Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-10-24 / 43. szám
XXV. évfolyam.-£3. szám. Szegzárd, 1897. október 24. TOLHAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító- egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre Félévre Negyedévre 3 I 50 kr. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Megj elen: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová Hetenkint egyszer, vasárnap. gifhová a lap szellemi részét illető közaz előfizetések, hirdetések és a felNyílttérijén 3 hasábos petitsor 15 kr. kr. lemények intézendők. szólamlások küldendők. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . . I írt 87 kr 100—200 | . . . 2 „ 87 „ 200—300 r . . . 3 „ 87 r minden további 100 szó l írttal több Közvilágítás. Városunkban a közvilágitás napi renden levő kérdésének megoldása már a közel jövőben várható lévén, szükséges, hogy a közönség a jelenkor világítási eszközeiről tájékozást nyerjen. Azon városokban, a hol a közönség kényelme az utczák nagyobb kivilágításával is közérdekűnek nyilvánul, a három rendbeli modern világítási eszköz u. m. a légszesz, villany és acetylen-gáz valamelyikét alkalmazzák. ; Mindhárom, fentebb említett világításnak megvan a maga előnye, de egyszersmind hátránya is. Mind a három elegendő világosságot nyújt és mind a három vigyázatlan kezelés mellett veszélyes lehet. Ilyen egyforma jó és rósz tulajdonságok mellett tehát nincs egyéb hátra, mint azt választani a három közül, a melyiknek jó tulajdonságait könnyebben és nagyobb mértékben lehet kiaknázni s egyúttal veszélyességét könnyebben lehet elhárítani s lehetőleg megszüntetni. Az összehasonlítás eredményét az alábbiakban mutatjuk ki: A légszesz a modern világítási módok közt a legrégibb, ennek lángja meglehetős viliágosságot nyújt, de berendezése nagy költséggel jár, előállítása sokba kerül, ennélfogva a vele világítás is drága; nagy fesz- erejénél fogva pedig könnyen veszélyessé válik, mert a vezető cső nyitva feledett nyílásán át néhány óra alatt annyi gáz ömlik ki, hogy a helyiségben, a hol a légszesz-kiömlés történik, sem ember, sem állat életben nem marad, és a legkissebb láng ott óriási robbanást okoz. Még megelitendő a lángszesz hátrá- ! nyául az is, hogy lángja nyugtalan s igy a szemre nézve hátrányos. A villanyvilágítás volna leginkább hivatott a közvilágításra, mert kezelése kétségtelenül a legkönnyebb és legtisztább. Ámde a villany világítás is nagyon költséges, fénye folytán rezeg ennélfogva a szemet rontja, azonkívül megbízhatatlan, mert több tényező folytán, a mire nem is gondol az ember, else- tétül és cserben hagyja a közönséget. Épen említett tulajdonságainál fogva városok világítására nem igen alkalmazzák, csupán egyes házakat, vagy helyiségeket világítanak vele. A világítási technica terén minden kétséget kizárólag legnagyobb vívmánya a XIX-ik századnak az acetylen-gáz-világitás. Annak berendezése kevés költséget igényel, előállitása s igy a vele való világítás potom pénzbe kerül. Az acetylen-gáz lángjainak fénye olyan nyugodt, hogy a szemre legkevésbé sem káros és olyan intensiv, hogy intensivitását más világitó eszközzel oly olcsón utólérni, nem lehet. Az acetylen-gáz, minden valószínűség szerint már a legközelebbi jövőben ki fogja szorítani a többi világítási eszközöket. Hiába írnak ellene a villanyvilágítás hívei, az acetyl en-gáz-világitás terjedését megakadályozni képesek nem lesznek. Nem régiben is a vidéki lapokban egy rövid közlemény látott napvilágot, mely az acetylen-gáz mérgességét tárgyalta és e részben dr. Oeler László és dr. G-enersich Vilmos közegészségtani assistensek trencséni felolvasására hivatkozott. A ki a közegészség- I ügyi szaklapban közétett felolvasást elolvassa, meg fog győződni, hogy az említett közlemény teljes elferdítése a nevezett assistensek kísérletei eredményének, mely a közleményben foglalt állításoknak épen az ellenkezőjét bizonyítja, — t. i. azt, hogy az acetylen-gáz kevésbé veszélyes, mint a szénoxid, vagy