Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-10-03 / 40. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (40. sz.) 1897. október ö Az agrárbank utján a szólló'k felújításához szükséges pénzt s a felállítandó vessző és ojtvány telepekről a szükséges betelepítési anyagot ingyen vagy legalább is nagyon ol- - csón, közkeletűvé kell tenni. Végre gondoskodni kell. hogy a külföld előrehaladott borkultúrájával szemben, a szak- képzettség terjesztésével, a verseny felvehető legyen. Minden téren történt már valami, különösen Szegzárd és vidéke érdekében az állam két irányban egészen kedvező határozatokat hozott. A vessző és ojtvány telep felállítására szükséges térmennyiséget immár megszerezte | legújabban Darányi Ignácz földmivelési miniszter ur elhatározta, hogy Szegzárdon vinczellérképezdét állít. Volt ugyan már nekünk egy telepünk 1 valami féle tanfolyamunk is azzal a rendeltetéssel, hogy bennünket úgy az anyagi, mint a szellemi téren gyámolitson; azonban ki kell mondanunk, hogy eredményje nagyon csekély mérvben volt tapasztalható. A telepet midőn legjobban kellett volna a felújításhoz szükséges anyagot szállítani, szerencsétlen elhelyezése folytán, tönkretette az árvíz; a tanfolyam pedig szolgáltatott ugyan kezdetleges műveltségű szőllőmunkásokat, kik a telepítéshez, ojtáshoz s azok kezeléséhez értettek valami keveset, de az egész berendezés nem volt alkalmas arra, hogy kellő képzettséggel biró vinczelléreket bocsájtson a gazdák rendelkezésére. Nem tudunk elég hálával nyilatkozni a közgazdasági ministerium jelenlegi kezelőjével szemben azon határozott eljárásért, hogy ezeken a bajokon segíteni iparkodik. A vinczellérképezde létesítése egy nagy lépés előre, hogy Szegzárd és vidéke korábbi a bortermelés terén szerzett jó hírnevét ismét viszszaszerezne. Hiszen eddig a telepitő egy egészen uj szőllőmivelési kultúra küszöbén teljesen tanácstalanul állott; a mit a szaklapokból ösz- szeolvásott, vagy a mit saját költséges kísérletei alapján megállapított, értelmes szőllő- munkások hiányjában nem volt képes foganatosítani, vagy ha végrehajtotta, éppen a szakképzettség fogyatékossága miatt, a siker legtöbbnyire elmaradt. Mennyire megváltozik a helyzet, ha a j felállítandó vinczellérképezde nehány év múlva tömegesen szállítja a munkásokat, kik nemcsak valamely czélszerünek mutatkozó ujitás keresztülvitelére, hanem önálló eljárásra is képeseknek és alkalmasaknak bizonyulnak. Szóval a földmivelési miniszter ur jóindulata ismét egy hatalmas eszköz készül rendelkezésünkre bocsájtani, azon indokból, hogy tönkrement szőllőkulturánkat korábbi, sőt, fokozottabb virágzásban szemlélhessük. Darányi Ignácz földmivelési minister ur, midőn pár héttel ezelőtt a középduna szabályozási munkálatainak megtekintése czéljából köztünk is megfordult, eléggé bő tájékozást nyert az általa meglátogatott vidék helyzetéről. Hiszen mindenki, ki vele éiúntkezni szerencsés volt, felemlítette előtte a vidék szomorú helyzetét, mely a szőlők elpusztulása folytán következett be. A miniszter ur érdeme, hogy az akkor nyert tapasztalataiból ily gyorsan levonta a következtetést s azért a vidék hálája bizonyára egész pályáján kísérni fogja. De még az is bizonyos, hogy a minister ur nem kedvtelésből utazik, hanem a komoly törekvés lelkesíti, hogy a gondjaira bízott ügyekben személyes tapasztalat utján győződjék meg a bajokról s azokat azonnal orvosolja ! b. Tolnavármegye költségvetése. Vármegyénk pénzügyi szakosztálya műit kedden tartott ülést Döry Dénes főrendiházi tag elnöklete alatt, hogy tárgyalás alá vegye a vármegye 1898. évi költségvetését. A fontos ülésen jelen voltak: Döry Dénes főrendiházi