Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-01 / 18. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (18. sz.) 1898. májas 1. Bizalommal fordulunk tehát Magyarország oktatásügyének minden rendű és rangú munkásaihoz épp úgy, mint a magyar nemzeti művelődés minden igaz barátjához, kérve: támogassanak minket kitűzött czélunk létesítésében. Boldogult Szathmáry Györgynek mi első sorban az ő érdemeihez méltó síremléket szándékozunk emelni; másod sorban — ércznél is maradandóbb emlékül — Szathmáry György nevére az „Eötvös- alap“ orsz. tanitó-egyesületnél tanitó-árvák és tanítóknak segítségére szoruló özvegyei javára alapítványt tenni. Erre a kettős czélra kérjük a kegye- letes adakozásokat. Jól tudjuk mi, hogy a magyar oktatásügy munkásai nagyobb anyagi áldozatokat még az ily nemes czélra sem hozhatnak s azért csak arra kérünk mindenkit, hogy adjon annyit, a mennyit adni tud, de adjon mindenki, kogy a „Szatmáry-alapit- ványban| a magyar tanügy munkásai összetartozó - ságának nagy erkölcsi ereje tiszteletet parancsoló módon nyilatkozzék meg s az a síremlék, a melyet a megboldogultnak emelni fogunk, külső diszével is hirdesse, hogy a magyar oktatásügy munkásai tudnak hálásak lenni és hogy szeretik azt, a ki őket szereti. A jelzett kettős czélra a legszerényebb filléreket is köszönettel veszszük s a nemesszivü adakozókat arra kérjük, hogy a Szathmáry-siremlékre és alapra szánt adományokat bizottságunk pénztárosához : Uj - váry Béla szerkesztőhöz küldjék be (nem névre, hanem) ily czimen: „Néptanítók Lapja szerkesztősége, VI., Podmaniczky-utcza 37. szám.“ Az adományokat bizottságunk pénztárosa a „Néptanítók Lapjában“ fogja nyugtátványozni. Abban a reményben, hogy a magyar oktatásügy munkásai és a magyar kultúra barátai támogatni fognak minket, kitűzött kettős czélunk elérésében, vagyunk hazafias üdvözlettel: Budapest, a „Szathmáry síremlék és alap“ bi-, zottságának a Magyar Tanítók Kaszinójában 1898. márczius 9-én tartott üléséből: Halász Forencz, miniszteri osztálytanácsos, bizottsági elnök, Péterfy Sándor, az „Eötvös-alap“ elnöke, bizottsági elnök, Lakits Vendel, a Magyar Tanítók Orsz. Bizottságának elnöke, bizottsági elnök, Szabó Bugáth László, titkár, Ujváry Béla, a „Néptanítók Lapja“ szerkesztője, pénztáros, Hévhegyi Iván a „Magyar Tanítók Kaszinója“ igazgatója, ellenőr, Cserven Géza, Dietz Elek, Stokovszky Mátyás, Wendler Irma, jegyzők. TÖVISEK. Is/fáj-u-íB elsején.. Szép Május elseje, — napja vig örömnek, — Szivemből, telkemből forrón üdvözöllek!------------Igaz, hogy szebben szól most a nyíló virág, Mint egy nagy parlament s egész embervilág; Igaz, hogy a zengő fülemile mellett — Melynek dala miatt nagy Arany-ként per lett — TARCZA. TÓ Ójt_ Mint idegenbe jöttem, Mint idegen megyek : Május virult fölöttem, Virággal kedvezett: Szerelemről a lányka, Sőt frigyről szólt „ányó“ — — Borús egész világ ma — Utamra hull a hó. Időt a vándorláshoz Nem válogathatok, Szoknom kell a homályhoz, Magam bolyonghatok. Egy árny a holdvilágnál Együtt utaz velem — S a hóba, hol botorkál, A vad nyomát lesem. Mit késem! Tán bevárnám, Hogy elkergessenek! Gazdájok háza táján Kutyák üvöltsenek! Csak szeret vándorolni Az istenadta szív! Ha másért vágy, dobogni, Egyhez maradna hiv? Dicsőitű dalom összhangtalan chaósz, Mint finom pecsenye mellett a szürke