Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-04-10 / 15. szám
1898. április 10. 3 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (15. sz.) Dr. Ferenczy Józsefnek, Garay életirójának, — s közölve a Garay-szobor bizottság tagjainak névsorát, középen hozza Fördős Vilmos szobor-bizottsági elnök arczképét. Kézirat hasonmások lesznek Garay Jánostól (részlet Szt.-Lászlóból, Csapóhoz Írott diákköri levele, szüleihez írott levele stb.) Perczel Dezső, Jókai Mór, Apponyi Albert, Kossuth Ferencz, Erdélyi János stb. kéziratai szintén facsimilében jelennek meg. Ezekből látszik, hogy a 2 frtnyi előfizetési ár, egyátalán nem sok a felette érdekes könyvért. A diszköté8ü példányára 4 frt. A ki a Garay-albumot megszerezni óhajtja e hó 15-ig forduljon a Garay szobor bizottsághoz. A műből felesleg példányok nyomva nem lesznek. Mai nap, midőn városok és falvak közt gyakran a legnemesebb versenyt látjuk, részint köz- és magán-épületek emelése-, részint kulturális közintézetek vagy épen közhasznú gyárak létesitése tekintetében, nem lesz érdektelen, ha az egyszer mi is, e becses lapok jubileuma alkalmából, egy rövid visszapillantást vetünk Szegzárd városának legutóbbi két évtizedes múltjára és gondos vizsgálat alá veszszük az eseményeket, váljon nem-e jegyezhetnénk föl azokból valami jót, üdvösét; avagy biztatót a jövő számlájára. Hisz ily visszapillantással még a magán ember is élni szokott, annak is érdekében áll, hogy dolgait időközönkint mérlegelje s lássa, mint járt el sáfárkodásában, van-e ok a megelégedésre, avagy kettőzött erőre van-e szükség, hogy a múltnak ne- táni mulasztásai, hiányait jövőben pótolva legyenek. Midőn az 1877-dik év első feleben e nemes város lakosává lettem, talán mondanom se kell, mennyire lekötötte érdeklődésemet e város és közel vidékének minden ügye-dolga; érdekelt itt minden, úgy. a yáros külső képe, valamint lakossága, annak életmódja, a különféle szokások, társasélete, ipar-kereskedelme, nagyhirü szőlőművelése, nevelés-tanitás- ügye § általában minden anyagi, erkölcsi és kulturális ügye. 1 a mi vizsgálódásaim közepette oly kellemesen lepett meg, ez, a lakosságnak élesen jellegzetes magyarsága, mely nemcsak külső szinben, de érzésben, gondolkodásban s általában minden lelki megnyilatkozásában felismerhető. A köznépet még ma is a legnagyobb kedvteléssel >. nézem, csodálva nála azt a fürgeséget, testi erőt, kiváló munkabírást, s e mellett azt az élénk, szinte szellemes észjárást. 'Annyi bizonyos, hogy ebben az időben az anyagi jólétnek is valóságos Mekkája volt Szedzárd, az emberek nem ismertek szükséget, mindenkinek rendben' volt a szénája; az adóhátralékokat nem kellett oly rendkívüli intézkedések mellett behajtatni, mint az manap történik, az igaz, hogy ilynemű hátralékok akkortájt nem is igen voltak; mert hát volt miből fizetnie a népnek. A dús bortermések csak úgy öntötték a sok pénzt; Vidámság és boldog megelégedés honolt a legtöbb családi körben. Igazán ör- vendek, sőt most bizonyos jóleső érzéssel tölt el az a tudat, hogy ezen régebbi időszak kedvező viszor nyainak ' tanujá lehettem e városban. S mivel ezeknek a dolgoknak azon időben oly felette élénk hatása alatt állottam, igy aztán megesett az, hogy egész hasábokat betöltő közleményeket összeirtam a vidék egyik legrégibb, 1 legtekintélyesebb lapjának, a „Győri Közlöny“-nek, ismertetve és oly