Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-02-28 / 9. szám
1897. február 28. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (9. sz.) 3 Elhagytatok jó cselédim? „Senki sincs már velem? Róma, Róma, hős fiadra Gyalázat mért terem?“ Ártatlanok vére miatt Fejedre boszu száll, Számodra te büszke zsarnok Keserű a halál! Porba veled gyáva Róma! — „Nincs többé nyugalom ? — Előveszem gyilkos tőröm, Ott ragyog a falon!“ Aranyozott volt a napnak Fölhelő sugára; Arany fátyolt hinte Róma Leégett falára. Tumó Antal. Büszke Ferkó. (Beszély.) Irta: ZAVADCZKY GIZELLA. Hallottátok e hirét „Büszke Ferkónak?“ Mindég ott sétált a kaposvári templom előtt, s be-be kukkantott a Zárda-utcza sarkán a „Koronával“ szemben levő virágkereskedésbe. No hogy miért ? azt is meg mondj ám ? — hát mert ott szép lánykák árulták a virágot, vagy tán azért sem, hanem mert azok közt, már mint a lányok közt — volt »barna Borcsa“, aki tavaly télen ment férjhez a másfélszemü „Kis- asszondi“ árendás fiához. De még azt nem tudjátok, hogy kicsoda, micsoda volt az a „Büszke Ferkó ?“ Ki ? — hát pap! — . . . . . . No de azért egy cseppet nem szörnjüköd- jetek azon, hogy pap létire lányok után mászkált, mert hát nem olyan közönséges pap volt ő, hanem „Thália papja“ (érted: színész). Az bizony még pedig a javából: komikus volt; ha ő egyszer valakit megnevettetett, az aztán soh’ se kívánt mást látni a „deszkán“. Egyszer aztán a gyerek megbokrosodott, s oda vágta Aristophanes ükapja tudományát s drámát játszott; azaz is hogy nem játszott, mert hát kutya egy játék az, mikor valaki a piacztéren ólomgolyóbist eszik, s azt is valami ördöngös masina, valami revolver-féle hányja a torkába. Pedig úgy volt. Ha nem hisztek nekem, hát kérdezzétek meg Tülök Pistit. Kaposvár dicső éje- lészét, vagy ha úgy tetszik bakterját, majd ő is elmondja. Meg oszt hát itt van egy pár papiros, valami napló-féle, hát azt is ide iktatom. * * * Oct. 12 ............ .. .... Öröm .... öröm .... és ismét öröm! . . ő szeret . . . Engem szeret — hisz tulajdon eper ajkával mondotta. Csitt .... csitt te sziv! — lassabban verj! ki ne ugorj helyedből — neked élni — betérni kell, mert már nem az enyém vagy! —-----------Boldog szív te! — Borcsáé vagy! —-----------...............Isten! . . . mért hogy ily szűk keblet ad ál, vagy ily nagy szivet nekem............oh ! bolond vagyok a z az . . . no no hisz megyek már a „deszkára.“ Kaposvár készülj .... ilyet még nem láttál . . . nevetsz mind életedbe soha........ha .. ha.................. Borc sa enyém, Borcsa enyém — enyém és senki másé.................. Oc t. 24-én. Zizegő levélke ott a ritkáló lombok közt, miről suttogsz a szellővel ? Zokogj . . . zokogj alkonyi szellő .... én már úgy sem sirhatok. Eredj a kopasz ágról daloló madárka ... ne csald a szivemet. Nincs már nekem öröm . . . nincs semmim. Hulljatok vállamra sárguló levélkék had mondjak el nektek egy történetet, az én történétemet, s ha majdan messze visz szárnyain a szellő, mondjátok, a virágnak, a bokornak, a fűszálnak, hadd zokogjanak ők — én már nem tudok. Pár napja még csak, bár századoknak tűnnek fel nekem — boldog voltam. Boldog, mint ember még nem volt. Szerettem; s viszont szerettettem..................... Ug ye ti tudjátok ki az a Borcsa ? Az a barna szemű tündér .... Ha nem tudjátok — kérdezzétek meg az erdőszélj vén akáczot, majd elmondja az ti- néktek. Tudjátok-e, mit tesz szeretni a napot, a mely éltet, az eső, a mely felélénkít ... a madárdalt, mely gyönyörködtet ............... Tudjátok .... Ha ig en . . . úgy megmondom, hogy lányt szeretni százszor jobb, s abban csalódni ezerszer te nagyobb fájdalom . . . ...........................De hallgassatok .... kondul a toronyban, Borcsa megy .... igen a templomban .... a többit kérdezzétek az erdőségi akácztól.... ugye nevettek engem ? Bolond vagyok .... De sietek .... Isten veletek sárguló levelek .... hulljatok . . . hulljatok .... ki tudja nem-e lesztek szemfödőm ?...................................... Oc t. 29. . . . Isten veled élet ... te legnagyobb komédia. Mit tegyek? Ágyamban összegomolyodnak a gondolatok, mint viharban a felhő .... És még az élők között? Hogy lehet ez ? Hát túl éltem azt a szörnyű perczet ? . . . Ott áltam a sarokban, neki dőlve a falnak. Az orgona oly ünnepélyesen . . . oly meghatóan szólt. Lassan népek jöttek, helyet foglaltak, de nem azért, hogy imádkozzanak, nem a szent áhitat — a kíváncsiság hozta ide őket. Egyszerre hosszú sorban jönnek párosával ünnepi ruhában emberek............... Ba rna Borcsa — Barna Borcsa — suttogják a jelenlevők------Jaj be szép — mondogatja némelyik. — Hm ! — szép! — hogy szép-e ? Szebb a szépnél — de rosszabb a — rossznál. — Mindenki csak az oltárfelé fordul. — Ugyan ki is venné észre azt a halvány arczu beesett szemű barna fiút? Ki érzi azt, amit ő érez. — Csak őt nézed kiváncsi tömeg — őt, az esküszegőt. Engem nem láttok. Hej Borcsa — Borcsa — mikor hazudtál ? Akkor-e, mikor engem homlokon csókoltál, s ott a szabad ég alatt esküdtél minden boldogságodra, hogy szeretsz, vagy most, mikor az oltár előtt esküszöl ennek szerelmet ? Milyen is az élet? Az a pap jól tudja, hogy te már rég megeskü- vél nekem, hogy szeretsz? Hiszen az a pap az én barátom, ő tud mindent, és most, hogy az oltár előtt vagy elhiszi, hogy igazat mondok — hja — őt azért fizetik........................De mit beszélek előre? még n em esküvél .... De igen . . óh — még csak nehány perez — már ő elmondta — most te jössz — Uram! adj erőt — én odafutok megragadom a kezét és elviszem magammal — hisz az enyém — megvettem őt a szivemen —........................... óh — késő.....................„úgy s égéi jen“ .. .. Hát vége mindennek . . . Előttem fekszel magasra épített képzelet. Remény ? mivé lettél, ezernyi foszlánnyá mit szerte kapdos a bánat vihara. — Üres a templom — engem az egyházfi szólít, hogy távozzam, s én „távoztam.“ * * * * Nohát ezek azok a papírok amiket nála tanáltam. De hát a nagyobb bizonyság kedviért, olvassátok ezt az újságot ni: „Erdővégi Ferencz, hírneves komikusa városunknak, az elmúlt éjjel öngyilkos lett. Tettének oka, — amint beszélik — Goróy Boriska k. a. tegnapi esküvőjével áll összefüggésben. Városszerte nagy a részvét.“ A jövő század bálja. — Fantasmagoria. — A jövő században nagyon sok fogalom anachro- nismussá válik: igy a „kvadrop“ is. Nem gorombás- kodnak falusi goromba ruhatárosok, egy-két báli boxerben sem lesz részünk, nem segít köszvénye- sekké lenni, a ruhatári légvonat. A jövő század bálo- zója a belépti jegygyei egyidejűleg kulcsot kap, mely számmal van ellátva, kinyitván az ajtót, talál fogasokat s egy gomb megnyomására tüneményen eltűnik a mostani tánezokat, a nemzeti szempontból kegye- letesen megtartott csárdást kivéve, nem ismerik. A mostani franczia - négyes kolonjaihoz hasonló figurák között fognak sétálni s ezt fogják táncznak hinni. Nem maga a gymnastikai mozgás, mint inkább a körbeeső látványosságok miatt lesz a rfiu- latság igen népszerű. Az elektro-technikának csodái fogják ugyanis kápráztatni. Ugyanis a férfiak gomblyukaiban vegyileg előállított illatos rózsa virít, melynek közepén egy villany gomb lesz, a tánezfigurákhoz a rendezők e vegyi rózsából fognak pazar fényt, a szivárvány minden színében adni. A villanylámpák ernyői szerint a társaságra különféle színek verődnek. Azok a mamák, a kik sárga irigységben szenvednek, valamely báli sérelem miatt, azokra fejedelmi karmint fog lövelni az elektromos lámpa; aztán a petrezselyem árulás gyötrelmeit is megenyhiti a tapintatos rendező, mert a hol a petrezselyem áruló hölgy ül, azt egyszerűen kis időre eltünteti vagy a fény megvonásával, vagy a sülyesztők alkalmazásával. Feltétlenül a sülyesztőket fogják alkalmazni a betolakodott jövevények ellen. Érdekes látványosság lesz a virágeső, a melyet az elektro-magnetizmussal produkálnak, ugyanis a főrendező megnyomja időnként a rendezői főjelvénye gombját s akkor a bálteremben mindenfelőlről vegyileg készített rózsák ugranak le drótszálakon, ezt annyiszor lehetne ismételni, a hányszor csak kell. Érdekes lesz a buffet, magában a bálteremben, ugyanis még a múlt századból átöröklik azt a neveletlen tempót, hogy a tánezos mulatozás közben igy kiált föl, karját emelgetvén: „Soh’se halunk meg!“ Ezt a szokást ugyanis a jövő század is átveszi, de praktikus módon. Ugyanis a karemelgetés akkor történik, mikor az elektro-magnetizmus alkalmával szép majolika ibrikek ugranak le drótokon és benne a koszt. A XX-ik század praktikus orvosai kiválóan fogják ajánlani a táncz közben való emésztést s igy elterjed a tánczközben való kedélyes lakmározás, az olvasó el is találhatja már, hogy a gyakori karemelések voltaképpen az ibrikek tartalmának kiüresité- seért lesznek. A jövő lapjai aztán azt is megírják, hogy Jolán kinek az ajkáról harapott le — cseresznyét. De azért nem kell gondolni, lesz akkor is szün- óra. Ámde azt az idegek reneszánszának nevezhetünk, mert úgy a férfiak, mint a nők, külön termekben a maguk podegrás végtagjait Brázay-féle sósborszesz- szel fogják kenegetni, mint melynek a jövő században még renomirtabb neve lesz. Érdekesek lesznek a hangversenynyel összekötött farsangi esték. A közönség a mint a jövő Leonka- vollót, Wagnert, vagy Dankó Pistáját fogja kívánni, beviszik a legtökéletesebb fonográfokat s akár a kölni dóm zenés miséjét is meghallgathatja a publikum. Saját zenéje nem lesz, mert ha kajászó-szent Mihályi kaszinó megrendeli a gentry-kaszinó bandáját s tökéletes telefonkészületekkel épp úgy bokázik Kajászon dr. Sajó Aladár mucsii körorvos, mint a gentry kaszinó arany ifjúsága, Stabenyiczky ur. A tánezban a legnagyobb szabadelvüség diadalmaskodik s hogy egy nemzetiség táncza sem lesz elnyomva, jele, hogy a Dalai Láma udvari szólói is kedves tánezpieszt fognak képezni. Ma napság a rendezőségnek legtöbb gondot a tánezrend okoz. Milyen bájos és milyen szupilis legyen. A papir-luxus a tánezrendben meg fog szűnni. Ezután a hölgyek minden bálra ékszert kapnak: alumíniumból, melyet pisoxylinnel tesznek izzóvá. Nincs az a gyémánt, a mely ennek ragyogását túltenné. És olcsóbb lesz az aluminium a jövő században, mint most a papír. A hölgy ezután álmatagon szól oda a tán- ezosának:-— Hát láttad — e pajtás, mi a legközelebbi táncz? Csatold csak le, kérlek, a karpereczemet, ennek belső kerületében megolvashatod. Csak még azt nem merem megjósolni, hogy ha akár a hölgy, akár a férfi szerelmének villanyos árama kevés lenne, a kívánt szerelmi villanyosságot mesterségesen lehetne pótolni. Teszem mily pompás és előnyös dolog lenne, ha a jövő kis Zirzabellái, tapasztalván, miként a férfi lassan ereszkedik az óhajtott szerelmi vallomásba, nemcsak a szemének ingerlő villanyszikráival, de valami mágikus erővel is előidézhetné az óhajtott vallomást, hogy az elektro- magnetizmus rózsaszínű fényében megereszsze a jövő század leányainak komoly, majd rózsás mondását: — Uram! Én hiszem, hogy a közös háztartás egyenlegének elérése érdekében a pontos számadatokat megszerezte. Az ügyletet a magam részéről is megkötni vélem. Különben — beszéljen a mamával, Echó.
