Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-08-15 / 33. szám
189 7. augusztus 15. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (33. sz.) 3 czipőbe szorult, hogy megirigyelhette volna akármelyik kisasszony. Uto'jára jött a nagy virág bokréta, melet Jenő urfi hozatott Szegzárdról. Búzás Sándor is kitett magáért: két lóval, sallsnggal, jó kedvvel érkezett a leányos házhoz és ott I nászvendégek előtt az öreg Patkó szemeláttára csókolta meg először gyönyörűséges menyasszonyát. A násznép együtt volt. Kezdődött az indulás. Az első kocsiba ült a menyasszony és az első vőfély, az urfi, Jenő urfi. Oda húzódott egészen a menyasz- szony mellé és megfogta, megszorította a kezét, mig Pusztaiak kocsija a templom felé röpítette. — Sári lelkem, emlékezel-e arra az édes csókra? ... Te az enyim maradsz. Gondolj rám, ha neki vallasz hűseget. — Ne kárhoztasson el az urfi! — Üdvözítelek ! — Gonosz dolgot mivel velem! — A szerelem nem gonoszság. Nem lehetsz enyim a világ előtt, de azért az enyim lehetsz titokban. Aztán átölelte a menyasszonyt és megcsókolta. Szerencsére nem látta senki. Mikor karjára fűzte és a templomba vezette, úgy égett az arcza annak a leánynak, mintha felgyújtották volna. Az emberek, a bámészkodók, kik ott leselkedtek a templomajtóban, azt modták: milyen piros a boldogságtól! Hát a boldogtalanságtól nem lehet valaki piros ? — Szereted-e ezt a tisztességes leányt? — Szeretem. — Szereted-e ezt a tiszteséges legényt ? — Szeretem. A mennyasszonyra, vőlegényre ráadták az áldást. Jenő urfi a lakomán poharat ürített az uj pár boldogságára. IY. A malom, hová Búzás Sándor a feleségét vitte, sokat őröl, nagy munkában van, ki tudja, meddig bírja szuszszal? Az őcsényi malom, mely annyi árva napot megért, mit fog ezután érni ? Örömöt, két fiatal szív dobogását fogja hallani a zakatolás mellett. Mostantól fogva vezess naplót, boldog malom. Eddig életed árvaság, unalom volt, most kezdődik az öröm. Ha eddig egy-egy őrlető felvidámitott, most teljes vidámság költözött beléd. Lásd, a fecske is hosszasan pihen most ereszeden; a bizalmas veréb odatolakodik a fiatal menyecske konyhájára. Nem találja helyét a fiatal gazda, ott szeretne ülni az asszonyka mellett, hogy a fülébe súgja: „Ez a boldogság!“ . . . Egy ölelés, egy csók . . . Csak zakatolj boldog malom, neked nem kell mindent hallani. Majd eljő az idő, mikor zajosabb, vidámabb lesz környéked, mikor szaporábban kell hajtogatnod kerekeidet, mert gyermekek is lesznek a háznál. Becsüld meg magadat, hogy ezt megéljed. — ßoldog vagy-e Sárikám? A nagy elmerülésben észre sem vették, hogy a forró, tikkasztó hőség zord, fekete, ijesztő felhőt hozott. Mikor besötétült, flegmatikusán meggyujtották a gyertyákat. A hatalmas dörgésekre nem hederitettek. A villám czikkázása nem alterálta őket. A tarokkisták ismét szép játéknak néztek elibe. A nap hőse: Demeter bácsi játszott szólót, kilencz tarokk, toletroá, négy király, ultimé, voláttal. Nagy diadallal kezdte a XVI-os primőrjével, erősen lecsapván azt. Ebben a pillanatban azonban iszonyatos csattanás rázta meg a levegőt. A négy tarokkista, egyik erre, másik arra, fordult le a székről. Fojtó kénszag teijedt el. Ugyanazon az ablakon keresztül ütött be a villám, melyen át az ártatlan Arankát lelőtték. Es csodálatos, éppen Balogh Demetert találta halálosan. A többiek is elszédültek, de ki előbb, ki utóbb magához tért Csak Bologh Demeter feküdt mozdulatlanul, feketén, görcsösen szorítva a nagy kártyából kezében maradt egyet: a vitéz skizt, a ki rém gúnyosan mosolygott tehetetlen gazdájára. * * * Eddig a történet. A közhit isten ujját látta a dologban. Én is hajlandó vagyok a közhitet magamévá tenni. Várjas József. — Boldog! — De nem mindig engem szerettél, ugye ? — Ki mondta ? — Csak úgy gondolom. — Hát kit szerettem volna ? — Azt nem tudom. No_ de mindegy, most az enyim vagy, én a tied, soha sem fogjuk egymást elhagyni, soha! A malom kerekei csak úgy forognak, mint előbb; az édes csók csak úgy elcsattan, mint előbb. De a menyecske kedve nem olyan, mint előbb. Bevallottad-e szép asszony azt a titkot, melylyel tapasztalásod szélestilt? Odamentél-e féljed ágyához, ráborultál-e szeretettel s bevallottad-e az örömöt? Más asszony úgy szokta s vidámság van a háznál, a gazda arcza ragyog, azt sem tudta mitől, azt sem tudja miért; a szomszédok ha kérdezik, mosolylyal válaszol. Itt kezdődik a boldogság, nem a mennyegző napján. Te pedig könyezel, Búzás Sándorné ? Megvert az urad, rossz szemmel néz rád, nem olyan, mint a mézes hetekben ? . . . „Oh bárcsak ne dédelgetne, ne szeretne úgy . . . nem érdemiem meg,“ mondja magában és egész nap szárítja könyeit, de azok nem akarnak felszáradni, csak ha a gazda ül mellé, akkor erőtet egy kis vigságot. — Jaj, az urfi 1 Miért is. ismertem meg! ? Mivé tett engem! A pokolban vagyok, pedig mennyországba lehetnék. Szegény Búzás Sándor nem is tudja, hogy feje fűlött meggyuladt a tető. Nem látja a szikrát, de a menyecskét más égeti. Egy szép tavaszi reggel Sándor azt mondá feleségének, hogy a nagyságos úrhoz megy, lefizeti az utolsó rátát; úgy akarná, hogy ne tartoznék senki fiiának. Útközben Jenő urfival is találkozott, ki épen vadászatra ment. — Hát mit csinál a gazda otthon, Sándor gazda ? — Meg vagyunk valahogy, tekintetes urfi. — Gonosz ember, a legszebb leányt vette el a faluból. — Az a leány sorsa, hogy elvegyék. — Most viszem a nagyságos urnák az utolsó rátát; holnaptól kezdve senkinek sem tartozók. — Sok szerencsét 1 A két fiatal ember, egyik erre, másik arra ment. Az urfi ment a vadászatra, ... de nem oda, hová indult, — Ez épen kapóra jött. Egy óra előtt nem térhet vissza a kastélyból. Látogassuk meg a menyecskét ! Mikor Sándor az utolsó tartozást fizette, ép akkor nyitott be az urfi Sándor házába, hogy megrabolja a gazda legfőbb kincsét. — Mit keres itt az urfi? — kérdé megijedve Sári. — Pótolni jöttem az uradat, ki éppen hozzánk ment. — Mit akar, az ég szerelméért ? — Tudom, hogy szeretsz, hát eljöttem megmondani, hogy én is szeretlek. — Menjen az Isten hírével, ne növelje bajomat. — Hát elfelejtetted már az én csókomat? — Bár elfelejhetném. Megvert vele az Isten 1 — Ha megy vert, megvert; de meg is áld; adj még egyet! Mond, hogy szeretsz. Lásd nem hallja senki, nem látja senki; most bevallhatod mégegyszer, hogy mindig engem szerettél. — Hát azt akarja az urfi, hogy a vizbe öljem magam ? Elvette becsületemet leány koromban, még mint asszonyt is szégyenbe akar hozni ? Jenő urfi oda ült mellé, átkarolta derekát és akárhogy szabadkozott, csókra csók következett. Hogy védje magát a szegény asszony, mikor még most is szereti! ? Majdnem elalélt karjai közt, szive dobogott, — úgy érezte, hogy ezt nem élheti túl. Bűnt követ el, megcsalja férjét. Szegény, szegény asszony 1 A szél mintha nem forgátná olyan vígan a kereket. Mintha a malom is bánkódna a megzavart boldogság felett. Kakuk költözködik a galambok közé. Nyomorult kakuk!! A félj kifizette adósságát és sietve ment haza, hogy hírül adja az örömöt. Zárt ajtó fogadta. Midőn kétszeri zörgésre nem nyílt föl az ajtó, szörnyű sejtelmében egy rúgással bezúzta s ott találta az urfit, meg Sárikát. Olyant ordított, mint egy megsebzett vadállat. Az urfi fegyvere után kapott, hogy megvédje magát. De a felbőszült megkapta az urfit fegyverestül meg az asszony is és bedobta a malom melletti