Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1897-11-28 / 48. szám

— A rablógyilkos szamara és kordája. Mint már megírtuk, a „Moczfai“ csárdában K o 11 c s István koldus agyonütötte és azutan kirabolta Ferencz József nevű mészkereskedőt. A rablógyilkos a városházán, a hova bekísérték, hirtelen meghalt. Az elhalt rablógyilkosnok visszamaradt a szamara és a kórdéja, s ezeket a múlt héten árverezték el a vá- rosháza udvarán. A gazdátlan vén csacsit a kórdévai együtt .V i d á k Alajos szegzárdi lapelárusitó vette meg potom 5 írtért.

— Az állatkivitel korlátozása. Tolna és Somogy vármegyékből a sertésvész miatt a sertések bevitele Ausztriába folyó hó 24-től kezdődőleg tiltva van.

, — f Rótt József 1839—1897. A duna-kömlödi

róm. kath. hitközség közszeretetben álló, buzgó kántor-tanítója, Rótt József f. hó 19-én meghalt és e hó 21-én d. u. 3*/2 órakor kisérték ki örök nyugalma helyére, a kömlődi temetőbe. Mindenkor megható a legközönyösebb szemlélőre nézve is azon jelenség, midőn valamely közpályán működő oly egyént szélit el tevékenysége teréről a személyválogatást nem ismerő kérlelhetlen halál, a ki minden erejét, idejét, a ki egész életét kötelessége teljesítésére, és igy arra fordította, hogy másoknak javát munkálja, hogy a közjólétet előmozdítsa. Megható, mikor egy ilyen embertársunk halála alkalmával látjuk azt az általános részvétet, azt a mély fájdalmat, mely mindazok bánatos arczárói leolvasható, a kik az elhunyt környezetében éltek, a kik őt ismerték, vagy áldásos munkásságának részesei voltak. Ily általános, bánatteljes részvétnek voltunk tanúi Rótt József, kömlődi kántortanitó temetése alkalmával is, és méltán, hiszen az elköltözött 30 éven át volt Kömlődön tanító. Az egész községnek fiatalabb nemzedéke a boldogultnak lábainál ülve sajátította el a mindennapi életben legnélkülözhetetlenebb ismereteket, és az ő vezetése mellett szívta magába azon vallás-erkölcsi alapigazságokat, a melyek hivatvák egész életének irányadó Útmutatóul szolgálni. És ha most az egész község apraja-nagyja ily szemmel látható, bánatos részvéttel kisérte ki tisztelve szeretett tanítóját örök nyugalomra helyére, úgy ez világos bizonyítéka annak, hogy a boldogult is, Kőmlő- dön töltött, egy emberöltőre kiterjedő működése alatt a népnevelés rögös pályáján mindvégig híven igyekezett teljesíteni kötelességét. Nemcsak tanítója, hanem atyai vezetője és bű tanácsadója is volt a népnek. A boldogult 1839-ben született Bonyhádon egyszerű szülőktől, a kik azonban jó tehetséget tanúsító gyermeküket tőlük tehetőleg igyekeztek kiképeztetni. E czél- ból Pécsre adták iskolába, hol is tanulmányait végezve, 1856-ban főelemi iskolai tanítóságra nyert képesítő oklevelet. A magyarositás terjesztésén munkálkodott, azon időben, mikor még pem a törvénykötelező ereje kényszeritette erre a tanítókat. Kömlődön is mindvégig hazafias szellemben oktatta a reá bízott növendékeket és e téren annyira vitte, hogy az utóbbi években, mondhatni, kizárólag magyar volt a tanítási nyelv a különben németajkú község iskolájában. De nem csak az iskolában, hanem azon kivül is igyekezett a népnek is tanítója, oktatója lenni és annak jólétét tőle lehetőleg előmozdítani. így a gazdaság, különösen pedig a gyümölcsfatenyésztés terén szerzett magának nagy érdemeket azáltal, hogy községében, melyben a gyümölcsfatenyésztés teljesen el volt hanyagolva és az e téren való ismeretek elemeivel sem bÍrtak megismertette, megkedveltette és ily módon meghonosította azt. Az e téren tanúsított buzgóságá- val és szakismeretével a felsőbb hatóság figyelmet is magára vonta annyira, hogy kitüntetésül át faiskola felügyelővé neveztetett ki. Mint hitfelekezeti tanitó működésével nemcsak az egyházi felsőbb hatóság teljes megelégedését vívta ki magának, hanem e mellett kartársainak őszinte szeretetét és becsülését is kiérdemelte annyira, hogy a „Szegzárd-vidéki róm. kath. tanitó-egylet“ másod alelnökének választotta meg. A kántori teendőit pedig mindenkor előszeretettel és odaadó igyekezettel végezte és az egyházi zene terén annyira vitte, hogy nagy lelkesültséggel igen gyakran saját szerzeményeit adta elő. Családi élete is mintaszerűnek mondható ; gyengéden szerető nejével boldog házasságban élt. Házukban állandóan a szeretet melege és az egyetértés, a béke angyala honolt. Temetése e hó 21-én volt az egész községnek — mint emlitők — és a vidéknek impozáns részvéte mellett. Ott voltak különösen Paksról is igen sokan. A temetési szertartást, Köhler F. paksi esp. plébános végezte Libáid L. paksi és Horacsek N. dunaföldvári lelkészek segédlete mellett. Megjelent Benczc dunaföldvári apát-plébános és a dunaföldvári tanítók nagy része. A földvári és paksi tanitók Mezey földvári kán1897. november 28.

