Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-31 / 31. szám
1898. julius 31. 3 A lassú verseny győztessé: Behr Béla „K. Sp. Club“ tagja lett. II. Kohn József „K. Sp. Club“ tagja, III. Ujváry Kálmán bátyai kerékpáros. A versenyek után a kerékpárosok hatalmas csoportja a »Szegzárd Szálló“-ba vonult s innen a Kaszinó helyiségébe, hol társasvacsora, díjkiosztás, majd reggelig tartó táncz volt. A vacsora alatt több szép s lelkes beszéd hangzott el, majd pedig a kalocsai kerékpáros kedves nők gyengéd kezekkel tűzték fel a boldog versenygyőztesek mellére a gyönyörű érmeket. Dicséret illeti a kaszinó vezetőségét remek dij- adományáért s azon nemes szivűségéért, hogy helyiségét megnyitotta a törekvő s derék „Sz. K. E.“ vendégei előtt; hála és köszönet Surányi Viktor elnök, Mayer Gyula igazgatósági tagnak, kik mindent elkövettek, hogy a vendégek jól érezzék magukat Szegzárd vendégszerető falai között. Legvégül, hogy annál is inkább feltűnjék, hagytam a kalocsaiak szereplését. Hogy a kerékpáros ünnepség oly szépen sikerült, hogy oly imposans volt az külsőleg, abban a főérdem a kalocsaiaké. A „Sz. K. E.“ sporttársi szeretettel hívta meg őket, s ők sporttársi lelkesedéssel jöttek el érezni a szeretet melegét, megkötni egy oly baráti visszonyt a három egylet között, mely szilárd s rendületlen úgy a jelenben, mint lesz a jövőben. Eljöttek, hogy egyesüljenek s hogy karöltve teremtsék meg azt,' amire egyenként még erőtlenek. Hisszük, hogy ezen baráti visszonyból nemcsak a Kalocsa Biczikli Clubnak, Sport Clubnak és Szegzárdi Kerékpáros Egyesületnek fejlődése és virágzása, de a kerékpározás nemes sportjának hatalmas haladása fakad. ' Adja Isten! * x. IRODALMI CSARNOK. Az „Esperanto“ nemzetközi nyelv. — Ismertetés. — Ki ne hallotta volna hirét a „Volapük“ nyelvnek? Ki ne lett volna tisztában annak czéljával? A Volapük (világnyelv) egy olyan eszköz akart lenni, melynek segítségével a különböző nemzetek fiai egymást megérthetik. A czél tehát pártolásra méltó és — mondhatjuk —- szent volt. Sajnos azonban, hogy az ezen czél elérésére felállított eszköz nem volt megfelelő. A Volapük nehézkes, észszerütlen volta miatt soha sem volt életrevaló. S hogy mégis annyira felkapott az uborkafára, annak jobb eszköz hiánya volt az oka, a mit az a körülmény is igazol, hogy az „Esperanto“ nyelv megszülemlése után rögtön lefutott a nemzetköziség egéről a Volapük csillaga; mert az Esperanto nyelv olyan, mint az egyszerű nyelű, aczél- ból készült éles pengéjű kés, ■ — mig a Volapük olyan volt, mint az aranyfoglalatu, kagyló-nyelü száz- ágú peneczilus, melyben olló, körömkefe, dugaszhuzó, reszelő, villa, talán még kutyakorbács és fotografáló készülék is volt, de kés nem. Az „Esperanto“ nemzetközi nyelv czélját tehát fölösleges tárgyalnunk. Úgy a nagy közönség, mint nagjnevü emberek, igy Lacon, Descartes, Leibnitz, Voltaire, Ampére, Grimm stb. érezték annak szükségét. S az egész müveit világ elismeréssel fogadta a 10 évvel ezelőtt közrebocsájtott Esperantót, melynek megalkotásán Dr. Samenhof Lajos orosz tudós (Varsó) több mint