Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-01 / 18. szám

3

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (18. sz.)

virág, s legyintgess illatoddal, tikassz el azzal a kéjjel, mit a május klorofilja/ és a virág- kelyliek balzsama csodás metamorfózisként elvarázsolt szép május reggelen, melyre oly sokan boldogan ugrottunk föl a szép természet megbámulására.

— Mádi Kovács György nyug. táborszernagy, mint örömmel értesülünk, teljesen felgyógyult s legközelebb a fővárosból gerjeni birtokára jön hosz- szabb időre.

— Garay János szobrának leleplezése.

A szegzárdi kaszinó szoborbizottsága folyó hó 28-án tartott ülésében elhatározta, hogy Garay János halhatatlan költőnk szobrát folyó évi junius hó 5-én leplezi le ünnepélyesen és felhivja a fő gimnáziumi végrehajtó bizottságot és a tolnamegyei múzeumi bizottságot, hogy nem volnának-e hajlandók a főgimnáziumnak és a múzeumnak ünnepélyes felavatását a szoborleleplezés napjára tenni? A háromas ünnepélyre Perez el Dezső belügymimszter és W1 assies Gyula közoktatásügyi miniszterek már kilátásba helyezték megjelenésüket; továbbá a fővárosi irói és művészi köreinek legkiválóbb- jai, a magyar tudományos Akadémia, a Kisfaludy- és Petőfi-társaság kiküldöttei is ez alkalomra városunkba érkeznek. Legközelebb megalakul az ünnepély rendező-bizottsága, melynek hivatása lesz az ünnepélyt minél impozansabbá tenni. Még megemlítjük, hogy Szárnovszky Ferencz szobormüvész a Géniuszt a jövő héten leszállitatja s május hó 15. és 20. között a szobrot a bizottságnak átadja. A szobor-szállitási költségeit a bizottság elvállalta, mely 302 frtot tesz ki.

— Miniszteri megbízás. A földmivelésügyi miniszter WeitZer János soproni nagy vállalkozót és gyárost bízta meg a tolnai selyemfonoda épületeinek fölépítésével. A fonodát, mint halljuk, a kormány bérbe szándékozik adni valamely vállalkozónak, épp úgy, mint az újvidékit is bérbe adta.

— Leköszönt az állásáról. Götz Sándor szegzárd-ujvárosi plébános, ki ellen a szegzárd-újvárosi hívek egy 120 aláírással ellátott kérvényt nyújtottak be a pécsi püspöknek, — állásáról leköszönt.

— A Garay-album. Szellemi tartalomra és díszes kiállításra nézve is páratlan lesz a Garay-album, melynek szerkesztője Bodnár István, a ki lapunk utján is felkéri mindazokat, a kik előfizetési iveket kaptak,

1898. május 1.

hogy azokat mielőbb okvetlenül küldjék be, mert különben a nyomatandó példányok számát nem lehet meghatározni, A díszes müvet az előfizetők fűzött alakban 2 írtért, kötéssel pedi 4 írtért kapják meg, mig a fővárosi könyvkereskedésekben a fűzött példány 3 frt, a kötött pedig 6 írt lesz. Itt felemlítjük, hogy a Garay-album czimlapját Yaszary János festőművész, a herczegprimás unokaöcscse, rajzolja.

—; Plóbánosi beiktató. Múlt vasárnap tartotta Gaál Sándor dárdai plébános, volt szegzárdi káplán, installátióját. Már 9 óra felé a fő-utezán és a templom előtti téren sokan sereglettek egybe, úgy az összes róm. kath. isk. növendékek is ünnepies ruhában megjelentek. 10 órakor a r. k. templom minden zuga megtelt közönséggel, melynek soraikban a dárdai intelügentia .számottevő alakjai is ott voltak. A szent mise előtt Loch Ede bellyei plébános és H a s z á k Kázmér eszéki quardián fölolvasták magyar és német nyelven a kinevezési okmányt mire R a d ó Dezső kér. esperes gyönyörű és megható beszéd ki sóletében bemutatta az uj plébánost híveinek. A szt. evangélium felolvasása után az uj plébános szép és igen tetszetős beszédet intézett híveihez. Az istentiszteletet a „Te Deum“ zárta be. Mise után az összes növendékek, valamint a közönség is a plébánia laknál összejött, hol Gaál Anna V. oszt. növendék meleg szavak- ■ kai üdvözölte az uj plébánost és egy igen szép virágcsokrot nyújtott át, akik Gaál Sándor dárdai plébánosnak szivből azt kívánják, hogy folyton jól érezze magát uj otthonában és mindig boldog és elégedett legyen.

— Hymen. Dr. Hirling Ádám, városunk, főjegyzője, múlt csütörtökön tartotta eljegyzését Mayer János szegzárdi kereskedő és földbirtokos kedves és szép leányával, K a t i c z a kisasszonynyal. — Dr. Seregi Zoltán eljegyezte özv. Martin Ferenczné kedves és szép leányát, B ö z s i k e kisasszonyt Budapestről. Tartós boldogságot kívánunk a jegyes pároknak!