előnyös szinben tüntetve fel az itteni lakosság jólétét, családi, gazdasági és társadalmi viszonyait stb., hogy egy következő szám szerkesztői rovatában immár Háry Jánosnak még életbenléte felől kezdtek nálam tréfásan tudakozódni. De se baj ! igaz dolgok voltak azok egytől-egyig. . Hanem az Ég tudja, mind van az, hogy a jólétben levő ember, a legtöbb esetben (tisztelet a kivételeknek) hogyis mondjam csak, úgy „beéri és eltelik“ magával, közérdekben, külső ügyekkel nem igen szeret bíbelődni, építkezésre többet áldozni, hogy általa a „köz“-nek is használjon, nem szeret 1 s azért az építkezés tsylszerüségével, csínjával sem törődik, ebbeli ízlését, ha van is, nem vágyik kielégíteni, s általában a haladás vágya nem nyugtalanítja, ez irányban másokat sem ösztönöz; talán innét lehetett az, hogy Szegzárdnak, mint városnak, ebben az időben, külsőleg oly szerény képe volt. Egyébiránt hasonló hibában leledzettek más vidéki városaink is, miben némi vigaszt találhatunk, hol a lakosság szintén jó módnak örvendett pl. Kecskemét, Hódmezővásárhely, Szentes, Mezőtúr stb. Most azonban ezekben a városokban, mintha csak a múltnak összes mulasztásait akarnák pótolni, megin dúlt az építkezés, az utczák és közterek szabályozása, ilyenek létesitése és befásitása, gázvilágitás bevezetése, utak burkolása és aszfaltirozása, szinte | lázas erővel; szóval szépítenek, csinosítanak minden irányban. Különösen építkezés dolgában hozzák legnagyobb áldozataikat, mint pl. Kecskemét, melynek uj, a vidéken páratlanul álló remek városháza, kórháza, tánügyi és magán épületei a legnagyobb áldo- zatkézsséggel mind mostanában emeltettek, noha e helyütt is az előtt jobb világot éltek az emberek. És talán nem csalódom, ha az építkezésnek ezen kedvező föllendülését, a jelenlegi mostoha anyagi viszonyok daczára, abból magyarázom, hogy a vasúti hálózat immár minden irányban lehetővé tette a nagyobb központokkal való érintkezést; az emberek most könnyen és olcsón utazhatnak, nagyobb városokban s a székesfővárosban gyakrabban megfordulnak, különösen abban a ragyogó szép fővárosban, mely ennek a zázadnak utolsó negyedében egész Európa méltó bámulatára szinte mese szerű haladást mutat fel. Kedvező alkalom nyilik ezáltal az összehasonlításra, a látott § tapasztalt dolgok mintegy nemesitőleg hatnak a lélekre, finomítják az ízlést s hova elébb az általános versenybe való belépésre József Garay élétirója tartalmas czikket ir „Garay Jánosról, mint lyrikusról“; Kálmán Dezső pompás képét adja az u. n. „ötvenes éveknek“ s Garay költeményei akkori nagy hatásának Wosinsky Mór „Garay szülővárosának régmúltját“ mondja el, kapcsolatosan a költőnek Szegzárdra vonatkozó költeményeivel. Garay Antal a költő testvérje érdekes epizódot beszél el Garay gyermek koráról, Leopold Samu „Garay János politikai es'zméiről“ ir érdekes közleményt. Boda Vilmos mint a régi idők hivatott krónikása elmondja a szobor eszméjének keletkezését. Bodnár István hosszasabban megírja a szobor egész történetét. Szárnovszkyről s magáról a szoborról a szerkesztőn kivül Szikszay Ferencz, Párisban aélő festőművész francziás elmésséggel cseveg. Önálló czik- kek vannak még a könyvben „A fóthi Garay házról“ dr. Ompolyi Mátray Ernőtől, Garay János és a Csapó családról Székely Ferencztől. Bodnár István Háry Jánosról és humoráról. Székely Ferencz „A prüsszentő diákról“ ir. Darnay Kálmán. „Rögös pályán“ czimmel kommentárt közöl Garaynak egy kiadóhoz intézett leveléhez. Régi és uj dolgok Garay életéből czimmel a szerkesztő sok érdekes epizódot •gyűjtött össze Garay életéből. Közli többek közt Garay iskolai bizonyítványát, a Garayt ért kitüntetéseket, Garaynak gimnázista korában Írott eddig ismeretlen meséit. A költő-összeköttetését Petőfi Sándorral s ebben pár nagyon érdekes' s teljesen uj adat kerül nyilvánosság elé. — Dr. Erdélyi Pál a nagy nevű széptani Írónak fia a két költő baráti viszonyáról ir. ,A »Vörösmarty és Garay« czimü czikkben Garaynak Vörüsmartyhoz intézett eddig kiadatlan köszönő levele, s Wesselényi Miklósnak egy nyilvánosságra még szintén nem került érdekes levéltöredéke lát napvilágot Vörösmarty Béla államtitkár ur szívességéből. Végül „Garay János leyelei“ czimmel a szerkesztő hosszabb czikkében érdekes képet állít össze Garay leveleiből s ezek közül néhányat egész terjedelemben közöl. S közli a világhirü művésznek Zichy Mihálynak a Garay diszkiadás ügyében írott érdekes leveleit is. Ez nagygyából az Album jelenlegi tartalma. De az érdekes kéziratok még egyre érkeznek, s bár működik a. szerkesztői piros czeruza is, hogy a felette érdekes közlemények megrövidítve helyet adjanak a még érdekesebbnek, az albumot még igy is meg kell toldani néhány ívvel. . A mi pedig a művészi illusztráeziókat illeti, azokról elég annyit elmondani, hogy Zichy Mihály és Garay Ákos az Obsitoshoz, Csók az Anyához, Faragó a Fehérruhás leányhoz, Márk Báthory Erzsébethez, Szikszay a Családiképekhez, Auerbach L. a Zarándokhoz készítettek sikerültebbnél sikerültebb illustratiókat. A ; Konthoz is valószínűleg lesz illustrá- tió. A czimlap megrajzolására pedig Vaszary János festőművész vállalkozott. A Garay-album a költőén kivül arczképét közli még Garay egykori Mecénásának: Csapó Vilmosnak, tióim végzése közepeit. annyira megfázott, hogy rohamosan mérgülni kezdett. Rokonaim és jó ismerőseim tanácsára elzónáztam Szegzárdra, hogy súlyosan sérült bajomnak ideje korán elejét vegyem. Felkerestem a hírneves specziálista sebészt, a közkórházi főorvos urat, kinek tanácsára aztán gyógykezelés végett — nem tagadom némi, előítéletből származott borzongással befeküdtem a Ferencz közkórház sebészeti osztályának egyik külön szobájába. Pénteken este mentem be a kórházba, noha egyik rokon sógorasszonykám váltig ellenezte mivél szerinte a péntek szerencsétlen nap s ép azért sem bizik felgyógyulásomban s kért, hogy várjam be a szombat reggelt. Én már csak azért is bementem még péntekén este, hogy ártatlan babonáskodásából felgyógyulásom által alaposan ki- gyógyitsam. A mi sikerült is, mivel teljesen felgyógyulva hagytam el a kórházat. No de eltértem tárgyamtól, mert nem czélom a babonáról s annak alaptalan voltáról e helyütt értekezni, hanem e sorok gyenge tolmácsolói szándékoznak lenni ama nemes lelkek iránti mély hálaérzetemnek, a kikre kórházban létem alatt az én ápolásom bízva volt. Hangosan akarom hirdetni a világnak, s elsősorban Szegzárd városának, hogy mily megbecsülhetetlen teremtményeket mondhat a magáénak, a kik — bátran merem vallani — Szegzárd város emberi alakot öltött valóságos őrangyalai. Mikoi" a kórházba megérkeztem, kedves testvér főnöknő felvezetett a számomra kijelölt szobába, a hol már rendbehozott mindent s várt ápolónőm, az örök mosolygásu kedves