Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1898-03-13 / 11. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (11. sz.) 1898. márczius 13. G 331 frt 2G kr., bábadij 298 frt 60 kr., temetési pót­lék 937 frt, orvosok fizetése 12,265 frt 94 kr., orvo­sok fuvardija 1672 frt 18 kr, hivatalnokok 8700 frt, szolga 1240 frt 65 kr., bizalmi férfiak 4181 frt, nyomda 2341 frt 60 kr., házbér 1330 frt, posta-dij 410 frt 84 kr„ igazgatósági tagok fuvar-dij és kikül- detési-dij 430 frt 78 kr., egyéb kiadások 1144 frt 30 kr., tartalék alap 7087 frt 60 kr., pénzkészlet deczember 31-én 3641 frt 48 kr., összesen 81,255 frt 48 kr. — Az átlagos forgalom 5 év alatt: bevétel 141,852 frt 36 kr., kiadás 141,852 frt 36 kr., össze-, sen 283,804 frt 72 kr. 1893—1897-ig. Bejelentetett 23,683 egyén, kijelentetett 20.922 egyén. Betegedési statisztika. Megbetegedett 9424 egyén,' megbetegedé­sek száma 13,451 esetben, táppénzes napok száma 29,505, kórházi napok száma 9242, ingyen gyógy­kezelésben részesült 1620 egyén, meghalt 72, született 149. Bevétel 1896. évről pénztári maradvány 391 frt 55 kr., tartalék-alap tőke 5402 frt 99 kr., folyó évi tartalék-alap 1689 frt 61 kr., tagsági járulék 11,301 frt 41 kr., munkaadók járulékai 3678 frt 28 kr., kamatok 320 frt 19 kr., birság pénzek 771 frt, be- iratási dij 5 frt 50 kr., tagsági könyvekért 1 frt 20 kr., Egyéb bevételek 48 frt 77 kr., takarékpénztári folyó tárnia 1100 frt, postatakarékpénztár 11,689 frt 85 kr., összesen 36,395 frt 35 kr. Kiadás: táppénz 3291 frt 65 kr., gyógyszer költség 2020 frt 4 kr., kórházi ápolási költség 1092 frt 49 kr., kórházba szállítási költség 64 frt 32 kr., bába dij 6 frt, temet­kezési költség 115 frt, orvosok tisztelet-dija 2520 frt 75 kr. orvosok fuvar-dija 261 frt 24 kr., tisztviselők fizetése 1760 frt, szolga fizetése 300 frt, bizalmi fér­fiak 1067 frt 50 kr., nyomda számla 414 frt 60 kr., posta-bélyeg 70 frt 72 kr., fűtés 44 frt 35 kr., könyv­kötő számla 16 frt 20 kr., kiküldetési költségek 56 frt 90 kt., házbér 280 frt, vegyes kiadásek 43 frt 56 kr., takarékpénztári folyó számla 2304 frt 38 kr., tai’talékalapra 1684 frt 61 kr., postatakarékpénztárba 11,811 frt 73 kr., dij és jutalék 24 frt 90 kr., tar­talék alap 7087 frt 60 kr., pénzkészlet 1897. decz. 31. 956 frt 81 kr., összesen 36,395 frt 35 kr. Va­gyon mérleg. Vagyon. Pénzkészlet decz. 31. 956 frt 81 kr., takarékpénztárban folyó számlán 1889 frt 58 kr., takarékpénztárban tartalékalap 7097 frt 49 kr., postatakarékpénztárban 795 frt 9 kr., az év zártával hátralék 2431 frt 28 kr., ingó leltár 708 frt 3 kr., összesen 13,878 frt 28 kr. Teher. Kifizetetlen gyógy­szer szarnia 649 frt 26 kr., kifizetetlen bizalmi férfi tiszt, dij 1071 frt 88 kr., tartalékalap 7016 frt 49 kr., egyenleg mint vagyon 5059 frt 65 kr., összesen 13,878 frt 28 kr. Bejelentetett 5071, kijelentetett 4871, taglétszám decz. 31-én 2761 tag, elhalt 1897.É évben 0 tag, született 1806 évben 3 gyermek, meg- betegedstt 719 tagdija-, megbetegedett 2392 járó­beteg. Könyöradomány gyűjtésre engedélyt nyert Märcz György grábóczi lakós 2 hónapra. liTülaTság 0 K.