— Tánczestély. A Garay-szobor bizottság elhatározta, hogy a szobor leleplezési ünnepély napján, junius hó 5-én fényes tánczestélyt rendez a „Szegzárd Szálló“ dísztermében, melynek tiszta jövedelmét felerészben a szegzárdi kath. ovoda, felerész-' ben pedig a szobor-alap javára forditja.

— Műkedvelői előadás. A szegzárdi tisztviselői társaskör kebelében alakult műkedvelői társaság pünkösd másnapján színre hozza a »Szeget szeggel« és »Három eggszerre« czimű vígjátékokat. A szerepeket a műkedvelőknek már ki is osztották. Az előadást az egyesület helyiségeiben fogják megtai’tani.

— Névváltoztatások. Maurer István ó-dalmandi születésű, budapesti lakos, vezetéknevét belügyminiszteri engedélylyel „Kőmives“-re, Hole esek József dombóvári m. ,kir. csendőr pedig „H o 11 ó 1 i“-ra változtatta.— Freund Dénes és Jenő tolnai illetőségű ugyanottani lakosok vezetéknevüket „B ará t“-ra változtatták belügyminiszteri engedélylyel.

— Irodalmi újdonság. „Német dalok“ a czime azon hat hét alatt második kiadást ért gyűjteménynek, melyet C z i g 1 á n y i Béla pécsi kir. ítélő táblai biró, elsőrangú német költők müveiből állított össze s zengzetes magyar nyelvünkre fordítva, a nagy közönségnek hozzáférhetővé tett. A műről az egész fővárosi sajtó igen\ elismerőleg nyilatkozott s ezen jó véleményhez csatlakoztak szakköreink kitűnőségei: Zichy Géza gróf, Mihalovits Ödön, Dr. Har- rach Ödön, Káldy Gyula és mások. Hogy olvasóink a kiváló műről némi tájékozást szerezhessenek, lapunk tárcza rovatában találnak egy mutatványt. A Pécsett Taizs Józsefnél megjelent szép kiállítású gyűjteményt melegen ajánljuk a mübarátok figyelmébe.

— Uj kaszinói tag. A szegzárdi kaszinó választmánya folyó hó 28-án tartott ülésében a rendes tagok közé folytatólag felvette Csernahorszky József szegzárdi rk. segédlelkészt.

— Esküvő. Fejős Imre szegzárdi kir. törvény- széki aljegyző folyó hó 14-én vezeti oltárhoz bájos menyasszonyát, B o r s ó d y Laura kisasszonyt, B o r- sódy Lajos takarékpénztári igazgató és birtokos kedves leányát.

— A Kramolin-féle kert átvétele. Szegzárd nagyközség képviselő-testülete tu'dvalevűleg megvette a br. Augusz-árvaház részére a Szegzárd-ujváros területén levő K r a m o 1 i n-féle kertet 7500 írtért, melyet folyó hó 28-án vett át az elöljáróság a volt tulajdonostól. A kertben lévő épületeket átfogják alakíttatni az árváház czéljainak, melyben 12 árvát helyeznek majd el. Az árvaház vezetését valószinüleg apáczákra bízzák.

— A szegedi huszárok Szegzárdon. A szegedi honvédhuszárezred tisztikarának egy része néhány legénynyel távlovaglási gyakorlatot végzett. A snáj- dig huszárok múlt kedden délután érkeztek Szegzárdra s csütörtökön reggel folytatták tovább utjokat Szabó Béla őrnagy vezetése alatt. A távlovaglásban részt vett huszár tisztek a következők: Pálfg Imre főhadnagy, Tótváradg Ödön, Lencz Albin, Gábry László, Örley Béla, Késmárky Pál, Jászay Miklós, Polgár Sándor, gróf Porczia Lajos, Polónyi Gyula, Perczel Guidó, Thomka Zoltán, Hura Árpád és Träger Károly.

— Pályázatok. A szegzárdi kir. törvényszéknél egy aljegyzői állás van üresedésben, a szegzárdi pénzügyigazgatóságnál pedig egy gyakornoki állás. Mind a két állásra két hét alatt kell pályázni.

— Tekeverseny. A szegzárdi tisztviselői társaskör tekepályáján ma délután versenyt tartanak. Versenydijul egy ártatlan bárány van kitűzve.

— Dr. Spányi Leo ügyvéd és törvényszéki tolmács, irodáját Széchényi-utcza Mártin-féle házban helyezte át.

Van is rá oka, hogy elpiruljon. Mert biz nem tagadhatja, hogy csúnyán, becsületes férfihez nem illő módon bánt ezzel a leánynyal.

Szerelmet hazudott neki, a mig otthon volt. ígért'neki mindent. Az a szegény leány szűzies ártatlanságában hitt neki, bízott benne és várt reá.

