Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-04-24 / 17. szám
3 zafokat követelt az amúgy is koldusbotra juttatott nemzettől. A .megyék fölzúdultak | nyíltan ellene szegültek a hatalomnak. Ferencz király megdöbbent I forradalom lekétől — melylyel kétes, vájjon meg- vivbat-e sikerrel —I s engedve a nemzet közóhajának, összehívta az 1825-iki országgyűlést. Ezen országgyűlés képezi kiinduló pontját azon majdnem egy emberöltőn tartott reformmozgalomnak, embere fölötti küzdelemnek, melynek betetőzését az 1848-iki törvények képezik. Lehetetlen ezen korról szólva, meg nem emlé- ■ keznünk azon férfiakról, kiknek szelleme, tudása, hazaszeretete, egész ténykedése hozzáfüződik annak minden mozzanatához. Kik fölrázták a nemzetet tes- pedéséből, s kijelölték az ösvényt, melyen haladva fölépíthetik az uj Magyarországot. A legkiválóbbak között is elsőnek kell soroznunk Széchényi István grófot, kit a nemzeti kegyelet a »legnagyobb magyar« névvel tisztelt meg. Az ő neve és a kor története elválaszthatatlanul össze vannak forrasztva. Azon lélekemelő jelenettől fogva, a midőn a pozsonyi országgyűlésen hazafias föllángolásban egy évi jövedelmét áldozta föl egy nyelvművelő társaság létesítésére — azon gyászos pillanatig, — midőn kétségbe esve a haza sorság fölött, elborult lélekkel önkezűleg oltotta ki drága életét — szive minden dobbanásával a hazáé volt s ezt nem szavakban, hanem tettekben nyilvánitá .............Megrepesztette a Duna sz ikláit, erős gáták közé szorította a Tisza árjait, szorosabban összekötötte lánczhiddal Pest-Budát, megteremtette a nemzeti és társadalmi közszellemet s emelté közgazdaságunk minden ágát. A »Világ«, »Hitel« és „Stadium« ez. röpirataiban bizlos irányt adott a reformtörekvéseknek. Szer mélye körül csoportosultak a legjobb, a legkiválóbb hazafiak: Felsőbüki Nagy Pál, Deák Ferencz, Beöthy Ödön, Kölcsey Ferencz, Klauzál Gábor, Beze- rédj István, Wesselényi Miklós br. — későbben Battyányi Lajos gróf, Eötvös József br. és Kossuth Lajos. Mindannyian örök büszkeségei nemzetünknek. — Valóban páratlan volt azon küzdelem, melylyel feláldozni készek voltak sok százados kiváltságaikat, hogy égyenlő jogokat élvezhessen a haza minden polgára. A mint azonban a küzdelem hevesebbé és hevesebbé vált, egyrészt a kormányt támogató conser- vativek csökönyössége és ellenállása, másrészt Kossuth Lajos izgatásai alatt hatalomra jutott szenvedélyek előtérbe nyomulása folytán, az aggódva fontolgató Széchenyi helyébe Kossuth Lajes került, mint a reform, most már liberális párt vezére. Soha vezérszerepre hivatott férfiú nem birt hivatása betöltésére megfelélőbb testi-lelki tulajdonokkal, mint Kossuth Lajos. Külső megjelenése épen úgy, mint szellemi fensége, nagy tudása, jellem- szilárdsága. lángoló hazaszeretete, lényének egész mivolta oly varázserői kölcsönzött egyéniségének, 1898. április 24. a melylyel nemcsak pártját, de az egész nemzet közvéleményét megnyerte eszméinek s reform- törekvéseinek. Az 1847-48-iki országgyűlésnek 1 volt a főhőse. Ragyogó ékesszólásával uralkodott a tárgyalásokon. A kormány és az azt támogató conservativ párt, ellenállása megtört. Elfogadták a Kossuth által fogalmazott javaslatokat, a