pedig a légszesz. A kísérletek ugyanis azt tanúsították, hogy 4% acetylengázt tartalmazó levegőben a kísérleti állótok még 7% óra eltelte után is jól ettek és vígan mozogtak, mérgezési tüneteket nem mutattak és máig is élnek. Csupán 5°/o'n^l több acetylent tartalmazó levegőben mutatkoznak az állatoknál bágyadtsági s hosszabb behatás után nehéz lélegzési tünetek. Oeler László és Genersich urak kísérletezéseik összegezésénél a következőkép nyilatkoznak: „Az acetylen-gáz alig x/lö részben oly mérges, mint a szénoxid, de tekintetbe kell vennünk még egy momentumot. Az acetylen világításra való használatánál ugyanannyi fényegység előállítására sokkal kevesebb gáz és igy vékonyabb csövek szükségesek, mint a világitó gáznál és hogy a gázfejlesztő készülékekben és a csővezetékben csak alig néhány cmt. magas vizoszlopnak megfelelő nyomás kell. Ebből talán nem hibázunk, ha azt következtetjük, hogy a csapnak nyitva I feledése, avagy a csőnek megrepedése esetén kevesebb acetylen fog a vezetékből kiömleni, TARCZA. Irénke n^CLeséje. Mikor Irén még lány vala, — Angyaloknak az angyala, Mondta róla sok legény. Mindegyiknek vágya csak az, Ha eljön az ifjú tavasz, Tünde május elsején, Vele Isten, ember előtt Rebegje az eskettetőt. Szép Irénke volt is boldog, Nem is látott semmi foltot, Mi rút volna, fekete. Aranyosan fénylett minden, Kecsegtető rózsás szinben; Tiszta kék élte ege. Édes élet, kedves világ, Semmi tövis, csupa virág! Elvégre is az történék: Pista vette el Irénkét, Ki gazdag, csinos fiú. Ámde szive csak kődarab, Szépen nem szól, csip és harap, Szelleme nincs s mily hiú! Durva fráter, nagyban önhitt, Eh, hallgassuk el a többit! Aztán tűrt a gyenge lélek, Sóhajtozott: mért is élek, A durvaság kinozta. így egyszer a kis Irénke A bánásmódot kikérte, Perge nyelve, mint rokka. Ekkép történt, hogy szép Irén Angyalból lön mérges szirén. Ettőlfogva, a mint mondják, A zsörtölődésnek gondját Az asszonyka vette át. Durva Pista hallgat mélyen, Bámul a kis feleségen, Hogy pörben mily konzervált. Ha nem hallgat az asszonyka, Ajkán a szót csók elnyomja. Varjas József. sigrd-su. Irta: Ábrahám Ernő. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Magda kendőt dobott a vállára és a holdfénynél elindult a keményre taposott ösvényen — túl a patakon örökösen zizegő nyárfák alá, hol fehére pemecselt pad várta és Gida, — a Zsebeházi familia szemefénye. Hosszú kerten vezetett az ut keresztül és Magda nem volt félős természetű. Nyugodtan szaporázta a lépéseit, — párszor azonban megállt, ha neszelést hallott és óvatosan körülnézett. Rezeda-illat szállt a levegőben s a kerítés mellett bokrosodó orgonafa némán bólogatta fürtös ágait; — a hold előbukkant a bárányfelhők mögül és széles mosolyával ringó árnyék — képeket varázsolt a pázsitra — mely nappal üdezöld szinü, de igy éjfél tájon ép’ úgy sötét, mint más, teszem : a rózsák, a mindenféle színezetű szimpla és dupla szegfűk, liliomok és a margeritták, vagy a Magda piros berliner kendője, — mely oly hűségesen simult a lány forró nyakához, — és túl a patakon, az örökösen siró nyárfák alatt végignyujtózkodó fehérre meszelt pad és a lángoló arczu és hajú Gida, a Zsebeházi familia szemfénye .... De Magda nem volt félős természetű, hát tova lebegett. Fázósan behúzta nyakát a kendőjébe, mert éjfélkor még is borzongatóbb a levegő, mintha szürkületkor vagy pirkadáskor mozdul meg keleti vagy nyugati oldaláról a világnak, vagy mind a négy oldaláról egyszerre, mikor is nem tud merre mozduljon, fü se’, fa se’, se’ a virág, csak hétrét görnyed, mint a mellbeteg — ha köhög .... No, de nem ide való dolgokat keverek a történetembe. Gida türelmetlen, meg talál haragudni, — már is rémséges elegancziával dobálja a czigaret- táit — alig hogy egy-kettőt szippantott belőlük — Istenem, ha rágondolok az én nagy nyomorúságomra. Magdát pedig — alig hagytam magára — .elfogta a rémület, mert a hold hirtelen elbújt felhőpaplanja alá, és a berekben köd imbolygóit, melynek taijagas
