Tolnamegyei közlöny, 1902 (30. évfolyam, 37-52. szám)

1902-11-27 / 48. szám

1902. november 27.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 48. sz.

terem «-ül is szolgált. A szobában legelsőnek egy kunkora-bajuszu és konzervatív gigerli hajlamú lábtyűművész »chic«-es hajlongálással fogadott bennünket, ruháinkat elszedve; s minthogy a ruha- fogas ily helyen még ismeretlen fogalom, ennélfogva a tulipános láda és búbos kemencze ruha- táira fokoztattak le. Aztán betessékeltek bennünket a »nép vénei« közé a terített asztal legfelső szélére, hol meglehetősen páczolt heringekké préseltettünk össze. Megkezdődvén a vacsora, miután a vőfély által elmondott nyakatekert kftirimes verseknek vége lett, többrendbeli leves, tyuk- és ludnyak felséges élvezése után, némi innivalóhoz is jutottunk. Vacsoránkat négy szál vályogvető czinczogása ~és az »arany-ifjúság« táncza által felvert köd-féle por fűszerezte. Jóizü falatozásainkat a folytonos jiőválasz tette változatossá, melyíyel a kaczkiás parasztlányok kitüntettek bennünket; táncz közben még nadrágomnak térdig való legázolásában szereztem magamnak némi élvezetet, nem számítva bele ama sokoldalú érzékeny tapogatást, melybő- folyólag oldalcsontjaim máig is hidegvizes kúrára kényszeritvék. Éjfél után fekete kávéval kedveskedtek, melyhez kimondhatatlan mennyiségű kalácsot és húsfélét tálaltak fel. Tányérváltás alkalmával fáradságkimélés szempontjából, az elszedett tányéroknak elmosása az ajtóban ólálkodó egy sereg oda csődült éhes kutyával eszközöltetett, a törlést pedig a már huzamosb idő óta mosásra váró bizonyos fehér ruhákkal végezték, mely műtét után a tányér ismét előbbeni gazdájához visszakerült.

A fekete kávé után sok mindentől át- és meghatva búcsút mondtunk a lakodalmas gyülekezetnek. Távozásunkkor az »örebbik« násznagy néhány darab szivarcsutkának utánozhatlan preczizitással való eltemetése után a bornak szesze által érintett és szivet facsaró hangon felköszöntött bennünket, aztán eltávoztunk.

Élményeimnek leírását, minthogy mindenféle boldogságnak vége szokott lenni, igy az én szabadságomnak is ütött a végórája, be kell fejeznem.

Utóhangul még ftlemli em, hogy a jelen közleményemben igyekeztem honfiúi szivemet a maga teljes — jobbra balra száguldozó — valóságában kitárni.

Másnap még a bucsuzó-estélyre a jó ismerősök összejöttek nótáriuséknál Szent János-áldásra; a ^gyermekek sírtak, én csuklotlam, a nótárius bőgött, a vendégek kara pedig a »Schneider Fáni«-t fütyölte.

őszintén örvendenék, ha tolnaországi véreim közül valaki ismét meginvitálna egy ilyen barátságos utleirási anyaggyűjtésre.

Ha ismét lesz alkalom, szívesen leirom újabb élményeimet.

Addig is minden jót!

KÜLÖNFÉLÉK.

— A sógor,* a murczi és a sétáló bunda. Jó izü történetet mondunk most el, bár titokban tartották az esetet, de az esti szellő hírül hozta a redakczióba mégis a bunda esetét, adjuk tehát a furfangos történetet a maga valóságában tanulás és okulás végett az ujbort kóstolgatok javára. Ilyenkor, télrehajló időben ujborra megkezdődnek a pinczeszerek. Sógor, koma, szomszéd összejön pipaszóra, bor-kóstolóra; az ujbor csalfa, ravasz jószág, csúszik tovább is, mint elég lenne. Három ismerős atyafi addig-addig szoritgatta kifelé a pintesekből a levegőt, hogy rájok éjjeledett. Elindultak a sötétben hazafelé. A sógoron, aki legtöbbet vett be a nedvességből, rajta volt a bundája, bizonytalanul lépegetett. A koma és a szomszéd közrekapták, karon csípték és úgy vonszolták őt. Lassanként rajtuk is erőt vett a murczi és bizony hogy nem sokat tudtak magukról. Ahogy a város alá. értek, a koma észrevette, hogy nagyon könnyű lett a bunda. Az ám1 Bizonyította a szomszéd. Hát a sógor hol van belőle ? Az bizony kiveszett é- ők csak a bundát sétáltatták. Visszamentek a szőlő felé, akkor már a sógor is utazott kézzel- .lábbal velők szembe és szidta a bundáját, hogy elszökött tőle. Aztán a sógor átnyalábolta a bundát, a koma a sógort, a szomszéd meg a bundát, a sógort és a komát és igy vonult be a nemes trifolium . . , Itt megakad a furfangos történet; folytatását többrendbeli betörött oldalborda alakjában másnap operálta a járásorvos. [Sió.)

