Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-12-25 / 52. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (52. sz.) A szeretet ünnepe. Merre csak az »Ige« szól, nagy messze e föld határain, — hová csak az evangyé- liom magasztos világosságának egy halvány fénysugara is eljutott: — ünnep van most az egész föld kerekén, egy dicsó'séges nagy ünnep, a »Szeretet« ünnepe. A keresztény hivek sok millió templomai megtellenek ma buzgó, áhitatos lelkekkel s felzendül az angyali ének: »Krisztus urunknak áldott születésén Angyali verset mondjunk szent ünnepén.« r Es a buzgó hivek áhitatos, szent zsolozsmájából megreszkettetett templomi lég, — sokkal inkább a magasztos érzésekre gyuladt szivek nemes fellángolása, úgy tét szik, mintha kinyitnák, kitágitanák a templomok boltozatait, hogy azok most égig emelkedhessenek, mert hisz égből a szeretet Urától, a közös atyától, szállt alá az ő szent fia az Ur Jézus Krisztus, vagyis az az ideálisan szép, dicsőén felséges, magasztosan boldogitó élet, melyet egyedül az égbó'l hozott »Szeretet« alkothatott meg itt alant a földön s melynek édes üdvét boldogan érezhetjük fent a mennyben! — — — — Szent Karácsony! —Szeretet ünnepe! ártatlan gyermek szivek édes örömének megalkotója, buzgó vallásos lelkek millióinak égi üdvhozója, én is üdvözöllek! — — — Na nem vihetek drága ajándékot szivem Megváltójának mint ama napkeleti gazdag bölcsek vittek hajdan a szent örömtöl zengett betlehemi jászol-bölcsőhöz: beállók a szegény betlehemi pásztorok csapatjába s vallásos szent felhevüléssel zengem az angyali éneket: »Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség és az emberekhez jóakarat.« r Oh bizony, a szeretet ünnepének édes boldogságát, szivet, lelket fölemelő' felséges földi üdvét, csak azok a választott kevesek érezhetik igazán, kiknek a jótevés módjukban állván, tudják: mennyivel nagyobb, édesebb öröm, boldogitóbb érzés, az adhatás gyönyöre a segély kapás, vagy mondjuk — a szeretet nyújtotta karácsonyi ajándéknál? Dehát mindenki gazdag nem lehet, hogy a jótevés erényét gyakorolhassa s a boldo- gitás boldogság gyanánt szálljon vissza leikébe. De gazdag az Isten, ki mennyei ajándékot adott e nagy napon épp úgy a napkeleti tudós bölcseknek, gazdag1 fmágnások- nak, mint a szegény betlehemi pásztoroknak. E mennyei ajándék, ez ára megfizethetetlen drága kincs: a jó szív és szerető lélek!.. . Mindenben bó'velkedhetel. dús gazdag lehetsz, birtokában ezerféle jótékonyság vagyoni eszközeinek, de ha szivedet nem hatotta át a karácsonyi szeretet fénye és melege s lelked oly önző, oly földhözragadt ma is, mint egyébkor, oly hétköznapi gon- dolkozásu, mint rendesen: — nem irigyellek, sőt a krisztusi könyörülő szeretet magasztos imát ad ajkaimra a Te igaz világosságodért, vallásos jó szivedért, nemes lelkedért, hogy neked is legyen boldog Karácsonyod az általános szeretet szent ünnepén. Földnek szegényei, urak szolgái, alacsony sorsú felebarátaim! ha feltudtok emelkedni e napon a világboldogitó «Szeretet« nagy gondolatára, — de aztán.fájditja sziveteket az emberi sors nagy különbözésének leverő tudata, —az összehasonlítás által, — fáj: a saját bajotok érzése, — boldogtalanit a boldogok irigylése, — én karácsonyi igaz öröm élvezetére hívlak titeket s ha szivetek igaz és tiszta — úgy, mint a Krisztus parancsolta, — nem hogy örömetek ne volna, de sőt az igaz vallásos szív és lélek ilyenkor — mint legboldogabb! — az irigylésre méltó karycsonyi ajándék! . . . Ilyen boldogitó szent karácsonyi ajándékot kívánok én ti olvasóinknak — gazdagnak, szegénynek — vagyis kívánom, hogy a Krisztus jászol-bölcsőjénél, Betlehemben : mindnyájunknak legyen egy örömteljes találkozásunk ! — — — B. E. ■ ________ •_______V _____ . . Ka rácsony. Mily régen, mily nagyon hibáztál nekünk szép | karácsony, öröme gyermekeknek, megnyugvása a munkában kimerült, a gondveritékével gyöngyöző homloku embereknek. Egy ezredéve hirdetik, hogy „békesség a jóakaratu embereknek,“ midőn szép ünnepnapodra felgyulnak a fenyőgalyak mécsei, gyer- tyácskái. Soha jobbkor nem énekelhetitek Betlehem jelképes pásztorai a karácsony esti zsolozsmát, közéletünket a harag, gyülölség posványositja. Társadalmunk és vezető embereink ádáz harczra, keltek. Az ideál bujdosik, mert nincs ki kegyébe fogadja. A. materalis alkotások birják csak érdeklődésünket fől- csigázni, az utilitáris elveknek emel mindenki oltárt és a szépnek, igaznak, jónak becsét egymagában senki meg nem látja. Hit bizodalom helyett gyűlölet, jóltevés helyett üldözés, békesség helyett ádáz harcz dúl. Szent karácsony ! nagy szükségünk van a békességet hirdető tanaidra. Óh, jövel mindannyiunk számára, a békesség szent malasztját hintsd el közöttünk. Minden ünnep, melyben hétköznapi ruhánkkal, hétköznapi gondolatainkkal szakítani tudunk, végső elemzésében úgy is az ideálnak, az eszménynek áll szolgálatában, hogy té karácsony most az emberek megváltója és csodás hatalmad söpörje el a mi országunkról a rombolás téveteg tanait, pártoskodását, balsorsunkat és a veszélyt. Nem köszöntött ránk még vigasztalatlanabb karácsony, mint a mostani | ám te segíts rajtunk a békesség szellemének győzedelmével, hogy most talán a sorsfordulat óráiban ne legyen az tragoedia, egy nemzet tragoediája, a mi készül. Mint a hajótörött menekült, kinek a világitó torony fénycsillaga támasztja föl reményét, hogy menekül: úgy tekintünk mi a Megváltó születésének fordulója napjára, a melynek ünnepi hangulatában bizakodunk, hogy az az ennen-megváltásunk nagy fordulója lészen. Mi gyarló emberek a gyűlölködés sötét utain eltévelyegtünk. Betlehem csillaga vezess ki bennünket a tiszta útra. A gyűlölet démonai annyira elvaki- tottak, hogy nem látjuk a nemzeti veszedelmet: a békesség pálmaágával köszönts be te örökbékét hirdető nagy ünnep, szent karácsony. Az önző küzdelemben, melyben megkoptak azok a fegyverek, melyek az emberiséget fölemelték a fejlődés magaslatára, — a te égi küldetésedtől várjuk a megváltást. Ne legyen hajlék, melyben az ünnep megihlető nagy ereje a szivek felszabadítását az önző napi harczokból, — ne végezze. Hiszen nincs elveszve az emberiség, ha van ünnepi hangulata. Minél sivárabb harczot végezzen kenyérért való küzdelemben az ember, annál nagyobb szüksége van az ünnepnapok eszményítő hangulataira. És minél inkább halad a tudomány, annál nagyobb szüksége van az embernek a hit vigaszára. A ki ma megszületett, az nem csak jövetelével váltotta meg az emberiséget, de születésének