Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-04-24 / 17. szám
4 lodráma. Zenési tette Erney József. Szavalta Schelez- nik Károly VI. oszt. tan. Zongorán kisérte Schmidt Margit k. a. 15. Szabadszó. .Torkos László. Szavalta Adler Jenő VI. oszt. tan. 16. Szózat. Énekelte az egész ifjúság. TÖVISEK. Nagyságos asszonyom! A klasszikusok napjai Régen letüntenek, Most tij példán okulgat a Modern iró gyerek. Petőfi, Tompa és Arany Csak ócska régi lom, Most csak ezt tanuljuk írni, hogy: „Nagyságos asszonyom!“ A színházban, konczerteken, Nő fel sok szép leány. Hogy nem kell sütni gödölyét Azt sem tudja mán. De flirtel és kótája is Van szörnyű nagy halom. A lányból igy lehet ma csak Nagyságos asszonyom. Ha összeül a parlament, I tanácskozásra kész, Siet hazulról Pestre föl A sok papucs vitéz, Örül, hogy lesz a hámból itt Kirúgni alkalom, De másnap már nyakán ül a Nagyságos asszonyom. Egy gazdag ünnepelt madám Fényes zsúr-fixet ad, Elárasztja szép termeit Blazirt gigerli had, S versenyre szellemeskedik A sok divat majom, Mert mind kezére aspirál Nagyságos asszonyom. A jó magyar menyasszonyok Régen letüntenek, Dehogy keres ilyet ma már A nősülő gyerek. Sütés, főzés, meg más egyéb Csak ócska régi lom A fő, hogy pénze legyen sok: „Nagyságos asszonyom!“ _______ SKalét. „D F ipaf VLS t-“ Senki sem tagadhatja, hogy a méltatlanul pe- csovicsnak elnevezett Tolna vármegye mintegy ellensúlyozásul az indiszkrét titulusért, ugyancsak igyekszik felküzdeni magát a hazai vezér-vármegyék diés magasan rakja a madár kicsinyeit, hogy a pásztor-kéz ne érinthesse. Mikor már teljes a vidék idyli benyomása, és az utas szeme csak a kies vidék szemléletében merül el, ■— egyszerre hirtelen megállt a vonat és a Lour- desi állomáson vagyunk. így kora tavaszszal alig száll ki néhány ember, mert ezen időben nincsenek zarándoklatok, de a várakozó kocsik arra engednek következtetni, hogy az év bármely szakában váratlanul is érkeznek nagyobb csapatok. A kocsik a hotelek neveit viselik, olvasható: Vendéglő szt. Józsefhez, az őrangyalhoz, Jézus szivéhez, a mi asszonyunkhoz; akár csak Magyarországban a patikák czimei. Ezen nem szabad megbotránkoznunk, mert az isteni vendéglők csakugyan vallásos színezetűek. A belépő a folyosón nem Vénusokat pillant meg, hanem feszületet, madonna-képeket, az ajtóknál szentelt viztartót, akár csak valamely kápolnában. A szobákban az ágyak fölött keresztek ékeskednek, tükrök helyett a lourdesi szűz szobra két-három féle alakban is elhelyezve. A pinczérek nem várják az ajtóban az érkezőket, egy-egy vendéglős maga is olyan zarándok forma ember, mint nálunk a remete kápolna sekrestyése. Családias fogadtatásban részesül itt a jövevény, akit rögtön ellátnak minden szükséges utasítással, az omnibust rendelkezésére adják és a vendéglőből egy kalauz vezeti a zarándokokat minden irányba. Az első ut a Grottéhez vezet. Itt csodálatos érzés fogja el az embert. A barlangban óriási nagy gyertyák égnek, melyek 2 hónapig is eltartanak. A viasz a gyertyatarlókon egész hegyeket képez, a barlang szes magaslatára, a szellemi gőz- és villanyerő összes batteriumainak ügyes, okos és gyors felhasználásával. Alig van megye hazánkban, melynek székes fővárosa még ma is a nagyközségi szervezet ódon hínárjában vetyengne, miként a mi kedves Szegzár- dunk, hol a rendezett tanácsú állapot díszes koszorúját is — együtt a szőllőfürtök mosolygó gazdagságával lerágta a gonosz filloxera. De amit elvesztettünk a réven, megnyertük a vámon! — — íme annál nagyobb az előrehaladásunk a szellemi téren! — — Előttem feküsznek Tolnamegye extra irodalmi klasszikusainak legújabb remekei! (Ne tessék gúnynak venni, — igy van!) Elöljönnek a koszorús drámaírók. Várady Antal (kinek már egy remek színpadi művét láttuk, élveztük, — a Garay-ódáját pedig, mely természetesen pályadíjnyertes, már jóelőre