Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-03-20 / 12. szám
XXVI. évfolyam. 1G. szám. Szegzárd, 1898. márczius 22. TOLNAMEGTEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanítóElőfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt — kr. Félévre ~ . . . . . 3 „ ,'4_' „ Negyedévré ... | „ 50 Fjryes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség | Kiadóhivatal: M e gj e 1 e n: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová Hetenkint egyszer, vasárnap. hová a lap szellemi részét illető közaz előfizetések, hirdetések és a felNyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. lemények intézendíik. szólamlások küldendők. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig | . . 1 frt 87 kr 100—200 I . . , 2 „ 87 I 200—300 I . . . | £ 87 | minden további 100 szó 1 írttal több Vasúti törzsrészvényeink veszedelme. A szegzárdi és báttaszéki csonkavasuta- kat legalább egy irányban összekötő sárközi vasút hosszas vajúdás után a múlt évben elkészült s a’ forgalomnak átadatott. A derék sárközi magyar nép,’ mely ut dolgában egész mostanáig Tolnavármegye mostoha gyermekeként szerepelt, végre tehát ngy télviz idején is, mikor a feneketlen utak folytán a közlekedés a külvilággal majdnem teljesen megszokott szűnni, bir a kiépitett viczinális- ban egy egér-uttal, melynek használatával élelmi czikkeit a szegzárdi piaczra szállíthatja. Kapott tehát egy utat, melyet teljesen ki is használ, mert hisz külön kocsiknak kell a heti vásárok napjain: szerdán és szombaton a piaczra érkező sárközieket Szegzárdra szállítani; nem azonban annélkül, hogy annak 1 étrejövételét súlyos áldozatokkal ne kellett volna előmozdítani. Hogy Szegzárdot Bátaszékkel összekötő helyi érdekű vasút kiépíthető legyen úgy Tolnavármegyének, mint az érdekelt községeknek nevezetes hozzájárulást kellett biztosítani; a vármegye ugyanis kilóméterenként 3000 írttal tehát összesen 60,000 írttal, Decs község 50,000 írttal, végre Öcsény község 20,000 írttal járult az építési költségekhez s a felszámlált összegek erejéig törzsrészvényeket vett át. Most azonban egész váratlanul az az örvendetes hir lepte meg« az érdekelt köröket, hogy a magyar általános hitelbank a nyert előmunkálati engedély alapján komolyan hozzáfogott a bátaszéki vasút folytatásához s annak egész Baranyavárig leendő kiépítése küszöbön van. Hogy mily nagy korderővel bir e vállalkozás egész Tolnavármegyére, de különösen Szegzárdra és a körülfekvő községekre nézve, azt bonczolgatni felesleges. Elég megállapítani, hogy ez egy nagy világvasnt lenne, mely Magyarország fővárosát az elfoglalt tartományokkal Boszniával és Herczegovinával s igy Budapestet a tengerrel egyenes vonalban összekötné. Ez maga után vonná úgy Sárbogárd-szegzárdi, mint Szegzárd-bátaszéki helyi érdeki vasútnak első rendű pályává leendő átalakítását s igy megszűnnék mind az a kellemetlenség, mely a helyi érdekű vasutak kezelésével együtt szokott járni. A baranyavári összeköttetést tehát, ha létesül, az egész vidék az ügy fontossághoz mérten osztatlan örömmel fogadja. Yan azonban az ügynek egy árnyoldala, mely a vidékre nézve sziríte fontos, hogy az érdekelt körök figyelmét idejekorán reá irányítsuk. A vasút kiépítését, megbízható hírek szerint ugyanis a magyar hitelbank két feltételhez kötötte. Az egyik kikötés bennünket nem igen érdekel s inkább közforgalmi jelentőségű, az tudüiillik, hogy a boszniai keskeny vágányu vasutakat az állam réndes vágányu, első rendű pályává alakitassa át. Ez az állam s a vállalkozó társulat magán dolga, melyet maguk között annak rendje és módja szerint el fognak intézni. De a másik feltétel, az bennünket is igen közelről érdekel s azzal foglalkozni el- engedhetlen kötelesség. A vállalkozók másik kikötése ugyanis az, hogy engedtessék meg nekik, hogy ők Szegzárdtól—Bátaszékig egy egyenes vonalat épithessenek. Ez által pedig a már kiépitett sárközi