Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-04-10 / 15. szám
4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (15. sz.) 1898. április 10. sarkalják a vezető embereket. Hát szóval, a mi székes és fővárosunk az ő tüneményes emelkedésével szinte hinti-szórja fényes és nemesitő sagarait a vidékre, hol ez okból már szintén felpezsdül az élet 1 okul, tanul, buzdul, áldoz s lelkesedik a lakosság saját szorosan vett közérdekeiért. Különösen a dunamenti városokban, fel pozso- nyig, mutatkozik kedvező haladás, igy pl. Győr városában, hol a nagyszerű indóház közelében a legszebb paloták s egyéb köz- és magánépületek, köztük a remek stylben tartott s szép kupolákkal diszlő s mintegy 300,000 frtba kerülő újvárosháza is épül. Jóllehet pedig Győr is azon vidéki városok közé tartozik, melynek élénk gabonakereskedelme folytán, hajdani dús jövedelme nagyon — de nagyon csökkent — s még is, a biblia szavaiként — nem a kövér, hanem a hét sovány esztendő alatt határozta el magát a város emelése érdekében eme nagy áldozatok hozatalára. És most vizsgáljuk, váljon a phillokszera vész által oly rendkívül érzékenyen sújtott városunkban, Szegzárdon, hogy állunk a haladással | mit igazolnak e tekintetben az utóbbi két évtized eseményei? haladunk, avagy stagnál-e minden | A lakosság lélekszáma, miként azt a legutóbbi népszámlálásból tudjuk, határozottan emelkedett és pedig 2000-en felül. Ezen statisztikára nézve bizonyára kedvező befolyással voltak az újabban szervezett sTfelálitott hivatalok és tanintézetek s illetőleg a tanerőknek és hivatalnokoknak s a szellemi munka után élőknek nagyobb számban történt alkalmaztatása. Tudvalevőleg ugyanis, ez idő alatt kapott városunk polg. leányiskolát, m. kir. póstahivatalt, csen- őrséget, áll. selyemtenyésztési fölügyelőséget, m. kir. pénzügyigazgatóságot, újabban áll. főgymnasiumot s ugyancsak ezen 20 évi időszak első felében nyilt meg a rétszilas — szegzárdi, második felében, annak folytatásképen a Szegzárd — bátaszéki helyi érdekű vasutunk, mely alkalmozottjaival szintén a lakosság létszámát segítette emelni. Iparunk, kereskedelmünk, mely a múltban meglehetős gyenge lábon állt immár szintén derültebb képet kezd mutatni, itt is némi javulás észlelhető, a mennyiben a szellemi munka után élő hivatalnokoknak százezerre menő illetményei segítik ezek forgalmát növelni. Városunknak, miként föntebb is emlitém, még 1878-ban is szerény képe volt, s noha a gazdag bortermések következtében pénz lett volna elegendő, sajnos épen nem volt kedvező hangulat az építkezésekre, e czélra vajmi keveset áldoztak. S csak mióta a phillokszera veszedelem kezdte nagy kiterjedésű határunkat fenyegetni, fordult jobban a figyelem a biztosabb jövedelmet Ígérő építkezések felé, melynek nyomán aztán a város külső csinosodása is örvendetesen előrehaladt. E tekintetben, ismeijük el, sokat mutat fel főleg az utóbbi éztized városunkban. kívánnak egyebet, mint a mennyiben szerény élelmezésük és egyszerű szerzetes öltönyük kerül. Áldás leng azon a városon, helységen, hol ily nemes, önfeláldozó lelkek működnek; áldás leng Tolnavármegye közkórháza felett, mert a beteg ápolásügyét a szenvedő emberiség hivatott, emberi testet öltött angyalaira bízta. Ti áldott lelkek! a jó Isten jutalmazza meg érdeknélküli, önzéstelen munkálkodástokat. Kedves testvér főnöknő, kedves testvér Ilona és ti mindnyájan, kik a betegeknek szenteltétek ifjuságtokat, egész élteteket, legyetek boldogok, legyen jutalmatok maga a megtestesült Irgalmasság, a világ Megváltója, a halottaiból dicsőségesen feltámadott Jézus; hisz ti földi jutalomra úgy sem számittok; földi elismerést nem vártok és nem kerestek; a ti vágyatok, óhajotok fenségesebb, magasztosabb: maga az élő Isten bírása. Ti áldott lelkek! Isten veletek, legyen áldva emléketek ! Egy öreg kisasszonyról. Irta: Verner László. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Április sugarának szeszélyes ragyogása megváltoztatja a sziveket. A ki nem szeretett serkedő tavasz verőfényében még nagyobb lángra gyűl a szerelemnek izzó máglyáján. Bizonyítani fogom állításomat. Mindennapi történet. Bertácska szépségét valamikor újságok dicsérték, a múltnak immár megsár- eult ócska klenodiumai. Idők múltával Bertácskából O A gyalogjárdák, Taki er József községbiró hivatalviselése idejében, egészen újból és sokkal szélesebben rakattak, ezzel kapcsolatban az utczai, valamint a házakból kivezető csatornák is nagyobb gondozás tárgyát képezték. Az erélyes közs. biró, ki e minőségben a legjobb nevet hagyta maga után, akár hány esetben személyesen járt el a háztulajdonosokhoz, sürgetvén őket e munkájuk végrehajtásában. Azóta utczáinkon egész kényelmesen lehet járni-kelni, s mig egyrészt a rendhez szokott szem is jobban megpihen a gondos kövezés és járdái jisztaság láttára, másrészt ebben kifejezésre tálál a városias jelleg is. Nevezetesebb építkezéseink közül, az építkezési idő sorrendjében, fölemlítjük az áll. segélyezett polgári iskola csinos emeletes házát, az ev. ref. hitközség ujonan átalakított, szép tornyu- templomát, emeletes népiskoláját s uj paplakát, a selyemtenyésztési folügyelőség irodai czélokra szolgáló emeletes épületét, úgyszintén a selyemgubók kezelésére szánt s amazzal egy közös épülettömböt képező raktári emeletes épületeit, a róm. kath. újból épitett emeletes iskolaházát, a városnak részben magyar díszítményekben tartott szép „Szegzárd Szálló“-ját, a két emeletes uj igazságügyi palotát, a kir. ügyészség és a kir. fogház kétemeletes uj igazságügyi palotát, a kir. ügyészség és a kir. fogház kétemeletes épületeit az uj és fényes berendezésű (renesszansz stlyben tartott) takaréktári palotát, a „Ferencz“ közkórházhoz csatolt uj emeletes épületszárnyat, az áll. főgymná- sium hatalmas, nagyarányú kétemeletes épületét, az izr. uj imaházat, mely szép keleti (mór) styljében valóban pompás látványt nyújt a sétatér szomszédságában, a hitelszövetkezet (népbank) uj, csinos intézeti emeletes házát. Ezek kapcsán fölemlítjük, hogy a polg. olvasókör közgyűlése is csak nem régen hozott, mondhatni egyertértő, lelkes határozatot arra nézve hogy a Budai utczában levő háza telkére szintén díszes emeletes házat építtet, nagyobb tánczteremmel, olvasó, társalgó s egyéb megfelelő mellékhelyiségekkel. Nem tudjuk, mennyiben érdemel hitelt az a hir,*) de halljuk rebesgetni, hogy a tolnamegyei takarék és hitelbank is, ez a kiváló pénzintézetünk költözködni kiván jelenlegi épületéből. Annyi bizonyos, hogy most, mikor Szegzárdon mindegyik pénzintézet oly nagy áldozat árán, szép s valóban díszes, saját tulajdonát s büszkeségét képező épülete felett rendelkezik, ez a tekintélyes intézet sem maradhat sokáig abban az egyszerű, privát czélokra épült házban. A hitelbank legczélszerübben a Schubert és Ferdinánd-féle házak telkén (melyek hallomás szerint úgyis eladók) emeltethetne egy kiváló, jó hírének *) Hát biz az csak szálongó hir, melynek ismeretlen forrása van; a biztos alapot mindeddig nélkülözi, és kétes, hogy egyáltalán fog e ebből a hirből valami mostanában megvalósulni, valóban nem tudjuk; sok egyébbel ez is még a jövő titka. Szerk. ünnepélyesen Berta kisasszony lett s a neveletlen uj nemzedék, a kinek ő térdein álmodozva énekelte az altató dalt, ha szerit ejtheti kineveti s kicsufolja. Ilyen az öreg kisasszonynak a jövője, a kik sok regényt olvasnak, sokat álmodoznak s fantáziájukkal rajzolják meg a daliás férfiú alakját, aki habár igy romantikusabb lenne, nem selyemhágcsón a bástyafalról szökteti meg, hanem modern eszközökkel: ragyogó határral, ménkű nagy kaméliacsokorral, az egész város epedő irigysége között templomi eskü után fogadja hitvestársul. Ez a fantázia pedig magas igényű. Az élet ritkán váltja be. Az élet a bálványozott férfieszményt nagyon selejtes példányokban ereszti. Nyilván a Berta kisasszony kezéért epedők is ilyen devalvált vőlegény-példányok voltak. Az első jelentkező, Tetétleny Tivadar oly végtelenül megijesztette a bizarr követelésével, hogy elsőül jelentkezett nála a migrin. Szörnyűség! egy Tetétleny, aki darabos, mint egy falusi kántor, az ő kérője. Egészen próza. A házas élet általa képzelt regényében az ilyen alakok nem féljek, hanem komikus csetlő-botló alakok szoktak lenni. Jött másik, aki kegyetlen dühre fakasztotta, egy szürke beamter, minden jellegével a prózai telkeknek s még tubákolt is! Hisz e mellett Tetétleny regényhős, legalább meg van benne a tanyai betyár- ság energiája. Hirlett, hogy egy affaierje is volt egy csikóssal. Berta kisasszony, midőn á pletyka révén hallott erről, ezeket mondotta: Csúnya biz ez, de legalább regényes. Azután jött a harmadik, negyedik, tizedik, megannyi tuczat