olvastuk ;) Rátkay László, e szivünkből kinőtt s arany szavaival, kedves dalaival sziveinkbe, valahányszor megszóltál, mindig visz- szaszálló s lelkeinket örök rabulejtő szabad drámaipoéta : — méltó országos büszkeségei a pecsovics Tolnavármegyének, mely szívesen megosztja ebbeli dicsőségének hervadhatatlan babérleveleit a mi kedves Szegzárdunkkal, ha szinte nagyközség, is az, — gondolja, annáljóbban ráfér a szellemi dicsőségnek egy-két parádés napsugara!..... Sántha Károly remek verskötete; Kálmán D. aranyos humorral irt pompás „mindenféléje,“ -4- Kenézy Cs. a költői érettség legmagasabb fokán álló drága »Kalászai«-va\, hatalmasan hozzájárultak szeretett vármegyénk irodalmi prestige jének, cultur-niveau- jának emeléséhez. Most megint egy érdekes kis könyv látott napvilágot. — szerény mezben, olcsó ruhában, de szellemes tartalommal! — — Nem a fentebb említett megyei irodalmi csillagok újabb kisugárzása, — nem is a szegzárdi Guttenbergek (Ujfalusy Lajos, Báter János) nagy kaliberű hires nyomdáiknak páratlan remeke, hanem csak egy harmad-rendű csillag alázatos fénye, szerény csillogása, — egy kézi sajtó igénytelen gyermeke, — egy Lengyel nyomdász magyar müve, mely nem lép fel az örök hir és fényes dicsőség magas igényével, a mások elhomályositásának vágyával, hanem egyszerűen élni akar, azaz hogy azt óhajtja, hogy példányai mind elkeljenek! ——•. Mily szerény igény, — mily igénytelen vágy, ~ mily csekély óhaj, — mily alázatos kívánság! . . . »Pipafüst« a czime Lehgyel Pál ur, e dilettáns nyomdász s ugyanilyen tisztviselő érdemes művének. Könyvében van 600 válogatott adoma — a legjobbja csoportosítva. (Van olyan is, a mit ő maga csinált. Ez a legrosszabb!) De, akárhonnan szedte össze őket, el kell ismerni, hogy jó szolgálatot tett vele a humort szerető közönségnek. — En örömmel olvastam az egész könyvet s mondhatom, nem 60 krajczárt ér, hanem 60 forintot! S e mellett tudva azt, hogy ő egy személyben iró, gyűjtő, kritikus, nyomdász, korrektor, gépmester, könyvkereskedő — stb., — bizony mondom, méltó, hogy a magyar szív párTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (1,7. sz.) felső része a gyertyák lángjától egészen füstös. Halotti csendben imádkozik itt éjjel-nappal sok-sok ember, aki majd kitárja karjait, majd a földre fekszik és a padlót csókolja, majd térden állva imádkozik átszellemült arczczal félnapokon keresztül. A legájtatosabb vallási nyilatkozások semmi feltűnést sem gerjesztenek, csak épül egyik ember a másik áhítatán. A barlangot mindenki kétszer-háromszor meglátogatja és igy 3 napi lourdesi tartózkodás elég arra, hogy mindenkit láttunk és bennünket is mindenki ismerjen. Könnyű ennélfogva a látogatók életrajzzához jutni; pedig ez nem érdektelen dolog, ha elgondoljuk, hogy 5 világrész népe találkozik itt évente. Egy ur beszélte, hogy nemrég egy ázsiai püspök járt itt, aki rendkivül buzgón végezte ájtatosságát, de azért égő szivarját nem dobta el a lourdesi szobor előtt sem. Az angol katholikus papok pedig világi ruhában jönnek imáik elvégzésekor. A franczia pap mindig egyháziasan jár, de azért bournót szelenczéje a kezében van itt is. Láttam papot, aki egyes lovát egy fához kötve, ment a barlang nyílásához. Szóval kiki a legnagyvbb szabadsággal intézi a dolgát, a fő az, hogy mindig buzgón és a legnagyobb csendben, nehogy bárkit is zavarjon. Ebben nagyon elütnek a magyarországi bucsujáró helyek Lourdestől, mert a mi kegyhelyeink inkább szórakoztató helyek vásári hangulattal, ahol sokszor magában a templomban jeruzsalemi lárma és összevisszaság van. Maga a papság inkább visszavonult e helyen és kevésbbé folyt be a hangulatkeltésbe; a pap csak akkor lép elő, ha az isteni tisztelet rendje előtérbe tolja a testvér Lengyelt s vegye meg a könyvét azért a kóczos 60 krajczárért! .... A „pipafüst“ sokaknak kellemetlen, — kivált a, kiknek