Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-03-20 / 12. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (12. sz.) 1898. márczius 20. tentiszteletet hallgattak. Délután 4 órakor a fellobogózott izraelita templomban volt hálaadás, melyen óriási közönség jelent meg. Az ünnepi beszédet dr. Ungár Simon rabbi tartotta s végül megható imát mondott. Este a szegzárdi kereskedelmi kaszinóban díszközgyűlést rendeztek. Udvardy Sándor, a kaszinó elnöke, üdvözölte a szép számmal megjelenteket, majd Holub János polg. izkolai tanár felolvasta a nagy gonddal megszerkesztett 48 előtti esemenyeket, Kálmán Károly tanító pedig elszavalta Ábrányi Emil gyönyörű alkalmi költeményét. Diszközgyülés után lakoma volt, utána pedig táncz. A szegzárdi polgári olvasókörben most is, valamint minden évben, megünnepelték márczius idusát társasvacsorával. Vacsora alatt B o d a Vilmos, a kör ehiöke mondott a nap jelentőségét fejtegető gyönyörű beszédet, a kit még több szónok követett. Tolna. A népszabadság hajnalhasadásának 50 éves évfordulóját, márczius hó 15-ét hazafias szent érzelemmel ülték meg Tolnán. Az iparos olvasókör , fényes ünnepélyt tartott, melyen nagyszámú közönség jelent meg. Antal István, a poetikus lelkű s jegyző, nagy vervevel szavalt, Lengyel Ferencz tanító pedig egy óránál tovább tartó felolvasásban ismertette a 48-iki eseményeket. Mindkét közreműködőt a közönség lelkes éljenzésekkel és tapsokkal tüntette ki. Majd társasvacsorához ültek, melynek folyama alatt megeredt a felköszöntők árja. Az első hazafias beszédet Garay Antal nyug. uradalmi főtiszt mondotta, a ki 48-ban fegyverrel kezében küzdött a hős honvédek soraiban a szent szabadságért. Beszédében kiemelte P é c h y József tolnai prépostplébánost, a ki már a szabadságharcz idejében tevékeny részt vett s jeles szolgálatokat tett. P er l e r Mátyás kántor-tanitó szép felköszöntőjében elmondotta azt a megkapó jelenetet, a mely a tolnai vasúti állomásnál történt, midőn Kossuth Ferenczet a tolnaiak üdvözölték. Ekkor ugyanis Garay Antal 48-as hős honvéd zsebéből egy zászlófoszlányt húzott el, melyet a golyók téptek meg s mely emlékül szolgál a Szeged alatt vívott véres csatáknak. Végül lelkesen éltette Garay Antalt. Ezután Péchy József prépost-plébános fohászszerüleg felszólalt, óhajtva azt, hogy szeretné, ha most minden szem Tolnára irányulna, s láthatná, mikép a német város gyökeresen megmagyarosodott s lakosai lelkesülnek a hazafias eszmékért. Beszélt még Varga József értelmes iparos is, a ki a hölgyeket éltette. A közvacsorán 120-an vettek részt, köztük több lelkes honleány is. Bátaszék. A magyar szabadság hasadásának ötvenedik évfordulóját Bátaszék hazafias polgársága oly ünne- pélylyel ülte meg, mely harsány hangon hirdeti, miként méltán megérdemli e község lakossága az igaz, a lelkes, a hazafias polgárság díszes cziraét. Az ünnepélyre való előkészületeket egy 25 tagból álló bizottság — melynek még legszerényebb tagjai is a magyar szabadság lánglelkü apostolának bizonyult — tette meg. A végzett munka és a sikert biztositó fáradozásért megérdemli e bizottság, hogy minden igaz magyar elismeréssel adózzék neki. Kötelességet vélünk teljesíteni akkor, midőn neveiket ide- igtatjuk. Erdős Gábor elnök, Engel Mór jegyző, Hóhmann József pénztáros, Szélig