Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-20 / 8. szám

XXVI. évfolyam. 0. szám. Szegzárd, 1898. február 20. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító* egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár : E (rész évre . . . . 6 frt — kr. Félévre.....................3 „ — . Negyedévre ... I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető köz­lemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a fel­szólamlások küldendők. Me g j elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. ' Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . . 1 frt 87 kr 100—200 , , . . . • 2 „ 87 * 200—300 „ ... 3 r 87 r minden további 100 szó 1 frttal több Csendes vidék. Napjainkban az egész világ a szocziáliz- musról beszél, azonban sehol oly nagy mér­tékben nem, mint széles Magyarországon. Nálunk a politika, a törvényhozás, a bírás­kodás, a közigazgatás mind elvesztő korábbi érdekességét; mindenki csak anynyit foglal­kozik velők, ä menynyi elkerülhetetlen szük­séges ; a többi időt egészben a szocziálizmus- nak szentelik. De hiszen nem is csoda, mert a mi édes hazánk áldásos földje termett egy olyan külön fajta szoczializmust, melynek párja nem akad az egész világon. Máshol a szoczializmus maga a tagadás. Nincs Isten, nincs haza, nincs tulajdon, nincs birtok, sőt még egyén sincs, — mondja a külföldi szoczialistá. A magyar polgár ember hisz az Istenben, szereti hazáját, tiszteli a birtokot és tulajdont, de minden búj át-baj át ebben az egy szóban fejezi ki: czuczilista vagyok. Ha nincs munkája, ha szükséget szenved, ha elviszik ágyi ruháját adó fejében, ha bántja az uzsora, ha kiszipolyozza a bérlő, erre csak egy felelete van: czuczilista vagyok. A magyar szoczializmus tehát tulajdon­képen nem egyébb, mint a nyomornak, a szegénységnek jaj kiáltása s csak ott fajul el, ott fejlődik a törvényes rend elleni nyilt el­lenállássá, hol lelketlen izgatók saját önző czéljaik követése közben erre módot és al­kalmat szolgáltatnak. Ártalmatlanná kell tenni az izgatókat, munkát és tisztességes keresetmódot kell biz­tosítani a népnek, az uzsorásokat és szipolo- zókat el kell pusztítani és telepítés által né­hány hold földhöz kell juttatni az erre vá­gyókat s a különleges magyar soczialis kérdés gyökeresen meg lesz oldva. Az arató sztrájk csak időleges baj. Semmi egyébb, mint alkalmazott eszköz jobb munka feltételek elérésére. Elmenni a lehető legszél­sőbb határig az engedékenységben s ember­séges módot tanúsítani a munkással szemben, szóval méltányosnak és igazságosnak kell lenni s az is mindennemű nagyobbmérvü rázkódás nélkül el fog múlni. Anynyival inkább lehetséges az, mert hisz az arató sztrájk nem is általános az or­szágban. Itt van például Szegzárd esete, mely pedig nagy munkaerővel rendelkezik. Szegzárdon már alig van munkabíró ember, ki annak rendje és módja szerint ara­tási munkát ne vállalt volna. Sőt a szegzárdi munkásnép tovább megy s semmiféle terro­rizmusnak nem enged, mely őt a munkától és kereset módtól elriasztani akarja. Erről a körülményről alkalmam volt meggyőződni. A múlt nyáron javában folyt az arató sztrájk, különösen az ozorai munkások leg­elsők voltak a szolgálatot felmondani. Az ot­tani gazdatiszt lejött Szegzárdra s még azon éjjel 70 pár aratót megfogadott ; kik már másnap reggel tömegesen vonultak a vasúti állomáshoz, hogy a munka helyére utazzanak. Szóba álltam a munkások vezetőjével, ki kö­rülményesen elmondta a szerződés feltételeit s mosolyogva tette hozzá: hogy az ozoraiak még az éjjel azt izenték nekünk, miszerint ne merjünk odamenni aratni, mert kivernek bennünket. Azt szeretném én látni — fejezte be beszédét öntudatos büszkeséggel — hogy a szegzárdi embert valahonnét kivernék. Nyilvános jele ez annak, hogy ámbár a szegzárdi nép a lehető legnyomasztóbb hely­zetben van, mert a fillokszera pusztításai folytán úgy szólván egész vagyonát elvesz­tette, még sem megy bele az általános áram­latba, hanem tisztességes munkával iparkodik maga és hozzátartozói léteiét biztosítani. Jele annak is, hogy a hol a nép felvi- világosodott, ott