szósz; Igaz, hogy most minden kicsiny fü, zöld bokor Tapsol a völgyeken, éljenz a halmokon, — Szóval lázban ég az egész nagy természet Szép Május elseje — dicsőitni téged! — (S e mellett országos divattá lett már most A »rezes bandáknak« bejárni a várost S hajnalhasadáskor, előbb, mint kel a Nap : Katonák, tűzoltók hajnalzenét adnak S az édes Bzép zene harsogó akkordja A legszebb hajnali álmot is elhordja.) Mégis óh szép Május ! hónapok legszebbje, Hederits valamit hő üdvözletemre! . , V Ha pongyolán irok, ne mond | »óh, mit ér ez ?« — — — Nem tudok úgy Írni, mint a szivem érez! Szivemnek örök az ünneplő ruhája, De gyarló, köznapi az eszem pennája! ... Volnék virágkorban s nem második gyermek Fogadok, hogy versben soha le nem vernek : Garay, Petőfi, Arany, Tompa, Sántha, — Sőt sok más poéta — — mind maradna hátra! . .. Volnék régi hangú, fiatal csalogány, Kidalolnám lelkem a fa ágán-bogán, Hogy ezüst-csengésű szavam messze szálljon S fülmiiét bűvöljön halmon és lapályon ! Volnék képviselő —| mameluk, vagy mokra — Ráparancsolnék a völgyekre, halmokra, Megobstruálnám az eget és a földet (Beszélnék bár, mint sok jó honatya zöldet /) Hogy téged, szép Május, diésőitsenek mind Már első napodon, rizikó- vagyis »blind /« De minthogy sem ifjú verselő nem vagyok, — Sem fiatalkori szép hangom nem ragyog, —I Sem képviselői mandátumom nincsen: Ne kívánj túlsókat tőlem, drága kincsem ! Mig a Irezes banda« szép nótáit fújja: Én — fakó pacsirta — üdvözöllek újra! . . . Köszöntlek szivemben — és aztán elvárom, Hogy ezért hálás légy te is mindenáron! Harmatod ragyogjon, zöldüljön ligeted, Lelkünk is koszoruz — bizony elhiheted! — De ha ránk bocsájtod a fagyos szenteket : Akkor, óh szép Május! örökre jaj neked ! Oly ékesszólással átkoz meg az ajkunk — Ha szőlőhajtásunk fagyán felsóhajtunk — A milyen beszédre megfagy a szív s velő, Mire nem képes egy osztrák képviselő! . . . * Azért hát becsüld meg magadat szép Május ! Bőtermés — reményhez legyen egyszer má’ juss / . . . Palást. KÜLÖNFÉLÉK. — Május 1. Hajnali álmaink közzé ez évadnak óriási népszerű nótája beleszólt a mai reggelen: A szívnek változás kell, Ugy-e, én édesem, Egytől a máshoz száll el — — Jó éjt, én kedvesem! Aludj jól. Nem zavarlak, A zaj neked megárt, Léptem neszét se halljad, Ajtód hamar bezárd. Kapudra ezt irom fel: „Jó éjt, megáldjon ég!“ Utolsó lépteimmel, Lásd, csak rád gondolék. Üv/Éegrtsbrtotta,Irta: Csontos Sándor. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Mikor Gereben Ákos megtudta, hogy az édes apja halálán van, nem igen látszott rajta, hogy valami nagyon megrenditené a dolog'. Egészen nyugodtan fogadta a hirt. Úgy látszik, el vőlt rá készülve. Az édes apja, az öreg Gereben Imre biz már jól benne volt az időben. Lehetett úgy hatvanhét esztendős. Hát biz elég szép idő, hogy az ember utána örökre behunyja a szemét. Aligha igy nem gondolkodott Ákos is, az öreg Gereben egyetlen fia, ki a fővárosban lakott s ott volt neki valami előkelő állása. Az inasának meghagyta, hogy csomagoljon; ő maga meg egynéhány ismerősét ment felkeresni. Ki tudja, hátha huzamosabb ideig kell otthon, időznie. Legalább tudják itt, hogy hol, merre jár. ■ „Lányok, lányok, lányok a faluba Falu végén szépen szól a muzsika!