Gáspár, Máyer Alajos, Beszedits Ödön, Schuler József, Janosits Károly, Rovátsek Pál, dr. Boszkovitz Mór, Gótzi N. János, Rohr János, Táfner János, Kleiszner György, Egle Károly, Bajomi Vilmos, Szániel János, Csida Sándor, Máyer István,» Steindl Mihály, Máyer György, Kammermann Mátyás, Vida Béla, Birkenbach István és Klosz Antal. Márczius idusa, a szent napok között is a legszentebb, az ünnepek között is a legünnepiesebb, ragyogott elénk, midőn kora reggel taraczklövések hirdették a nagy ünnep kezdetét. Elénk ragyogott minden fényességével, csodás, magasztos, lélekemelő látványosságával községünk főutezája ünnepies ruhába öltözött alá és felhullámzó ezernyi és ezernyi népével, gazdagon nemzeti szalaggal ékített magyar ruhába öltözött serdülő lányok seregével. Községházunk tágas udvarán egybegyülvén a nagy ünneplő közönség Erdős Gábor elnök pont 9 órakor szép szavakban felhivá azt a hálaadó istentiszteleten való részvételre! mire | rendező bizottság körültekintő intézkedésével az impozáns menet megindult a r. k. • szentegyházba. Elöl zászló alatt a 48-as agg honvédek, utánuk a díszes leánysereg; a polgári lövész-testület zenekarával, a dalárda, a g. k. szerb és az izr. hitközség az általános ipartestület, a tűzoltóság zenekarral, polgári casinó, kereskedelmi casinó, a tantestület, a polgári olvasókör, r. k. ifj. önképzőkör, a helyi vasúti állomás személyzete élén a főnökkel végre a nagy közönség, melynek befogadására a templom szűknek bizonyult. Főtísztelendő Holndonner Ferencz plébános fényes misét czelebrált; az egyházi énekek megkapó előadását gyönyörrel és áhítattal hallgatta a közönség; kiváló tetszésben részesült „Szent vagy Isten“- Schuler József szólóénekével, úgy „Szűz Anyánk“ Hauk Anna szólójával; majd a dalárda nagy vervével énekelte el a „Dicsőit Téged“-et. A nagy mis alatt künn taracklövések és a lövéáz-tes- tület puskaropogásai hirdették, hogy e nap nemzeti ünnep. A templomból példás rendben vonult a közönség a városház udvarára ; itt a dalárda harmonium kísérete mellett elénekelte a Hymnust olyan lelkese- déssél, hogy a közönség mintegy varázs-szóra egy szivvel-lélekkel együtt énekelt. Most következett az ünnepély kimagasló része: az alkalmi szónoklat, melyet Erdős Gábor mondott. E szónoklat — mely külön nyomtatásban is megjelen a rendező bizottság határozatából — felforralta az ifjak vérét, megaczélo- sitotta az öregek izmait, lángot öntött az asszonyok szemébe, forró honszerelmi indulatokat az érző szivekbe. E szónoklat megemlékezett, dicsőén megemlékezett a prófétákról, akik hirdették a szabadságot, a dalnokról, aki elénekelte az ellenállhatatlan ódát, azokról a félistenekről, kik megteremtették nyomukba a hadsereget, mely győzni vagy halni kész volt a szabadságért. Erdős Gábor jó szivének egész melegével, tudásának teljes tárházával, gördülékeny gon- dolatcsoportositásával a hallgatóságot a frenetikus tapsviharra készteté. És kedves kötelességet teljesítünk, ha derék és hazafias munkájáért elismerésünket e helyen is tolmácsoljuk. A tapsviharlecsillapitása után derék iparos-polgártársunk Bajomi Vilmos tudással és lelkesedéssel szavalta el a „Talpra magyartmelyért a közönség tetszés nyilvánítással fizetett. Most újból a dalárda vette ki a maga részét elénekelvén kitűnő pritcizitás- sal a Szózatot. Az ünnepélyesség alatt felváltva Gaszner és Müller zenekara hazafias darabokat játszott. Délután 4 órakor az izr. imaházban volt disz istentisztelet. Engel Mór egy alkalmi magyar imát mondott. Weisz Dávid rabbihelyettes megfelelő héber hála és dicsőítő imákat énekelt 1 itt is a derék dalárda „Isten dicsősége“, a „Hymnus“ és „Szózat“ elzengé- sével közreműködött, daczára mar eddigi nagy fáradozásainak. Fogadja a dalárda minden egyes t. tagja az izr. hitközség nevében is őszinte köszönetünket Este VI 8 órakor 250 teritékü kőzvacsora volt a „Polgári Casinó“ és a „Korona“ vendéglő összes helyiségeiben. A vacsora végezetén Szélig Gáspár mint „ezermester“ egy kis színpadot rögtönzött elmésen és díszesen, melyen görögtüz mellett bemutatta élőképben Petőfi halálát, bámulatos eredetiségben; Petőfi Bajomi Vilmos, a Genius pedig Schultz Katicza volt, kik feladatuknak tökéletesen megfeleltek. Említést érdemel még Birkenbach István a maszkirozás nagymestere, úgy dr. Stauróczky Lajos, ki a szüksé- séges anyagot a görögtüzhöz díjtalan bocsájtotta rendelkezésre. A bankett 16-án a reggeli órákkal ért véget. Ezek után őszinte hálás elismerésünket nyilvánítjuk Holndonner Ferencz plébánosnak lélekemelő misemondásáért, az egyházi énekek rendezőjének, a dalárdának a lövész-testületnek, a tűzoltóságnak, az általános ipartestületnek, a község érdemes elöljáróságának, az egyházközségeknek és mindazoknak, kik hazafias ünnepélyünk emelésére közreműködni szívesek valá- nak. A „Korona“ vendéglőse Nyers Pál, pontos kiszolgáltatásáért dicséretet érdemel. Bonyhád. Az 1848. évi márczius 15-ét, mint a magyar nemzeti szabadság nagy és dicső napjának félszázaTÁRCZA. 1898. márcz. 10. Kevés magyar lehet hazájában, mert úgy látom a Promenade des Anglais tengerparti sétán, hogy mind eljött a délre sütkérezni a meleg napsugárban. Szép is itt most az élet. Az egész természet teljes virágzásban, folytonos verőfényes meleg napok és a mindenekfólött jótékony tengeri üde levegő. —— Ide nem kell illusio, hogy valaki gyönyörködhessék; magyarországi május van itt a legtökélyetesebb formájában. Ha lépsz, virágra tiporsz, ha körültekintsz, illatos kertek nyiló virágait látod, az ég világos szelíd kék, a tengertükre egy végtelen zöld tábla, melyen a hullámok himbálóznak. Narancsot sétálva szakíthatunk, a pálmák alatt reggeltől estig tanyázhatsz, az utók a hegyek között halvány olajfaerdők közé visznek. Eső hetekszámra nincs, ha még is egy-egy felhő elborítja rövid órákra az eget, ezer mulatság kínálkozik a téli kertekben és födött mulató helyeken. Zene minden kertben, színház minden casinóban nappal és este egyformán. Igaz, hogy a színészeket nem cserélném be a magyar színház művészeivel, ámbár Monte-Carlóban most a világhirü Duse Eleonora játsza ismert szerepeit nagy sikerrel. Az esti mulatság központja a hires monte-carlói casino, ahol sokan szórakoznak, még többen nyerészkednek. A minap este egy lengyel ur addig tologatta pénzét a rouletten, mig majdnem - vétót mondtak neki. Persze másnap talán már az ő erszénye tiltakozott a játék ellen. Itt tetszik fel, hogy a hölgyvilág sem idegenkedik a hazárdjátéktól, legszenvedélyesebben ezek játszanak. Érdekes pszychologia az arezok megfigyelése a játékasztalnál. Siri csendben vakító villanyfényben csak az aranyok csillognak és kellemesen csengenek, mikor a nyereményt felénk szólják, de másrészt-simán csúsznak el a zöld posztón, midőn az intéző dákó bevonja a nagy cassába a temérdek halom pénzt. Az általános benyomás a szemlélőre inkább visszatetsző, ha elgondolja azokat a motívumokat, a melyek ezt a közönséget vezérlik. Az angol és amerikai oly könnyen dobálja itt a vagyont, mintha nem is milliók könnyeivel kapar- tatták volna össze anélkül, hogy az a sok szegény munkás csak méltányos részt kapna a keserű munkája után. Ledér nép ez itt, a mely talán életében komolyan sohasem foglalkozott és mégis jogezimet formál arra, hogy minden napját keresett élvezetekben töltse el. Monte-Carlo kizárólagos jövedelmi forrása az utazó közönség élvezethajhászására van alapítva. A carnevali nagy ünnepségeket Nizzában,v Cannesben innen rendezik pazar kiadással peráze azért, hogy a világot ide édesgessék és busásan kiaknázzák. Elképzelhetetlen az a sok furfanggal kigondolt bohóság, pompa, élez, amit ide összehordanak egy-egy farsangra. A legkomolyabb ember is elveszti fejét és a nagy sokaság őrületét magáévá teszi. Van is nagy gond arra, hogy csak az idegent ne érje semmi kellemetlenség. A legvadabb munkás a tolongás közepette figyelemmel kitér az idegen elől, nehogy kellemetlen benyomást vigyen magával a messze vidékre. Bármily kérdést tisztelettel teljesen viszonoz, útbaigazít asszony és férfi egyaránt; csak egyben megbizhatatlanok és ez a pénz. Mindenki nyerni akar és mindig csak az üdülők erős rovására. Szemeik élesek, nem sokáig találgatják bárkiről, hogy idegen és ha az, akkor könyörtelenül fizet. Ha a marokkói viszi az utczán néhány kését, szőnyegét, vagy botját és franczia ember kérdi az árt, akkor 1 fr; ha idegen nyomban utána ugyanezt teszi, azzal már 5 frankot fizettet. Az élet általában olcsó, de sok mellékes aprósággal kárpótolják olcsóságukat. A vendéglő külön számit szolgálatot, asztali decoratiot, evőeszközök használatát/, világítást, fűtést, ascenseurt, belépő-dijat, szellőztetést, csak bort ad ingyen, de ez asztán bordeuxi név. alatt is megihatatlan. Fekfete kávéhoz egy nagy üveg cognacot állítanak oda kis pohár nélkül és gondoló formára taksálják az elfogyasztott italt. De az bizonyos, hogy a cognac rendkívül olcsó és jó. — A legkedvesebb ünnepély a virágcsata és úgy látom, hogy ez nagyon vonza a közönséget a riviérára. Magyarország egész évben nem produkál annyi virágot, mint amennyit itt egy nap alatt eldobálnak a csatában. A katona tisztek, ha úgy tudnának harczolni a háborúban, mint itt, Sedán nem volna olyan gyászos emlékű. Különben a katonaság itt nagy társadalmi szerepet játszik és nem képez osztályt a társadalomban. Igaz, hogy nem is teszik a figyelőre a komoly harczias katona benyo? mását, mert képesek az utczán végig tánczolni, énekelni és játszani akár a gyermekek. Egy erőditvényt látogattam meg a Földközi-tenger egyik szigetén, St.-Margaretán. Az erődben katonaság van állandóan ; ezek golyókkal, pénzzel úgy játszottak, mint Szeg- zárdon a gyermekek és legények az Auguszt-sarkon. Nem tudom, de azt hiszem, hogy a katonák itt könnyebben nősülhetnek és igen sokan házasok, ez a körülmény is jobban a czivilelemhez csatolja őket. —j Elütő az ember mulatsága a mi hazai szokásainktól