és tekintélyének megfelelő, szép emeletes intézeti házat : mert annyi bizonyos, hogy mig ezáltal egyrészt saját érdekeit szolgálná első sorban, másrészt követve sokat, rendkívül sokat lendítene magán a városon is mert e kiépített városrészszel, a szép Garay-szobor- ral a tér közepén, egy igaz gyöngyszemet nyernénk a szép Budapestből. A magán építkezések közül felemlítjük: az Adler, Knór, Boda, Pirnitzer testvérek, Ferdinánd Antal, Hájá testvérek és Ferencz-féle két- és egyemeletes, továbbá a Schneiderbauer József, Fördős, Ferdinánd József, Mihálovics, Borsódy, Hájt, Koszorú, Csepke, Mayer Antal, Traiber János, Hívért, Nagy- János, dr. Hilbert, Török Béla, Pernitz, Reichl, az újvárosi plébánia és ugyancsak az Adler-féle újabban épült két földszintes, csinos házakat, melyek nemcsak hogy díszére szolgálnak városunknak, hanem jó rész elősegitői is voltak annak, hogy a már meglevő magánlakházak, leltinkább a főbb utczák- ban, tőben uj ruhát cseréltek. A történeti hűség kedvéért egyben felemlitendőnek tartjuk, hogy újabban a belvárosi róm. kath. nagy és szép templomnak tornya is teljen újból renovaltatott, dúsan aranyo- ; zott s a messze távolból is már előnyösen látható, hatalmas keresztje csakúgy ragyog, tündöklik a nap sugaraiban. Most pedig fölemlíthetjük a vasúti állomási épülethez kivezető s mindkét oldalán fasorral szegélyezett szép ggalogutat, mely újabban közönségünknek is szívesen fölkeresett sétahelyét képezi, ennek az útnak csupán földmunkálatai, ha jól emlékezem, mintegy 600 írtjába kerültek a városnak. Különösen ezen kelet felé néző városrészen mutatkozott azelőtt valami sajátságos borongos hangulat s elhagyatottság (de hát nem csodálandó, az állatvilágnak itt volt a vesztőhelye, itt lakott a kutyapeczér, szegény háziállatjainknak a réme) mígnem most — a régi, rozoga nádas kunyhók eltűntével, — az újabban épitett s a szemnek is tetszetősebb épületek immár barátságosabb képet adnak e vidéknek is. Alsó sétaterünk, mely a főgim. épülete előtt terül el, szintén ezen időszak vívmánya; sok-sok tintafogyasztásnak és még több tanácshozásnak kellett születését megelőznie. És itt mindjárt, helyén valónak tartom annak fölemlitését, hogy e becses lapok jubiláló s nagyrabecsült szerkesztőjének a sétatéri ügynek diadalra juttatásában s illetőleg annak minden előkészítő, tervező és végrehajtó nehéz munkájában az oroszlánrész jutott. Azon a területen, hol jelenleg a sétatér van, az előtt szinte feneketlen sárban kellett járnunk, mig mostanában, már eléggé belombosodott fáival, kellemes menhelyül szolgál a kánikulái hőségben s egyúttal egészséges üdülő s védő helyül a gyermekvilágnak. Több évi folytonos agitálás után végre összeállt intelligentiánknak egy csoportja, hogy az ügyet magáévá tegye, a székház épületében folytak e tárgyban a tanácskozások, s egy ily tanácskozásban, melyben Perczel D. nagynevű volt alispánunk ember, akik Berta kisasszonynak az ideálokról alkotott ábrándjaitól messze állottak. Közbe azonban esett egy. Óh, az nagyon érdekes történet. Berta a Karthauzit olvasta szép nyári verőfényen. Lódobogás. Felpillant. Szivében valami édes kimondhatatlan édes érzelem. Az ő ideálja érkezett meg. Az aranysujtásos barna férfi, ki mint Centaurus ülte meg a szilaj lovat, mely patájával a kövezeten tüzet csiholt. Tessék rágyújtani. Berta rá is gyújtott. Szive lobbant föl, vájjon ki fogja azt eloltani? Szérencsétlenségére nem jött senki. Nagy időre nem látta az ideált, de hitt benne! Hitte, hogy egykor csak be fog térni hozzájuk és két szív már mint az övé, meg amazé, megfogják egymást érteni . . . S milyen kaczagtató, milyen szégyenlős gondolatok termettek lelkében. A naiv ábrándozás boldog korszaka volt ez . . . Midőn már egészen elöntötte lelkét a boldog vágy, egy szörnyű séta alkalmával rettentő látvány rémitette meg. Az a barna, aranysujtásos -férfiú karján szőke nőt vezetett. A pár boldogan nevetett, bizalmasan simultak egymáshoz. Előttük két kis bébé poroszkált. Az egyik meg is fogta Berta kisasszony kezét s gyermekes együgyüséggel gyügyögött: Néni, néni! No hiszen volt miről beszélni a kis yárosi pletykának. Berta kisasszony a nyilt utczán ájult el, úgy vitte haza egy huszártiszt ölben . . . Ettől a percz- től Berta kisasszony megszűnt a társaságnak élni. Nem látták többé. Nevét hálával emlegették a kol-
