Tolnamegyei közlöny, 1902 (30. évfolyam, 37-52. szám)
1902-10-09 / 41. szám
XXX. évfolyam. 41. szám. Szegzárd, 1902. október 9. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító - egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre ...... 12 kor. — fill. Fél évre.......................... Negyed évre . . . . . 3 „ — » Számonként 24 fill, e lap nyomdájában. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közlemények, hirdetések és felszólamlások intézendők. Megjelen: Hetenként egyszer, csütörtökön. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 1Ö0 szóig.....................3 kor. 74 fii. 100—200 .............................5 „ 74 t, 20 0—300 ..... 7 „ 74 „ minden további 100 szó 2 koronával több Pártoljuk a magyar ipart! A lelki megelégedés kedves érzése rezgi át a magyar szivet, ha valamely bolt kirakatában, nagy aranyhimzésü zászlón, avagy csak egy hírlapi czikk élén is megpillantja azt a jelszót, melyet mi is ezúttal czikke- lyünk kapcsán használunk s mely Magyar- ország történetén a következő tiz év folyamán alighanem vörös fonálként fog végig húzódni. Ez a nagy szerep pedig azért jut neki a legközelebbi jövőben osztályrészül, mert egy hatalmas, nagy eszme rejlik benne, mely daczára minden törekvésnek, mely gátakat óhajt kifejlődése elé emelni, elemi erővel fog bilincseitől megszabadulni, hogy a közéletben erős tényezőként szerepelhessen. Születésének titka a következő egyszerű alapigazságokban keresendő : 1-ör. Minden a közgazdaság terén haladni kívánó állam berendezésének alapkövét a czélszerü föld- mivelésen kívül, a fejlett ipar és az élénk, czéltudatos kereskedelem alkotja. 2-or. Ha e három alkotó rész közül bármelyik nem működik szabályosan, avagy hanyatlásnak indult, annak az állam anyagi romlása és pusztulása a kimaradhatlan következménye. 3-or. Mind a hármat csak úgy lehet fejlődésében és szabályos működésében biztosítani, ha az állam hatalommal bir az idegen I versenynek gátakat emelni. 4-er. Ezen hatalomnak általában használt neve a következő : önnálló vámterület. Nálunk Magyarországon az utóbbi időkben az intenzív gazdálkodás terén óriási volt a haladás, — ezt még ellenségeink is irigykedve emlegetik; — kereskedelmi osztályunk is. eléggé értelmes,x mozgékony és szakavatott s ha valami kifogás ellene felmerülhet, az csak a magyarosodás terén való elmaradottsága szempontjából emelhető. Az állami közgazdasági tényezők har- madika azonban: az i p a r, az nálunk elhanyagolt és árva, mint a családban a mostoha gyermek. S mindjárt az okát is ideiktatjuk, hogy miért? — azért, mert az Ausztriával való gazdasági közösség nem engedi, hogy annak fejlődését az egyedül lehetséges módon : védő vámok alkalmazásával biztosítsuk. Már hogy fejlődhetnék nálunk életképes ipar, mikor egy évszázadokon át a mi pénzünkkel is támogatott, vagyonos, fejlett és nagy tőkével rendelkező külföldi ipar szabadon áraszthatja el czikkeivel piaczain- kat s csinálhat a zsenge magyar iparnak áldatlan és pusztító versenyt. Tudja azt mindenki Magyarországon s nem tételezünk fel senkiben oly hazafiatlan lelkületet, hogy azt alkalmazni is ne szeretné; hanem hát nem lehet, mert Bécs- ben másként gondolkoznak s azt hiszik, hogy egy gazdaságilag függetlenné lett Magyarország a Monarchia kettészakadását eredményezhetné. Hát igaz, a mi törekvésünk mindenha az lesz, hogy hazánkat Ausztriától minden téren függetlenítsük, de elszakadni egyáta- lán nem akarunk. Minket őseink politikája, fajunk megfogyása és töméntelen nemzeti szerencsétlenség folytán, Ausztriával egy uralkodó alatt egyesitett s mi ehhez a kötéshez hívek fogunk maradni, sőt legfőbb óhajunk a Habsburgokból nemzeti dinásztiát csinálni. Nincs tehát elfogadható ok bennünket fejlődésünkben akadályozni, sőt Ausztria belső elzüllése mintegy ráutalhat minden irányadó tényezőt arra, hogy az általános bomlásban egy erős és fajilag egyesített Magyarországban keresse a szükséges és biztos