— Kinevezés, ő Felsége a Pécsett elhunyt Galba Lajos kir. főügyész helyére Phleps Ferencz marosvásárhelyi i'élőtáblai bírót nevezte ki a pécsi főügyészséghez főügyészszé. Az uj pécsi királyi főügyész 1894 óta Ítélőtáblái biró Marosvásárhelyen és már Galba t Lajos kinevezése előtt is szó volt arról, hogy ő tog a pécű kir. főügyészség élére kineveztetni.

— Személyi hír. Kussevich Tivadar m. á. v. zágrábi főfelügyelő, üzletvezető-helyettes a múlt napokban Pécsre érkezett, honnan megyénkén ke- resztöL Kaposvárra utazott, onnan pedig Zágrábba tért haza.

— Két kitüntetett plébános. Méltó kitüntetés érte Tolnavármegye két hitbuzgó, példás életű és nemeslelkü hazafias kath. papját. Ő Felsége a király, Hetyey Sámuel pécsi püspök ajánlására Streicher József paksi plébánost ez. apáttá, Fekete Ágoston tolnai plébánost pedig ez. préposttá nevezte ki. Ez a kettős kinevezés nemcsak a papi, hanem a világi körökben is általános megelégedést szült; mert az igazi érdem meg- jutalmazását és elismerését látják benne. Streicher József 1850-ben született, tehát most 52 éves, akit 1873-ban szenteltek fel pappá. Több helyen lelkészkedett s mindenütt emelte a hitéletet alkotásaival és rövid pár év alatt Pakson felépítette az uj templomot,’mely az ő nevéhez van fűzve. — Fekete Ágoston 1864-ben született s 1887-ben szentelték fel pappá. Fiatalsága daczára gyorsan halad előre, a mit kiváló egyéniségének, hitbuzgalmának, megnyerő modorának s főleg jeles készültségének és kitűnő szónoki képességének köszönhet. Báró Dräsche Richárd kegyuraság 1898-ban mutatta be a tolnai plébániára Hetyey Sámuel megyéspüspöknek, akinek egyik legkedveltebb papja. A kinevezett prépost igazi magyar pap s mint ilyen, sok érdeme van a Tolnán szépen haladó magyarositásban.

— Anyakönyvvezetö kinevezése. A belügyminiszter Kisvejkére Till Lajos ottani segédjegyzőt nevezte ki anyakönyvvezető helyettessé.

— Esperes választás. A külső-somogyi ev. ref. egyházkerületbe újból B o c s o r Lajos tengődi esperes-lelkészt választották meg esperessé.

— Eljegyzések. Waldmann Imre eljegyezte Welisch Gizella kisasszonyt, Wellisch József dombóvári kereskedő leányát. — Kovács Ármin m. kir. posta- és távirda-tiszt eljegyezte dombovárott özv. Rótt érné Weisz Katicza magán-óvónőt.

— Uj plébános. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a pécsi megyéspüspök előterjesztésére a grábóczi plébániai javadalomra S z o m m e r Gyula grábóczi adminisztrátort nevezte ki plébánossá.

— Esküvők. Huber Ferencz kereskedelmi utazó múlt szombaton délután vezette Szegzárdon oltár elé Kapuváry Sárika divatárus kisasszonyt, Kapuváry Antal iparos leányát. — Steinbach Flóris tolnai vaskereskedő szombaton 22-én esküdött örök hűséget menyasszonyának Dvorzsák Mariska kisasszonynak, a néhai mórágyi körorvos szép leányának. Az esketési szertartást Kühl József tolnai káplán — a vőlegény barátja végezte a bátaszéki femplomban. Sok boldogságot kívánunk ezen uj frigyhez.

— Istentisztelet Erzsébet királynéért. Streicher József paksi apát-plébános folyó hó 19-én fényes gyász istentiszteletet tartott boldogult Erzsébet királynénk lelkiüdveért, melyen a hivatalok, egyletek és nagyszámú közönség vett részt.

— Meghívás. A mórágyi ev. ref. németajkú gyülekezet a Pap István lemondása folytán megüresedett lelkészi állásra Szakács Imre sáregresi ev. ref. lelkészt hívta meg.

— Uj postáfőnök. A kereskedelemügyi miniszter Tóth Géza pécsi távírda- és pqstafőtisztet a marczali távirda- és postahivatal főnökségével bízta meg.

3._

— A vármegyék uj ügyviteli szabályzata. D'öry Pál alispán már szétküldötte az uj vármegyei ügyviteli szabályzatot mindazoknak, akiket ez megillet. Legközelebb e tárgyban a vármegyeházán a tisztikar értekezletet fog tartani, hogy a végrehajtással összefüggő kérdéseket megbeszéljék. A járási főszolgabirák a jegyzőkkel, a jegyzők pedig a községi elöljárókkal fognak értekezletet tartani.

— Államsegély. A közoktatásügyi m. kir. miniszter az ó-dombovári újonnan felépített három tantermü és három tanítói lakásból álló állami leányiskola építési költségeire 14000 koronát utalványozott. A 3 tantermü épületet időközben 5 tanteremre építették fel.

— Családi mauzóleum felavatása. Kegyeletes, szép ünnepély folyt le az elmúlt vasárnapon délután nagyszámú résztvevő közönség jelenlétében a szegzárdi izr. sir- kertben. Ezen alkalommal volt ugyanis az idei tavaszszal elhunyt, humánus gondolkozása és puritán jelleme miatt köztiszteletben állott Leopold Károly emlékére — családja részéről emelt — impozáns családi mauzóleumnak ünnepélyes felavatása. A mauzóleum, a mely a nagy és tágas sírbolt fölé kápolnaszerüen emelkedik, 5 méter magas, komoly egyptomi stylusban, nagyrészt terméskőből készült épület, a melynek gyönyörű homlokzatára harmonikusan illeszkedik rá a szárnyait kibontott egyptomi Ibis madár. Különösen szép az a két hatalmas, terméskőből művésziesen faragott oszlop, mely a lépcsők fölött emelkedik. Az oszlopok fölött széles fehér márványlapon a következő szavak olvashatók : t>Leopold Károly család«, mig a síremlék belsejében elhelyezett sötét szürke márványlapon a következő felírás látható:

LEOPOLD KÁROLY

meghalt 1902. május hó 11 én munkás és áldásos életének 77. évében.

Istent féltél, embert szerettél,

Nem haltál meg! Élsz Istenednél,

Élsz kényben és áldásban itt alant:

A szeretet örökké megmarad 7

A szép verset Sántha Károly, a kitűnő papköltő irta. A megható ünnepélyen jelen voltak néhai Leopold Károly és a múlt évben elhalt vejének dr. Lévay Ignácznak,

— kiknek hamvai ideiglenes helyeikről ebbe az uj sírboltba helyeztettek át — özvegyei, gyermekei, unokái s a többi családtagokon kívül számos jó barát és ismerős. Az ünnepélyt Linhardt Ignácz főkántor vezetése alatt kitűnően működő énekkarnak valóban gyönyörűen előadott zsoltáréneke nyitotta meg, majd pedig az Egressy-féle »Miért oly borús . . .« czimü gyászdalnak pompás előadása következett. Ezután dr. Rubinstein Mátyás főrabbi remek, mindenkit könyekig megható, szép szónoki lendülettel előadott beszédben ecsetelte az elhunytaknak érdemeit és emlékét és áldást mondott az uj sírboltra, melynek nagyszerű kivitele a család kegyeletes érzelmei mellett Uglár János építésznek, a mű létrehozójának kiváló ügyességét hirdeti.

— Nyugdíjintézetbe felvétel. Aloff Etelka kónyii róm. kath. tanítónő 800 korona nyugdij- igénynyel 1901. évi november hó 1-től kezdve,

— Györfi Laura agárdi róm. kath. tanítónő 600 korona nyugdijigénynyel 1901. évi október hó 1-től kezdve, — Zarubay Gizella mucsii r. kath. tanítónő 624 korona nyugdijigénynyel 1902. évi szeptember hó 1-től kezdve, — Horváth Julia döbröközi állami óvónő 800 korona nyugdijigénynyel 1902. évi október hó 1-től — és Brenner Mihály felsőnánai ág. h. ev. tanító 1100 korona nyugdíjjogosultsággal 1902. évi január hó 16-tól kezdve az orsz. tanítói nyugdíjintézetbe felvétetett.

— A »Pécsi Kath. Legényegylet« a múlt vasárnap házi estélyt tartott, mely alkalommal Cselenkő János szegzárdi illetőségű pécsi hittanár, az egyesület elnöke, eszmegazdag tartalmú felolvasást tartott, melyet a városi előkelő közönség élvezettel hallgatott végig.