ünnepe ma is az anyagias korszellemet váltja meg: erre az ünnepre mintha jobbá, igazabbá válnék az emberiség. A jóltevés nagy átalakító ereje csodát müvei, A kis gyermeknek karácsonyi öröme kiterjed azokra, kik az örömnek közvetetten okozói voltak. Mindég, ha kevés időre is, de a karácsony alatt, a szivek felszabadultak az anyagi küzdés g"on1898. deczember 25. Karácsony éjszakáján. Megnyílt a menynek ajtaja, S leszállt az Isten angyala, Az idők teljességiben, S Betlehem fölött megpihen. Kiért a szentek szive vágyban égett, Kiért próféták mondtak jeligéket, A kit epedve várt egész világ, Elküldte Isten egyszerű fiát, — Hogy minden népnek megtartója lenne, — Kik hisznek és hiendők lesznek benne, A regi épület a múlt, Oszlopaiban elavult, Le kell immár roskadnia, Parancsol az Isten fia, Uj ég és aj föld áll elő Alapja lészen uj erő. Melytől minden teremtetett! A véghetetlen szeretet. Heródes, karod mit mivel 9 Fegyvered őt nem éri el, Világ keresztfát mért faragsz, A Golgotán hajt uj tavaszt, Neró és ti gyilkos elleni, Mind-mind nem árthattok neki Nincs az igazság soha veszve, Minden időt túl él az eszme. Hol Róma rengeteg hatalma 9 Isteneivel'hol Korint 9 Hol Izrael szép birodalma, Az ur előtt leomla mind. A hajnalcsillag Jénye terjedez, A földnek minden részén süt napunk, Szivünk örömmel érte gerjedez. Kitől világot és meleget kapunk, Ember, széttörve szolgajármod, Mi szép az ur útjába járnod, Merre az ég kegyelme van, Választva a jót szabadon. Ha lábad megbotolna tán, Nehéz utón, kemény tusán, S bűnbánón öntöd könnyedet, Angyalok örülnek veled. Ha sírba szállnak kedveseid, A hit még oda is besüt. S gyógyul a seb, oszlik az éj, Egy kis szócskától: remélj ! Légy áldott karácsony éjszakája, Te általad lön-e szép e földi pálya, Oh, szálljatok le újra angyalok, Dallotokon lelkem elandalog, Dal szárnya a magasba felvisz: Glória Deo in excelsis, S a földön itt, az ég alatt Szent béke és jóakarat. Sántha Károly. 32Q.©g,,té:rt. Irta: Kiss Béla István. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Deczember 24-én délelőtt lépett a „Népbank“ igazgatója a pénztárnok szobájába. I— Sebestyén ur, zárja le a könyveit s mondja meg a többieknek is, hogy a karácsonyi ünnepek alatt fölmentem őket mindennemű szalgálat alól. A rendkivüli ügyeket magam végzem. Legyen szép ez ünnep mindenkinek, ne zavarja azt a munka! Sebestyán ur meghajtotta magát s a főnök távoztával haza bocsájtotta a személyzetet. ő maga még ott maradt. Gyakorlott szemével átfutott egy könyvet, aztán mosolyogva összecsuká. Minden rendben van. A hiányt csak a Vizsgálat után födözik föl, mikor már biztos helyen vagyok. Egy határozott kézmozdulattal benyúlt a pénztár egyik szögletébe, ki vett egy csomag bankjegyet | elrejté kabátja belső zsebébe. Aztán gyorsan elhagyta a házat s úgy rohant az élénk utczán keresztül, mintha kergették volna. Egy utczasarki szögletnél megállott. Sötét tekintettel pillantott föl a ház első emeletére. A jóság és gonoszság érzete egyszerre megtámadták. I Egy pillanatra megingott, mert hát ott lakott a családja s ő el menjen, mielőtt gyermekeit látja ? . . . — Százezer forint! — sziszegte fogai között. — Százezer forint! Félre a határozatlansággal, a gyöngeséggel!