tag, mint a pénzügyi szakosztály előadója, Percze 1 Lajos nagybirtokos, Kramolin Emil dr. ügyvéd, Simontsits Elemér főjegyző, dr. Han- ge 1 Ignácz főorvos, Kurcz Vilmos árvaszéki elnök, M ó d 1 y László főpénztárnok és Mathis Kálmán főszámvevő. Az előadói tisztet Mathis Kálmán főszámvevő töltötte be, a ki alapos indokolás mellett tei’jesztette elő a kiváló szaktudással egybeállitott költségvetést, mely az 1898-ik évre szól. A benyújtott költségvetésben az évi szükséglet, vagyis a kiadás 124,036 frt 84 kr, a fedezett pedig 114,079 frt 36 kr; e szerint a -mutatkozó hiány 9,957 frt 36 krt tesz ki, melynek fedezésére 1.303,504 frt 92 kr állami adó után l°/o-os pótadó kivetésé van javaslatba hozva. Megjegyzendő, hogy a 9,957 frt 48 kr hiányból három tétel 3991 frt 96 kr összeggel rendkivüli, mely összeg a vármegyei muzeum-alapra fordittatik. Ez a nóta kedélyes és biztos provokálása annak, hogy a házi gazda újabb tiz üveg magyarádival igyekszik vendégeit vendégszeretetéről meggyőzni s bár vakarja is a fejét odalent a pinczében a teli boros üvegek rohamos apadásán, kénytelen jó képet vágni. Egyébként a háziúrnak igen szerény szerepkör jut. <) egy szerény bácsi az asztal végén, a ki utoljára vesz a mogyoró-tortából és kifizeti a speczeráj-kontót, vagy nem fizeti ki. Nevetni tudok azokon, kik csupa illemből azt állitják, hogy az uzsonna minősége nem határoz a siker fölött. Élvezzük a naplementi tájképet, élvezzük a zenét, élvezzük a rózsaillatot és lázba hoz bennünket a selymes női haj érintése s mind a négy érzékünk látás, hallác, szaglás és tapintás által szerzett élvezeteinkről verset Írnak a poéták. Csak az ízlésről, többi érzékünk, látás, hallás, szaglás és tapintás által szerzett élvezeteinkről verseket írtak a poéták. Csak az Ízlésről, többi érzékünk e mostoha testvéréről hallgat a krónika. Kinevetik azt, a ki szeret enni és nem illő dolgot cselekszik, a ki épp úgy beszél a pulykapecsenyéről, mint az opera nyitányról, holott izlő érzékünknek épp oly jogosultsága és képessége van az impressiókat osztályozni, mint hallásunknak. r En bizony szeretek enni és szeretem az uzsonnákat. Ha költő volnék, ódát Írnék a kappanpecsenyéhez ! és szonettben zengeném meg a rokkambusz-torta bájait, bármennyire nevetnének az uttörésemért azok, I kik villahegygyel és lenéző mosolylyal nyúlnak a pecsenye után. Az uzsonnánál a fősiker a háziasszony kedvességétől függ, azért nagyon csalódik az a mama, a ki tisztán az uzsonna kvalitásába helyezi bizalmát és lányai jövőjét. A századvégi gavallér végig eszi a tizenkét fogásos menüt is és tizenkét bálon keresztül ülve hagyja a házikisaszszonyt. A főelv a józanság és észszerüség. Ne adjunk fáczánt és pezsgőt, ha hátralékban vagyunk a negyedévi házbérrel. A meghívott vendégek jó összeválogatása és az asztalhoz ültetés és főleg a társalgás szelleme, a mi az ozsonnát kedvessé teszi. Bizzuk mindenkire a választást. A kadét a törzstiszt mellett, a szerelmes- ifjú a mamák között olyan képet vágnak, mint az eczetes üvegben a savanyu ugorka. Nagy baj, ha nem az imádott mellé kerül az imádó. Az ilyen szomorú lesz, mint a beteg pulyka és gyilkos pillantásokat vett egy-egy torta, vagy gyümölcsös tál árnyékából arra, a ki ideálja mellé került. Az ilyen ember elkeseredésében annyit eszik mint egy rinóczerusz, ha bor van, annyit iszik, mint egy gödény és nemcsak szive, hanem a gyomra is megfájul. Ha tehát a hiányból levonjuk a rendkivüli kiadást, úgy a fedezetlen szükséglet 6,465 frt 52 kr I ezt 1/2°/o-os pótadóval lehet majd fedezni. Ennélfogva remélhető, hogy az 1899-ik évi költségvetés még a jelenleginél is kedvezőbb lesz s ha valamely rendkivüli