“ És egybe olvadtak a filoméiai hangok, A borravaló nélkül daloló pacsirta . ihletett hálaadása fönt a balzsamos égen, lent a bak- sis-leső füstös mivésznövendék gixeres melódiája. Május első az emberiség közös ünnepe,' akármiként okoskodnak socziálistáink. Nem társadalom-szabaditó, nem tüntető nap ez, hanem a legigazabb emberi indulatnak, a szeretetnek, az örömnek ünnepe. Hiszen már az antik népek, Maja istennőnek szánták, :a ki Atlas és Pleione legidősebb leánya volt. Zeus a minden hatalmak ura a bájos istennőt, az anyácskát, vagy dajkát a mint Maja istennő magyarán nem jelent mást, —- fele- ségiil vette. Hermes az ő gyermekük. A hatalomé és a bájé. A rómaiaknál Majestának hívták a májust, fönségesnek. Vulcanus felesége volt, a föld istennőjével Bona Dea a csírázásnak és a termékenységnek volt védő szelleme. Május hónapban, mely az istennő nevét viselte, kövér disznót áldoztak neki. És talán ez a sajátszerü meghódolás az, a mi nem poetikus az istenek korából és stylszerünek nem mondható. Nem kellenek a -történelemnek oknyomozó adatai, hogy egész bizonyosságával legyen előttünk, miszerint a május 1. örömünnep volt, mióta ember van a földön. Lányok, lányok, lányok a faluba és a városba, mikor szende álmaitokat fölriasztja a klarinét, vagy a nagybőgő mormog,ása a mai reggelen, nem gondoltok-e . a majális név alatt ismeretes tavaszi ünnepre? Többek között históriailag bebizonyitott dolog, , hogy ezt a tavaszi ünnepet már a pogánvkörban megtartották, a természet megújuló erejének ünnepére. Különösen az északi népeknél van elterjedve, több szimbolikus cselekmények-kíséretében, melyek közül — különösen fal- vainkban —az úgynevezett májfa állítás is* meretes. A modernizmns tavaszi tánczmulafi sággá alakította és a statisztikusok mondják, hogyha egyáltalában a fiatal ember inklinálva volt a boldog házasságra,' — ezeken a mai jálisokon röppent el legtöbbször a fiatal ember felé a leány szégyenlős, de biztató szavai — Beszéljen a mamával. ... . Azért és amúgy is sok-sok vigadós, aranyos majálist. Borulj reánk fürtös orgona-! Mikor aztán mindennel elkészült, kihajtatott az állomásra. Aztán bevette magát egy első osztályú kocsiba s most már aztán a masina dolga volt, hogy- őt haza szállítsa. Este lévén, Gereiben Ákos nyugodni szeretett volna. Végig dőlt a bársony pamplagon, de hiába szemeit kerülte az álom. Csak most, mikor már utón volt, érezte, hogy. valami nyugtalanság szállja meg a lelkét. Kereste az okát. Atyja rosszullétében rejlik talán az ok ? — gondolta. Pedig nem az volt. Igaz, szerette az atyját. De hát öreg ember az már, s örökké az sem élhet. Ha pedig meghal az öreg, hát biz nem utolsó dolog, korlátlan ura lenni a hatalmas Gereben birtoknak. Más oka yan annak a kínos nyugtalanságnak Gereben uram. Ákos is kezdett sejteni valamit. Eleinte csak valami homályos bizonytalan volt, mi lelkében derengett valami titkolt, eltakart emlék, mitől szabadulni szeretett volna. Ez az emlék odaviszi őt a kis falujokba, a hatalmas, méltóságos Gereben curiára. Aztán még tovább lát. Ott áll előtte az a másik curia ott a falu közepén, a Sajóék portája. Mikor aztán erre gondolt, hát akkor már csak eszébe jutott neki az a szép szőke leány is ott a Sajóék portáján, a szép Sajó Piroska. Gereben Ákos úgy érzi, hogy a vér arczába szökik, mikor erre a leányra gondol. Nem az emlékezés, nem a titkolt, féltve őrzött ábránd kergette azt oda, hanem a — szégyen . . .
