Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-05-09 / 19. szám
Soha csüggedés ne lepje meg tagjait, mert ha valahol, úgy ennél az ügynél alkalmazható a mondás: Megvirrad még valaha! b. A baja-bátaszéki áthidalás. Lapunk utolsó előtti számában jeleztük, volt ama felolvasást, melyet dr. Boszkovicz Mór báta- széki községi orvos „A közép Duna áthidalásának szüksége közgazdasági szempontból“ czim alatt e hó 18-án a bajai kereskedelmi kaszinó helyiségében tartott. A baja-bátaszéki dunai áthidalás azóta foglalkoztatja már az érdekeltséget, amióta a duna-drávai vasút a Bátaszéken végződő zákányi vonalban öltött testet, illetve a forgalmi politikában nagy reményekre jogositó duna-drávai vasutat — a kulisszák mögött működő láthatatlan kezek — a bátaszéki zsákvasuttá zsugorították össze. Amily régi az érdekeltségnek ez ügybeni küzdelme, oly régi harczosa ennek az ügynek dr Boszkovicz Mór. Alaposan, közvetlen tapasztalatból ismeri ennek | kérdésnek a részleteit; küzdött az eszme megvalósulása érdekében, remélt, csalódott s újra küzdött és amily nagy horderejű előnyöket rejt magában ezen vasút kiépitése, oly nagy a lelkesedése, melylyel az ünyet szolgálja. Senkit sem illethet tehát méltóbban az a hely, melyet husvét vasárnapján a bajai kereskedelmi kaszinóban a felolvasó asztalnál elfoglalt, mint őt. Mindvégig érdekes, becses tartalmú felolvasásában sok tudással ismertette a vasút historikumát; meg nem ingatható statisztikai adatokkal mutatta ki ama káros következményeket, melyeket az áthidalás hiánya miatt az érdekelt országrészen úgy a mező- gazdaság, mint az ipar- és kereskedelem elszenvedni kénytelen' és sok adattal támogatva fejtette ki azon előnyöket, melyek az ország anyagi felvirágozása érdekében feltétlenül szükséges és — áldozatok árán is — a legmesszebb menő támogatást igényelni jogosult ezen három tényezőre a baja-bátaszéki vasút és áthidalás létesítéséből hárulna. Minthogy pedig az elvitázhatatlan országos érdekek mellet Bajának és Bátaszéknek helyi érdeke is a jó ügybeni munkára hívja minden fiát, lelkesítő szavakkal hivja fel a kereskedelmi kaszinó tagjait, hogy az 1893-iki bátaszéki nagygyűlésen nyilvánult nagyfokú érdeklődés ébrentartásáról és az ügynek a megvalósulás stádiumába viteléről a maguk részéről is — mint igen kompetens és közelről érdekelt tényezők — gondoskodjanak. A háromnegyed órán át tartó felolvasást, melyen Bátaszékről Rohr János községi biró és Jano- sits Károly jegyző vettek részt, a nagy számmal megjelent hallgatóság feszült figyelemmel kisérte s annak befejeztével felolvasót az egy begy ült közönség zajos éljenzéssel és tapssal honorálta. A felolvasás látható hatást gyakorolt a jelenvoltakra, kik a felolvasás után élénk eszmecserébe bocsátkoztak a mozgalom mikénti terjesztése iránt s az itt tapasztalt érdeklődés s lelkesültség biztosítékot nyújt arra, hogy Baja törvényhatósági joggal felruházott város erkölcsi súlyának teljességével fog ezen eszme győzelemre vitele érdekében indítandó mozgalomban részt venni. Különösen sokat remélnek a ba- jaiak uj főispánjuktól és tetterős polgármesterüktől. S ha a mi vezérembereink, vagy vármegyénk, melyet nemcsak mi — fiai — hanem idegenek is az elsők közé számlálnak, felemelnék bizonyára messze hallatszó szavukat: vállvetett munkával oly vasúti hálózatot s ebben olyan országos jelentőségű forgalmi középpontot nyerhetnénk vármegyénkben, mely a vármegye további emelkedésének újabb és hatásos eszközéül szolgálhatna. Bizzunk a jóban s hisszük, hogy a baja—bátaszéki áthidalás el nem marad, hanem megtörténik mielőbb. J. Májusi gondolatok. Maya istenasszony gyönyörű ünnepe: mivé sü- lyedtél í Hiszen a mindent nivellálló művelődés átformálta a korszellemet, hadat üzent szokásainknak, erkölcseinknek, átformálta ethikai érzületünket, közömbösítette minden kételytől ment vallási érzületünket: de semmit sem taszított le oly könyörtelenül piedesz- táljáról, mint téged tavaszunk poetikus ünnepe, első május! A lelkek ártallanságának a teljes pompájában bemutatkozó vegetácziónak, mely a legsivárabb atheistát meghódolásra készti a Teremtés hatalma és fönsége előtt, ezen a napon, melyen a szeretet, béke, megnyugvás, boldogság röppent madárdallos reggelen a szivekbe: im a bajtvivó elégedetlenek tüntető, véres napjává, vörös májussá vált. Miért épen e nap ? A megelégedésnek a tavaszi langyos levegő va- rázsos napjának kell lennie a tüntetés idejének, miért válik épen a materia diadalnapjává, mi eddig a béke, szeretet ünnepe volt. Az ideák mesterséges megölésének egyik alkalma ez is és érthető annyiban: hogy a nyers erő, a materiális uralom remélt győzelmében az idealista világrend hagyományait pusztítja az első májusi ün. népén. A napi sajtó — mennyire szomorú — a tavasz szép ünnepén, valóságos hadi bületinekkel szolgált s megelégedéssel konstatálta, hogy a fenyegető soczi alisták semmi tüntetésben nem gondoltak erőpróbákra, szóval az első május nem volt egyszersmint vörös j május. Nagyon mérsékelten vigasztaló ez: és azért, mert vidékünkön —■ szerencsére — szoczialista tötett követte. Éjfél után három órakor sikerült is a májusfát kis kerljébe becsempészni, a merénylet elkövetése után pedig édes álomba merülni. Álmodtam szépet, gyönyörűt. Láttam az én angyalomat magas trónon ülni, körülvéve őt olyan tündérrel, a milyet Zichy Géza gróf Alár czimü romantikus operájában leír, hallottam azoknak báj énekét, magam is terczelvén igy hozzá: „Amália, Amália.“ Hogy hányszor zenghettem el a refrént, azt nem, de arra világosan emlékszem, hogy mikoij meg hallottam ablakom alatt egy bizonyos állatnak konczertezését, melynek szövege éppen egy vonásban különbözik az Amália név két utolsó betűjétől. Szép folytatása a tündéri jelenetnek és éneknek mondok magamban, ez aligha valami veszélyt, vagy viszályt nem hoz meg a mai napon szegény árva fejemre. Úgy is lett! Nehány perez múlva a kisbiró azzal az üze nettel jött hozzám, hogy a jegyzőné ténsasszony hivat, jelenjek meg nála azonnal. Rohanok, akárcsak az első földalatti villamos vasút Budapesten, azon reménynyel eltelve, hogy immár kezdek útban lenni a menyország felé. Azonban Yassoss ezredes jobban megijedt Ehmed pasától, mint én angyali ideálomnak kedves mamájától, kiis rámutatván egy májusfának csúfolt valamire, kezdé engem olyan szavakkal megtisztelni, melyek a müveit ember szótárában föl nem találhatók. Hiába is tagadnám a dolgot, mindent látott a kisbiró, ki a Juczi szobaleánynak éppen azon időtájt tett egy májusfát a konyha ablakába. Ez a bosszú müve, mert bizonyosan megsejtette Ön, hogy leányomnak éppen a nevenapján f. hó 4-én leend az eljegyzése a körorvos úrral. Tartsa kötelességének ezentúl kerülni a házunkat. Ez az utolsó mondani valóm Önhöz. A dolognak ezen nem remélt s váratlan fordulata után keserűen kelletett csakugyan meggyőződnöm arról, hogy az Ariadne fonala igen hamar változik át az életben a török szultán selyem zsinóijává. Egy hét múlva tudtam meg a kis dobostól, hogy mindennek oka a kis dobos volt, ki is megvesztegetvén a községi személyzetet, megfosztotta azok által ékességeitől az én májusfámat, rárakván arra selyemszalagok helyett más idegen anyagokat, déli gyümölcsök helyett kolompárokat és vereshagymákat. így lett vége az eget ostromló ábrándjaimnak, igy vágott szivemen eret az én tisztelt körorvos barátom s igy változott át az én májusfám szerelmemnek akasztófájává. Hanem föl is fogadtam a májusi fagyos szentekre : Szervácz, Pongrácz és Bonifáczra, hogy ha történetesen a muszkacsászár leányába szeretnék is bele: még annak sem tennék májusfát. Sárréti. rekvések alig vannak: a kérdéssel — inkább annak társadalom erkölcsi részével — foglalkozni kívánunk. Mindenekelőtt nem habozunk kimondani, hogy a vallásos érzelmek meggyöngülése ellen immár nemcsak az egyház szolgáinak kell harezba állani. Mert akármily közhely, de nagy igazság, hogy erkölcs hi- ján Róma ledől és rabigába görnyed. Évszázados történelem bizonyítja, hogy a társadalom dekompozicziója akkor következett be, midőn az emberekben az a vallásos eszményeket más törekvések elfojtották, miután az emberek erkölcsét a szülői ház iskola és templom eléggé nem ápolja. A pénz szeretete kifejlesztette az igényeket. Mert a pénz önczél sohasem volt, csak a fukar fösvényeknél. A meglazult erkölcsi rend, hozzá a gyors tempójú és czél nélkül vezetett népmivelődés felnevelte azt a proletariátust, mely olyan melegágya a szoczi- alisztikus tévtanoknak, mint a hogy nevelő telepekben tenyésznek a palánták és voltaképpen a siker is ezektől függ. A tömeg jóérzése lehet vidékenként elhibbanva de elve általán nincs és e helyzet egyszerűen az elé a módszer elé állít, hogy a paraszt dologtalan proletariátus, vagy a szoczialis parasita [mert ilyen is van], mely nem a tanokért jóhiszemüleg lelkesülő, de azokon kalmárkodó ingyenélőkből kerül ki: oda, a jóhiszemű nép közzé ne engedtessék. Bizonyos dolog, hogy ha közhatóságaink a köteles ellenőrzést hatályosabban foganatosítják vala és a budapesti apostoloknak útját szegik, ma az újpesti „tyukketrecz“ czimü vendéglőbe volna lokalizálva az egész szoczi- alismus és nem kellene közhatóságainknak a csendőr kirendeltségre gondolniok. Ám valljuk azt, hogy mindezek csak preventív intézkedések lettek volna és alapjában nem a bajok megszüntetése. Bármit mondjanak is, ezen társadalmi betegség orvoslása a szülőház, az iskola és templom. Tessék elhinni, hogy a képtári sikkasztások, a favas-hidak, a kriminális esetek megannyi esetei az úgynevezett szoczialismussal együtt egy téren mozognak és indító okuk egy és ugyanaz: az erkölcsi érzetek meghal- ványodása, a lelkiismeret elaltatása. Érzékeny erkölcsök közepette a templom kultuszának régi hatalma alatt még csak nem is fejlődhettek volna a társadalom felforgató sokféle kommunista nézetek, mert ott, a hol a jogrend és igazság gyógyítást követelt: lett volna az emberekben elég erő azonnal megorvosolni. Gyönyörű május első! Csak tégod siratunk: a jövő seculuma rettegve gondol rád, minekünk pedig legszebb emlékeink hozzád tapadnak. Természetnek gyönyörű ünnepe első május! A bátaszéki templomépitési ügy. Végre valahára a bátaszéki templomépitési ügy is a helyes mederbe tér éltetik s ha feltevésünk nem csal, az építés rövid idő alatt kezdetét veendi. Több árlejtés meddősége következtében évek óta megvalósíthatatlan volt az építés. A hitközség buzgalma méltán megérdemli a dicséretet, hogy a számos csalatkozás után és vajúdások közepette sem riadt vissza az elébe görditett akadályok és nehéz- mények miatt. A hitközség elöljárósága, élén az érdemekben gazdag elnökével, főt. Holndonner Ferencz plébánossal, lankadatlanul munkálkodott az akadályok elhárításán. E hó 4-én tartott árlejtésen két ajánlat lön beadva és pedig Sperl és társaié és Wittinger Sándor előnyösen ismert tolnai építész és vállalkozóé. Tekintettel arra, hogy Wittinger ajánlata mintegy 12 ezer írttal olcsóbb; tekintettel arra, hogy teljes megbízhatósága minden kétségen felül áll; nemkülönben tekintettel arra, hogy az építészetben bő tapasztalatai vannak, hisszük, miként a hitközség tanácsa monumentális templomának épitésével őt fogja megbízni. E hó 16-án fog ez ügyben a döntés megtörténni, mikor is a tanács újból be fogja bizonyíthatni, hogy hivatásának magaslatán áll. El nem mulaszthatjuk ez alkalomból a tanácsot serény munkája közepette üdvözölni és azon szerény óhajunkat kifejezni, miként minden idővesztegetést mellőzve, saját hatáskörében magát kicsinyes felfogások által megtévesztetni ne engedje, aminthogy hisz- szük is, hogy aprólékos tekintetek nem érvényesíthetők kebelében.