egy évtizedig fáradozott. Hogy mily életképes az Esperanto nyelv, annak legkézzelfoghatóbb bizonyítéka az általános elterjedtség. Mind az öt világrészben vannak már Es- perantisták, s igazán csodálatos, hogy Magyarorszá- ■ gon eddig még senkinek sem jutott a nyelv létezése tudomására s igy senkinek sem volt alkalma azt terjeszthetni. Az Esperantistáknak már három lapjuk is van, egy Svédországban, egy Francziaországban és egy Belgiumban. Központi lapjuk a „Lingvo Internacia“, melyet az uppsalai (Svédország) Esperanto-egylet ad ki. E lapnak a következő országokban vannak olvasói: Európában: Angolország, Belgium, Bulgária, Dánia, Finnors ág, Francziaország, Izland-sziget, Német birodalom, Norvégia, Olaszország, Oroszország, Osztrák-Magyar monarchia, Portugália, Spanyolország, Svédország. — Ázsiában: Japán. — Afrikában: Algír, Tunis. — Amerikában: Argentina, Brazília, Canada, Egyesült-Államok. — Ausztráliában: Uj-Cale- ! donia. Az uppsalain kívül még számos Esperanto-egylet létezik. Nevezetesebbek a következő városokban vannak: Szent-Pétervár („Espero“-társaság), Odessa, Páris, Epernay, Stockholm, Nürnberg, Moszkva, Karls- kron, Ofverselö, Lunnevad, Louhans, Nykjöbing de Sjelland, Bruxelles, Gilly-lez-Charleroi, Uleaborg stb. Az Esperanto nyelvnek hazánkba történt behozatala Dr. Bálint Gábor egyetemi tanárnak, a 14 nyelvet beszélő tudósnak és Barabás Ábel a kolozsvári „Ellenzék“ czimü politikai napilap szerkesztőjének érdeme. Utóbbi nyelvkönyvet is adott ki, melyből a nyelv teljesen elsajátítható. A könyv nyelvtant, gyakorló könyvet, Esperanto-magyar és magyar-Es- peranto szótárt és egyéb tudnivalókat tartalmaz. Megrendelhető a szerzőnél; ára 2 forint. Az Esperanto nyelv elterjedésének oka annak czélján kívül könnyű megtanulhatósága, észszerű logikája és zengzetessége. Az egész nyelvtan féliv papírra leírható s 2—3 óra alatt teljesen megtanulható. Szókincse nagyrészt a minden müveit ember által ismert latin, német, franczia nyelvekből áll, s mindössze nem több mint 1000 mondd egyezer szót foglal magában. S ezzel az ezer szóval és a 30 képzővel mégis minden gondolatot a legaprólékosabb részletekig ki lehet fejezni, még pedig sokkal finomabban, mint bármely élő nyelvben. Hogy önöknek, t. olvasóim, fogalmuk legyen a TOLNAMEGYEI KuZLÖNY (31. sz.) nyelv mesés könnyűségéről és logikájáról, bemutatom az Esperanto nyelv néhány szabályát. 1 • A betűk megegyeznék a latin betűkkel s úgy olvasunk, a mint írunk. A következők térnek el csak: 6, j, §, melyek cs, dzs, zs, s-nek mondatnak ki (8=sz). Összetett mássalhangzók nincsenek, összetett magánhangzó pedig csak egy van: aü (ha az u felett nincsen ív, külön szótagot képez.) A névelő: la. A főnevek o, a melléknevek a, az igehatározók e, s az igék (infinitivus) i hangzóval végződnek, p. patro, atya; arbo, fa; litero, betű; bona, jó, bone, jól, efektiva, valóságos; efektive, valóban; kredi, hinni; légi, olvasni; — espero, remény; espera, reményteljes ; espere, reményteljesen; esperi, reményleni ; — kulpo, hiba; kulpa, hibás; kulpe, hibásan; kulpi, hibázni. A