-— Kaszinó estély. A szegzárdi kaszinó derék és ügy buzgó igazgatósága f. hó 5-én kitünően si­került estélyt rendezett elegáns helyiségében. Az es­télyen szép számmal voltak jelen, különösen a vidék tett ki magáért. A mulatság igen kedélyes volt, csak a késő reggeli órák vetettek haza a farsangban mulatókat, annak daczára, hogy Károly bátyánk lé­ié csukódni akaró szempillákkal, egyre sopánkodott az 1 jóizü humoros modorával a fiatalság romlottsága felett. Az első négyest 14 pár tánczolta. Jelen vol­tak. Leányok: Engelhart Olimpia, Eisenbarth Ilonka (Tolna), Fejős Emma, Gebhardt Mariska (Tolna), Krétk Sárika (Bonyhád), Komáromy Mariska, Stann Anpuska, Tákáts Mariska (Paks) és Wittin- ger Páula (Tolna). AI sz o n y o k : Dobrovits Sán­dorné, Gebhardt Imréné, Eisenbarth Gyuláné (Tolna), Fejős Károlyné, Heczler Gyuláné, Klie Lajosné, Komáromy Gyuláné, Sebestyén Béláné, Stann Istvánná, Tul-y Béláné, és Wittinger Sándorné (Tolna). — A „tolnai izr. nőegylet“ f. hó 9-án megtar­tott tán ez vigalma fenyesen sikerült. Amiről nem csak a sokaságból felfogott és ideiktatott névsor tanúsko­dik, hanem mert reggeli hét órakor is olyan nagy és jókedvű közönségnek húzta a földvári banda, hogy még akkor is egy jóllátogatott tolnai bál kikerült volna belőle. Es igen valószínű, hogy még akkor is csak azért szakadt félbe, mert tudvalevőleg egymás­után két éjszaka nem következik. Még a legöregebb klakkok sem emlékeznek reá, hogy annyi mamák ültek volna rajtuk Tolnán. De hogy is ne lett volna nagy és díszes közönség, mikor e vigalom oly nagy vonzerővel birt, hogy a kedves vendégek túl a Du­náról (tehát száz mértföldről) jövő részét, még az'az napi nagy szélvész és a Dunán veszedelmesen tor­nyosuló hullámok sem tartották vissza a megjelenés­től. A vigalom 170 frtot eredményezett. Jegyeiket megváltották: Rosenzweig Lipót fiai (Bécs), Schulhoff Ede (Reichenberg) 3 írttal, Hirsch Emil (Prossnitz), Márkus és Szendrei (Budapest), Lővy és Kohn (Buda­pest), özv. Geisz Józsefnél Reich Farkas fiai (Baja) 2 írttal, Gottlieb Ármin (Fáczánkert), Weisz Mór fiai (Siklós), Braun Sándor 2 frt 50 krral, Josipovits Mi­lán (Kanizsa), Zaár Adolf (Bécs), Rosenfeld Mór (Budapest), 1 írttal. Felülfizettek : Taubner Adolf 4 frt, Neubauer S. (Kalocsa)-1 frt 50 kr., Fischer Já­nos, dr. Kiss Miksa, Ausch Zsigmond (Paks), Schrott­mann Tivadar (Bécs), Hoffmann Jakab, Grünwald Mórné (Fadd), Schwarz Szilárd (Szent-György), Ha­lász N., dr. Lakner B.l—1 frt, Güncz Gábor (Paks), Ausch Jakab (Szegzárd), Ivrámer Izor (Paks), Braun- berger Izor (Fadd) bO—50 kr. A megjelent hölgyek közül feljegyezi sikerük: Ausch Irén (Szégzárd), Berger nővérek, Bloch Berta (Paks), Braunberger Gizella (Fadd), Fischer Miczi, Freund nővérek, Fich- tel Rezsin, Gebhardt Mariska, Günsberger Sarolta, Kohn Jolán (Kalocsa), Kohn Gizella, Krámer Szidó­nia (Bogyiszló), Lővy Gizella (Fadd), Neubauer Frida (Kalocsa), Rosmayer Paula, Reich Rózsa, Steiner Paula (Érsekújvár), Schwartz Gizella, Schwartz Paula (Szent-György), Sulzbach Sarolta (Paks), Streuermann Janka, Weisz Irén és Trutzer Janka kisasszonyokat. Ausch Jakabné, Bloch Árminná, Bloch Sándorné, Berger Vilmosné, Borovitz M.-né (Szegzárd), Braun- bergerné (Fadd), Fischer Jánosné, dr. Fréundné, Fichtel Salamonná, Fichtel Bernátné, Gebhardt Im­réné, Grünwald Mórné és Lajosné, Günsbergerné, Hofbauer Simonná, Kühn Salamonná, Kohn Ignáczné (Kalocsa), Krámer Vilmosné, Krámer Mórné . (Bo­gyiszló), Menheim Miksáné (Paks), Scheiner Simonná, Savinchekné, Schön Béláné, Steindl Józsefné és Steindl Emilia, Strasser Fülöpné, Schwartz Miksáné, Strasser Salamonná, Steuermann Edéné, Weisz Hermáimé, Weinberger Józsefné úrnőket. _____TÖRVE NYS Z É K. Gy ilkosság szerelemféltésből. A szegzárdi kir. törvényszék folyó hó 10-én ült törvényt Oláh József pálfai illetőségű gyilkoson, a ki múlt évi deczember hó 2-án agyonlőtte Pintér Sándor pálfai lakost. A végtárgyaláson Ágoston István törvépy- széki h. elnök, táblabiró elnökölt; szavazó bírák vol­tak : Schmidt Imre és Kftvessy Ödön törvény- széki bírák, a vádhatóságot Schneider Gábor alü- gyész képviselte, 1 jegyzőkönyvet Mirth László aljegyző vezette, a vádlott védőjéül pedig Beöthy Károly szegzárdi ügyvéd szerepelt. A bűneset a következő: Oláh József 1897. évi husvét táján házasságon kivüli viszonyban közös háztartásra lépett Fodor Julival, kinek anyja özv. Nagy Ferenczné, ugyancsak házasságonkivüli viszony­ban élt Pintér Sándorral. Fodor Juli az Oláh Józseffel folytatott viszonyt 1897. évi november hó 7-én megszakította 1 ezen napra következő éjjel 01á»h József távollétét felhasználván, a közös lakásból eltá­vozott, I az anyjával élő Pintér Sándor fivéréhez, a simontornyai szőlőhegyen lakó Pintér Jánoshoz ment lakásra. Terhelt másnap szintén elment Pintér Jánoshoz s hívta magához vissza Fodor Julit, de ek­kor Pintér János azt mondta neki, hogy- csak úgy engedi vissza Fodor Julit hozzá, ha az anyja vagy az atyja, Pintér Sándor eljön érte, a mely kijelen­tésre azután Oláh József eltávozott. Ezután történt, hogy Oláh József november hó 23-án Simontornyán a bűnjelként lefoglalt forgó­pisztolyt vásárolta 14 tölténynyel, melyet azután nadrágja zsebében tartott, nadrágját pedig november hó 28-ig az ágyba rejtette el. E napon reggel anyjához ment, innen Kari István pálfai lakoshoz, majd az utczán vele összejött Baka Józseffel, Gold- grubernek korcsmájába ment, a hol beszélgetve, mint­egy 2—3 órát töltött I megivott ezalatt 3 deczi rumos pálinkát és egy pohár bort. Távozása előtt vett 1 kiló húst s aztán egyedül Pintér Sándor lakására ment. Itt történt Pintér Sándor lakásának udvarán, hogy Oláh József revolverrel 2 helyen meglőtte Pintért, minek következtében az meghalt. Pintér Sándort az egyik lövés a balszemén érte, mely agyroncsolást, a másik pedig a jobb tompor tájékán, mely hashártya roncsolást idézett elő; s a lövések ■ * mindegyike feltétlenül halált okozó volt. Oláh Sán­dor beismerte, hogy ő lőtte agyon Pintér Sándort, de tettét azzal indokolta, hogy P i n tér Sándor fenye­gette 1 udvarából kiutasította és hogy elveszi eleiét, ha még egyszer udvarába lép, a mely fenyegetésre ő vissza fordult 1 mialatt egymás felé haladtak, elővette a revolvert, mivel Pintér Sándor még ekkor is fenyegette őt, sőt attól tarthatott, hogy ot megtámadja, — 3—4 lépes távolságból lelőtte s mikor látta, hogy Pintér Sándor összeesik, mégegyszer rálőtt. Ezután a húst Oláh Györgynének lakására beadta és elment Simontornyára a csendőrséghez s ott magát feljelentette. Előadta vádlott, hogy azért hagyta el őt Fodor Juli, mivel Pintér Sándor erre felbujtatta, s midőn kérte .Pintért, hogy legalább a Fodor