Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-02 / 40. szám
4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (40. sz.) 1898. október 2. tásban részesült, a minek többször kifejezést is adott. Majd megáldotta az uj kastélyt s utána megtekintették a szép parkot, a gazdaságot, mely arról tesz bizonyságot, hogy a táborszernagy nemcsak jó hadvezér, hanem kitűnő gazda is. A magas vendég tiszteletére nagy lakomát adott a szives házigazda. — t Barthal Györgyné. Múlt hétfőn érkezett Szegzárdra a gyászhir, hogy özv. Barthal Györgyné szül. bonyhádi Perezel Erzsébet, néhai Barthal György volt földmivelésügyi miniszternek özvegye, életének 76-ik évében szeptember hót 26-án agyszélhüdés következtében Faddon meghalt. Az elhunyt matróna nővére volt Perczel István volt Tolnavármegye főis - pánnak, Perczel Mór 48-as tábornoknak, id. Perczel Miklós volt Baranyamegye főispánnak Perczel Béla kúriai elnöknek. Nagy műveltségénél fogva mindenkor döntő befolyást gyakorolt a család nagynevű férfi tagjainak legfontosabb elhatározásaira is. Kitűnő honleány volt, a ki az emigráczióban sínylődő testvéreit mindenkor nagy áldozatokkal támogatta. Sziv- jóságát nemcsak rokonai, hanem mindazok érezték, kik körében voltak. Az elhunytnak általános örököse Barlhal Béla cs. és kir. kamarás, ki az ősi gazdaságot szakképzett tisztjével mintaszerűen kezelte. A birtokból Barthal Béla 40,000 frtot tartozik kifizetni Závody Albin rózsahegyi kir. törvényszéki biró nejének, ki Perezel Miklósnak, a vitéz tábornoknak leánya, de az elhunyt neveltette. Temetése a jóságos úrasszonynak múlt szerdán d. e. 11 órakor ment Faddon nagy részvét mellett végbe, melyen Perczel Dezső belügyminiszter, Perczel Béni országgyűlési képviselő és a rokonság számos tagja jelent meg. Döry Pál,' vármegyénk alispánja, is részt vett a temetésen. — Szüreti mulatság. A szegzárdi kath. legény- egylet, mint minden évben, most is szüreti mulatságot tartott folyó hó 25-én a Mutschenbacher Ödön vasúti vendéglőjének nyári tágas és szép kertjében A magyar nemzeti viseletbe öltözött csinos leányok és fiatalemberek már két óra után sietve mentek a mulatság színhelyére, a hol 4 órakor kezdődött meg a szüreti mulatság a festői öltözetű szüretelők felvonulásával, a kik nagy érdeklődés között megválasztották a bírót Mechtl József személyében, a jegyző tisztre pedig Portás Gábort emelték, a ki a bíróval együtt ugyancsak megállotta derekasan helyét. A választások megejtését a szüret megkezdése .követte, a mit elére a közönségnek hangosan kihirdettek. A kert fáira voltak aggatva a szőlőftirtök és az almák, s ezeket lopkodta el a közönség, mert a lopás meg volt engedve; de az ügyes csősznők és csőszök azon voltak, hogy minél több tolvajt foghassanak el, a mi sikerült is nékik. A biró azután a szőlőtolvajokat megbírságolta és a birság lefizetése után szabadon bocsátotta. A szüret befejezése a mustsajtolással és a must kiméréssel ért véget. Az édes mustot ugyanis Utoljára is Erzsiké törte meg a hallgatást, a mint sírva borult édes anyja nyakába: „Minek is szerettek olyan nagyon édes szülémék. Mindenki csak kényeztetett, tejbe-vajba fürösztöttek. Tudtam is ón bolond fejjel, hogy ilyen nagy baj lesz abból a szerétéiből. —>1 Vertek volna meg inkább, járattak volna szegényesen, mint a Kovács Marist, akkor is tudták volna, hogy én ki vagyok.