Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-09-04 / 36. szám
XXVI. évfolyam. 3S. szám. Szegzárd, 1898. szeptember 4. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító- egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Siófizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Félévre.....................3 n — * Negyedévre ... I „ 50 „ F.gyes szám a kiadéliivatalban 12 kr. Szerkesztőség * Bezprédj Tstván-utozá fi-ik szám alatt, Hová a lap szellemi részét illeti» közlemények intézendfík. Kiadóhivatal: Széchényi ntcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlásuk küldendők. Me gj elen: Hetenkint egyszer^ vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . . 1 frt 87 kr. 100—200 „ . . . 2 * 87 „ 200—300 r . 3' „ 87 , minden további 100 szó l írttal több I A társadalmi tevékenység uj korszaka. A közéleti nagy nyári szünet véget ért. Mindennap újra látjuk, hogy lassacskán érkeznek a társadalmi munkásság emberei, a kik erőgyűjtésre, megfáradt idegeik pihentetésére egy kis szabadságra távol voltak. A nyár rendszerint a közéleti szünet ideje. A társadalom mintha leszerel Ődnék. Az egyleti élet csöndes, zajtalan. A közélet fórumai kihaltak. Mintha a működő és résztvevő társadalomnak pihenés kellene, az éghajlati meleg változásra szünet áll be a társadalmi és közéleti működésben. Különösen tapasztaljuk ezt nehány év óta, mióta a modern és folytonos idegpusztitásban magát leőrlő ember a saját idegeinek restituálására a zöldbe siet — pihenni. Azóta önkénytelen szünetelése következik a köztevékenységnek, mert éppen a közügyek munkásai vannak szanaszét. Hanem ide-oda túlvagyunk az ugorka- szezonon, rettegett idején a sajtó munkásainak. Az iskolákban folyó munkával egyidejűleg kezdetét veszi a közéleti működés. Már itthon látjuk, jobbára és szerencsére friss egészségben azokat, a kiknek közéleti ínükö- déséből annyi üdvös intézmény keletkezett- A gazdák ide-oda tullesznek azon a nagy dologidőn, mely őket a kenyérszerzés terén való becsületes munkásságukat szinte nélkülöznünk kelletett. De ne nélkülözzük sokáig. Társadalmi téren oly sok a teendő, a közélet fórumán oly nagy, és előrelátást igénylő kérdések várják a bölcs megoldást, hogy szeretnők, ha a nyári szünet mielőtt véget érne. Minden kornak vannak a közel jövőben . megoldásra váró tervei, szándékai és minden körben olyan jobbára az adott helyzet, hogy csak nagy akaraterő, folytonos munka, érdeklődés és együttműködéssel lehet sikert elérni. Ezeket a tényezőket várják áhitva mindazon czélok, a melyeknek hivatott tényezői a nyári szünetet arra használták föl, hogy csöndes elmélkedéseket folytattak, miként lehetne a közel jövő feladatait sikerre vezetni. Ha széttekintünk a megyében, minden egyes községünk, városunkban, testület, egyesület kör és emberbaráti intézményeinknél látunk megkezdett, félbemaradt létesítményeket, vagy — tisztelet és becsület — de nem látunk semmit, csak lappangó aspiracziókat. Politikai községünk egyetemes szükségletei nagyok a közigazgatás, iskolázás, városiasodás, közegészség terén. Különösen ez évben elöljáróinkat azon a téren szeretnők látni, hogy javaslatot dolgozzanak ki, mely képesebbé teszi e város polgárságát a közjövedelmek fokozásával városi intézmények kreálására. Hogy aztán társadalmi téren mi minden szükséges városunkban, azt pragmatikus módon felsorolni meg sem kísértjük. De szeretjük hinni, hogy a város ügyeit vezető tanács és testület, társadalmi életünk zászlótartói ebben az évben oly komoly munkásság terére lépnek, melyek összességükben megadják azt a közéleti tevékenység elevenségét, melyet szomszéd irigyeljen, melyről ide-oda híresek legyünk. Az idő, melyet élünk a haladásé. A társadalom nagy áldozat- készségre hajlandó. Haladásunk békés és tervszerű. Társadalmunkban nem pusztít a politikai gyűlölködés, a közéleti működés e pusztító filloxerája. Nem mondhatjuk azonban, hogy a társadalmi klikkszellem és a koteriák nem kisértenének. Ez baj. Ez ellen tegyenek azok, a kik most a magányban bölcsen eljutottak arra a csöndes kontemplácziók révén, hogy az ember társas lény, a kinek rendeltetése társadalmi téren érvényesülni s együttes feladatokat valósítani. A nyári szezon véget ért. Munkához! I- I ' _____ -■ - ■ ■ ___;_____ A szövetkezetekről. Akár a múltban, akár a jelenben vizsgáljuk az embereket, mindenütt megtaláljuk azon vonást, hogy az emberek mindig egyéni boldogulásukra gondolnak, minden tettükkel, cselekedetükkel arra törekesznek, hogy a maguk és hozzá tartozó családtagjaik számára a boldogságot megteremtsék. Nem kárhoztatható törekvés, ellenkezőleg, tiszteletre méltó hajlam ! Az emberi természet természetes következmény^; következik az önfentartásra való törekvésből s nyilvánul a vagyon szerzés vágyában. Megvolt mindig, meg ,van ma is, meglessz mindig, mig ember él e földön. Megvan a gazdagban, megvan a szégényben, még a korhelyben is. Ezt felkelteni, fokozni egyáta- lán nem szükséges, legfőlebb arra van szükség, hogy ezen emberi ős hajlamot helyes irányba tereljük s a túlzásoktól megóvjuk. Erre van szükség; mert valljuk be őszintén, midőn a vagyonra törekszünk, bennünk kizárólag az önzés uralkodik. Elfeledkezünk Krisztus parancsáról, a hit, a vallás egyik legszebb, legfenségesebb tanáról: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Csak a vagyonszerzésben, a gazdagodásban látjuk a boldogságot és erre forditjuk minden erőnket és sokszor meg a tisztesség fogalmával ellenkező tényéktől sem riadnak vissza, sőt ügyességgel szívesen károsítják embertársunkat, örülünk, ha rátudtuk szedni és* csak arra van gondunk, hogy a büntető törvény rendelkezéseivel ne jöjjünk ellenkezésbe. így áll a dolog uraim ma. Ezt látjuk fent és alant, ezt látjuk a gazdagok és szegények, a hatalmasok és tehetetlenek között, minden lépten-nyomon találkozunk az önzéssel, az egymás megrontására irá- nyuló törekvéssel. Ez ád életet az nzáorának; ez hívja életre a csalást, a lopást, a korbeíységet és a tékozlást. Önzés a szülő anyja a nyomornak, az elvetemültségnek, a merészen terjedő hitetlenségnek. De arra, hogy a nyomornak, az elvetemültségnek, a merészen terjedő hitetlenségnek gátat kellene vetni, hogy bátran oda kellene állani, hol legsodróbb az életárja, tanácscsal, példával, tettel utat mutatni — erre — mondom a legközelebbi időkig senkisem gondolt. Hanem panaszkodtunk az emberek romlottságán, az egészséges közvélemény és közérzület hiányán; mihaszna az e feletti és a feletti panaszoknak, hogy a jóravaló emberek a közügyektől vissza vonulnak, hogy azok, a kiknek különös kötelességük lenne, a kik különösen már állásuknál fogva hivatva vannak (t. i. lelkészek és tanitók) a közlelkiismeret felébresztésén munkálkodni soha nem hangoztatják, miszerint a polgári kötelességek iránti odaadás, a közélet feladatai arra valók, hogy Krisztus egyházát e földön megvalósítsák. Ez állott a legközelebbi múltra, de nem áll a mai napra; mert mint tudjuk, maga az állam, maga a törvényhozás a társadalom indulóban vannak arra, hogy megvalósíthassák azon intézményt, mely feltétlenül szükséges: a gazdasági és ipari szövetkezeteket. Mi az a szövetkezet? Nemcsak a hitelnek az eddiginél kielégítőbb módon való szervezését jelenti az, hanem jótékony hatással lesz a szövetkezők erkölcseinek emelésére, a földmivesek és kisiparosok gazdasági jellemének fejlesztése és e mellett arra is fog szolgálni, hogy minden polgár szabadon érezhesse és élvezhesse függetlenségét, a művelődés gyönyöreit s bizonyságot fog tenni arról, hogy az egyedüli legbiztosabb és legnagyobb vagyon — a becsület. Megvalósítja a pénzkereskedésben az erkölcsi eszményt, mert a szövetkezetnek működésével, közbenjárásával, ténykedésével nem vészit se az adós, se a kölcsönvevő, se a hitelező, sőt nyerni fog mindakettő. De nyerni fog a magyar társadalom, az állam, a felekezet és az egyház is. Mert a szövetkezet egyesíti a szétszórva levő erőket és ezáltal az erőnek uj forrásait nyitja meg s nemesebb erkölcsi czélok érdekében hasznosítja. Nevel gazdaságilag és erkölcsileg, mert kölcsönös bizalom, jó akarat és egyetértés az alap. Feladata pedig, hogy az alsóbbakat, a szegényebbeket megtartsa a mai társadalmi és gazdasági rendnek és kibékítse ezzel a renddei, mert első sorban társadalmi intézmény és csak másodsorban gazdasági szervezet; czélja meg az, hogy előmozdítsa, meggyökereztesse az igazságnak és Bérmálás alkalmára: Leánykák részére: Mindennemű fehér mosó, gyapjú és selyem kelmék; legyezők; keztyük; fehér és lack bőrczipők; harisnyák; koszorúk. Fiuk részére: Kész öltözékek; fehérnemüek; nyakkendők; lábbeliek; kalapok; inggombok, valamint külömböző ajándéktárgyakban újdonságok dús választékban érkeztek raktárunkra. TX • *i T f 0 f n • r |r /v r /y t r t rí f 1 • JÉt i_ ^ | fiai aruhaza
