Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-20 / 8. szám

2

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (8. sz.)

1898. február 20.

Közegészségi hatóságok működését a következőkben jelentette: élelmi szerek vizsgáltattak 64 esetben, közheíyiségek 7 esetben, ragályos betegség után 14 lakás lett fertőtlenítve, hét éven alóli gyermek gyógykezelésének elmulasztásáért 6 elmarasztalás történt.

A szegzárdi Ferencz-közkórbázban múlt évről ápolás alatt marodt 402, januárban fölvétetett 164, ápoltatott összesen 566 egyén; gyógyult 130, javult 17, gyógyulatlan elbocsájtatott 5, meghalt 17, összes fogyaték 169.

Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő január hóról szóló jelentése szerint 14 iskolát és 3 menedékházat, 26 tanteremben, 8 nap alatt látogatott meg. Nevezetesen: az ó-dombovári községi iparos tanoncz, az őcsényi, leperdi, várongi, nakki, nosztányi, süt- vényi, kocsolai, dalmadi, ó-dombovári rk; az őcsényi fiú-, leány- és a lápafői ev. ref; továbbá az ó-dombovári izr. elemi iskolákat, végre az ó- dombovári községi és magán állandó, valamint az ó-dombovári nyári menedékházakat.

A meglátogatott iskolák és menedékházakban a felmutatott eredményt jeles és kielégítő közöttinek minősítette.

Megemlítette jelentésében, hogy a kocsolai rk. iskola III. tanítói állomás betöltetlen, hogy ezen iskolában több gyermek tankönyvvel nem bir, és hogy a németajkú szülők, a magyarok történelmének tanulására gyermekeiket történelemmel el nem látják, sőt annak tanulását gyermekeiknek el is tiltják. Végre jelentette, hogy az ó-dombovári állandó községi menedékház teljesen O-Dombovár szélén, Uj-Dombovár község mellett a czélnak semmiképen meg nem felelő, bérelt házban van elhelyezve, melynek tantermül használt szobája csak 14—20 gyermek befogadására is alig elégséges. Ezen hiányok orvoslását a kir. tanfelügyelő javaslatára a bizottság elhatározta.

Kurcz Vilmos árvaszéki elnök jelentette, hogy az ügyforgalmi kimutatás adatai szerint érkezett 2208 drb. melyhez a múlt év végén maradt 337 drb hátralékot hozzászámítva, elintézésre várt 2545 drb. Ebből feldoztatott 2088, elintézetlen maradt 457 drb. A hátralék emelkedését azon körülmény okozta, hogy a múlt hó folyamán mintegy 200 darabbal több érkezett, mint az év hasonló időszakában érkezni szokott.

Perszina Alfréd kir. főmérnök az állami és törvényhatósági közutakról tett jelentést.

A pénzügyigazgató jelentése szerint 1898. évi január hónapban befolyt különféle adónemekben 162,192 frt 30 kr. Ezen bevétel összehasonlítva a múlt év ugyanazon időszakában elért befizetési eredménynyel, kedvezőtlenebb 16,563 frt 45V2 krral.

TARCZA.

Szeretek egy lányt.

Szeretek egy lányt,

Titokban imádom;

Közelében járok S kerül az álom.

Kisujja hegyét Érinthessem egyszer,

I nyomorult élet,

Ragyogónak tetszel!

Nézem epedve Édes piros ajkát,

És szivemen izzó Láng tüze sajg át.

Hidegen néz reám,

De azért nem üz el;

Szeretni nem tud,

Csak játszik a tűzzel.

Szeretni nem tud Szive még nincs ébren Az édes gyötrelmet Egymagám érzem.

Neki csak játék Szép haj Dali álom;

S nékem e játék Életem halálom.

Rudnyánszky Gyula.

Tűz Pakson.

II.

Múlt heti közleményünkben rámutattunk arra, hogy miként lehet maga a biztosítási intézmény is okozója a gyakori tüzeseteknek. Azonban a tűzkár elleni biztosítás még akkor is, ha a tüzeset nem fordul elő, hozzájárul egy helység közelszegényedéséhez, a közvagyonosodás csökkentéséhez.

Ezen állítás is különösnek tűnik fel első tekintetre, azonban lássuk a dolgot közelebbről és vegyük alapul Paksot. Városunkban a házak száma körülbelül 1700 és tán kivétel nélkül mind biztosítva van, mert a nélkül egy napig sem lehetne a tulajdonos nyugodt a felől, hogy nem ég-e le feje felett; természetesen azért mivel — mind meg lévén biztosítva, — mindenki sokkal könny elmüebben, kevesebb elő- vigyázattal s óvatossággal bánik a tűzzel, mint oly községben, a melyben nincs biztosítva semmi. Tehát a vagyon egész könnyelműen a megsemmisülés veszélyének van kitéve. Igaz, a netáni kár jó részét megtéríti a biztosító társaság, de csak látszólag, mert tényleg a biztositó közönség zsebéből kerül az ki. Tegyük fel, hogy Pakson csak 1500 ház van biztosítva, a melyért — hozzávéve a melléképületeket és présházakat, — ha átlag csak 5 frt biztosítási dijat számítunk, úgy városunk lakossága évenként legalább 7500 frtot, de valójában talán 10,000 frtot is elfizet a biztosító társaságoknak. E szerint, ha egy évben 10—15 ház ég is le nálunk és a biztositó társaságok 5—6 száz forintnyi kártérítést adnának is minden egyesért, úgy ez még mind ami zsebünkből került volna ki. De, a mely évben tüzeset nem fordul elő, az egész összeg a, társaságok tiszta nyeresége. Akár van tehát tűz Pakson, akár nincs, áz évenként 7—10 ezer forintjába kerül városunk lakosságának ; ennyivel leszünk szegényebbek évenként, csak azért, hogy könnyebben, felületesebben bánhassunk a tűzzel és hogy ne kelljen rettegnünk a miatt, hogy valamely lelkiismeretlen szomszédunk felgyújtja rozoga viskóját, hogy uj házat kapjon és a mienk is leég.

Ez mindenesetre nem helyes dolog. Ha pedig elgondoljuk, hogy mennyit lehetne ezen összeggel városunkon lendíteni, ha azt megtarthatnánk, úgy ösz- tönöztetve érezzük magunkat a felett gondolkodni, nem volna-e az lehetséges ?

Feleletünk e kérdésre pedig határozottan az, hogy igen is ezen biztosítási összeget városunk részére is megtarthatnánk, még pedig úgy, hogy, ha maga a város venné kezébe a biztosítási ügyet és az egész lakosság kölcsönösen biztosítaná egymás épületeit, egy mindnyájáért és mindnyáján egyért. Ennek az lenne a legelső üdvös következménye, hogy mindenki a legszigorúbban vigyázna a tűzre, tehát a tüzesetek vagy

Emlékszel-e?

— Älom az ideálról. —

Irta: dr. Frankó László.

Végig rohan a vihar a hó-boritotta utczán.

Eljön hozzám is és megzörgeti ablakomat. Az öreg ház rozzant ablakai nyöszörögve, jajgatva tűrik kegyetlen csappásait. Győzött. Kitört egy ablakot. Kinyitom a fatáblákat. Minden csöndes. Az a pajkos suhancz megunta a játékot . . .

Megkondul a vén templom harangja. Kong a harang, lassú egyforma kongással. Éjfél van. Ma született a megváltó. Ide látszik hozzám a templom. A nyitott ajtón fényár özönlik ki. Látom benne térdelni az emberek százait, ezreit, a mint össze kulcsolt kezekkel könyörögnek az Istenhez. Hallom bus siró hangját. Olyan egyedül vagyok. Az ének egyre csöndesebb lesz. Végre megszűnik. ' Lehajtom fejemet,, hallgatom a harang kongását. Térdeim megcsuklanak, szememben meleget érzek. Én is, mint azok a templomban, itt, elhagyott szobámban letérdelek, fejemet lehajtom a zsölye bársonyos karjára. Csönd van, csak a szivem dobogása hamgzik föl. Imádkozom. Lelkem keresztül tőr a föld üres légkörén. Megközelíti a vég- hetetlent. S ott megpihen. Csöndes zsibadás fogja el, édes, mámoritó érzés, aztán elrepül tova. Tavasz van. Virágos rétek. Pitypangos mezők. 1 a mezők végén röpkénynyel befutott rózsák, liliomok között egy szőke leány alszik hófehér ruhában. A nap sugara végig tánczol a zöld repkényeken. Nyílást keres. Keresztül bujt. Ott van már. Most csókot lehel a szép fehér ruhás leány mosolygó rózsás ajkára. Csókdossa százszor, ezerszer, aztán mámorosán, megrészegülve megy föl a homlokon át az aranyhaj koronájára s ott van, ott lebeg a hullámos, selyem fürtökön. Kicsiny him es szárnyú pillét visz, hordoz a szellő. A pille röpül,

éppen nem, vagy csak ritkán fordulnának elő és akkor is nem tétlenül nézné a lakosság, hogyan hamvad el egyik ház a másik' után, mint most teszi, hanem minden erővel hozzá látna a mentéshez. E mellett, ha minden egyes ugyanazon összeget befizetné egy városi pénztárba, a mit most a biztosi társaságnak fizet oda, úgy rövid idő alatt szép alaptőkét lehetne gyűjteni kivált', ha a lakosság egyetértve a kellő óvatosságot, a hatóság pedig a szükséges felügyeletet és ellenőrzést gyakorolná megfelelő szigorral.

Ezen alapból és az évi befizetésekből nem csak az esetleges kárt lehetne megtéríteni, hanem idővel a tűzveszélynek jobban kitett házaknak s épületeknek tüzmentes újraépítése czéljából lehetne kölcsönöket adni és ily módon az egész városnak szabb és tüzmentes újraépítéséhez is hozzájárulni. Ha pedig már, egyszer annyira lennénk, hogy az épületek nagyobb része, vagy mind tüzmentésen volnának felépítve, akkor az évi befizetéseket egészen be lehetne szüntetni és az addig összegyűlt alap maga is elég lenne a nagyritkán netán mégis előforduló kár megtérítésére.

Mindenekelőtt tehát oda kellene hatni, hogy minél több ház tüzmentesen épitessék; ugyanezért semmi szin alatt sem kellene megengedni, csak egy háznak, vagy épületnek is tűzveszélyes anyagból való újraépítését, hogy ezáltal mindinkább elejét vehessük még a tűzvész keletkezése lehetőségének is.

Az elmondottakból — úgy véljük — kitűnik,- hogy a biztosítás bizonyos körülmények közt s egyes esetben bar igen üdvös, azonban ily általánosan és ily módon alkalmazva, mint ezt Pakson látjuk, egyenesen káros úgy erkölcsi, mint anyagi szempontból.. Ugyanezért az illetékes hatóságoknak kellene közbelépni és odahatni, hogy a lakosság ezen tetemes kár, rosodástól, mely kivált a mai Ínséges időben nagy számba megy, mindinkább megóvassék.

Paksi.

Márczius 15 közéig. Mi lesz?

„Nép, mely dicsőt magasztost igy magasztal,

Van abban élni hit, akarat s erő.“

Komoly szatírának tetszik bizonynyal a költő' lelkes fölkiáltása, mely mégis, mint a keserő orvosság, talán fölrázza szunnyadó kegyeletünket. Egy fél század, hova juttatott. A népszabadság nagy eszményeiért szürke köztudatot, a félszázad ösvényén, mintha tetszhalottat kellene költögetnünk, midőn föl akarjuk rázni társadalmunkat: ébredjetek! Ezelőtt 50 évvel a Bastille romjain örömében tomboló franczia nép hozsannája megrendítette Európaszerte az absolut oligarchák monarchikus trónját. Orkán süvöltött a légen át s ledöntötte a feudális kor vihatlannak hitt bás-, tyáit, 24 óra alatt felszabadította a jobbágyságot s következett a népek szabadsága.

gyönge szárnyai fáradtan verődnek össze. Majd-majd kiterjeszti azokat s csöndesan, lassan, lassan leszáll a szép szőke leány hosszú szempilláira.

Nyílik a csalit. Egy férfi kéz félre vonja a szomorú fűz lombjait. Belép. Még alig volt gyermek. Áhítattal néz az alvó leányra. Leveti kalapját. Letérdel a leány lábaihoz. Nézi, lesi pilláinak rebbené- sét, mellének hullámos emelkedését. Gyöngéden leha-. jól s megcsókolja a lecsüngő kéz rószás körmeit. Álmodozom.

‘ *

Emlékszel-e szép gyermekem? Te 16 éves voltál, én meg 21. Te aranyos baba, én meg jógász voltam. Akkor délután láttál először. Lázas, égő sze-. mekkel nézted, mint vesznek le a fiuk a kocsiról s óvatosan vezetnek be a kapun. A fejem be volt kötve. S a fej kendőn látszottak a friss vérnek átszivárgó nyomai. Jól tudtad miért verekedtem. Te éretted. A kávéházban azt mondotta valaki, hogy hiú vagy. Én arczul ütöttem, védelmedre keltem. Pedig, óh menynyire nem szorultál arra.

De te megtudtad, hogy megverekszem érted. Láttad, mikor hoztak véresen haza. Tudtad, hogy vérem te érted ömlött. Megszerettél.

Emlékszel-e ?

Sokáig feküdtem. Forró homlokomnak tüzét 1 ehütötte volna szép kezednek érintése. Nem jöttél. Nem jöhettél. Mert neked be kelletett zárni titkodat a szivedbe.

Mikor elhagytam az ágyat tavasz volt, az orvosomtól tudtad meg hogylétemet. Botra támaszkodva hagytam el a szobát. Micsoda reggel! A fákkal sze- gélyzet utczák szentséges csendjét csak a ti parkotok bokrainak csalogány dala szakította meg. A napsugaras levegő az enyhe szellő elhozta a szomszédos