“ „Csitt leányom, jön apád urad. Ne búsitsuk szegényt, úgy is sokat álmatlankodik, töri a fejét a sok baj miatt, majd megsegít az Isten valahogy.“ Alig törölhették le könyeiket, mikor belépett András gazda. — Biz’ azon meglátszott, hogy nem kér költsön bajt a szomszédtól. — Annyi gond főtt a fejében, hogy a mint végig ment a hosszú gangon, alig vette észre az övéit. — Azután ő is csak oda telepedett a kis asztal mellé és — segitett hallgatni a többinek. — De nagy baj is az, mikor beszélni kellene az embernek, de nem tudja megtalálni a beszédje elejét. Csak legalább elkezdené valaki, de igy magától nem megy. — A nagy gondolkodás alatt észre se veszi az öreg, hogy egyik ruhadarabkát a másik után szedi szét tépésnek. „Ugyan hol jár kend édes uram,“ — vágja ketté a hallgatást Sára asszony, — egész Isten-adta nap nem láttuk.“ „Utána néztem a cselédeknek, jól végzik-e a szántást. Az élet most már be van takarítva, még a vetést kell bevégezni az őszi fagyok előtt, ámbátor nem tudom, eszünk-e mi annak a terméséből?“ — Ez utóbbit már csak olyan magában formán mormogta András gazda, talán nem is akarta, hogy a többiek poharakba töltögették és a szép csősznők kedves mo- solylyal és édes szóval kinálgatták a közönségnek. Udvardy Sándor, az egyesület világi elnöke, e közben két nemzeti szinü léggömböt eresztet fel, melynek sok bámulója akadt. A jól sikerült mulatságnak főprogrammja a táncz volt, a mit a boldog párok nagy élvezettel jártak, s még nagyobb kedvvel járták volna kivilágos kiviradtig, ha az éjjeli levegő nem oly hűvös, hogy a leányok meleg kendőben, a férfiak pedig felöltőben voltak kénytelenek tánczolni. A szorgalmas s életrevaló csősznők a következők voltak: Bartha Mariska, Darázsi Tériké, Grósz- bauer Róza, Gyiiszü Annuska, Kapuváry Ninuska, Mechtl Miczike, Mutschenbacher Mariska, Mozo- lányi Erzsiké, Stirling Lujza, Tóth Erzsiké és Végh Tériké. Felülfizettek: Vaczek László 70 kr, Cselenkó János abaligeti káplán, Wagner Károly és Stirling Ferencz 50—50 kr, Vörös Ignácz és Moizes László 40—40 kr, Gellay János 30 kr, Vaczek Lászlóné, ifj. Tóth Pál, N. N., Bárány András, Szűcs Ferencz, Krammer János, Moravek Imre, Szabó Géza, hitoktató, Ribling Ferencz, Homoki József és N. N. 20—20 kr, Stockinger, N. N. és Seltner 10—10 kr. Jegyét megváltotta Vaczek Lajos hadnagy 1 forinttal. Fogadják a szives pártolók az egylet leghálásabb köszönetét. — Mintagazdasági felügyelő. A földművelésügyi miniszter, hogy a belterjes kis gazdaság okszerű vezetésére példát állitson, állami költségen Sár-Szent-Lőrinczen mintagazdaságot létesített. Ezen mintagazdaság közvetlen felügyeletével és ellenőrzésével För- dős Dezsőuzd-borjádi uradalmi tisztartót biz- ta meg. — A halál torkában. Múlt vasárnap csak a szerencsés véletlennek köszönhető, hogy Szegzárdon három ember szénsavmérgezésnek nem esett áldozatul. A szerencsétlenség Katzenbach Lajos szegzárdi szőlőbirtokos pinczejében történt, ahol ugyanis a szőlő- tulajdonos két munkásával foglalatoskodva, egyiket valamiért leküldötte a pinezébe, melyben bor forrt. Midőn a munkás késlekedett, a másikat utána küldötte, hogy nézze meg, miért nem jön már fel a pinczéből? A második munkás szintén lenmaradt, a mire a gazda maga is lement, de ő sem jött fel, mivel az erős szénsav mind a háromukat leteritette. Nagy szerencse volt, hogy e közben a szomszédgazda áljött, a ki kínos hörgést hallott a pinczéből. Erre rögtön segítségért kiabált s az összesereglett emberek segítségével a három embert kihúzták nagy nehezen a halál torkából. Az egyik munkás kínjában már a nyelvét is elharapta, a szőlőbirtokos és a másik munkás is már annyira voltak, hogy hab jött ki a szájukon. A félig holt embereket azután dörzsölték és élesztgették, mire nagy nehezen életre jöttek. — Bonyhádiak kegyelete. Mindenütt gyász a legmélységebb a legőszintébb imádott Királynénkért. meghallják* — Bizony meghallották azt, mert lám Erzsiké felel is rá: „Már hogy ne ennénk édes apám. Talán csak nem halunk meg akkorára?“ „Hiszen ha meghalnánk,“ — fohászkodik neki Lantos uram. — Megvan már a beszéd fonala, most már hát csak folytatja szomorúan, a mit alig tudott elkezdeni. — „Beszéltem a Mózsival. -— Azt mondja, eleget várt eddig, most már fiskárus kezibe adta a dolgot. — Hejh! de könnyen néztem, mikor más volt ebben a járomban, a mi most az én nyakamat töri. — Kihez forduljak én segítségért? — De kihez is fordulhatnék ? — Szívtelenül fordultam el megszorult ember-társaimtól, mikor rimánkodtak, hogy segítsek rajtok; — .ki segítene most a gőgös Lantos Andráson?“ — „Hát az Isten!“ — mondá alig hallhatóan Sára asszony, mintegy vigaszképen a fönntebbi szavakra. „Jó soromban ahhoz se igen'fordultam, most a bajban nem tudom, meghallgat-e? — No de bízzuk rá magunkat. — Csakugyan igaz hát, hogy a kevélységnek szarva törik.“ — Elhallgatott András gazda, mert talán keményebb szavakkal is kifakadt volna sorsa ellen. — Töprengő lelke előtt az a kép lebegett, mikor egymás után dobra kerül minden ingó- bingósága, s a dobpergést lakostársainak kárörvendő mosolygása kiséri. — Aztán, mintha dédelgetett leánya elől akarná azt a képet eltakarni, hirtelen megszólalt: „Orzsikém, lelkem, eredj el csak libáid elébe. — Alkonyra hajlik a nap, rád talál sötétedni.“ „Már elment,“ — szólt bele csodálkozva az asz- szony, — „de kelmed úgy belemerült gondjaiba, hogy bizony észre se vette.“ Megdobbant az ország szive Budapest s vele egyjj^ a vidék s lélekben ott volt minden magyar, midőn a királynét temették. Múlt hó 17-én d. e. 9 órakor a helybeli ref. templomban Biczó Zsigmond ref. lelkész gyászisteni tiszteletet tartott, melyben részt vettek a hatóságok, testületek hivatalosan s számos nem hivatalos úri ember s hölgy. Biczó Zsigmond kellőleg méltatta az elhunyt érdemeit s lelki tulajdonságait. Innen elmentek az ágost. evang. templomba, a hol Fáik Henrik gimn. tanár és lelkész szép és zamatos magyar beszédben emlékezett meg a nagy halottról. Költői ihlettségtől áradozó szónoklatát a hallgatóság áhítattal hallgatta meg, a hölgyek közül sokan sirva fakadták. Múlt hó 18-án a helybeli ev. ág. gimnázium tornacsarnokában szomorúan megható gyászünnepélyt rendezett a tanári kar az ifjúság részére, melyen a bonyhádi közönség nagy számmal vett részt. Egy az ifjúság által elénekelt gyász ének után Gya- logh István gimn. igazgató a dobogóra lépett s a tőle már megszokott remek beszéd kíséretében háromnegyed órán át ismertette