Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-08 / 19. szám

XXVI. évfolyam.

±0- szám.

Szegzárd, 1898. május 8.

KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP.

Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító- , ______egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője.

Előfizetési ár:

Egész évre . . . . 6 frt —' kr.

Félévre

..................3 „ — „

Negyedévre I | 50 „

Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr.

Szerkesztőség:

Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők.

Kiadóhivatal:

Me g j elen:

Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és< a felszólamlásuk küldendők.

Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak.

Hiv. hirdetések:

100 szóig . . j 1 frt 87 kr.

100—200 „ : . . 2 „ 87

200—300 r . . . 3 „ 87 „

minden további 100 szó 1 írttal több

Péchy József prépost.

1812—1303.

Nyolczvanhat évig tartott földi élete s ebbó'l a hosszú időből ötvenet Tolnán töltött jó egészségben, életvidoran, soha nem lohadó fiatalos tűzzel, lelkesedéssel eltelve minden, iránt, a' mi szép és jó. Még csak másfél évet kivánt, az az, hogy tovább is szeretett volna élni, de ehhez a még hiányzó másfél évhez kötötte életének egy nevezetes ünnepségét, melyre már a vendégeket: boldog, boldogtalant, szóval a kiv 1 utón, útfélen találkozott, meg is hivott. Ha valaki hogyléte felől kérdezősködvén, üdvözölte őt fürge öregsége indokából, rögtön kedvencz eszméjére tért át és nagy élénkséggel kezdte fejtegetni, hogy minő világra szól ló ünnepséget rendez a ti- zenkilenczedik század utolsó napján annak örömére, hogy a huszadik század első hajnalhasadását megérte. Sejtelme sem volt róla, hogy a kérlelhetetlen végzet ezen évtizeddel ezelőtt tervezett eszméjének érvényesülése előtt, rövid idővel letöri.

Abból a hosszú, munkás életből, mint már említettük, a legnagyobb részt közel ötven évet, a helynek, melyet a gondviselés számára tartózkodási helyül kijelölt, szentelte. Nem volt anyagi érdek, közművelődési vagy egyébb közügy, mely benne kezdeményésfore, odaadó hü támogatóra ne talált volna. Nőegyesület, társaskör, vasút, tűzoltóság, laktanya ügye mind melegen érdekelték s ha hasonló dolgokról, vagy általában Tolna városáról, volt szó, mindég ott lehetett látni a küzdők sorában azon világos elhatározással, hogy életét, vérét kész áldozni második hazájáért.

Tolnán, kívül a vármegyei élet volt leginkább az, melyért rajongott. Nem volt ülés, gyűlés vagy más összejövetel, hol az ő vörös öves, mosolygó alakja hiányzott volna. Különösen örömére szolgált, ha a „kegyelnie» ur“ jobb oldalán, mint az egyház képviselője, étkezés közben, helyet foglalhatott s elmondhatta azon meglehetősen kuszáit, szertekalandozó, dicséretektől áradozó felköszöntoit, a melyeket a hallgatóság rendesen eredeti voltuknál fogva tüntető vagy mű lelkesedéssel fogadott. Ä sajátságos beszédmódnak az volt az oka, hogy sohasem szokott beszédjével, azt megelőzőleg foglalkozni, hanem a pillanatnyi hangulat árjának engedte át magát s hogy hova lyukad ki, azt ő maga is csak sejtette, de sohasem tudta.

A vármegyei élet iránti ezen előszeretetinéi fogva nem közönséges bajt okozott neki, midőn az egyházpolitikai törvények meghozatala után azok ellen nyíltan állást foglalván, megszűnt az értelmiség és a vármegyei körökben a megszokott népszerű alak lenni.

Szívesen foglalkozott a hirlapirással, de beküldött czikkei és egyébb közieményjei a szerkesztőségekben valóságos rémületet okoztak azok sajátságos irályánál fogva. Nem volt az magában véve rossz, vagy hiányos, de annyira elütő volt minden eddig gyakorlatban levő irmodortól, hogy azt, érhetőbbé tétele szempontjából, egészen át kellett dolgozni, a mi azután rendesen a beküldő részéről egy kis duzzogást vont maga után,

A politikai izgalmak sem hagyták őt érintetlenül, mert egy ízben, az őt szerető és tisztelő tolnaiak kérésének engedve, megki- sérlette a törvényhozás tagjává lenni, azonban az akkori viszonyok nem voltak alkalmasak az ő jelöltségének támogatására s igy kisebbségben maradt.