szűk mellében rozzant tüdő zihal, de mondhatom, hogy a Lengyel »pipa füst« annyi benyomott ózondus levegővel van vegyítve,, hogy szinte kéjjel szívja be még a nemdohányzó is s meggyógyul ani- bróziás hatása alatt a szűk mellű ember szellemi aszthmája. Olyan benyemást tesz ránk, mint egy nagy , úri — mondjuk főispáni, vagy miniszteri — dísze-- béd után az elmaradhatatlan szivarfüstíelleg, mely nem hogy kellemetlen volna, de sót az édes visszaemlékezés ragyogó szivárványaként szerepel, Aogy egyhamar elnefelejtsük a pezsgős, drága és mégk potya diszebédet! — —- — Egyszóval melegen ajánlom Lengyel Pál ur' érdemes és olcsó kis könyvét szives megvételre. A részletes bírálatot később irom meg/ — most az a fő, hogy a könyv elkeljen s meg legyen Czá-rl folva a magyar nóta: »Busul a Lengyel!« Palást. ____ KÜLÖNFÉLÉK. — L átogatás. Hetyey Sámuel pécsi ; megyés püspök folyó hó 20-án Bonyhádra rándult. Á fó'pásztort dr. Jozgits János plé- 1 bános fogadta, a ki a templom megtekintése után a plébániára vonult. Látogatást tett az- ^ után Kramolin József hitközségi elnöknél, | P*erczel Béla fó'szolgabirónál és néhai Per- | ez el Gyula kamarás családjánál. Mint érte- j sülünk, a püspök legközelebb Szegzárdra is v eljön, hogy itt többeknél látogatást tegyen.J —- Előléptetések. Az igazságügy miniszter a VII. fizetési díjosztály II-ik fokozatába Szendrődy : Károly szagzárdi járásbirót, a VIII. díjosztály I-ső? fokozatába Schmidt Imre, Kiss Károly, Biróy Bélái törvényszéki bírákat" és Krecsmarik Pál szegzárdi ügyészt, a IX. díjosztály Il-ik fokozatába dr. Szon- navend Frigyes szegzárdi törvényszéki bírót ésí| Schneider Gábor szegzárdi alügyészt, a XI. dyosz-f tály I-ső fokozatába Heczler Gyula, Faddy János, Szigeth Nándor és Koller Rezső aljegyzőket, továbbá Miskolczy Kálmán, Mehrwerth Ágoston, Zvonicsek , József írnokokat, a XI. díjosztály Il-ik fokozatábaé Daróczy Iván, Pribenczky Lajos és Sipos György : Írnokokat léptette elő. — Állásától felmentett várkapitány. Gróf | Széchenyi Sándor fó'ispán Spány i Antal b. várkapitányt ezen állásától — saját kóréi- 1 mére — felmentette. A nyügalomban vonuló | Spányi Antal 1885. évi április elsején lé-1 pett a vármegye szolgálatába, a kit a fó'is- pán folyó hó 11-én tartott lakoma alkalmá-1 1898. április 24. juttatja. A hívekkel nem önkénykedik senki, amint ezt sokszor látjuk nálunk, ahol a sekrestyés urak sokat megengednek maguknak a hívekkel szemben. Igaz, hogy a felállított szabályokat szegénynek, gazdagnak meg kell tartania, erre valók az alabárdos felügyelők, a kik mint festörők járnak szüntelen felalá, hogy sehol se történhessék rendetlenség. A hivatalos helyeken mindenki felvilágosítást nyerhet az ügykezelés, szokások, isteni tisztelet és egyéb dolgok felöl. Az ajtók felírással igazítanak útba; egy félnap alatt mindenki tájékozhatja magát, A magyarokat és belgákat nagyon szeretik a lordesiak; vallásos hírben állunk, persze ezek még nem hallották soha, hogy hogyan tud a szegzárdi magyar a csatári torokból haza ballagva litániázni. A magyar zászlónak igen kitüntetett helye van * a főoltár evangéliumi oldalán. A koldusok nem zakV látják közvetlenül a barlangnál az embereket, de a város végén sok gyertyaárus szegény áll, aki finomabb kiadású koldus. Ha megveszik a gyertyáját, ő maga a koldus visszi be a barlangba és meg- gyujtja. Nincs rá eset, hogy a kifizetett gyertyát helyére ne tenné, annyira át van itt mindenki hatva a valásosság kötelezettségétől. Ha koldulási könyörgését befejezte és akár kapott valamit, akár nem, a társalgást úgy folytatja elfogultság nélkül, mintha társával beszélgetne. Az sem megvetendő jelenség, hogy mindenki tisztelettel közeledik az idegenhez, és áj tatosságában segiti a legkülönbözőbb felvilágosítással. Nincs Louresben ember, aki ne volna áthatva a kegyhely nagyszerűsége és a megtörtént