tárgyeset ragja n, a többes számé j ; a birtokos esetet de, a tulajdonitót al elöljáró segitségével képezzük. íme egy példa: Egyes Nőm. la kanto, az ének Gén. de la kanto, az éneké Dat. al la kanto, az éneknek Acc. la kanton, az éneket Többes la kantoj, az énekek de la kantoj, az énekeké al la kantoj, az énekeknek la kantoj n, az énekeket Melléknevek középfoka pli, felsőfoka plej szócskával képeztetik, p. granda, nagy, pli granda, nagyobb, plej granda, legnagyobb. A számnevek: unu, du, tri, kvar, kvin, ses, sep, ok, naü, dek, — cent 100, mii 1000. A többieket egyszerű összetétel által képezzük, pl. mii okcent naüdek ok, 1898. Lássunk néhány példát a számnevek képzeteiből : unua, első; due, másodszor; triobla, 3-szoros; (trioble, háromszor, 3-szorosan); kvarono, negyed; kvin fojoj, 5-ször, öt ízben. Személyes névmások, mi, én; vi, te; li (férfi), si (nő), §i (tárgy) ő; ni, mi; vi, ti; ili, ők. Ha ezekhez -a hangzót függesztünk, birtokos névmást kapunk: mia, enyém; via, tied stb. Az igéknél személy- és számrag nincs, ezt a személyes névmás fejezi ki. Csupán az idő jelölésére vannak ragok és pedig: jelen as, mult is, jövő os, p. mi diras, mondok; vi demandis, kérdeztél, li la- boros, dolgozni fog. Óhajtó mód us, parancsoló v. kötőmód u, p. ni amus, szeretnénk; legu! olvass! ili staru, álljanak. Részesülők a cselekvőben: ant, int, ont; a szenvedő alakban: at, it, ot. Példák: vidanta, látó; me- morinta, a ki emlékezett; ridonta, a ki nevetni fog; estimata, a ki tisztelve van; punita, a megbüntetett, a' ki büntetve volt; perfidota, a ki el fog áruitatni. A többi ige-alakokat az esti (lenni) segitségével összetétel által fejezzük ki, p. mi estus forjetinta, eldobtam volna; vi estas amata, szerettetel; li estu laüdata, dicsértessék; ni estos resenditaj, vissza fogunk küldetni, stb. hogy ő ne tudta és ne szerződtette volna. Ugyancsak nem volt párja a nők toborzásában; csinos volt vagy nem, ez ránézve nem volt fontos; tekintettel csak a nőknek San-Francziskóban akkori ritkaságára volt; azon volt, hogy időről időre trónoljanak az irodában, vagy énekeljenek az emelvényen egy-egy dalt. Igaz, hogy csak átmenők voltak. A barátok éppen nem hiányoztak, s nem egy csinos izlandi, dustermetü német, álmadozó angol, választékos franczia vagy prakticus amerikai nő egy kis ugrással Ben emelvényéről egy North Beachi villába csöppent. Bármint legyen azonban, a gyakran megújuló női szémélyzete nem a legcsekélyebb vonzó ereje volt szalonjának. Ismerte a módját és művésziesen tudta védenczeinek kíváncsiságát felébreszteni atyai intések * és magasabb színvonalú erkölcsi intelmek által. Ezen estén Ben dicsőségének magaslatán állott. Bizalmas környezettől körülvéve, jobbra-balra osztogatta a kézszoritásokat, pártfogó üdvözleteket, jellemző 8zemhunyoritásokat. „Igen! ez igazi lelet. Ér annyit, mint a szemem világa .... ér ... . Megfogják látni, nem mondok többet csak . . . . Ami a tőlem való elszöktetést illeti hm! egy lépést se ezért! Különben is idejöket fogják ezzel vesztegetni csak .... Higyjék meg . . . . ezen asszonynak