tortanitó kitűnő vezetése mellett megható gyászdalokat énekeltek az udvarban és a temetőben. A koporsóra számos szép koszorút helyeztek a család tagjai, a rokonok és a földvári s a paksi tanitók. A jelenvoltak mind a meghatottság azon szívből jövő fohászával távoztak a sirtól: Nyugadjék békével!

— Veszett eb garázdálkodása. Ózsák-pusztán f. hó 17-én egy veszett eb több kutyát és sertést megmart, minek következtében B a j ó Pál szolgabiró 40 napi zárt rendelt el.

— Megszűnt Szegzárdon a sertésvész és igy jövő szerdán már a vidékről is hozhatnak a piaczra sertéseket.

— Talált tárgy. Egy somalaku arany inggomb- fej találtatott a megyeháza előtti járdán ; annak leírása mellett a jogos tulajdonos átveheti lapunk kiadóhivatalában.

SZÍNÉSZ e t.

_____

Ozv. Ve

szprémy Jenőné szintársulata folyó hó 19-én érkezett meg Halasról Szegzárdra s másnap, szombaton már játszottak is.

Első bemutató előadásul a „ Trilby11 cziinü 4 felvonásos színmüvet adták. Kár, hogy Szegzárd színházi közönsége nagyrészben tával maradt, s igy nem élvezhette végig a budapesti vigszinház e repertoir újdonságát, mely valóban kitűnő előadásban került nálunk szinre. A megjelent kis számú közönség érdeklődéssel s helyenkint meg-megujuló tapssal fogadta e vonzó újdonságot. A szereplők játéka általában elismerésre méltó volt, s látszott rajtok, hogy müvészetökkel mindjárt az első előadás alkalmából meg akarták hóditani a közönséget. M Till Róza előnyösen mutatta be magát Trilby szerepében, Kardos Andor (Svengali) pedig jól alakított s nehéz szerepét kifogástalanul oldotta meg. Farkas Béla (Talbot), Lorándy F. (Willimann), Balogh Árpád (Alister) szintén jeles színészeknek bizonyultak. Az előadás sikeréhez hozzájárultak: Gireth Károly, Szigctváry Ilona, Mezei Béla, Keresztesy Amália.