Pedig'Ákos már rég elfeledte a neki tett ígéretet. Igaz, hogy néha-néha eszébe jutott s ilyenkor érzett is egy kis lelkiismeretfurdalást, de hamar túltette magát rajta.

— Fiatalok voltunk mind a ketten. A fiatalos ttiz elragadott bennünket, ki venné azt komolyan ? — gondolta magában Ákos

Pedig az a leány nagyon komolyan vette. És ezt tudta, érezte Ákos is. Azért félt annyira a találkozástól. Mert hát ha haza megy, nem kerülheti el, hogy a leánynyal ne találkozzék.

Erre a gondolatra aztán mégis csak elszorult a

szive. Félt a találkozástól, ,

— Eh! mit gyötröm magam ily ostoba gondolatokkal ! — szólt magában Ákos. Ha találkozom vele,.hát jó. Hideg leszek s majd észre tér a leány. Ha pedig az öregem meghal, akkor úgy is végeztünk egymással, mert biz engem többet nem látnak ezen a vidéken.

Ez a gondolat aztán megnyugtatta. Mikor állomására ért, egész nyugodtan, méltósággal szállt ki. A tiszta, üde falusi levegő jól esett az ő elpetyhüdt fővárosi idegeinek s úgy érezte magát, mintha újjá született volna. ,

Mikor kocsijába ült, odaszólt a kocsisnak.

—- Hát öreg, hogy van az apám?

— Biz édes uram, az már a végit járja. Sietnünk is kell haza, mert hát ki tudja, meddig bírja még az öreg nagyságos ur.

— Hát csak hajtson öreg! — szólt Ákos.

A két tüzesvérű paripa neki is röpitette a könnyű kocsit. Hamar a faluba értek.

Mikor a Sajóék házához értek, Ákos oda pillantott a lefüggönyözött ablakokra. Mintha valaki félrehúzta volna a fehér függönyt? vagy csak a szellő libbentette meg?

$ $

Bizony igaza volt az öreg János kocsisnak, mikor azt mondta, hogy az öreg Gereben a végét járja. Nagyon rosszul volt az öreg. Csak arra kérte az Úristent, hogy még csak addig ne haljon meg, mig a fiával nem beszélt. Ezt a kívánságát meghallgatta az Isten.

Ákos még életben találta apját. Mikor belépett az öreghez, az még mosolygott is. Gyönge, fojtott hangon beszélt a fiához.

— Hozott Isten fiam! Jókor jöttél. Ülj ide mellém. Érzem, hogy kevés időm van még hátra, pedig egyet-mást .szeretnék mondani. Figyelj csak rám!

Ákos közelebb húzta székét az ágyhoz. El nem tudta gondolni, hogy mit akarhat az öreg. Az meg csak beszélt tovább.

— Édes fiam, én már nem sokáig viszem. Ez már nem aggaszt, elég szép kort értem. Ügyeim rendben vannak. A végrendeletemet megtalálod a jegyzőnél. Ezzel hát végeztünk volna.

— Most másról akarok veled beszélni. És erre vigyázz?

— Fiam te nem vagy becsületes ember.

Ákos közbe akart szólni, de az öreg nem engedte.

— Ne szólj, hallgass meg végig, aztán majd beszélhetsz.

— Te, mikor otthon voltál, szerelmet hazudtál egy ártatlan, kedves leánynak. És ez a leány hitt neked, bízott benned. Annyira bizott, hogy azóta másra? nem gondol, csak reád. Pedig sokan kerülgették már a házuk tájékát, de hallani sem akar senkiről. Az a leány nagyon szeret téged, pedig nem érdemied meg; te nem vagy méltó arra a leányra. Mert hát biz te már rég elfeledted azt a leányt. Nem törődtél adott szavaddal, Ígéreteddel. Nem gondoltál arra a leányra. Azt hitted tán, hogy az is elfelejtett már téged. Pedig csalódtál. Az a leány még most is szeret. A lelke összeforrt a tiéddel és ezt a nemes, szerető lelket te megtépted, megkinoztad. Csak nézd meg majd azt a leányt. Olyan mint egy halvány, tépett virág. És mi tette azzá ? 1 A te hazug lelked, a te ámitásod.

— Fiam, utoljára szólok hozzád, Ijtolsó kívánságom, nem, akarom, parancsom az, hogy ezt a leányt boldoggá tedd, vedd el feleségül. Mert ez a leány megérdemli. Én láttam, mit szenvedett. Az borzasztó lehetett.

— Fiam, megigéred-e haldokló apádnak, hogy feleségül veszed Sajó Piroskát ? Nem akarom, hogy azt mondják, hogy egy Gereben fiú megcsalt egy becsületes, igazlelkü leányt! — Szólj hát most te!

Ákos lelkében nagy zavar támadt erre a beszédre. Érezte ö, hogy az üregnek igaza, van. De azért nem