Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-24 / 30. szám
2" TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (30. sz.) 1898. julius 24. zadunk b kifejlődött az iparososztálynak az a rétege, melynek a mezei munka nem kenyere, ipara jóformán parlagon hever, lányai, gyerekei, elmennének gyárakba rendes, folyamatos keresetre, mig gyári munka nélkül sokszor csüllengenék és sokszor elzül- lenek. Ezek sorsán segít a gyár. Szolgál azonban más közérdeket is. Szolgálja a városiasodást, mely csak ott lehet folytonosan fejlődésben, a hol természetes erőforrások vannak, a népség állandóan szaporodik, kultúrában előhalad s igényeket formál. És egy gyár nagy erőgyarapodás azon évi üzem költség révén, mely a közlakosság zsebébe jut s azon népbeözönlés folytán, mely gyár létesülésekor éppen olyan szükségképpe- niség, mint a folyamok hajói között s után a slepp. És agrár-jelszavak vesszőparipájára ne üljünk, mert a gyár egész más helyről rekvirálja a munkást, mint a tanyás gazdálkodó. Legyünk a felől nyugodtak. És felhívjuk azokat, a kiknek városunk további fejlődése nem Hecuba. Ne nézzék összetett kezekkel a deczentralizáczió terveit. A községeknek érdeklődnie kell, hogy a tervezett gyárak az üveggyár, a kalcium- karbid gyár, a szallaggyár felállítása nem volna-e városunk részére megnyerhető, nálunk fölállítható. Vagy egyik, vagy a másik. Bizonyos elsőséget kell kivívnunk a jelentkezéssel, melylyel a gyárakat magunknak reklamáljuk. A kormányzás bölcsessége mindent előre látni. Meg kell tudnunk, hogy a gyárak deczentralizácziója tervében minő jussal bírunk. Szerencsére bírunk olyan tényezőkkel, melyeket sikerrel mozgósíthatunk. Vannak igényeink is, hogy már mi reánk is gondoljon az államkormányzat. Nagy örömünkre szolgálna, hogy városunk intéző köreit lethargikus álmából feltudnák rázni. Nem abban áll a polgári kötelességteljesités, hogy kesergünk, vagy nagy politikai jelszavakon nyargalunk, hanem abban, hogy megragadunk minden tényezőt, alkalmat szülőföldünk emelésére, hogy nem minket visznek az események, de azokat megelőzzük okosan, előrelátással. Legyen tehát a jelszó: figyeljünk várakozó állással. Ha az osztrák torzsalkodás ölünkbe adja a szabad rendelkezés jogát kereskedelmi és gazdasági téren, akkor Magyarország városainak arczulatja úgy is megváltozik. Füstölgő kémények jutnak a vidékre 8 néhol valóságos gyárkülvárosok keletkeznek. Minél többet nekünk is e füstölgő kéményekből, mert ezek ma a fejlődésnek legnagyobb tényezői! Kerékpár verseny. A „Szegzárdi Kerékpáros-Egylet“ ma tartja bajnoki és országúti házi versenyeit. A bajnoki versenynél az indulás reggeli 5 órakor lesz a „Szegzárd Szálló“ elől. Az indulók Keplinger Géza, Schneider János, Szélig Gáspár, iff. Simon Gyula, Wiltschek Rezső és Konkolg István lesznek. A favorit Kep- linger, ki igen jó formában van és csak igen erős TÁRCZA. Esküvőre. A kis park fái, hogg megnőttek, A gyors idő, hogy el haladt, Oltár elé ment, aki nem rég Ott játszott lenn a fák alatt. Oh mennyi kéz, szem int feléje, E pereznek mennyi üdve van ! Hű párt találni, menni véle És fészket rakni boldogan. S áldást kíván mind, a ki látja, — És látja Ő is — oda fenn, Jóságos arcza lesugárzik Egy halvány csillag fényében. Áldást küld 0 is egy sóhajban, Mely szellőként leng rózsa ágon, — Légy mindig ilyen boldog, mint ma: Boldog menyasszony! Kis leányom! XjSlzsus éjszsűszátlls:Irta: Ábrahám Ernő. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti t&rczája. — II. Balázs. Terra egy-kettőre megbarátkozott velünk — minden átmene, — tartózkodás nélkül. Az első napokban ünnepies színezete volt ennek a bizalmaskodásnak, — de nem ám Terra részéről. Mert boszanküzdelem árán fogja az elsőséget átengedni. Schneider menőképességét nem ismerjük, tavaly nem indult a versenyekben s Keplingerreli matscha is elmaradt. Beavatottak szerint jól megy, ha kellőleg betudja osztani erejét, úgy Keplingernek veszedelmes ellenfele lesz. Az a kár, hogy igen nagy áttételű gépen megy, mely könnyen kimerítheti a 100 klméternyi utón. Szélig múlt évben jól ment, de az idén még nem láttuk Szegzárdon kerekezni. Iff. Simon Gyula kitartó menő, ha Keplinger és Schneidernek bajuk nem lesz útközben, úgy a III-ik hely bizonynyal az övé. Wiltschek nem bírja kellőleg erejét értékesíteni még ezen az utón, mert 100 klméteren gyors menés játsza még a főszerepet, erre pedig az ő gépje nem alkalmas. Konkoly középmenő, akinek még véleményünk szerint nincs meg a trainije ily hosszú útra. Rövid utón jobban értékesítheti erejét. A délutáni verseny igen érdekes lesz. Jönnek Kalocsáról, Dunaföldvárról, Gyönkről, Tolnáról versenyzők s a helybeli nem tagok is résztvesznek a mérkőzésben. A főversenyben az egyleti tagok is összemérik erejöket a vidékiekkel s nem egyleti helybeli tagokkal a .kaszinó szép érmeiért. A jó menők azt hisszük a délelőtti versenyben sok erőt veszítenek igy kevés lehet a reményük, hogy a délutáni főversenyen első helyet foglalhassanak el. Sport iránt érdeklődő közönség szép számmal fog a város végén levő czélhoz kirándulni, hol kényelmes ülőhelyekről, fagylaltról s más hűsítőkről gondoskodott a körültekintő rendezőség. Este a kaszinóban lesz társasvacsora, díjkiosztás és táncz, szóval a mai nap igen szép és szórakoztató lesz a közönségre, a mi czélja is volt a sport művelése mellett a versenyt rendező Sz. K.-Egyletnek. X. IRODALMI CSARNOK. Ta,nit^án3ra,i:rr3.23.aJs:_ Mikor én kis fiú voltam, Az volt az én kivánságom, Hogy én legyek a legelső Mindenben a nagy világon. Fontam, szőttem tűnő álmok Káprázatos czifraságát S felruháztam velők lelkem Altallátszó tisztaságát. Ám a tarka szivárványnak Arany tálon nyugvó vége Szóló szőlő, csengő baraczk S a tündérkert minden éke, Képzeletem rostájában Hitvány ocsu-szemmé vedlett Vizsgálatom nyert dicséret Boldogságos képe mellett, Hogy szaladtam, hogy rohantam, Amúgy isten igazába, kodott még a tulos előzékenység miatt is; — azt kívánta, hogy röviden Terrának szólítsuk, vagy babának, vagy a minek Ízlésünk és hajlamunk jobban megfelel. O volt vezetőnk a rendezkedés lázas munkájában. Mivel a gunyhót csak át kellett alakítani, egy helyen nem fekhettünk babával . . . . Balázs meg én. Baba ugyan ezt nem említette, de hát rájöttünk mi magunktól is. Mikor a tábori ágyakat czipeltük, Terra elvörösödött és Savér ölébe menekült. Miért? Balázs- arczába néztem, — kréta- fehér volt és homloka fénylett a verejtéktől ............. Te rra tündérpalotát varázsolt a gunyhó helyébe. Azt hiszem, három esztendő alatt se’ tudtunk volna oly ízlésesen és varázslatos bájjal elrendezkedni, mint Terra egy nap alatt. De ilyet még nem is láttam, — hogy csak rántott egyet az ágytakarón és mindjárt sejtelmektől dagadoztak a párnák, — a rongyos, czafrangos székek pedig olyan komoly méltósággal álltak falábukon, ha letette őket valamelyik sarokba, vagy az ablakmélyedésbe, mintha valamikor réges-régen koronás királyok ültek volna rajtuk, selymes frajoktól és kaczagányos daliáktól környezetten, és még most is őriznék mozdulatlan komolyságukkal a csillogást, mely beléjük ette magát .... Herkules megizmosodott és mozgott az örökös félhomályban. A haldokló asszony a mi szobánkba került közel az ablakhoz, a betolakodó vadszőllő árnyékába. A szerszámok utoljára maradtak . . . 1 . Terra egyenkint szedett elő mindent, vésőt, kalapácsot, ecsetet, palettát, vásznat és mindegyikre volt valami mondani valója. No de ilyen vésőt! . . . / Jó sikernek, jó hírével Édes anyám két karjába! S ha megcsillant apám szemén Az örömnek tiszta könnye: Akkor fürdött az én szivem Üdvözítő kéj-özönbe! * Kedves, édes tanitványim! Mit mondjak én most rólatok ? Veszem észre, hogy rosszabbak Nálamnál ti sem voltatok, Az önérzet fölgyult lángja Lobogott szép szemetekben Bár remegő aggódásnak Árnya rémlett nézéstekben. Elhoztátok bátran, büszkén Tudásotok kevés kincsét, S kiraktátok közszemlére, Hogy mások is megtekintsék, S mint a gyémánt nem egyforma, Csiszoltabb egy mint a másik: Érték szerint tudásotok, Több felé biz, csak úgy válik, Ne zavarjon ám ez kit se! Alaktalan tömeg néha Gyökért ereszt, bimbót fakaszt S pitymallásra kész bokréta . . . Szülőitek áldó kézét Hát nyugodtan csókoljátok: Jó sikernek tudatával • - Vagyok én most büszke rátok. Domonkos János. tLOzom.árs-37-. Irta: Herczeg Jenő. Az ideálom anyja, — kit én magamban már rég anyós jelöltemnek -tartottam, — miután kellőleg feldicsérte drága és legdrágább leányának külömböző előnyeit és miután már kijelentette, hogy főztjét az a bizonyos „egy király is megeheti“; mig jámborságra, szivjóságra és gyengéd lelkületre vetekedik ama ugyancsak bizonyos „ma született báránynyal“ • tehát miután mindezeket kellő gesztikuláczióval és titokban letörölt könnyekkel, — melyeket csak azért törölt, hogy okvetlen könnyeknek nézzem, — előadásához még ama hatást téveszthetetlen kijelentést tette, hogy drága leánya a városligeti paprikajancsi telepen lévő körhintájában egy zsiraff, egy elefánt és egy szarvas jövedelmét kapja hozományul. Azonban ez csak hétköznapokra szól, mert ünnep- és vasárnapokra eme három állat jövedelmét ellenőrizni nem lehet; igy tehát vasár- és ünnepnapokon, ha az eső nem esik . . . . . 10 frt ha az eső esni készül .... 3 „ és ha az eső tényleg esik . . . 2 „ átalány összeget fog leánya tüpénzül kapni. Azonkivül a hintázásban a lenge női zsebekből észrevétlenül kipottyanó pénztárczák, szerelmes leveBizonyosan ezzel faragták a gizehi szfinxet, Aztán ez is kalapács ? Semmi ellenvetés, ugyanezt láttam múltkor valamelyik pesti pallér kezében, — vörös porhanyó téglát zúzott vele darabokra .... Balázs, a maga pelettája még nagyon uj, semmi reményem, hogy Corregiót utolérje, igazán semmi reményem . . . Itt van, fogja ezt a meszelőt, — János majd kimossa. Kár, hogy enynyire hagyta száradni. Mire való rongy ez ? — kérdé és a poros vásznakra mutatott. Végignézett Balázson és ingerkedő, vontatott halk hangon szólt: Rongy szedő !..... Különben Balázst valósággal dédelgette, — ki ismét visszaesett blazirt szótalanságába. Esténkint, ha nem láttuk, arczát, még is beszélt, sőt gúnyolódott is. A szerelmet a legártatlanabb lázas állapotnak tartotta, — az egynaposat .... a kétnaposat már őrületnek. És Terrát rendszerint be tudta ugratni, vitatkoztak komolyan is, tréfásan is, de soha össze nem vesztek még akkor sem, ha Balázs megcsókolta a Terra kezét .... Jánossal meséltetett magának. Csak most tűnik fel, mennyire szerette Terra a meséket . . . . Ha kívül fordultunk, többnyire a konyhában maradt és az öreggel törette a diót, ezukrot, magyarborsót és mindenféle füszerszámot. Vizet is vele czipeltetett meg zöldséget a kertből, de azért rendszerint későn ebédeltünk .... Sokszor megleptük a konyhaablakon keresztül, — igaz, hogy magosán volt, átkoztuk eleget a kigondolóját. Egyszer én hágtam a Balázs vállára, máskor Balázs az enyémre és tiz perczig is elállt rajt’, — engem hamarosan ledobott és nagyokat nyögött. Pedig aczélizmai voltak Balázsnak . . . .