Juli áltál elvitt ru- háját szerezze neki vissza, ez őt kiutasítással fenye­gette. A kérdéses napon, nov. 28-án is ruhái miatt ment be Pintérhez. A fegyvert csak azért vette, mert Pintér Sán­dor megizente neki, hogy ne merjen vele találkozni, mivel majd elbánik vele. A vádlott vallomásával szemben Nagy Ferenczné, ki Pintér Sándorral együtt élt, azt vallotta kis Éva leányával együtt, hogy Oláh József és Pitit ér Sándor között előzőleg czivódás nem volt, hanem egyenesen neki ment az udvaron foglalatoskodó szerencsétlen áldozatnak és azt két lövéssel lelőtte. Ezt bizonyította Holovics Pálné is, a ki egyház­ban lakott Pintér Sándorral s a ki két lövést hallott, mire kijött a szobájából s vérében a konyha előtt találta az agyonlőtt embert. A többi beidézett tanuk kihallgattatása után következett az ügyész védbeszéde. Schneider Gábor alügyész logikus beszédet tartott annak bebizonyítására, hogy vádlott cselekményét előre megfontolt szándékkal követte el; mert egyhéttel előbb már megvette a revolvert, hogy azzal Pintér Sán­dor életét kioltsa, a ki az ő életét azzal megszoraori- totta, hogy Fodor Julit az elválásra rábeszélte. Némileg — úgymond — enyhíti rettenetes és súlyos tettét vádlottnak az, hogy szerelemféltésből követte el és hogy büntetlen előéletű, továbbá hogy önként jelentkezett a csendőrségnél. Végül indítványozta, hogy a törvényszék szándékos gyilkosság bűntettében mondja ki Oláh József vádlottat bűnösnek. Beöthy Károly védő felsorolva védencze mel­lett a felhozható enyhitő körülményeket, tartalmas beszédben igyekezett kimutatni, hogy az előre meg­fontolt szándék teljesen kizártnak vehető s végül a legenyhébb büntetés kiszabását kérte. A bíróság azután visszavonult, s egy negyed óra múlva kihirdette az Ítéletet, mely szerint 01 áh József 10 évi fegyházat kapott. Az ítéletet úgy vádlott, mint a kir. ügyész is megfelebbezte. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. I Köszönetnyilvánítás. Mindazon jóbarátok és ismerősök, kik for­rón szeietett férjem elhunyta alkalmából becses részvétükkel megtiszteltek és ez által mély bá­natomat enyhíteni kegyesek voltak, fogadják ez utón leghálásabb köszönetemet. Tolnán, 1898. február hó 28. özv. Bassola Árpádné. Tisztelt Szerkesztő ur! A »Tolnamegyei Közlöny« február hó 27-iki számának „Különfélék“ czimü rovatában megje­lent, »A haranyozó álma« czim alatt egy kis köz­lemény, mely magában ugyan elég szellemesnek mondható ; de az illető szóban forgó egyén becsületét mélyen sérti, a mennyiben úgy tünteti fel a dolgot, mintha a lopást a harangozó követte volna el. E köz­leményre óhajtok reflektálni. Kérem sziveskedjék so­raimat egész terjedelmükben közölni! Mindenek előtt kijelentem, hogy Kuhl Márton zombai harangozó ma is szabadon álmodhatik arról, hogy ki lehetett az a gaz, ki a templom perselyét nem ellopta, mint az emlitett közleményben van, ha­nem felhasitotta s azután természetesen ki is üresi- tette. Azon állítás, hogy a lopást ő követte volna el, rágalom. Hogy nem ő volt a tolvaj, azt persze ta­nukkal bizonyítani bajos dolog volna, de vannak tények, melyek az élő tanuknál is megbizhatóbban szólnak. Kulil Márton ugyanis tizennyolez év óta szolgálja a zombai templomot s ez idő alatt soha

Next

/
Oldalképek
Tartalom