vasút megmaradna helyi érdekű vasútnak sa vármegye és a sárköziközségek által megvett törzsrészvények értékűket teljesen elveszítenék. Hát ez egy olymérvü károsodás lenne, mely megérdemli, hogy minden tényező ösz- szefogásával a baj elhárítása erélyesen meg- kiséreltessék. Az annyival inkább lehetséges, mert a két ok, mely a hitelbankot ezen kikötésre sarkalta, teljesen tarthatlan. A sárköz talaja ugyanis korántsem oly megbizhatlan, mint a minőnek hirdetve van s ott bízón végigszáguldhatnak a gyorsvonat nehéz mozdonyai is, annélkül, hogy bármely veszedelemmel kellene • szembeállaniok. A kerülő, vagyis az egyenes vonaltól való eltérés sem valami jelentékeny, összesen három kilómétert tesz ki, tehát oly csekély, mely még egy világforgalmu vasútnál is alig jöhet tekintetbe. ííincs tehát bármely ok egyenes vonal építésére; de minthogy már ez az eszme komolyan foglalkoztatja az illetékes köröket, nem tanácsos ezt a mozgalmat összetett kézzel nézni s az eredménybe belenyugodni. A százharminczezer forintnak kilátásba helyezett elvesztése elég ok arra, hogy mozogjunk és elejét vegyük oly károsodásnak, melyet az illetőket nagyon is érzékenyen érinti, s melyet most még elhárítani úgy hisszük, hatalmunkban áll. b. Nemzeti ünnep. A magyar szabadság, a jogegyenlőség és testvériség születésének félszádos évfordulóját az egész országban és megyénkben mindenütt csekély kivétellel nagy lelkesedéssel ülték meg. Megdobbant minden magyarnak szive annak meggondolására, hogy ötven évvel ezelőtt ragyogott fel hazánk egén a hosszú elnyomatás után a szabadság napja, mely felkeltette a nemzet szivében a reményt egy szebb és boldogabb jövendő iránt. 1848. márczius 15-én szabadult fel millió és millió honpolgár; ekkor dőlt le a korlát ember és ember 'között; ekkor lépett a sajtó- szólásszabadság jogaiba; ekkor áradt szét szerte e hazában az öröm, hogy megnyerte a magyar nemzet azokat a jogokat, melyekért annyit küzdöttek jobbjaink. Márczius 15-ének megünneplése nincs ugyan törvény által elrendelve, de erősebb a törvénynél a nemzeti közérzés, mely ünneppé avatta e napot s ünnepnek is fogja azt tartani mindaddig, a mig csak egyetlenegy magyar él ebben a vértől ázott hazában. Szegzárdon. A nemzet öröm-ünnepét reggeli hat órakor ta- raczklövésekkel jelezték az ős Bartináról s a házakon nemzeti színű zászlók lengtek. Nemcsak a belvárosi magánházak legtöbbjén, hanem a városházán, az iskolákon, az izraelita templomon, az egyesületeken is mindenütt lengette a márczinsi szellő a trikolort. A szép látványt némileg megzavarni látszott, hogy a vármegyeháza, az. igazságügyi palota és a belvárosi rk. plébánia zászló nélkül állottak. A belvárosi rk. templomban délelőtt 9 órakor hálardó istentiszteletre gyűlt a városi elöljáróság, a polgári olvasókör, az iparegyesület, a rk. legényegylet, a tűzoltóság, a polg. leányiskola és a rk. népiskola tanulói, Dicsérettel kell felemlítenünk, hogy úgy a városi elöljáróság, mint a többi testületek tagjai is impozáns nagy számban jelentek meg. Az istentiszteletet Wosinszky Mór esperesplébános végezte, mely elatt a templomi énekkar szép énekével emelte az áhítatot, végén pedig a szegzárdi dalárda a „Hymnus“-t adta elő. Ezt a nemzeti imát mindenki állva hallgatta végig. Az ünnepi menet innen a tűzoltói zenekar játéké mellett a ref. templomba vonult, hol szintén isLegujabb divatu creton-, zefir-, gyapjú-, selyem- ruhaszövetek és díszítmények; kész hölgy és leányka kabátok és felöltők; Hölgy és úri fehérnemüek gyári raktára. Divatos bel-.és hül földi úri gyapjúszövetek, úri mellény különlegességek; kész fiú ruhák és úri vízhatlan gyapjú köpenyek; dús választékban raktárunkra érkeztek. Legkitűnőbb minőségű Reschofszky-féle úri-, hölgy- és gyermek czipők egyedüli gyári raktára. *8« Úri ruhák teljesen kiállíttatnak. *3_^LrvL mintáival loérmentve szole:á,l-u.rüs..-nttt1 zees JÓZSEF és áiviiiáza Szeg'záidon.