melyek a liberális párt követeléseit végre hosszú küzdelem után megvalósították. A jóságos király, V. Ferdinánd hozzájárult az or- szággyülés határozataihoz s szentesítésüket maga hirdette ki április 11-én az egész udvar jelenléteben. E törvények fontosabbjai következők: A kormányszékek teendőit, vagyis a kormányhatalmat felelős minisztérium gyakorolja. Országgyűlés évenkint tartatik Pesten, az alsóház tagjait népképviseleti alapon választják. Erdély egyesittetik áz anyaországgal. Nemes és nem nemes egyaránt vesz részt a közterhekben. A jobbágyság megszűnik minden terhével egyetemben. Az. ősiség eltöröltetik. A sajtó szabad. A keresztény vallások egyenlő joggal bírnak. íme ezek azon törvények, melyek a régi rendi alkotmány romjain fölépitették az uj, szabadelvű Magyarországot. H a nagy Széchenyi jóslata beteljesült: 1Magyarország nem volt, hanem lesz!« . A független felelős minisztérium megalakult Battyányi Lajos gróf elnöklete alatt magában foglalta az ország legkitűnőbb s legünnepeltebb férfiait. Többek között Széchenyit, Kossuthot, Deákot, Eötvöst stbt. mind jellemre, mind tehetségre elsők a legjobbak között. A minisztérium megkezdette működését s az uj országgyűlés összegyűlt, hogy az alkotmány épületét betetőzzék. Ámde a bécsi reactió előbb titkon, ármánynyal, később nyíltan, erőszakkal támadta meg a csak az imént kivívott alkotmányunkat. S a magyar nemzet, ismét Kossuth Lajos lángszavára, talpra ált s védte jogait. Európa csodáláttal szemlélte nemzetünknek, e maroknyi népnek élet-halál tusáját két világhatalommal szemben. Dicső szabadságharczunk vázolása nem tartozik mai ünnepélyünk keretébe. De ha megemlékeztünk azon nagy férfiakról, kik emberfölötti küzdelem árári győzelemre jutatták a reformeszméket s nemzetünk szabadságának, hazánk függetlenségének biztosítékait az 1848-iki törvényekben megszerezték; illő, hogy megemlékezzünk azokról is, kik e törvényeket vér- keresztségre tartották. A kiegyezés röpke szava: „vessünk íátyolt a múltakra“, nem jelentheti azt, hogy feledkezzünk meg szabadsághőseinkről, dicső honvédeinkről s mindazokTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (17. sz.) ról, kik a szabadságért vértanúhalált, számkivetést, bebörtönöztetést szenvedtek. Ha valamikor, úgy bizonyára most az 1848-iki törvények jubileuma alkalmával kell, hogy róluk megemlékezzünk. Az aradi 13 vértanú, közöttük a hősök hőse, Damjanics, a független Magyarország első miniszterelnöke, a fenköltlelkü Battyáni Lajos gróf, a főrendiház volt elnöke, Perényi Zsigmond br., Csányi volt kormánybiztos és miniszter, a szabadság dalnoka, Petőfi Sándor s mindazon ismert és ismeretlen, névtelen hősök, kik szivük vérével pecsételték meg hazaszeretetüket s életükkel áldoztak a haza és szabadság oltárán, bizonyára méltók, hogy az egész magyar nemzet kegyeletes hálával adózzék emléküknek. Csont- - jaik itt porlanak a vérükkel megszentelt anyaföldben, szellemük azonban kiengesztelődött a haza visszaszerzett szabadságán, szellemi és anyagi fölvirágzásán. Az 1848-iki törvények megünneplése csak úgy és akkor lesz teljessé, ha dicsőségesen uralkodó /. Ferencz József apostoli Királyunk iránt érzett legmétyebb hálánk