Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-10-03 / 40. szám
XXV. évfolyam. 4=0- szám. Szegzárd, 1897. októbar 3. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító- egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . . ■ 6 frt — kr. Félévre ....................3 „ — „ Ne gyedévre ... I „ 50 „ Eeyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Me g j elen: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová Hetenkint egyszer, vasárnap. az előfizetések, hirdetések és a felNyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. szólamlások küldendők. Hirdetések jutányosán számittatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ... 1 frt 87 kr. 100—200 „ ... 2 „ 87 B 200—300 H . . . 3 £ 87 ,, minden további 100 szó 1 írttal töl b Előfizetési felhivás ll ■■ TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1897. évi XXV. évfolyamának IV. negyedére. Egész évre .....................6 frt — kr. Fé lévre..........................3 „ — „ Ne gyedévre .... 1 „ 50 „ A „BUDAPESTI BAZÁR“-ial együtt: Egész évre . ... 10 frt — kr. Félévre . . ... 5 99 9» Negyedévre . ... 2 99 50 ,, mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. Kedvezmény lapunk t. előfizetőinek. A mai viszonyok között, midőn a hölgyek és gyermekek öltözékeinek házilag való elkészítése a háztartás pénzügyi viszonyainak egyensúlyozásához lényegesen hozzájárul, csaknem nélkülözhetetlen a családban egy erre vonatkozó okszerű útmutató és tanácsadó. És mi lehetne ez más, mint egy szakszerűen szerkesztett, jó divatlap. Azt hisszük, kellemes szolgálatot teszünk lapunk t. előfizetőinek, midőn sikerült Király Jánossal, a legrégibb magyar divatlap szerkesztő-kiadójával, oly egyezségre lépnünk, hogy lapját a Budapesti Bazárt, mely jövőre harminczkilenczedik évfolyamába lép, lapunk t. előfizetőinek kedvezményes áron megszereztük. A Budapesti Bazár havonta kétszer megjelenő szépirodalmi divatlap; minden számában számos ábrán mutatja be a legújabb hölgy- és gyermekdivatot, a legújabb kézimunkákat, mindenkor szem előtt tartva a czélszerüséget, az elegáns egyszerűséget, gondosan kerülve az oktalan cziczomát és a czéltalan czifrálkodást. Az öltözékek kiszabásához természetes nagyságban rajzolt szabás-minta-iveket nyújt s negyedévenkint egy-egy gyönyörűen színezett aquarell-divatképet is ád. A Budapesti Bazárhoz mellékelt szépirodalmi részén regényeket, tárczákat és költeményeket közöl, megemlékezvén a fővárosi élet mozzanatairól is. Lapunk t. előfizetői, ha a Budapesti Bazárt is megrendelik, egy divatlap birtoklása mellett minden más szépirodalmi folyóirat mellőzhetik. A Budapesti Bazár negyedévi előfizetési ára 1 forint 50 kr. Lapunk t. előfizetői a Budapesti Bazárt negyedévenként I forint előfizetési árért rendelhetik meg. Midőn a most kezdődő október-deczemberi negyedre az előfizetést megnyitjuk, tisztelettel kéijük lapunk t. előfizetőit, hogy az előfizetési pénzeket hozzánk beküldeni szíveskedjenek, hogy kellő időben intézkedhetvén, a Budapesti Bazárt b. czimükre azonnal megindíthassuk. Lapunk t. előfizetőinek b. figyelmét ez általunk nyújtott kedvezményre ismételten felhiva, vagyunk Kitűnő tisztelettel a „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Vinczellérképezde Szegzárdon. Mig a Szegzárdot délnyugat és észak felől uraló hegylánczot viruló szőllőtelepek foglalták el; mig a Bartina s többi hegytestvérei ontották a Garay János által megénekelt bikavért; szóval mig Szegzárd nagy arányú bortermelő hely volt, addig mindenki ismerte messze vidéken és hangoztatta is nevét. Hiszen ha valaki külföldre tévedt s ott származási helye után megkérdeztetvén, Szegzárd nevét hangoztatta, nem volt idegen, legalább a műveltebb körökben nem, a ki hozzá nem tette volna: a hol az a jó bor terem! Mióta azonban a természet egy porszem- nyi állatja szörnyű szaporaságával hadat izent a mi bortermelő nagy hegyeinknek s ezek az egyenlőtlen harczból mint legyőzöttek kerültek ki; vagy is más szóval, mióta szegzárdi hires hegyek bortermése felette megcsappant, azóta neve is ritkábban fordul elő s külföldön alig tudnak róla valamit. Mi ebből a tanúság? Az, hogy nevét ismét emlegetetté kell tenni az által, hogy bortermelését ismét virágzó lábra kell állitani. Ehhez, természetesen, a vagyonilag megrontott gazda a maga erejéből nem képes. Ha valahol, úgy ennél az ügynél a legnagyobb mértékben indokolt, hogy az állam az ő hatalmas erejét a szorongatott bortermelő rendelkezésére bocsássa. Megr vannak immár a módozatok álla- pitva, melyek az ország bortermelését ismét virágzóvá tenni hivatvák. Az Olaszországból beözönlő rossz borok vámját, a mint az elég hibásan megkötött szerződés lejár, fel kell emelni. A mesterséges borok készítésével foglalkozó gonoszok hadát ki kell irtani. O TARCZA. Álmaimban. Almaimban andalogva Jártam messze tájakon, Hol a napnak tűzsugára Mindent bűvös fénybe von. Hol az ég is szebben ragyog — Csak virág hint illatot, Hol babérlomb üde zöldje Édes gyönyörrel kinál. — Tháliának templomában Hol rám hir vár Múzsámnál, . . . Álmodtam, de felriadtam S a tündérkép oda van. * Délibábos rónák helyett — Hótakarta téli kép. Óh, de azok üdve, álma Nem hágy nyugtot semmikép. Ábrándok, ha szerte szállnak Könnyet ejtve kérdezem: — Mi lesz majd a pálya vége? S nem felel — ah — senki sem. Tuboly Klementin. Ősszel. A tavasz langymeleg fuvalmai • Még egyszer újra visszatérnek; Ég, föld, még egyszer, újra áthevül, A nap minden kis zugra fényt vet; De e napsugárnak, játszi fuvalómnak Immár mi haszna van ? — A mező elejtette koszorúját S az erdő dal tálán. Endrődy Sándor. ürTéipcLsilElhangzott már a pacsirta éneke, Hej, de sok bú borult az én szivemre, Barna kis lány ne tépdeld a szivemet Ne tépdeld, mert előbb-utóbb eltemet. Gyógyítsd lányka, gyógyitsd meg a szivemet Ne biztassa a biztatás éltemet S ha rám borai a halotti szemfedél Emlékezz rá, hogy te engem szerettél. R—I A—m. Az uzsonna. — A jour thémákból — Irta: Dubányi Imre. — A „Tolnainegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — A latin történelemből annyi még eszemben maradt, hogy Ciceró igen okos ember volt. Ez a bizonyos Ciceró volt az az ur, a ki nem sokat teketóriázott Catilinával, hanem minden bevezetés nélkül „Quos que tandemmel“ rohant neki a romai senatusban. Okulok én is Cicerón és egyszerűen rátérek a tárgyamra. Az ozsonna sem más, mint az az érzékelhető valami, a mit másutt nyelünk ugyan le, de otthon rágunk meg. Az uzsonnát ugyanis a házi asszony előtt egekig szokta magasztalni a vendég s csak odahaza mondja meg, hogy a csokoládé krémben gelotin görcsök voltak, a datolya pedig szörnyen odvas és fényes volt. Természetes, hogy az ozsonnának, mint mindennek vannak válfajai. Vannak rendes, jóképű és nagy képű uzsonnák. A rendes uzsonnák átlaga a kávé és még valami, a mi többnyire a házi asszony ízlésétől függ. A jóképű uzsonnák már az aristotelesi hármas egységet képviselik. Thea, kávé, krém, zsardinettó. A nagy képű uzsonnák már némi hűtlenséget tanúsítanak és igyekeznek túllépni az uzsonna kereteit. A díszesen felteritett asztal elvész, az asztal- futók, aufzaczok és miijük tömkelegében. Az asztalra szardella, vaj, sonka, hideg föl vágott s különféle pecsenyék kerülnek föl. Az arczok pirosabbak, a társalgás élénkebb lesz s ha az asztalon hosszunyaku vignettás üvegek is sorakoznak, az uzsonna lassanként átalakul vacsorává s a kanálcsörgés összevegyül a pohárcsöngéssel. A fiatalságnak pedig ilyenkor, ha van esze, asztalbontáskor rágyújt arra a nótára: Nem, nem, nem, nem, nem, nem, Nem megyünk mi innen el, Mig a gazda, házigazda Bunkós bottal ki nem ver!