körülmény az egyensúlyt meg nem zavarja, úgy megyei pótadó nélkül is összeállítható lesz a költségvetés. A pénzügyi javulás természetesen csak lassan állhatott be a legnagyobb takarékosság mellett is mert a rendes kiadások alig apaszthatok. Az előző évi és a jelenlegi költségvetés között 1961 frt 34 kr emelkedés mutatkozik ugyan, de ezzel szembe állitva a fenti rendkivüli 3491 frt 96 kr kiadást a vármegyei múzeumra, — a javulás kétségtelen. Kedvezően változtat majd a vármegyei költség- vetésen az a körülmény is, hogy a megye monográfiájára megszavazott és négy évre kivetett három- I három ezer frt a folyó évben már megszűnik. Megemlítésre méltó, hogy a vármegye törvény hatósági bizottságának többszöri indokolt felterjesztésére a kormány az állami dotácziót 7000 írttal felemelte s igy most az állami javadalmazás 90,044 frt, mely összeg megyénk háztartására fordittatik. A költségvetéshez csatolt számvevői indokoló jelentésből kiemeljük azon észrevételt, hogy a vármegyei épület tetőzete, főleg a léczezet annyira korhadt állapotban van, valamint az épület összes ajtai, ablakai és a szobák padozatai is annyira rosszak, hogy azok gyökeres helyreállítása már-már alig ódázhatók el. A vármegyei épületnek tatarozása körülbelül 30—40,000 írtba fog kerülni, a mire a kormány segélye volna kikérendő. A segélyt a kormány bizonyára tőlünk sem fogja megtagadni, amit azt legközelebb egy nagyobb vármegyétől sem tagadtak meg, midőn hasonló czélból hozzá folyamodott. A pénzügyi szakosztály egyébként az előterjesztett költségvetést a számvevői javaslattal együtt elfogadta és azt 15 napra közszemlére tette ki a vármegye levéltári helyiségében. Elhatározta továbbá a pénzügyi szakosztály a számvevői javaslatra, hogy próbául egy Írógép beszerzését ajánlja a közgyűlésnek. Ha az Írógép beválik, úgy beszüntetik a költséges és ósdi kőnyomda használatát. Mindent összefoglalva azt látjuk, hogy az 1898-ik évi vármegyei költségvetés a takarékosság szem előtt tartásával gondosan van összeállítva s igy teljes bizalommal vagyunk az intéző férfiak iránt, melynél- fogva a költségvetés megszavazását is ajánljuk. —th. Bajnoki verseny. A „Szegzárdi Kei’ékpáros-Egyesület“ vezetősége hatalmas munkát végezett a lefolyt évben, nyugodtan ömnegelégedéssel hajthatja fejét pihenésre a hosszú őszi és téli hónapok alatt. S ha visszatekint az elmúlt idényre az önmegelégedés hangján elmondhatja, hogy az egyesület valóban megfelelt azon czéloknak, Mindez elkerülhető az okos és czélszerü rendezéssel. A tarkázás a fő. Egy férfi, egy nő. A lányok ilyenkor nem esznek annyi czukkedlit,- a férfiak nem isznak annyi bort és mindenki jól mulat. Az uzsonnán némelyik egész délutánokat elbeszélt a szerelemről. Leginkább naiv lányok. Egy azonban bizonyos : hogy bokros érdem, ha valaki nagy bajusz- szal és anzágolással rendelkezik. E tulajdonságokat olykor a jó állás képes helyettesíteni. De akinek még ez sincs, legjobban teszi, ha a csöndes maflaság állapotába helyezkedik s megvonul a sarokban. Régebben kifizette magát a blazirtságot affek- tálni. Ma azonban, mikor 14 évtől 28-ig mindenki blazirt, ennek nincs értelme. Az ozsonnák legnagyobb alkat eleme a pletyka, ennek eredete ős időkbe nyúlik s ha a paradicsomban két asszony volt, a másik bizonyosan megszólta, hogy Éva anyánk nem hordja elég sikkesen a — függefalevelet. Nem habozom megvallani, hogy lány, legény az ozsonnákon szerzi meg a társadalmi sliffet. Az ozsonnára nem járó lányok közül kerülnek ki azok a hegyes könyökű lányok, kik mig Napoleon hadjáratáról beszélnek, egy tour alatt tizenhármán hágnak az ember tyúkszemére. Lányok, lányok, járjátok az uzsonnákat!