mély Báta vizébe mind a kettőt. Az asszonyt és az urfit halva fogták ki, senki sem tudta, hogy kerültek a vizbe. Sándor bácsi pedig ott áll a malóm előtt, nézi a vizet s belekiált: „Igen ott úsznak, szeretik egymást ! Csak ússzatok 1“ A gyilkost keresik, de nem találják. Sándor bácsi pedig azóta egy okos szót sem szól. Attól ugyan nem tudhatnak meg semmit. Elaszott, munkája nincs egy darab kenyeret kap itt-ott. Hanem azért a malom még mindig zug, zakatol, hajtja a szél . . . Mulattatja Sándor bácsit harmincz év óta. Már nem sokáig tart, mert a malom kerekei össze vannak törve. Meglehet, hogy gazdájával egyszerre fog összeomlani. Nagy a bánata mindakettőnek! . . . ________T A N íi G Y.________ Is kolai értesítés. A szegzárdi 6 osztályú polgári fiúiskolában az 1897—98-ik tanévre a fölvételek szeptember hó 1—5-ik délelőtt 8—12-ig történnek. Ugyanazon napok délutánjain ejtetnek meg a javító és fölvételi vizsgák és szeptember hó 6-án a magán vizsgák. A szegzárdi polgári fiúiskola a jövő tanévvel fennállásának XXI-ik évébe lép. A nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur folyó évi augusztus hó 4-én 34.126. sz. a. kelt leiratával elrendelte a teljes polgári fiúiskola további fentartását, miért jövő tanévben is az összes osztályokba vétetnek föl a növendékek. A polgári iskola 1. osztályába szabályszerűen csak oly tanuló léphet, ki életének 9-ik évét betöltötte és a népiskola IV-ik osztálya számára kiszabott tárgyakban elegendő jártassággal bir és ebbeli ismereteit bizonyitványnyal vagy fölvételi vizsga ulján igazolja. A többi osztályokba a polgári, esetleg középiskola alsóbb osztályának bizonitványa, illetve a tantervi különbözetből teendő fölvételi vizsga alapján vétetnek föl a tanulók. Első fölvételre a tanulók csak szülőik vagy azok helyettesei kíséretében jelenhetnek meg s kötelesek az iskolai-, születési- és a mennyiben 12-ik évüket betöltötték, ujraoltási bizonyítványukat benyújtani. Iskolai illetékek: Beiratási díj 1 frt; tan- dij 4 frt; könyvtári illetmény 50 kr ; nyomtatványok dija 50 kr; hittanitási dij 2 frt; tanítói nyugdíj járulék 15 kr; a franczianyelv tanulásáért 10 frt, egész évre. Tandijelengedésben részesülhetnek oly szorgalmas és jó magaviseletü tanulók, kik szegénységüket községi bizonyitványnyal igazolják. Tanárok és tani- . tók mellőzhetik ezen bizonyítvány csatolását. Kérvényező csak a tanuló szülője vagy helyettese lehet. A kérvény beiratás alkalmával nyújtandó be. Tándij mentes növendékek tankönyvekkel és egyéb tanszerekkel is segélyeztetnek. Vidéki gyermekek elhelyezésénél az igazgató kellő útmutatással szolgál. Múlt évi értesítőt kívánatra bárkinek díjmentesen küld az igazgató. A polgári iskolák hivatása: megadni az őstermelőnek, iparosnak és kereskedőnek azt a szellemi, lelki műveltséget, a melylyel képessé váljék anyagi gyarapodását és boldogulását saját élethivatása körén belül előmozdítani. A polgári iskola 4 alsóbb osztályainak bármelyikéből átléphetnek a tanulók a gymnásium vagy reáliskola megfelelő magasabb osztályaiba, ha a latin, — illetve franczianyelvből a fölvételi vizsgát sikerrel leteszik. TÖVISEK. Isten báránya. — Társadalmi klutiir. — Bor- fürdő. — Canovas del Castillo. — B. Bánffy Dezső. A naponkénti erős tekézés által farkaséhessé vált gyomrok mindig uj áldozatot követelnek s a szegzárdi Casino-kertben ugyancsak sűrűn párolog a pogány Bél isten oltárán a megölt áldozati barmok piros vére, vagyis a jó birkapaprikás, mely a korgó gyomorral kompromiszszumra lép, a fáradt testnek nyugalmat ad s uj erő forrását nyitja meg a karokban és inakban egy még dicsőbb tekézéshez. Ilyen áldozati-bárányevési feltiditő alkalmatosság
