Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-09-04 / 36. szám
takarékosságnak gyakorlását a termelésben és kereskedelemben, a termelők és fogyasztók között. Elnyomja a csalárdságot, kiegyenlítse a munkaadó, a tőkepénzes, a munkás és vevő ellentétes érdekeit, méltányosan elosztva köztük azt az alapot, a melyet közönségesen haszonnak neveznek, végeredményében pedig általánásitja a jólétet annyira, hogy a társadalom zömét se a nagy vagyonú, se a szocziális tanokkal könnyen megmételyezhető teljesen vagyontalan proletárok ne képezzék, hanem a közepes vagyonú szakképzett földmivesek, iparosok, kereskedők, ho- noratiorok. De nem akarok tovább is ily nagy általánosságban mozogni,, hanem, inkább részletezni kívánom a hitelszövetkezetek feladatát és czélját. Úgy látszik, hazánk talaja a hitelszövetkezetek befogadására még a legjobban elő van készítve, a mennyiben azok száma ma már meghaladja az ötszázat. Tolnamegyében azonban számuk — tudomásom szerint — csak négyre rúg: a duna-szent-györgyi, a szántói, a kölesdi és a szt.-lőrinczi. (Van több is. Szerk.) Itt veszek alkalmat arra, hogy a duna-szent györgyi községi hitelszövetkezetre és ennek működésére kiteijeszkedjem: alakult ez 1893-ik évben 13 taggal, 37 üzletrészszel. 1897-ik év végével tagjainak száma 400-at tett ki, 680 üzletrészszel. 12.018 frt 90 kr. lett az üzletrészekre befizetve és 14.150 frt betétet kezelt. Az intézet fennállása óta 1897. évi decz. 31-ig — részint váltóra, részint kötvényre 150,678 frt 17 kr. kölcsönt engedélyezett, a melyből 116.665 frt 73 krt. vissza is fizettek. Az 1897. évi mérleg 1157 frt 97 kr. tiszta nyereményt mutat. Tartalék alapjai melynek fele a községet, fele az egyház községet il- letendi, 1897-ik óv végével 483 frt 87 kr. volt, mely az 1897-ik évi alapszabály szerű járandósággal 230 frt 10 krral, ez időszerint, tehát a fennállás 5 ik év végével 713 frt 97 krt tesz ki. A hitelszövetkezetek kétségtelenül azért alakulnak, hogy tagjaik hitelszükségletét kielégítsék. Ez tulajdonkép gazdasági czéljuk, melyet azonban úgy valósitanak meg, hogy erős társadalmi eszközzé válnak, annyiban, amennyiben csak a valódi és józan hitelszükségletet elégítik ki. Mert a hitelszükséglet részben józan, részben teljesen indokolatlan is lehet. Nemcsak azért lehet indokolatlan, mert bő és túlságos költekezésben van a forrása, hanem gyökeredz- hetik gazdasági czélban is, mely azonban már kezdettől fogva helytelen vagy később előállott viszonyoknál fogva válhatik helytelenné, vagyis a kölcsön- vevőre nézve határozottan károssá. Igen fontos tehát a hitel igénybevételének okszerűségét az adott viszonyokra való tekintettel figyelembe venni és mérlegelni. Ezért a hitelszövetkezet nemcsak az embert nézi meg, kinek hitelt ad, hanem megvizsgálja a czélt is, melyre hitelt nyújt; mert a hitelszövetkezet nem a birtokában lévő tőkéket akarja első sorban értékesíteni, nem törődve azzal, hogy az az illetőnek előnyére vagy romlására válik-e? hanem a súlyt arra 2 TÁRCZA. Távolba száll .... — Julias Mosen — Távolba száll óhajtásom Felhők közé pillantásom, Könyek folynak szempillámról, Regélnek a boldogságról. Szellő, kinek gyors a röptéd, A fák ágát megrezzented, Tudod-e* te azt a helyet, A hol az én rózsám lehet ? Sir a vándor bánatában, Sir a forrás a sziklában, Sírva regél, regélve szól. Csodálatos országokról. Ki vigasztalja szivemet ? Szellő hullám tovamenet, Gyorsan szállnak földön, égen, Mig én lassú merengésben. Babits Mihály• Vakáczió kihirdetése. — Falusi történet. — — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — A tollat Savó Ábrahám vezette. Ezt a tolihelyzetet azonban csak átvitt értelemben méltóztassék veuni, mert, a mi Savónk a legkevésbé látta jónak a tollat vezetni. Ellenkezőleg! A tollszár túlsó végét a szájában eveztette öntudatlanul, fekteti, hogy a kölcsönvevő a kölcsönből hasznot húzzon, azzal jövedelmét és vagyonát gyarapítsa. A takarékpénztár, a bank, a földhitelintézet nem sokat törődik vagy épen semmitsem azzal, hogy a gazda jó vásárt tett-e vagy sem ? de a hitelszövetkezet erre igen is ügyel. A