testvér Ilona, ki vallásos lelkének tiszteletre méltó figyelméből, hogy az újonnan érkező beteg papi ember, Jézus és Mária szivét ábrázoló olajfestményt akasztott a szoba falára. Lassan- lassan megbarátkoztam uj helyzetemmel, látva azt a kitüntető figyelmet, hogy jóformán még a gondolataimat is ellesni igyekeztek. Bátran merem állítani, hogy egy édesanya nem részesítheti oly gondos ápolásban beteg gyermekét a minőben e fennkölt gon- dolkozásu lelkektől részesültem. Ne adj’ Isten, hogy hamarjában még egyszer beteg legyek, mivel a betegség, a folytonos fekvés mégis csak kellemetlen mulatság, de ha e szomorú sorsra jutnék, egy pillanatig sem haboznék, hogy újból felkeressem a szegzárdi közkórházat, hol igazi mintaszerű ápolásban részesítik a beteget. S bizony főrészük ebben azoknak az ál- dolt lelkeknek van, kik Istenért lemondanak e világról, annak öröméről, szórakozásairól s egész életöket a szenvedőknek szentélik. Ehhez nagy akaraterő, önmeggyőzés szükségeltetik, a melyet megérteni a világ szelleme sohasem képes, a melyre egyedül csak a Krisztus szellemétől áthatott lelkek képesek. Nincs emberi nyelv, nincs toll, a mely kellőleg elmondhatná avagy leírhatná azt, a mit ezek az önfeláldozó gyenge nők véghezvisznek egyedül csak Isten iránt való végtelen szeretetből. Reggel négy órakor — télen-nyáron — talpon vannak, reggeli áj- tatosságaik végeztével úgy hat óra tájban mennek a betegekhez. Külön-külön vannak beosztva a sebészeti osztályba, avagy a mellbetegekhez, rákbetegekhez és az őrültekhez. Egész nap a betegeket szolgálják, az orvosokat kisérik a vizittekre, közben a mi kis szabadidejük van, azt saját lelkűk örök üdvére forditják, hacsak, egy percznyi idejök van, futnak legkedvesebb tartózkodási helyökre, a csendes tiszta kis kápolnába s ott térdre borulva imádják az oltári szentségben rejtező Istenembert. Este kilencz órakor nyugovóra térnek, csupán a napos felügyelők maradnak fenn a betegek mellett virrasztani. Ezek aztán sorba járják a csendes éjben a betegeket, megkérdezik mindegyiket, nincs-e valamire szüksége, a nehezebb betegek mellé letelepesznek, vigasztalják, bátorítják, a haldokló mellett imádkoz’nak s ők zárják le megtört szemeiket az örök álomra. Minden héten egyszer mindegyikre reá kerül a virrasztás s tart reggel négy óráig, mig a többiek fel nem kelnek s fel nem váltják. Az ember azt hinné, hogy a kik örökösen betegekkel foglalkoznak, látva azt a sok kint, betegséget, a melyen a szenvedő emberiségnek keresztül kell. mennie, kedély állapotuk önkénytelen is komorrá válik; a ki ezt hinné, csalódik, örökösen a legjobb kedélylyel vannak megáldva, fel sem veszik a legterhesebb teendőket és szolgálatokat. Ez is kiváló Istenadomány. lm ily áldott, magasztos lelkek azok, a kik magokat a szenvedő emberiségnek áldozatul hozták, s mégis vajmi gyakran a világ, az emberek részéről tetteik félremagyaráztatnak s ha arról van szó, hogy valamely újonnan épült kórházba világi avagy szerzetes nőket alkalmazzanak-e, ellenségeik mindent elkövetnek, csakhogy világi ápolónők kerüljenek be helyettök. Csak, a kik közvetlen közelből szemlélik áldásdus működésűket, csak azok tudják kellőleg méltányolni cselekedeteik indító okát, rugóját. Elismerte ezt már több hírneves orvos, kik nyíltan bevallották, hogy jobb, odaadóbb ápolónőket nem alkalmazhatnának drága pénzért sem; ezek pedig nem