támaszt. Nem kételkedünk benne, hogy ezen egyedül helyes gondolkodás előbb-utóbb utat fog törni magának s hazánk azon helyzetbe jut, hogy visszanyert gazdasági önnállósá- gának eszközeivel virágzó ipar megteremtésén munkálkodhatik. Lehet azonban, hogy ez csak hosszú évek lefolyása után következhetik be s neTÁRCZA. Október 6. Golgothának setét hegye Jelenik meg szemem előtt, A keresztfán látom függve Szenvedni az Idvezitőt; És ujongva tombol körül A véríttas, bűnös tömeg; Csak az boldog, csak az örül, A ki dobhat rá egy követ. Egy ily hegyünk nékünk is van Golgothánknak nevei Arad. Ide járunk szomorúan, Itt sírunk a kereszt alatt. — Szent eszmét erőszakkal Tiporta el a hatalom, SzJ egyért küzdött megváltónkkal Az aradi tizenhárom! Rég lezajlott a nagy harcz már, Bajnokai rég nyugszanak; Vértanúink sírján a nyár Vadvirágai régen nyílnak. De az eszme életre kel, Él miként a Megváltóé, S mig magyar lesz, élnie kell, Mint azénak — mindörökké! DÁVID PÁL. MAGYAR REMEKÍRÓK. A magyar irodalom főművei. Második sorozat: Arany János munkái, II. köt.; — Vörösmarty Mihály munkái, II. köt.; — Szigligeti Ede színművei I. köt.; — Reviczky Gyula összes költeményei; — Kossuth Lajos válogatott munkái. — Összesen öt kötet, kiadja a Franklin- Társulat, Budapesten, 1902. A «Magyar Remekírók» ötvenöt nagy kötetre tervezett kiadásából most adta közre a Franklin- Társulat a második öt kötetet. Épül tehát a magyar irodalom kincses háza: — ez az öt uj tégla közel kétezer lappal gazdagította a magyar nemzeti szellem féltékenyen őrzött leveles ládáját. Tiz kötet van immár együtt* a magyar embernek emez evan- gyéliumából: — s ezek a könyvek nem a tegnap gyönyörködésének múzeuma, hanem az örök jelen v'rágos kertje. Nem kegyeletes emlékezés a remekírók kultusza, hanem forrása, ereje,. buzditőja, vigasztalója és ösztökélője a magyar nemzeti érzésnek. Minden nemzetnek legmaradandóbb kincse az irodalom: — szobrok és képek, monumentális építkezések nyomtalanul tűnnek el az idők végtelen során; népek és birodalmak elenyésznek, virágzó városok romba dőlnek, termékeny vidékekből pusztaság, sivatagokból ismét virágos kertek lesznek: * Az első sorozat, szintén öt kötettel, a folyó év már- czius havában jelent meg s tartalma ez volt: Arany János munkái, I. köt.; — Tompa Mihály munkái, I. köt.; — Vörösmarty Mihály munkái, I. köt.; — Csiky Gergely válogatott színművei’ — Garav János válogatott költeményi. — Kiadja a Franklin-Társulat, Budapesten, 1902. — egy szóval, minden változik és múlandó, csak a szellem és géniusz alkotásai élnek örökké. Tróját hét öles földréteg boritja, de Homérosz Iliászát minden művelt ember ismeri. Nekünk, magyaroknak azonban kétszeresen. becses a mi nemzeti irodalmunk. Talán egész Európában sincs ország, melyben a nemzet szellemi és politikai életének lüktetése oly szoros kapcsolatban állt volna az irodalom nyilatkozásaival, mint Magyarországon. Nálunk az irodalom valóban tükörképe volt mindenkor a nemzeti életnek: — s a ki rajta tartotta kezét a magyar irodalom üterén,. tisztán érezhette mindenkor a nemzet szivének dobbanásait is. Innen van, hogy politikai történetünk kimagasló alakjai közül többen költők is voltak egyszersmind: — s viszont, nemzeti életünk fejlődésének egyes korszakaiban szónokaink és ál- lamférfiaink szólaltatták meg a nemzeti géniuszt a maga igaz mivoltában. Az ő munkáik tehát éppen oly becses szellemi örökségünk, mint hivatásos íróink „hagyományai: — és Pázmány Péter, Zrínyi Miklós, Kossuth Lajos, Széchenyi István, Deák Ferencz Írásai legalább is oly becsesek nekünk, mint Arany, Vörösmarty, Petőfi és Tompa költészete, — bár amazok a cselekvés, az utóbbiak pedig az^ irodalom terén szerezték érdemeiket. így tehát a Frankíintársulat nemcsak az általános szellemi érdeknek, hanem a szorosabban vett hazafias érdeknek-is roppantt szolgálatot tett, midőn a «Magyar Remekírók» egyöntetű vállalatának ötvenöt kötetébe fölvette és méltó kiadásban