hitelszövetkezet épen úgy mint nem engedi meg, hogy tagjainak birtokai nagyon is alacsony árakon elpocsékoUassanak, nem tűri azt sem, hogy azokért nagyon is magas árak fizettessenek és ekként a birtokok mindörökre tönkre tétessenek. Szem előtt tartja a hitelszövetkezet, hogy fogyasztási czélokra egyátalán nincs hitel, gazdasági czélokra pedig csak akkor ad, ha azt jónak és megfelelőnek, általában indokoltnak látja. A tagok jólétét, nem pedig adósságaikat akarja gyarapítani. Midőn a hitelszövetkezet igy jár el, először is megtanitja a tagokat arra, hogy takarékoskodjanak, vagyis erejökön, évi keresményükön túl ne költekezzenek, sőt inkább keresetük egy részét vagyonuk és jevedelmük gyarapítására félre tegyék. Másodszor pe- dik megtanitja őket á hitellel való életre, a helyes és okszerű gazdálkodásra; mert nemcsak az uzsora hitel teszi tönkre az embereket; az uzsora hitelnél még nagyobb pusztításokat visz végbe az olcsó hitel, ha nem tudnak azzal bánni és akár könnyelműen élnek, akár könnyelműen bocsátkoznak szerzésekbe, látszólagos vagyon gyarapításokba és beruházásokba, Megtanitja az embereket kötelezettségeiknek pontos teljesítésére, se húzásnak, se halasztásnak nem enged helyet. A pontatlan fizetőt kiküszöböli, mert ezt épen úgy nem tűri a maga kebelében, mint nem tűri a részegest, a kártyást, a munkakerülőt, az uzsorást, a tékozlót, ki adósságot csinál a korcsmában, a boltban, az uzsorásnál, természetesen még kevésbé tűri meg azt, ki más munkájából csalással, lopással stb. bűntettekkel akarna meghízni. Megtanitja tebát a tagokat a réndszeretetre, a békés és tisztességes életre és magaviseletre. Magyarázat sem kell ahhoz, hogy az ily szövetkezet tagjai egészen más egyénekké válnak, bennök más, sokkal magasabb szellem uralkodik. Érzik egyéni súlyúkat, érzik a haladás és emelkedés szükségét és felébred bennök a kötelesség tudás nemcsak önmaguk és családjuk, nemcsak rokonaik, hanem az összes emberek iránt. Tudatára ébrednek annak, mit közszellemnek nevezzünk. Az igy formálódott emberek nemcsak a kisebb, hanem még a nagyobb bajoknak is bátran a szemébe néznek és nem fognak embertársaiknak, — mert vagyonosabbak — ellenségeivé lenni, sőt ellenkezőleg barátaikká válnak; nem kell ezeknek állami támogatás, megállnak a maguk lábán is. Tehát a hitelszövetkezetek a tagoknak nemcsak értelmiségét, hanem szabadsági és függetlenségi érzetét, a szabadság és függetlenség megérdemlését is elő- mozditják. Igaza van a róm. katholikus egyház fejének XIII. Leó pápának, midőn az 1894-ik évben kibocsátott enciklikájában igy szól a szövetkezetekről: TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (36. sz.)_ a mely műtétéi, a mint azt az elemi iskolában szerzett gyakorlatunkból tudjuk, nehéz helyzetet jelent. A helyzet valóban nehéz is volt. Az öreg Gombos állott föl, hogy a féltisztelt iskolai székhez intézni szokott merész filippikáját megtartsa. Az ülve maradt nyolcz iskolai tag összenézett. A pitykés mándlijukat összébb vonták. Vihar lesz. Az öreg Csiriz, csak a szutyakos pipát lódította a másik szája szögletébe. Tőle elég volt ez a testi emóczió is. Savó, a tanitó, az eleven tragédiává vált. Idegei bizseregtek. Fülében a menydörgés sűrűn mo- rajlott. A térdei vaczoktak össze, mintha az uj módi csárdást cselekedték volna. Az egyházi elnök hájas térdekalácsát sűrűn lódították meg, a mire az egyházi elnök mindég ezt pötyögte. — Ejnye ! ejnye ! Gombos pedig a hosszabb szónoklatához fölfegyverkezett. Egy perkál vitorlát hámozott ki a mándli zsebből s azt libegtette mint valami korteszászlót. Hangja oly hatalmasan recsegett a kis iskolaházban, a hol a gyűlés folyt, hogy a szemléltető .képekről állandóan pilánkolt a por. Mintha nem is szemléltető kép lenne, hanem garat, Gombos szónoklata pedig szűk dióhéjban a következő: — Megcsúfolása az igazságnak, hogy mig az egész falu a szorgos dologidő alatt a verejtéket izzadja, a tanitó a levest hűti (az az léhütő). Semmi dolga, mert nincs tanítás. Hát ez nem járja. A maga részé* ről kimondani kívánja, hogy a tanitó mindaddig tanítson, a mig a gyerek iskolába jár, ha csak egy is. „Még csak el sem képzelhetni, hogy a boldogulás versenye körül egyszeribe mily előny hárulna abból a népekre, ha helyre állana a közbéke, ha a keresztény elvekhez és parancsolatainkhoz képest a mezőgazdaság s különböző iparágak körében szövetkezetek alakulnának, melyeknek működése elnyomná a falánk uzsorát, s kiszélesítené a föld okszerűbb kihasználását. S gátat vetne a szocziálizmus terjedésének.“ Ezzel befejezvén felolvasásomat s el nem mulaszthatom, hogy a legmelegebben ne ajánljam szeretett kartársaim, hogy szóval, tettel egyengessék útját a hitelszövetkezetek felállításának, mint oly intézménynek, mely hivatva van a haladó kor követelményét, népünk szokásának és erkölcsének művelését előmozdítani. Igazán nemes és magyar tanítóhoz illő munkakör ez, mert ez által ezer és ezer honfitársunkat óvunk meg az erkölcsi és vagyoni elzülléstől. A legnagyobb magyarnak ide vonatkozó taná* csáva! zárom be felolvasásomat: „A szegények gyá- molitásának egyedüli titka abban áll, ha saját helyzetük javításának tényezőivé önmaguk lehetnek-“ Somogyi István. ___________VIDÉKRŐL. Köl esd, 1898, évi augusztus hóban. Lapunk egyik barátjától a Kölesden tartott műkedvelő elüadásról és az azzal egybekötött táncz- vigalomról a következő hiteles tudósítást vettük, amely tudósítás részben ellensúlyozni is akarja a „Szegzárd Vidékéinek ezen előadásról már előzetesen irt ten- dentiosus közleményét. A „Szekszárd Vidéké“ ugyanis azt mondja, hogy Kálmán Dezső helybeli ref. lelkész ellenzése folytán a vigalom megtartása az előirányzott szombat este helyett vasárnap estére tétetett. A „Sz. V.“ szerint Kálmán Dezső azért tette magát ellentétbe a vigalom rendező-bizottság egy részével, mert szerinte a lelkészeknek és tanítóknak vasárnap funkeziójuk lévén, ott meg nem jelenhetnek. Megjegyzi még a „Sz. V.“, hogy a siker tekintetéből nem jó nap a vasárnap, mert a mai világban már a századik embernek sincs „Blau-Montag“-ja s mindenki örö- mestebb heveri ki a mulatság fáradalmait vasárnap reggel, mint hétfőn reggel. Es e tekintetből a „Sz. V.“ már előre felveszi Malakias próféta szerepét S a közönséget mintegy elriasztólag figyelmezteti, hogy tudomása szerint éppen Kálmán Dezsőnek ezen magatartása az estélyről igen sokakat vissza fog tartani. Mielőtt azonban ezen megjegyzésre reflektálnék, közlöm ama fényes eredményt, amelyet ezen műkedvelői előadás felmutatott. Jelen voltak. Hölgyek: Apáth Alajosné (F.- Hidvég), Ausch Mérné, Bus Józsefné, Csibá Lajosné, Donner Kálmánná (Tamási), Hámerné (Györköny), Haffner Györgyné, Halmai Tivadarné (Medina), özv. br. Jeszenszky Jánosné, Illyés Gyuláné, Kanitzer Bé- láné, KoritsánRzky Dénesné, Kálmán Dezsőné, Kovács Ferenczné (Miszla), Kleinné (Gyönk), Lágler Sán1898. szeptember 4. A tanitó az oráczió végén fellélékzett. Hát csak ez ? — Óh én ezt — mondotta — szívesen jegyzőkönyvbe foglalom és állom. A Csiriz szomszédja az eredeti stellungba lódította ismét vissza a pipát. — Ez már oszt beszéd! — De megjegyzem — folytatta a tanitó —- az egész határozat körösi szenteltvíz kötéllel se fognak az urak ilyen tájt gyereket. Az mindegy ! Magyarország iskolaszékei és egyébb közhatóságai mennyi mihaszna határozatot vettek már jegyzőkönyvbe. Lesz egygyel több ! A vihar szétoszolván, az elsőfokú iskolai hatóság a hivatás kellemesebb részéhez fogott : a „Nagy Litér“-be ballagott. * * * Tessék azonban tudomásul venni, hogy Savó tanitó- ur ama feltisztelt iskolai széken szörnyen elvetette a sulykot. Mivel, hogy két gyerek, a Szegőék két csacska gyereke mindennap hűségesen beállított az iskolába a Rozika meg a Pistika. Az apjuk özvegy ember volt. Nem tartott libát. Ezért. (Talán elhiszik, hogy még ez is lehetséges ?) Már zsendtilni kezdett a cseresnye, sőt meg is érett, kötött az ugorka, sőt savanyítani is kezdték; de a két Szegő gyerek mindennap eljött az iskolába (Ilyet Írjanak meg a tanügyi lapok!) A tanitót pedig az iskolaszéki határozat kötötte. Ott prelegált a Sz^gő gyerekeknek. Káptalan lesz azokból. Gyöngyöket termett ez a nagy buzgalom a kánikula igaz gyöngyeit:
