Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-08-14 / 33. szám
33. szám. XXVI. évfolyam. Szegzárd, 1898. auguszus 14. TOLMMEGYII KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó* egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesitője. Előfizetési ár: Egész évre . . S frt — kr. Félévre . . 3 „ — „ Negyedévre .... I „ 50 „ Fgyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ík szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sfc. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Meg jelen: Hetenkint egyszer, 'vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . . 1 frt 87 kr. 100—20b „ • . . . 3 „ 87 „ 200—300 r ... 3 ^ 87 . minden további 100 szó l írttal tö bb-I. „A szegzárdi önkéntes tornász és tüzoltó- egyesület“ ■— így hangzik teljes hivatalos czime — a legelső magyar király: Szent-Ist- ván napján magasztos ünnepségek megtartására készül. Akkor éri meg ugyanis felállásának huszonötödik évfordulóját. Annnak a hatvan fiatal embernek, ki,k 1870-ik évben a kor intő szavára hallgatva s a legnemesebb érzéstől az emberszeretettől áthatva,, arra vállalkoztak, hogy összeállva, saját költségükön tüzifecskendőt szereznek lie s felszerelve s a kellő szakértelmet elsajátítva, sietnek a káros elem által vagyonában megtámadott embertársuknak segítségére -----a legnagyobb rész.e már nem tűzoltó. Vagy megunták, hogy hidegben, melegben, porban és sárban kénytelenek legyenek, akár nappal, akár éjjel hijja őket a kürtszó, a fenyegetett vagyon mentése czéljából a vész helyén megjelenni s ott egészségüket, testi biztonságukat, sőt nem ritkán életüket veszélyeztetve, parancsszóra közreműködni s az egyesületből önként kiléptek; vagy pedig hivatásuk gyakorlása őket más vidékre való távozásra késztetvén, városunkat elhagyni voltak kénytelenek; végre egy jelentékeny része a hatvanaknak már magával az élettel is leszámolt. S igy maradt a hatvanból, huszonöt év pusztító erejével daczolva, három: id. Zsig- m o n d Ferencz, városunk ez időszerinti bi- rája', Grrósz József bérkocsi tulajdonos s e sorok írója. Hát nem1 közönséges határozottság s a szenvedélynek nem kis mértéke szükséges ahhoz, hogy valaki minden külső kényszer nélkül arra vállalkozzék, hogy majdnem egy emberöltön keresztül tagja maradjon egy olyan egyesületnek, mely semmi anyagi hasznot nem hajt, elismeréssel nagy ritkán s gyakran igazságtalan bírálattal, sőt gáncscsal találkozik s egyetlen hü társsal dicsekedhetik s ez a soha nem szűnő, minden ténykedésénél feje fölött függő, állandó veszély. Azután egy ily tisztán nemes szenvedélyen nyugvó egyesület tagjainak huszonöt éven keresztül való összetartása, hogy a kitűzött czélra törő testületet képezzenek, szinte nem közönséges tünemény s csak oly módon lehetséges, hogy a viz természeti törvényen nyugvó tulajdonságát követve, a támadt réseket rögtön betölti s igy annak teljességét biztosítja. Helyesen cselekszik azért Szegzárd minden rendű és rangú lakossága, ha Szent-Ist- ván napján, huszonöt év óta kifogástalanul működő tűzoltóságával együtt ünnepel. Mert hát minden egyébb dologtól eltekintve, ha már valaki az elismerés teljes megtagadásának álláspontjára helyezkedik is, két körülményre vonatkozólag lehetetlen, hogy a tűzoltóság érdemei elől teljésen elzárkózhassék. Egyik azon köztudomású, sok-sok élő 1 tanúval bebizonyítható körülmény, hogy a lefolyt huszonöt esztendő alatt Szegzárdon előfordult számtalan tüzeseteknél a tűz sohasem terjedt tovább, mint a menynyire a tűzoltóságnak a helyszínén való megjelenéséig elharapódzott. Talán sokakban meg van a hajlam, hogy ezen kedvező jelenséget is jó részben a véletlen szerencsének tulajdonítsák. Azonban az elfogulatlanok kétségkívül nem hajlandók ilyen meszire menni s inkább készek a tűzoltóság rátermettségének s készültségének is maga részét kiszolgáltatni. Azután az is méltánylást és elismerést igényel, hogy a tűzoltóság tisztán létezésével, eltekintve a tüzeseteknél előforduló nem jelentéktelen vagyonmentést a várost nagy kiadásoktól menti meg. Mert tegyük fel az esetet, hogy az önkéntes tűzoltó-egylet ma feloszlik, a város kénytelen hivatásos tűzoltókat beállítani s egyátalán nem mehet vissza a régi oltási módra, midőn az oltotta a tüzet, a ki akarta s úgy oltotta, a mint neki tetszett. Tekintve a város terjedelmét Szegzárdon legalább 20 hivatásos tűzoltó félfogadása válnék szükségessé, kik 300 frt évi javadalmazáson alól a veszedelmes munkára nehezen vállalkoznának. Maga tehát a tüzoltószemély- zet évi fizetése 6000 írttal terhelné meg a községi költségvetést. Hol vannak még a dologi kiadások, pedig ezek is nagy összegeket nyelnének el s most ebből a városra mint egyetemre, nagyon kevés hárul, mert a tűzoltóság azokat részint mulatságok rendezése, részint pártoló tagjainak befizetett járulékaival fedezi. Szóval Szegzárd lakossága, most midőn önkéntes tűzoltósága fentállásának huszonötödik évfordulóját ünnepli, ha csak igazságtalan ellenszenvnek nem rabja, kell, hogy hála érzetével emlékezzék meg a j óravaló testületről s ünnepségét iparkodjék jelentőségében az által emelni, hogy abban igaz szívvel, tömegesen részt vesz s ily módon elismerésének nyíltan kifejezést ad. Nekünk hírlapíróknak, mint a közélet tolmácsainak is van egy kötelességünk, melynek eleget nem tenni, mulasztás volna részünkről, mi pedig erre egyáltalán nem vállalkozhatunk. Sajátságos jelenség ugyanis,, hogy a tűzoltóság működő tagjait, majdnem kizárólag az iparos osztályból toborozza ; a többi osztályok megmagyarázhatlan okokból majdnem teljesen távol tartják magukat a nemes és emberszerető, de egyszersmind veszélyes kedvteléstől. Hát mi most nem akarjuk ezen feltűnő körülménynek okait kutatni, hanem i tűzoltóság ünnepségének küszöbén teljes hálával hajtjuk meg az elismerés zászlaját Szegzárd derék, jóravaló és lelkes iparos osztálya előtt! b. Galeottók. A spanyolok legnagyobb drámaköltője, Eche- geray irt egy drámát a pletykáról, a rágalmazásról. Drámája a Nagy Galeottó nevet viselte. Azóta a becsületrabló rágalmazót, pletykát terjesztői: Galeottó- nak hívják. És a rágalmazókról írni fájdalom, mindig aktuális. Nem régiben a pletykának majd majd áldozatává lett egy aradi takarékpénztár. Az „azt mondják“ szerint benne egy félmilliót sikasztottak. Erre mindenki megrohanja a takarékot. Szedi pénzét, menti betétjét. Részvényei esnek, pedig a pánikra nincs semmi ok. Egy elejtett fecsegő szavú nő meg lavinává, ugyancsak kisebb arányokban közelebb hozzánk is ismétlődött. Minden féle kósza beszéd, melynek szerzője soha sincsen, mennyi bizalmon épülő vállalatot s egyéni becsületet tiport le. Valamelyik német bölcsész mondotta egyszer, hogy még a legokosabb ember sem beszélhet három óra hosszáig csupa okos dolgokat. S mivel a legtöbbet beszél, mit kellene tenni közügyeink emelésére, a minősithetlen módon vágódnak' annak becsületén, a ki jelen sincs, nem védheti magátiS,s nem fenyit- heti meg a rágalmazót. Annyi tény, hogy 'az embertársainkra nézve mindég azok a legveszedelmesebb emberek, a kik lelkűk szegénysége miatt az eszmék világából ki vannak zárva s a kik e mellett mutf- ' kátlanságban töltik el életöket. Ezek a különben sií» d N dl *■* u o ts * i » -® Ajánljuk dúsan felszerelt raktárunkat mindennemű kész fehérneműkből fiúk és leányok számára kiváló jó minőségben és legjutányosabb áron. Teljes ls:ele:ngr3rélr i^terz^áutíjLSOlsz széiXLáiára,Kész fiú ruhák. — Nagy raktár gyapjúszövetekből. DIÁKOKNAK MÍ}RTÉ}K UTÁN ÓRA AÉATT RUHÁKAT EUK^SZITT^TÜNK. Legjobb — Reschofsky gyártmányú — lábbeliek. Kalapok. Toilette-czikkek. Rövidáruk. Pirnitzer József és Fiai áruháza, Szegzárdon (Garay-tér és Száchenyi-utcza).