meg van a maga eszméje. Nemtudom mi, de ... . bizonyos, neki van ilyen .... Azután a szemek! szépnek szépek, e pontban magamat kiismerem, de nem hoznak kedvet a velük való tréfáláshoz. Barna, szép fekete haj .... oly termet mint az övé, tévé hozza összekulcsolván két durva kezét, .... és magatartás, de' minő! Ez más valami ám mint az irlandi Minnia, íme, legyenek előzékenyek, ne menjenek hozzá ostromolni; lássuk becsületesek vagyunk-e, vagy nem. ö becsületes hagyják békében.“ Ez az ördögi Ben! íme egy, a kiért áruja fel* dicséréséhez! Hol és mikor fedezte fel ezt a kincset? „Nem előbb, mint ma reggel 8 órakor. Kimegyek a kikötőre csavarogni, hogy a parton halljak valami újdonságot. Az első a kivel a parton találkozom, Thompson. „Ben — mondja nekem, — a parton van egy utazónk, aki lázadásba hozza San- Francziskót. Mily szemek! .... Lelkének veszélyére!“ „Kivel van ő?“ „Egyedül“ „Mit akar itt?“ Arról semmit sem tudok, kérdezd meg őt magát; ime itt van.“ Nézem, nézem . . . . nézném , tovább is, . ha nem lett volna mit tennem okosabbat. Fiatal leány, bámulatosan szép és egyedül. Ez lelet az Eldorádó számára! Közeledem hozzá, leveszem kalapomat s atyai hangon azt mondom neki: Szép gyermekem szolgálhatnék önnek valamivel ?“ ő végig mér engem tetőtől talpig, úgy, hogy attól ostobává leszek. „Kicsoda ön?“ „Ben Brown az Eldorádó tulajdonosa szolgálatára kegyednek.“ „Mi az az ön Eldorádója?“ Képzelhetik, hogy egészen elpirultam. Nem ismerni Eldorádót! . . . . mikor New-Yorkból jön! Röviden megmagyaráztam neki a legjobb tudomásom szerint, hogy ez a San-Franczisltói aristokráczia találkozási helye. Ajánlom azt magának lekötelezni. Haboz, gondolkodik, azután elfogadja; aláírtam mindent | amit ő akart, .... ime az eset. S hogy hivják őt? Miss Lélia! Lélia .... és azután? Nem tudok többet. No persze! nem ismerek rád Ben. Ez az egész, a mit te kivettél belőle? Szerettelek volna ott látni benneteket! Olyan modorral tud rátok tekinteni, a a mely bárgyúvá tesz benneteket. Nagy kedvem volt tovább kérdezni őt, s nem merészeltem. Ide-oda forgattam kalapomat, annélkül, hogy tudtam volna mit mondjak. Maga elé állított s vissza lépve kabinjába, mondá: „Ma este 8 órakor számíthat rám“ Kérdezősködtem Thqmpsontól és más-másoktól; nem tudtak semmit. Az átkelés alatt nem váltott tiz szót sem; kiszolgálták kabinjában; kikötötte ezt az elutazás előtt s e szerint fizetett. Csupán este 8—9 óra között ment fel a fedélzetre s sétált.' Az utazók közül többen próbálták őt megközelíteni, hogy vele társalgásba bocsájtkozzanak; ő nem válaszolt s olyan modorral tudott rájuk tekinteni, a mely éppen nem volt felbátorító ................ Ny olcz órát ütött. Egy alkalmazott közeledett Benhez s halk hangon beszélt vele. Jól van. Ez ő, mondá a kérdezősködőknek. Azonnal felkeresem, egy negyedóra múlva az emelvényen lesz. * Erre Ben eltávozott. A kíváncsiság a legmagasabb fokra hágott, Ben hangosan beszélt, szavai elhangozván a teremben, kíváncsiságát. Nem volt egyébről szó mint a meglepetésről, a melyet készített nekik. Lelia neve volt