nyilvánítása mellett, alattvalói hódolatunknak, rajongó szeretetünknek s ragaszkodásunknak, törhetetlen hűségünknek is adunk kifejezést. Az Ó fölként személye volt az, ki kárhoztatva a múlt tévedéseit és hibáit elsőbben vetett fátyolt a múltakra. Az Ó bölcsesége, tántoríthatatlan alkotmányhüsége és a nemzetünk iránt mindenkor tanúsított, kifogyhatatlan jósága tette lehetővé csak, hogy ezen törvények védpaizsa alatt hazánk a szellemi, anyagi fejlettség jelenlegi magaslatára juthatott, hogy rövid 50 év alatt századok mulasztásait pótolhatta s egyenrangú helyet foglalhatott Európa legműveltebb államai sorában. Hangoztassuk egy szívvel és lélekkel: Éljen apóst. Királyunk ő Felsége! Éljen imádott hazánk! A műsor többi pontjai a következők voltak: 1. Hymnus. Erkel. Énekli az ifjúság. 2. Megnyitó beszéd. 3. Talpra magyar. Boldis lg. Énekelte az ifjúsági dalkör. 4. Nemzeti dal (Talpra magyar) Petőfi. Szavalta Fischof Izidor III. oszt. tan. 5. Ének a szabadságharcz félszázados ünnepére. Sántha K.-tól. Szavalta Bergl József II. oszt. tan. 6. Magyar népdalok. Előadta hegedűn Gálos Aladár VI. oszt. tan. zongorán kisérte Pleszky Jenő V. oszt. tan. 7. A kápolna. Kreutzer. Énekelte az ifj. dalkör. 8. Emlékezés 1848—49-re. Ily és Bálint. Szavalta Ferner Sándor IV. oszt. tan. 9. Előre. Tóth Kálmán. Szavalta Brüll Tivadar III. oszt. tan. 10. Népdalok. Énekelte az ifj. dalkör. 11. Honvédemlékeimből. Tóth Kálmán. Szavalta Békés Mihály IV. oszt. tanuló. 12. Előre. Endrődi Sándor. Szavalta Jakobson Andor IV. oszt. tan. 13. Élj őseink hazája. Schumann. Énekelte az ifj. dalkör. 14. Szép Ilonka. Vörösmarty M. Mekatholikussá nem tette; erős az illusiója iránt való bizalmatlanságom. Az ott történt csodák természetéről is sokat hallottam avatott emberektől; de a miről még vitatkozni bőven lehet, az nem tud nekem praeventive imponálni. Első misémet Mária-Gyüdön mondtam % e hely iránt mindig nagy a rokonszenvem, mert valahányszor ott megfordultam, éreztem, hogy nagy napon van. Első misém emléke visz tehát tisztán a kitűzött szt. helyre, ünnepet akarok teremteni számomra hétköznapon ; az élet zűrzavarában óhajtom, hogy lelkem ismét találjon egy helyre, ahol többet érezzen a mindennapinál és esetleg legyen egy idő pont újból életemben, ahová szabad napjaimban lélekben visszavándorolhassak üdülés végett. Nem kívánom, hogy csoda történjék velem, nem lesznek talán visióim sem; 'de lesz egy emlékem, amelylyel a rideg órákat, az ellankadás pillanatait felvillanyozhatom és tiszta áhítatra hangolhatom magamat, mikor arra nehezebb körülményeimben szükségem lesz. A lélek életében épen , úgy van oeconomia, mint bármely anyagi téren. Ha előre nem gyűjt kiki magának, a hét sovány esztendői’e, az nyomorog a nehéz napokban. íme tehát ilyen ügyben is van szelíd egoismuS; de ezt enyhitse ama körülmény, hogy többen adtak számára oly természetű comissiókat, melyeket csak Lourdesban lehet lebonyolítani, és igy ott áll egois- musom'mellett altroismusöin is, — barnái* egy zarándok utat is kell nyilvánosan nyugtáznom. Mikor diák koromban a hires Grószokkal, vagy I Bolváriakkal kocsin iskolába mentem Pécsre, mindig felejthetetlen lesz előttem a szőlők tanulmánya