az izgatók tevékenysége ered­ményt felmutatni képtelen. De azért daczára e vigasztaló képnek a birtokos osztályra és az egész magyar társa­dalomra súlyos kötelesség terhe hárul. Szakítani kell az eddig bizon több he­lyen alkalmazott felfogással, mintha az a munkás csak egyik eszköz lenne arra, hogy valaki meggazdagodhassék. Elvonni a munka­bért, vagy azt lehetőleg lenyomni, hogy a birtok minél nagyobb tisztajövedelmet mu­tasson ki. Ha valahol, úgy ennél az ügynél alkal­mazni kell a közmondást: élni és élni engedni. Ha az a munkás látja, hogy megböcsü- lik, vele tisztességesen bánnak, munkáját meg­fizetik s életfeltételeit különböző körmönfont eszközök alkalmazásával meg nem semmisítik, akkor bizonyára arra a meggyőződésre jut, hogy habár nehéz is sorsa, habár keserves munkával keresi is kenyerét, azért egészben véve állapota még sem tűrhetetlen. Akkor belenyugszik a változhatatlanba, mert hisz vallása tanitja, hogy Isten törvénye szerint az emberek nem egyenlők s ha vala­kinek sikerülne ma az embereket úgy vagyo- nilag, mint egyébb tekintetben teljesen egyen­lőkké tenni, az már másnapra változást szen­vedne. Lenne a ki vagyonát' elköltené, lenne aki megtakarítaná. Találkoznék a ki ügyesebb és képesebb lenne vagyona gyarapítására a másiknál s ilymódon a vagyoni egyenlőség újra megzavartatnék. Még azután ki dolgoz­nék, ha tudná, hogy vagyona újra felosztás elé kerül. Szóval ne kívánjon senki lehetetlent s iparkodjék mindenki munkával sorsát ked­vezőbbé tenni a földön, azon egyszerű oknál fogva, mert máskép lehetetlen! b. Közigazgatási ülés. Gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt folyó hó 16-án tartotta meg Tolnavármegye közigaz­gatási bizottsága havi ülését. Döry Pál alispán jelentése szerint a közigaz­gatás menete szabályszerű, a központi ügykezelés eredménye pedig az előző év hason időszakához vi­szonyítva kielégítő volt. Beérkezett folyó év első ha­vában az alispáni hivatalhoz 3010 ügydarab, deczem- her hóról áthozatott 306, ezekből január hó folyamán elintéztetett 2947 ügy dar ah, hátralékkép a folyó hóra áthozatott 369 drb, melyből 151 törvényható­sági közgyűlési intézkedésre tartatott fenn. A csendőrkerületi parancsnokság által közölt esemény jelentések tanúsága szerint nagyobb rend­zavarások nem fordultak elő, s a közbiztonsági álla­pot az egész hó folyamán normális volt. A községi közigazgatási szolgálat terén külö­nösen az évi számadások lezárása és a fősorozás el­készítése igényelt a múlt hó folyamán fokozottabb tevékenységet, mely körül a múlt évihez viszonyítva tetemesen kevesebb mulasztás tapasztaltatott, mégis kisebb-nagyobb mérvű hanyagság miatt 8 esetben kellett rendbírságot, 3 esetben pedig fegyelmi el­járást alkalmazni. Dr. Hangéi Ignácz megyei főorvos jelentette, hogy a közegészségi állapot a lefolyt január hónap­ban kedvezőbb volt az előző havinál, ilyenné alakult a betegedések számának csökkenése s azok enyhébb lefolyása által. A hevenyfertőző betegségekből: difteritisz 57, kanyaró 98, vörheny 34, hasi hagymáz 15, trachoma 1, szamárhurut 4, hólyagos himlő 4 fordult elő. Gya­koriak voltak a légzőszerveknek influenza okozta hurutos s lobos megbetegülései. Felső-Nyéken a hólyagos himlő több elszórt esete mutatkozván, ezen veszélyes baj elteijedésének meggátlása czéljából a felnőttek kényszeroltása ren­deltetett el, szükséges volt ezen intézkedés azért is, mert a helyettes járásorvos által megtartott vizsgálat alkalmával sok oly egyén találtatott, ki az oltást ed­dig egészen elkerülte. Rendőri bonczolás egy telj esittetett Dunaföld- váron egy öngyilkos hullán. Pirniizer József és fiai „Kegyelet“ temetkezési vállalata Szeg'záxd.on, 0-a,xa,3r-tér. Sürgönyczim: Pirnitzer Szegzárd. A fővárosi nagy temetkezési vállalatok mintájára van szervezve. Teljesíti az összes, temetkezésekre vonatkozó intézkedéseket, kí­vánat szerint egyszerű — díszesebb — vagy pompakiállitással, az általa e czélra szervezett gyász-díszőrség közreműködésével, mérsékelt áron. Gyászkoszoruk óriási választékban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom