Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-05-30 / 22. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (22. sz.) vetkezik be a döntő ütközet, mely a sajtó eddigi teljes szabadsága érdekébe vivatik. Azután még sok hét jön, melyekben szinte erről a dologról lesz szó s meglátjuk, kik fognak a csatatéren maradni ? Azok-e, kik az eddig élvezett teljes sajtószabadságot a jövőben is fenn akarják tartani, vagy azok, kik megfoghatatlan makacssággal annak megcsonkításához ragaszkodnak. Mi teljesen bízunk a jó ügy győzelmében ! b. A vármegyei község-jegyzői nyugdíjalapra vonatkozó szabályrendelet módosítása. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága már- czius hó 30-án tartott rendes közgyűléséből oly határozatot hozott, mely a jegyzői nyugdíj-alapnak az utóbbi években erősen megapasztott állagán lesz hivatva segíteni. Minthogy ezen megállapodás, tekintve, hogy nemcsak a jegyzői karra nézve bir fontosággal, hanem a községeket is közelről érinti s igy nagyon is közérdekű — a közönségnek is e téren leendő tájékozhatása czéljából közlöm a módosító határozatot egész terjedelmében. Mielőtt azonban ezt tenném, az eddig érvényben levő szabályrendeletnek az alaphoz való hozzájárulásra vonatkozó rendelkezéseit hozom fel. A nyugdíjalapot képezi ugyanis : a) az alaptőke, mely a jegyzőknek megválasztatásukkor a bizottságilag megállapított javadalmazás, úgy jövedelmezőbb állás elnyerése alkalmával a javadalom különbözet után űzetett 10 perczentes járulékából, nősülés esetén még külön 5 perczenijéből, úgy a községek lakóinak száma után fejenkint egy krajczárnyi hozzájárulásából s a netáni alapítványokból, íremkülönben a tartalék-alap esetleges maradványából áll; b) a forgó-tőke, melyhez az alaptőke kamatai és főként a jegyzők évi összes javadalma után űzetni kötelezett 3°/o-os hozzájárulása, nemkülönben a jegyzőszigorlati 5 frtos dijak, úgy az adomáuyokból, rénd- és pézbirságokból befolyó összegek tartoznak; s végül: c) a tartalék-alap, mely a forgó-tőke maradvá; nyából áll. Az alap-tőke a tartalék-alap maradványából évek óta nem gyarapodhatott, a forgó-tőkének az előző évekről maradvány-áthozata rendesen nem volt, sőt az 1895. év folyamán a forgó-tőkéhez nem kevesebb, mint 6627 frt 99 kr, az 1896. évben pedig 5373 frt 60 kr adatott a kiadások fedezésére s igy ily körülmények közt, mig a tartalék-alap az 1895. ’ ... év végén 19894 frtot, úgy a múlt év utolsó napján I már csak 14243 frtot képezett. S tekintve már most I azt, hogy a nyugdíjazások s a jegyzői árvák segé- j lyezése czimén évről-évre nagyobb-nagyobb összegek I voltak folyósítandók: nagyon is indokolttá és elodáz- | hatatlanná vált a törvényhatósági bizottságnak a j jegyzők és a községek évi járulékainak felemelése czéljából hozott ezen üdvös határozata, melynek intentióját az elősoroltak után mindenki beláthatja s bizonyára nem fog akadni oly egyén, ki a még j ezúttal jogérvényessé nem vált határozat ellen felebbezést beadna s a legjobb remény kecsegtethet, hogy eme módosítás a legfelső helyen megerősitést 1 nyerend. A módosítások pedig a következők: a) a községek eddigi járuléka 1 krról- 2 krra emeltetik, mely járulék ezentúl állandó természetű és forgó-tőkét képezend, vagyis a folyó kiadások fedezésére fordittatik; b) a községi, kői-- és segédjegyző az eddigi 3% helyett űzetésének 4°/o-át tartozik állandóan a nyugdíj-alapba beűzetni; c) minden községi, kör- és segédjegyző rendszeresített javadalmazásának bármi okból történt felemelése, nem különben magasabb javadalmazással ellátott más jegyzői állásra történt megválasztása esetén a magasabb javadalmazás különbözeié után az eddigi 10°/o helyett 30%-al tartozik a nyugdíj alaphoz járulni; d) a 800 frton alóli javadalmazással biró községi, kör- és segédjegyzők feljogosittatnak arra, hogy a hatóságilag megállapitott javadalmazásuk utáni nyugdíj jogosultságuknak 800 frtra való kiegészítését igényelhetik, ha űzetésük és a 800 frt közötti különbözetnek 30°/o-át kamat nélkül s ezen kivül a 4°/o-os évi hozzájárulást szolgálatbalépésük idejétől számítandó 6°/o kamatokkal és 6°/o késedelmi kamatokkal egyszer s mindenkorra a nyugdíjalapba befizetik ; e) végül a nem rendszeresített állásban levő okleveles segédjegyzők és jegyzői oklevéllel biró Írnokok jegyzői állásra történt megválasztatásuk esetén, a Tolnavármegye területén segédjegyzői, illetve irnoki minőségben eltöltött szolgálati idejük beszámítását igényelhetik, ha jelen szabályrendelet 4-ik §-a 2. és 3-ik pontjai alatt megállapitott járulékoknak 6°/o kamatokkal való után fizetésére magukat kötelezik és ezen elvállalt kötelezettségüknek megválasztatásuk napjától síámitott egy év alatt eleget tesznek. Az első pontban foglalt ama rendelkezés folytán ugyanis, hogy a községeknek 1 krral felemelt hozzájárulása a folyó kiadások fedezésére lesz ezentúl fordítandó, eléírni czéloztatik az, hogy a forgó tőkéből a nyugdijjogosultak és segélyre szoruló jegyzői árvák igényei teljesen kielégítve legyenek; a jegyzők által jövedelmezőbb állás elnyerése alkalmából a javadalom különbözet után fizetni kötelezett Hadd rendezzem a menyasszonyi kelengyémet. Cselédeit, a csatlósokat szerte küldötte bőséges ajándékokkal, a paripáit leöldöste sorra, pusztított mindent. Aztán felült egy kiálló sziklakőre és ott várta a szerelmes vőlegényt. Szédülve imbolygóit a szikla- csúcson, meg se látta a tatár után nyilsebesen rohanó másik lovast. Két ölelő kar erős szorítását érezte e pillanatban. Sikoltva kapta le kezeit arczárói s Uram Jézus, ott roskadt le egy álló helyben. Az ura ölelte meg, a tulajdon szép ura, a kinek könnye kicsordult szepieiből. — Mi lett belőled? — suttogta önfeledten. Az asszony rémülten szorította kezét az arczára. — A pokolgőz! — tördelte —■ az rutitott el örökre. Magam akartam úgy, mert csak teérted tudtam szép lenni, — de te igy nem szerethetsz többé. — Százszor jobban! j Az asszony a pázsitba temette arczát. A szürke alkonyat fölbujt, két csillag ragyogott le a szürkeségből. A férj a Kőrös forrásából locsolgatta az égő sebet arczán. A kipattongott szája szélét csókolta egvre. Éjféltájt elszunnyadt a férfi. Az asszony észrevette. Odahuzódott hozzá térden és megcsókolta a kezét. Aztán felugrott s nekikerült a cserjésnek. Minek szomoritsam azzal, hogy nézzen, mondogatta. Gergely csak a szép feleségét szerette. Hirtelen harasztzürgés ijesztette meg. Maczkót látta meg, a kedves paripát. Vidáman nyihogott az asszonya láttára. Rád bízom a sorsomat, Maczkó mondotta az asszony szomorúan. A ló mintha élértette volna. Felült reá s a fejét lehajtotta a ló nyakára. Az megringatta, ringatta. A cseijésen túl leértek a Kőrös vizéhez. Kőrös vize gyógyithat meg engem. A !ó is elértette. Szép csendesen beleereszkedett a vízbe. A viz vitte a lovat, a ló az asszonyt. Vitte vitte hét éjszaka. Aztán nem engedték a sások, vizi ■ liliomok, pirosló tavi rózsák. I Jer mi közénk, megint megszépülsz tölünk — mondogatták nekik. A hajló nád helyben hagyta, a parti fűz is igent mondott rá. Akkor utat csináltak előtte a vizi liliomok, bekísérték a trónjáig, a hol a paragdszin gyöp terem s beszélgetni tudnak a fűszálak. S az asszony beszélgetett velük. Elsii'atta szépségét, elsiratta boldogságát, elsiratta szerelmét, hűségét. ... Sirató zug, csak a neved maradt meg. Ingó nádasod, karcsú liliomaid, szerelmes asszonyod köny- nyeit, mind: mind eltemette az idő. Halk esti szél zizeg a parti füzesben, az tudja már csak ezt a mesét . . . Hogy jártam Nincs kisasszonynyal. Irta : Kiss Béla István. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — A kiállítás területén voltam. Épen a selyem tenyésztési pavilon előtt találkoztam egy hölgygyei, ki 30 perczentes hozzájárulás bár terhes, de tekintve | nyugdíjazás esetén a lényegesen kedvezőbb igény- jogosultságra való kilátást, nagyon is indokolt j a 4-ik pontban foglalt rendelkezés alapjan pedig mód nyuj- tatik arra is, hogy régebben egyesek által kellő tájékozottság hiányában vagy más okból egész ösz- szegében be nem vallott tényleges jövedelem után fizethető pótlólagos járulékokkal a megfelelő nyugdij összeg élvezésére a jogosultság az illetők által elérhető. Szolgáljon egy példa eme rendelkezés üdvös voltának illustrálására. Vármegyénk területén egymásnak tőszomszédságában működő egyenlő javadalmazással ellátott két jegyzőt ismerek; egyik régebben 920, másik 720 frtra tehető javadalmazást jelentett be s ily összegre emeltetett fel a járulék alapját képező jövedelem. Miután a két jegyzőnek a nyugdíjba beszámítható szolgálati ideje is egyenlő, az egyik 690 frt, a másik alig 600 írttal vonulna jelenleg nyugalomba s ezen és hasonló anomálián — habár csak részben — van hivatva segíteni a fenthivatolt rendelkezés, mert ha a 800 frt kiegészítésénél tekintetbe vehető 80 forint után eső 30°/o-os (24 frt) és az évente 4%-os (évi 3 frt 20 kr) járulék visszamenőleg befizettetik, úgy a nyugdij-jogosultságnak alapja 800 frt leénd. Lényeges módosítást képez a végső pontba fektetett rendelkezés is. A határozat eme részét a segódjegyzői kar fogadhatja leginkább örömmel, már azért is, mert a legszabadelvübb vármegyék egyike, a mi megyénk hozza meg e tekintetben tán elsőnek azon határozatát, melylyel mi, segédjegyzők, a sors eme mostoha gyermekeinek működése a vármegyei közigazgatás legfelsőbb intézőinek részéről vétetik jóakarókig figyelembe. Ezúttal már elismertetünk „diplomás“ embereknek is, épugy, mint a „bábák“ s. a fővárosban megjelenő szakorganumunkban régebben több czik- ben fejtegetett „titulust“ vármegyénk törvényhatósági bizottsága kifejezetten és határozottan megadja, más- í’észt pedig a községi közigazgatás szekerét vonszoló segéd-jegyző, vagy mondjuk oklevéllel biró községi avagy jegyzői Írnok is nagyobb élet- és munkakedvel fárad azon tudatban, hogy rendszeres állásra történő megválasztása esetén segédjegyzői minőségében eltöltött szolgálati ideje — bár a megfelelő, de nem panaszolt összeg utólagos befizetésével — egykori nyugdíjazásánál beszámíttatni fog. Jóllehet nem tudom egész biztosan kivenni, hogy az „okleveles“ segéd jegyzők csak ama szolgálati idejüket jogosultak-e beszámítani, melyet a jegyzői oklevél elnyerése után töltenek el, avagy azt is, mely alatt mint „gyakornok“ szerepelnek, —j de a határozat eme rendelkezését inkább úgy szeretném értelmezni, hogy csakis az oklevél elnyerése után betöltött éveket lehessen beszámítani, mi által ,a diploma megszerzése utáni igyekezet, törekvés fokoz1897. május 30. selyem és bársony ruhájának uszályát egy bozontos hajú inasfélével vitetvén maga után. Itt történt a baj. Én a hölgynek iczi-piczi lábacskájára léptem, természetesen nem akarva, amiért bocsánatot kértem annak rendje és módja szerint. O erre barátságos tekintettel fordult felém, mondván; „Legyen szerencsém ma este a népszínházban.“ És egy páholyjegyet nyújtott át. Péntek reggel volt. Ekkor szándékoztam a kiállítást elhagyni, mivel tagjaim már megcsökönyösöd- tek a sok járás-keléstől. — No ez már mégis furcsa, — gondolám. — Én léptem a lábára, tehát akaratom ellenére hibát követtem el s mégis, mily megtisztelés! Nem megyek tehát haza, hanem teljesítem a hölgy kívánságát. Este van. A népszínház előtt óriási néptömeg tarka-barka serege vonul. Majd különféle diszitésü hintók állanak meg egy-egy ürnővel. Ah! zörej ! és egy díszes aranyozott kocsi áll meg a szinház előtt, melyből az a selyemruhás kisasszonyka, ki nekem a páholyjegyet adta, —I szállott ki, Egyedül ment be a színházba. Nyomban követtem. Kalapomat földig leemeltem, mint ahogy egy úri dáma előtt illik, s aztán mellette elfoglaltam helyemet. Az „1000 év“ czimü látványos darabot adták. Mondhatom, hogy a darab egészen elragadott és nem győztem eléggé dicsérni úrnőm előtt. 10 órakor ért véget a darab, mikor aztán a hölgy azt kívánta, hogy kisérjem lakására. Megtettem.
