseniális magyar ember, első megpillantásra önkénytelenül is Dárvinnak ama következtetése, hogy az ember a majomtól származik, jutott eszembe. Miután a fuvardíjat előre megfizettette, elindultunk. Útközben néhányszor visszafordult a honpolgár, s ravasz pislantásokat vetett felém, néha torkát is köszörülte. Sejtettem mi következik belőle; végre aztán nagy elszántsággal megszólított: — Mondok, ha szómmal nem véttek? — No? — Mondok, há valósi az ur? Megmondtam. A polgártárs egyet csettentve nyelvével, az ostora nyelével biztatta a poroszkáló gebéket. Majd később: — Mondok, mi járatban van? — Ügyes-bajos dologban! — Hm! — Aztán mi-féle üzlete van ? — Pí'Ért* vagyok. tt a paraszt-logika. Az ar- £ egész kérdőjellé változott, ijd elfordult. OJ passiómból mi sem hiányozzék, elkezdett esni az eső, később nehéz cseppekben hullott alá. A honpolgár ismét biztatni kezdé a táltosokat, az ő sajátságos szokása szerint, melylyel a balra térés jobbról, a jobbra fordulás bal oldalon történt ostornyél általi vékonyba nyújtás által eszközöltetett, mely cselekményt az ő kiczifrázott és a szentek neveinek hangoztatásával összefüggésben levő antidogmatikus hanggyakorlata követett. Hála a gondviselésnek, végre közeledtünk rendeltetési helyemhez; a község nevét nem árulom el, mivelhogy különös szerencse folytán magam is ott születtem, röviden csak annyit súgok •meg, hogy Tolnaország északi részén fekszik és a bodor habos Sió mosogatja termékeny határait. Maga a község rendezett. Utczái a természet különös áldása folytán nem kövezettek, hanem agyagos talaj, mely okpál fogva azok — esőzés és hóolvadás alkalmával — kilóméterenkint egy órai sebességgel járhatók, Ennek ellensúlyozásául kedvesen hat a magyarra, hogy száraz időben az utczákon végig vonuló tehéncsorda által felvert port díjmentesen gőzfürdőül használhatja. Az utczákon lámpaduczok láthatók, melyek holdvilágos, csillagos éjszakán kitünően világítanak, s a miket a lelemények »bentlakók« Boscó-féle bűvészettel alkalomadtán reggelre eltüntetnek. — Aztán megérkeztünk a községház, párdon 1 városháza elé. A fehérre mázolt ablakredőnyök erősen le voltak csukva: faluhelyen biztos jel arra, hogy a család nincs otthon. Az ablak előtti pádon a kisbiró bámult a nagy semmiségbe; megszólítottam : — Adj’ Isten 1 — ? — Ide haza vannak-e jegyző urék? — Bizony, hogy nincsenek, mive’, hogy az: urat csak hónapra várták, hát ma paszitára ván- dorutak R .............be 1 Ko csistól, lovastól megfordultam és beállítottam a nagyvendéglőbe. Et egy labyrinth-szerü (?) épület számtalan teremmel és hosszú folyosóval, melyekben a légvonat vidám skálákat fütyörész;. azonban gondoskodva van arról is, hogy gyorsan ki-iramodhassék az ablak és ajtó centiméteres ha- sadékain keresztül, kivéve, ha átkozott harc'ba nem lép a füsttel, melyet az elül-hátul bedönge ett kályhák fékezhetlen haraggal döntenek ki magukból.. Békés és jó tüdejü vendég — idővel — enni ésinni valóhoz is juthat, azonban igen ajánlom, ha ebbeli szándékával czélt érni óhajt: mindenekelőtt »fizetni«-t ordítson. A jámbor törz^endégek ko/ül többen már gége-sorvadást kaptak e körülmény miatt; egyebekben az utazó közönség intelligens eleme száll meg itt, a hol drága pénzen soktele jóból keveset lehet kapni. Tűzoltókat is láttam feszes, zsinóros uniformisban; mondják, mikor az önkéntes tűzoltó testület megalakult, az egyenruha kedvéért, a tűzesetek száma megkétszereződött. A falun kívül egy nagy tó van; ezen fürdő, beteg egyéneknek offcinális tulajdonságainál lógva igen ajánlatos, a mennyiben bátmily sovány ember — a gyakori irka usztatások után — zsiria tehet szert. A napi fáradalmakat kipihenendő, a vendéglőben nyugovóra tértem. Hálószobám figyelemr méltó előzékenységgel volt berendezve: egy évtizedek régi emlékeit gyászoló, deszka- és lábfolytonosságí hiányokban szenvedő ágy, melyben az ide-oda való forgolódás miatt közeli ismeretségbe jöttem a hátfájással. Egyebekben éjjeli szunnyadozásom, — eltekintve az ajtó hasadékain betörekedő lámpafényt és a zsellérként ott tanyázó egetek exercirozását, — kielégítő volt, miután a hajnali kakasszóra az ágy fenekén voltam bátor felébredni. Reggeli hét órakor hangos kopogtatás hallatszott ajtómon, aztán az ajtó bevágódott és azon az én nótárius barátom gurult be ; s midőn a bocsánatkérések egész légióját elzengte, az ágy fenekéről leendő kijutás többféle alakbani megkísérlése után átölelt, meglehetős gyengédséggel ropogtatva vékony csontjaimat. A vendéglőből történt eltávozásunk előtt még egy gyengéd kitüntetésben volt szerencsém részesülni: a tisztogatás végett kiadott lábbelimnek el- és visszacserélése folytán a vendéglős és háziszolga közt keletkezett és a mennyei sereg nevének emlegetésével kapcsolatban levő különféle tónusban elhangzott párbeszédet élvezhettem át. Délután nótáriusékkal kirándultunk a szüretr e többrendbeli Urak: papi és nem papi emberekkel- Útközben felkeltette figyelmemet egy alaposan kicsokrétázott kút, mely a községben szentkút néven ismeretes. Hires bucsujáró hely, különösen szüret után ujbor kóstolgatása alkalmával. A szüreti est igazi falusias jó kedvvel folyt , le : volt szép asszony, szép lány, jó bor, czigány, tűzijáték, lövöldözés stb., melyek mind a vendéglátó házigazda figyelmességét dicsérik. Lovagias kötelességemnek ' ismerem köszönetét mondani a kedves és szellemes tolnamegyéi hölgyeknek is, kik meglepő figyelmesség- és vendégszeretetben része- sitettek. A kedélyes mulatozás ideje alatt háromszor ment le és jött fel az öreg nap. Különös megemlítést érdemel a nótárius barátom által produkált asztali ó-bor, melynek utóhatását a szüret után több lapos orr, bőrfolytonossági hiányokkal ékeskedő arcz és újabb varrásokat feltüntető ruhadarabok igazolják. Mielőtt szabadságomról hazatértem volna, a végzet könyvében úgy volt megírva, hogy egy parasztiakodalom tortúráin is át kellett esnem, melyen szintén nótárius barátom jóakaró kalauzol lása mellett vetten párját ritkitó ünnep bennünket az »étté lakodalmas háznál itak, s betéssékeltek ily egyúttal »tánczPick Béla és Társa úri- női-divat és rövid-áruk raktára. szec3-z:A.^id, Fő-utoza báró AUGUSZ-féle ház. . Kézimunka kellékek, Ruhadis női ruhakelmék, bélés-árúk, posztó-czipő úri és női fehérneműek, n; és különféle divatezikkek mp* túlhal; csodálatos olcsó át us-selymek, apók, bőrkeztyűk, { I ők, fűzők tár miatt "961 j aphatók-