Vasárnap, folyó hó 21-én második előadásul a „Gyimesi vadvirág11-ot adták. Géczi István 2000 koronás pályadijat nyert e remekszépségü eredeti népszínművével, — mely a csángó népéletből van merítve — nagy hatást értek el színészeink. E valódi népszínmű mindvégig tetszett a közönségnek, mely ma is csak kis számban jelent meg a nézőtéren. Fenyő Rózsika a czimszerepben bizonyságát adta, hogy csengő, szép hanggal rendelkezik, a ki

„Siit a mama

..............“ daláért tapsot aratott, s e

dalá

t a közönség meg is ismételtette vele. Balogh Árpád méltó partnere volt, ki Gyurka szerepében kellemes hangjával hódított. Dulich Mariska ügyes játékával aratott elismerést, Farkas Béla (Balánka Imre,) szép sikert ért el. A részeges harangozót Gireth Károly kitünően játszotta, Hidasy Kálmán, a harangozó „kisebbik esze“, szintén kaczagtató volt. Zöldy Hermin, a zsénbes harangozóné, Szigetváry Ilona (özv. Fábiánná), Keresztes Amália (Balánka Jánosné), Erdős Károly plébános, mindannyian jól betöltötték helyöket.

A „Szultán,11 Verő György e kitűnő operettje hétfőn került szinre majdnem üres ház előtt. Igaz, hogy már többször játszották nálunk ezt az operettet, de azért még sem volt indokolt a nagy közöny. (Szelim szultánt) Zöldy Hermin énekelte, ki terjedelmes, iskolázott hanganyaggal rendelkezik s azt könnyedén is kezeli. (Roxelane) szerepében Fenyő Rózsika ma is tetszett; éneke vonzó, játéka meg sikkes volt. Gireth Károly mint (Ali főcunuch) bizonyította be, hogy a társulatnak egyik legtehetségesebb tagja. Hidasy Kálmán (Bimbasi) eleven humorral játszott. Dulich Mariska jól adta a fogoly görögleányt.

Kedden, folyó hó 23-án „A garasos alispán“-t hozták szinre. E vígjáték — ugylátszik — némi vonzalommal birt a közönségre; mert a három üres ház után ma mégis megtelett a nézőtér első két széksora. A közönség jól mulatott, s a második felvonás után ki is tapsolta a főszereplőket. Farkas Béla igen jól játszotta a garasos alispánt, Dulich Mariska, az alispán unokahuga, pedig odaadással, igazi kedvességgel adta szerepét. Bögöméri Bögömér Gyulát, az együgyű s ügyetlen földbirtokost Hidassy Kálmán játszotta, a ki állandó derültségben tartotta a közönséget. Keresztesy Amália, Gireth Károly, Balogh Árpád ezúttal is sikeresen feleltek meg szerepök nek. A többi szereplők szintén kifogástalanul állották meg helyöket.

Szerdán másodszor adták „Trilbyu szenzácziós színmüvet ugyanazon szereplőkkel, a kik most is

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (48. sz.)_

bebizonyították, hogy hivatásuk magas szinvonalán állanak.

Csütörtökön Géczy István eredeti énekes népszínműve, a ILeszámolás| volt műsoron. Színészeink gyér számú közönség előtt játszottak, a mi azonban nem vette el kedvöket j mert ma is élvezetes estét szereztek. A darab az újabb népszínművek közül a jobbak közé sorolható, melynek úgy meséje, mint feldolgozása is kiválóan sikerült a szerzőnek. A szereplőkről csak jót mondhatunk. Dulich Mariska most is kedvesen játszotta meg szerepét, úgy szintén Zöldy Hermin is. Mindketten tapsot arattak dalaikkal. Balogh Árpád rutinirozott, tehetséges színész. Kardos Andor jellemzően domborította ki a becsű- letes ember vonásait Igaz György szerepében. Gireth Károly határozottan színpadra termett ugyan, de a mai alakítása nem sorolható a jobbak közé. Hidasy Kálmán elennében volt, ügyes mondásaival többször kaczagást idézve elő. Farkas Béla mint jellemszinész kifogástalan, csak hangját jobbán mérsékelte volna a hevesebb kitöréseknél. A kisebb szereplők is megfeleltek, különösen Szigetvárij Ilona volt elemében.