Kiváló gondozásban részesítette a tolnaiak tanügyét és pedig hazafias irányban úgy, hogy nagy része van abban, miszerint Tolnán a tiszta német ajkú lakqsság közt a magyar nyelv terjedése állapítható meg. Az e téren szerzett érdemei legfelsőbb helyen is elismerésre találtak s a koronás arany érdemkereszttel lön kitüntetve.

Meglehetősen jövedelmező lelkészi állása daczára a legnagyobb szegénységben halt meg, annyira, hogy midőn halála előtt huszonnégy órával a községi elöljáróság végrendelettételre hívta fel, egyszerűen kijelentette, hogy miről rendelkezzék, mikor neki semmije sincs.

S mindjárt, jellemzésül hozzátehetjük, hogy ez a nagy szegénység, áldott jó szivének volt következményje, mert mikor neki volt pénze, azt azonnal közre is bocsájtotta s vendégszerető lakása ritkán volt szívesen fogadott látogatók nélkül.

Egészben véve jó pap, igaz hazafi, felvilágosodott ember s a haladás eszméjének felkent bajnoka volt. Az igaz tisztelet, szeretet és ragaszkodás, mely a becsületesen megfutott életpálya egyetlen jutalma, meg is nyilatkozott ravatalánál.

A tolnai nőegyesület, az ott állomásozó katonaság, a tűzoltó-egylet és elöljáróság, a vegyes énekkar testületi kivonulása, az ezrekre menő néptömeg, a siró asszonyok, a koporsót boritó sok élővirág koszorú, mind tanúságot tettek a veszteségről, mely első sorban a tolnaiakat, de másodsorban mindnyájunkat ért.

Hát megnyugszunk az isteni gondviselésben, mely hosszú, nagyon hosszú életpálya után csendes halált biztosított számára; hisz az elmúlás mindnyájunk közös sorsa s igy ő sem, ki pedig életvidorságánál fogva örök életre látszott teremtve lenni, nem képezhetett kivételt.

Frissen hantolt sirján, melyet bizonyára nemsokára közadakozásból eredő ékes emlékkő fog megjelelni, ott fog virrasztani a mi hálás emlékezetünk, a tolnaiak törhetlen tisztelete és el nem múló ragaszkodása; de sőt az egész nagyközönség elismerése mely az immár az örökkévalóságba megtértet életében is mindég környezte.

Legyen nyugodt álma! b.

IRODALMI CSARNOK.

_A_ CSelSZÖTTŐ asztalirta: Müller Lajos.

A tracskompánia összeült doktoroknál. Ott volt a falu minden számottevő hölgye: ajegyzőné, a kantomé meg, a póstáskisasszony. Már az uzsonnánál ültek, midőn hirtelenében Hidasi ispánék berobognak az udvarra — hivatlanul, de nem váratlanul, mert ők hívás nélkül is gyakran be-benéztek. De mit is csináljon az ember olyan rongy pusztán, mint az a Ligeti, főképen pedig olyan három nagy leány, mint a Hidasiék három leánya. Az egész társaság fogadásukra sietett, s csakúgy csattogtak a csókok, mignem mindegyik megkapta a magáét. Az öreg Hidasi-nénak, ki soványnak legkevésbbé sem volt mondható, mindjárt külön karosszéket toltak az asztal fejéhez, melybe némi szabadkozás után nagy lihegve bele is telepedett — s kénytelen kelletlen elfogadta a presidiumot. A leányokat meg közbeszurták itt is ott is, a mint a hely engedte. Jutka, a legidősebb, ki minden kímélet nélkül felszaporodó éveivel egyszersmind a fiatalos magatartás- és naivságban is előhaladott, úgy látszik, hamarosan szűknek találta helyét — felugrott I a sajnálatra méltó zongorához ült, felajánlván művészetét a társaság mulattatására, és elkezdette elég hangos tónusban verni a „pás de quatre-t“. Jolánnak, a középső Hidasi leánynak, se kellett több, mindjárt súgott valamit a póstás kisasszony fülébe, hogy pedig mit, azt könnyű eltalálni a következményekből: csakhamar tőlük telhető kecsesei 'járták a divatos tánezot.

Bérbeadó lakhelyiségek.

zeqzárdon a Garay-tér és Széehenyi-clteza szegletén élló emeletes lakházankban: Hz eddigi Volt „Korona kávéház“ helyiségek, jégverem és soaterrain helyiséggel; Egy négyszobás emeleti lakás, mellékhelyiségekkel;

Egy nagyobb bolthelyiség a Széehenyi-atezai oldalon.

T=T-g»>TTrp'T.-rrrp. JÓZSEF és SZEÜQ-Z-A-.bí.Lj©ZTI