útközben. Csodáltam a szegzárdi ember éles szemét, hamár messziről meglátta a szőlőhegyeken azt, ami érdekes. Én csak zöldséget láttam, a kocsis a termést, a művelést, a fajt már nagy távolból magyarázta. Én is szerettem volna oly érdekes beszédű lenni: de én soha semmit sem láttam a szőlőkön, amiről beszélhettem volna figyelemkeltően. Cetten túl közel a Spanyol határokhoz akadt a szőlőről mondanivalóm. Nem lapos, hanem vizes mély helyek itt teljesen gazdag szőlötelepek. A rendek között ügyes vízvezetékekkel védik a tőkét, és mivel már hajtásaik is voltak, éjféltől kezdve apróbb tüzeket raktak a határon- körülbelül 20—20 méter távolságban, hogy a lágy ellen biztosítsák a köves és ingoványos vidéket. Amerre csak a szem éléi*, mindenütt lobogtak e kis mécsszerű pásztortüzek; olyan ilyenkor e terület, mint az újvárosi temető mindenszentek estéjén. A szegény őcsényi uj ültetések jövőjére gondoltam itt, hogy ezek e mélységhez képest a Kárpátok tetején aknak, tehát nincs ok a kétségbeesésre. A szőlők között gyönyörű villákat és gazdasági lakokat lehet látni, amit ismét csak a legnagyobb odaadással lehet fentartani oly szépen, amint ezt az itt lakók teszik. A szőlőbarázdák között hatalmas öszvérekkel művelik a talajt, mely elképzelhetőleg a legnehezebb munká- latu. Egy-egy ilyen öszvér olyan nagy, mint Bpesten a hatalmas szállító stajer-lovak. E csoda nagy barmok oly gonddal járnak a gyenge hajtások között, mint a legfigyelmesebb vinczellér, aki útjában minden vesszőt kegyeletesen megigazít. Feltűnő, hogy az állatokkal nagyon szelíden bánnak, minthacsak a gazda munkatársainak tekintené őket és ökreit, lovait takaróval fedi, akár gyermekeit. A vidék minden kertjében egy-egy szélkakas mutatja a szelek irányát; de ki is használják a légáramlatát szélmalmokkal és a vizek szabályozására. A réteket akkor fosztják meg a víztől, vagy akkor árasztják el áradattal, amikor nekik tetszik. Mennél inkább a pogrénei vidék felé robog a vasút, anná* inkább veszíti agrikultur szinezetét a vidék, és az emelkedések kezdődésével a pásztor-népek közé lépünk. Mindenfelé legelők, csoportosan őrzött bárányok tűnnek fel; a pyrenei pásztorlányok énekét a vasút zöreje sem nyomhatja el. A szétszórt apró házakat gyalogösvények kötik egybe, mely kis lakások tiszták, gondozottak, de feltűnően néptelenek és üresek. Ha egy-egy alak a házudvarán mutatkozik, olyan elegáns fátyolt visel, mint a Notre Dame apáczák» akik ruhájukat ezen vidéktől kölcsönözték. A völgy- lakók, ha ünnepnap a templomban megjelennek, — szépek, férfiak és nők egyaránt, és meglepően értelmes külsejüek. A szabadság és mély vallásosság vidéke ez. A hosszú völgyekben messze egymástól apró falusi templomok jelzik, hogy körülbelül mely házak tartozhatnak együvé mint falu; nálunk a szőlőhegyekben sűrűbben vannak a tanyák, mint itt a rendes házak. Ha a vasút végig szalad a vidéken, a nép ép úgy megbámulja az utasokat, mint a mi jó magyarjaink; csak egyet nem tesznek meg, hogy illeüen kiabálással, vagy dobalással volnának az uta- . sok terhére, az ilyesmire jóérzésénél fogva keptelen ezen nép. A madárvilág az erdők mentében feltűnően hangos, pedig a kis nyájőrök úgy látom, jó famászók