Pénteken „Goldstein Számi11 az uj honpolgár ment zónaelöadásban, szombaton pedig „A kék asz- szonyíl regényes operette került műsorra. Ma adják délután zónaelőadásban „Sanyarú Vendelt,“ este meg Rátkay László pályanyertes „Felhő Kláriját.11 Előkészületben van: Tedora, Két Kohn, Kis alamuszi, Ripp, Rocombole, Libapásztor, Diplomás kisasszony, Az ördög mátkája.-th.

iTo D A LO M.

,„lv£a.g37-ar HfZön^-vtár.^

Szerkeszti: Radó Antal.

Kiadja: Lampel Köbért (woldianer F. és Fiai).

Örömmel hivjuk fel olvasóink figyelmét a „M a- gyar Könyvtár“ czimü uj irodalmi vállalatra, mely a magyar olvasóközönség régi vágyát elégíti ki, s fordulópontot jelent irodalmi szükségleteink alakulásában.

Irodalmi viszonyaink mizériái nagyon is ismeretesek. Erős irói tehetségekben, tekintélyes kiadó ezégekben, s ma már — hála Istennek! — nagy számú olvasóközönségben nem volna hiányunk; s irodalmi viszonyainkban egészséges fejlődés helyett mégis tespedés mutatkozik, s az irót, a kiadót és a közönséget, a fejlődés e főtényezőit, állandóan kölcsönös szemrehányás és panasz állítják szembe egymással A kiadók panaszkodnak, hogy a könyvek forgalom nélkül hevernek raktáraikban : az olvasóközönségnek pedig régi panasza az, hogy a magyar könyvek megfizethetetlenül drágák. A kiadó nagyobb fogyasztást, az olvasó olcsóbb könyveket kiván. Nagy érdekellentét, mert az olcsóságot csak a nagyobbnál is nagyobb fogyasztás ellensúlyozhatja, s a kiadók nem ok nélkül hivatkoznak arra, hogy mig a külföldi olvasókönyvek piacza az egész világ, a magyar könyv csak a magyar haza szűk határain belül foroghat s forgalma itthon is nagyon kétséges.

Jótanácsban nem lett volna hiány; de hiába! szavakkal nem lehet a bajokat orvosolni, maradt minden a régiben. Végre most akadt egy merész vállalkozó, a ki belátta, hogy a kezdeményezésnek a kiadóktól kell kiindulnia, s a szavakat megelégelve, a tett mezejére lépett.

Wodianer F. és Fiai, a régi Lampel Róbert ezég, a melynek a magyar irodalmi viszonyok fejlesztése körül szerzett érdemeit nem régiben királyi elismerés is méltányolta, jár elől most is jó példával, s „Magyar Könyvtár“ czimü uj vállalatával ismét fényes bizonyságát adja áldozatkészségének és nemes igyekezetének.

Az uj vállalat 15 krajezáros, 4—5 iv terjedelmű füzetekből áll. Famentes, erős papiroson nyomják, a mely soha meg nem fakul, kedves, tisztán olvasható apró betűkkel, úgy, hogy bár öt ivén 6—8 ívnyi szöveget ad, a szemet egy csöppet sem rontja. Háromszoros, sőt többszörös vastagságú füzetek, a melyek más hasonló vállalatok olcsóságát oly gyakran teszik illuzóriussá, csak a legritkábban fognak előfordulni, kettős füzetek is csak olyankor, a mikor igazán van rá ok, s az olvasó örömmel látja a kettős füzetet.

Talán hosszasan is időztünk a vállalat technikai sajátságainál; de természetes ez oly esetben, mikor első sorban a technikai és árszabási merész újításokat kell örömmel üdvözölnünk. Az uj vállalat belső értékét mi sem biztosíthatná jobban annál a ténynél, hogy a szerkesztésre a kiadónak dr. Radó Antal sikerült megnyernie, irodalmunknak ezt a tevékeny

O