nagyasszonyunk életrajzát. A jelenlevők mélyen meghatva távoztak a gimnáziumból, — A vármegyei muzeum-egyesületbe újabban alapitó tagnl belépett Perczel Dezső belügyminiszter; rendes tagokul pedig beléptek: Totth Ödön, Krammer János, Kardos Ignácz, ócskay János, Mikula Dezső, Kovácsné Nagy Lujza, Szentkereszty Jolán, Benes Mila, Bati Jánosné, Leopold Gusztáv, Ferdinand József, Jakab László, dr. Borostyán Sándor, Lantos Ferencz, ifj. Szűcs József, Trischler Gyula, Streit József, Bajó Pál, br. Jeszenszky György, Nyéki József őcsény, Zsigmond Elemér Harcz, id. Zsikó János Alsó-Nyék, Kommandinger Kálmán Decs, Balázs István Decs, Takács József Agárd, Kardos István Alsó-Nána, Simon Lajos Decs, Wágner József Várdomb, Stockinger István vaiszlói esp.-pleb., Schneider Gábor bpesti kir. alügyész, Tenczlinger Lajos földbirtokos, Szegzárdi népbank, Wittinger Sándor^ Fink Kálmán p. ü. igazgató, Krautsack József, Csiz- mazia József. — Nyugdíjazott plébánosok. Az öregséggel járó gyengeség késztette Kutor Ferencz tótkeszii és Rang Nándor magyarhertelendi rk. plébánosokat, hogy nyugdíjaztatásukat az egyházmegyei hatóságtól kérjék. Mindkét plébános kérelmét az egyházmegyei hatóság indokoltnak találta, s 1899. évi január 1-től nyugdíjazta őket. — A paksi kath. kör megnyitó ünnepélye. Vasárnap, szept. hó 25-én nyittatott meg ünnepélyesen a paksi kath. kör. Tiz órakor megjelentek a r. k. templomban a kath. kör tagjai, hol Streicher József plébános ünnepélyes Veni Sancte-t és misét tartott. A templomban bevégzett áj tatosság után, zászló elő- vitele mellett, ünnepélyes menet tartatott a kath. kör házához, hol a tagok és más, igen számos előkelő vendégek jelenlétében D a r ó c z y Tamás elnök lendületes szavakkal megnyitotta a diszgyülést, mely után a kath. kör háza — S p i e s z János kanonok által — felszen„No jól van“; — igazítja el a sort az öreg, s azzal ő is felkelt, hogy rendbe tegye a házat éjszakára . . . r Epen lecsúszott a nap az égről, mikor Erzsiké az „Áldott halom“ mellett ballagott a libákkal hazafelé. — Nem lehettek valami jó gondolatai, mert ugyancsak szomorú volt. Talán épen arra gondolt, hogy hogyan is érezné ő magát, ha olyan szegényes ruhában kellene járnia, mint a Kovács Maris jár, meg aztán mit szólnának hozzá a faluban. — Eszre se vette, hogy a falu alá ért, Marosi Sándort is csak akkor vette észre, mikor az köszöntötte. „Jó estét Örzsike. Láttam, hogy jősz a libákkal, hát csak ^megvártalak. — Talán valami bajod van, olyan szomorúan nézel ?“ „Nincs semmi bajom Sándor bácsi, csak egy kicsit elgondolkoztam. — Ugyan szép kelmédtől, hogy megismer, mert mostanában felénk se nézett.“ „Minek néztem volna szép húgom. — Láttam, hogy szóba se állsz az emberrel, hát csak elkerültem a házatokat.“ „Talán más valaki szívesebben beszél Sándor bácsival, meg jobb szót is ád, ugy-e, mint én is ?“ I „Akad bizony olyan is a faluban, ha nem egészen olyan is, a milyet én szeretnék. Hanem azért, isten neki, próbálok valamit. Tudod lelkem, most már az eszem is helyén van, aztán meg elgondoltam magamban, hogy mit árvákodjam én tovább is, elég volt eddig a magánosságból. — Minden madárnak van párja, puha fészke, — ejh! fészket rakok én is. — Majd# csak elhányódom — vetődöm aztán valahogy a világban.“
