Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-08 / 45. szám
XXIV. évfolyam. 4=5. szám. Szegzárd, 1896. november 8. TOLMME GYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- egyletnek, a tolnamegyei községi és köriegyzök egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . . G frt — Félévre .....................3 „ — Negyedévre . ... I „ 50 kr. Szerkesztőség:: Kiadóhivatal: Megjelen: Bezerédj István-uteza 6-ik szám alatt, Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová Hetenkint egyszer, vasárnap. ■» hová a lap szellemi részét illető közaz előfizetések, hirdetések és a felNyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. kr. lemények intézendők. szélamlások küldendők. Hirdetések jutányosán szájnittatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . I 1 frt 87 kr. 100—200 200—300 I . . . minden további lOO szó 2 S 87 | 3 r 87 | 1 írttal több Ferencz közkórház. A mint az ország fővárosában a napi lapok hirrovatában megszokta az olvasó valami szerencsétlenség közlése esetében a következő befejező sorokat olvasni: az öngyilkos jelölt vagy sebesült a Rókus kórházba szállíttatott: úgy a Tolnavármegye székhelyén, Szegzárdon megjelenő sajtóközegek is egészen hasonlóan, csak azon különbséggel, hogy Rókus helyett a Ferencz keresztnév szerepel, adnak hirt az előfordult balesetekről. De a mily egyforma a balesetek közlése, éppen oly különböző a két kórház külső alakja, belső berendezése és létrejöttének története. A budapesti Rókus kórház egy az állam és főváros pénzerejével létesített ódon külsejű és berendezésit épület; a mi Ferencz kórházunk az emberi szív nemes hajlamaiból s jótékony- sági alapítványokból keletkezett s fejlődött egy modern külsejű, a mai emberszerető és haladott kor kívánalmainak megfelelő azilumává azoknak, kiknek a szenvedés jutott e földön osztályrészükül. Még egy fél századdal ezelőtt az egész kórház csak egy kis földszinti épületből és a mellette emelkedő kápolnából állott, ma pedig már egy egész kis városrész az, mely a szenvedő emberiség szolgálatára áll s melyben a különböző betegségek osztályosai külön épületekben nyernek elhelyezést. Nevezetes és külön felemlitésre méltó az uj pavilion, mely az elmebetegek elhelyezésére szolgál s 12f> szerencsétlent képes befogadni. Csak a napokban szállítottak ide Budapestről harmincz elmebetegét, kik szintén a kórház lakóinak számát szaporítják. Nagy horderejű a magyar kormány azon elhatározása, hogy a kórház helyiségeiben szülészképző tanfolyamot létesít, mely szinte az év folyamán megnyithatván, fontos kihatásait már a legközelebbi időkben éreztetni fogja. Az uj kórház ünnepélyes megnyitása a mai napon fog végbemenni s azon megjelenik maga P e r c z e 1 Dezső belügyminiszter ur is, ki ezáltal az ügy fontosságát jelezve, városunknak bizonyára szívesen látott vendége. Sokan nevezik s talán nem is ok nélkül időnket az anyagiság korának. Megszámlálhatatlan jel igazolja ezt. S a mint mindinkább előtérbe nyomul a földi javak elnyerése iránti törekvés, a létért való túlhajtott küzdelem, olyan mértékben távozik az emberi lélekből a puritanizmus, az eszményi czélok iránti lelkesedés s közjóért való önzetlen tevékenységi vágy. Ha igy van, az mindenesetre rendkívül veszélyes jelenség. Hisz csak a történelem lapjait kell forgatnunk, hogy kétségbevorihat- lan tényként álljon előttünk, miszerint egy nemzet csak akkor halad a nagyság utján, csak akkor nézhet reményekkel a kétes jövőbe, ha az anyagi érdek felett a szellem, az erkölcs képes uralkodni. Különösen ránk, magyarokra nézve ez kiváló életkérdés. Nemzetünk századokon keresztül folytatta az önfentartási harczot majd a török, majd a német ellen. Hogy csekély száma daczára ma is nemzetként él, hogy soha el nem évülhető elhatározással küzd állami létének kiépítésén, azt tisztán annak köszönheti, hogy nem hódolt meg az anyag előtt, hogy szellemének egész erejével eszményi czélokért harczolt. A mint egyszer erről az útról letér, ha hajlandó nemes ambiczióit anyagi javakért cserébe adni; ha megszűnt harczot folytatni minden ellen, mely ideális törekvéseiből kivet- kőztetni alkalmas, akkor biztosan mondható, hogy sírját kezdi ásni. Mi bízunk nemzetünk jó szellemében; mi hisszük, hogy soha sem fog az az idő bekövetkezni, midőn a magyar feladva eszményi törekvéseit, az aranyborjú imádásának szenteli ma gát. S minthogy változatlanul ezen hitben élünk, mint ezen törekvésnek egy kiáltó példáját örömmel üdvözöljük Szegzárdot mai ünnepe alkalmából, melyet a jótékonyság, az emberszeretet szelleme sugalt s mely egyenesen azon czélt szolgálja, hogy némuljon az anyag s törjön magasra — a szellem! ___________________________________ A belügyminiszter ünnepeltstése. Magyarország belügyminisztere, Perzcel Dezső kedves családjával tegnap a délutáni vonattal Tolnavármegye székhelyére, Szeg- zárdra érkezett, hogy rüa 10 órakor felavassa a szegzárdi Férencz-közkórház uj épületét és tanIja lehessen azon mély tiszteletnek és rajongó szeretetnek, mely vallás, po- I litika és rang különbség nélkül elementáris l Ö O TARCZA. Világ az éjben. Meghalt a föld, a vén koldus örökre Hehér hóból szemfödő fölötte; Vagy talán csk mély álomba szendereg S altatódalt zengnek neki A viharok, a szelek. Hogyha meghalt, nem sok maradt utána, Puszta dombok, letarolt völgy lankája; Lombtalan, ág, rég elhervadt virágok, Varjusereg, mely károgva A viharban kóvályog. Mint a bánat kedvesünknek sirjára: Nehéz köd ül estenden a rónára, TJtlan-uton csak a vándor jár esupán S könnyes szeme vágyva tekint Hívogató fény után. Csak egy gyönge mécsvilágnak a fénye Reszketne a ködön által feléje; Csak enyhhelyet, egypár jószót ha kapna, Reggel aztán sivár utján Vidámabban haladna. — Hej, a vándor nem is oly rég, én voltam, Hajlék nélkül dideregtem félkoltan; Éltem utján, ázva-fázva, dermedten, Remény nélkül a boldogság Mécsvilágát kergettem. S valahára, nagysokára meglelém, Nyájas otthon mécsvilága int felém; Egyszerű bár dé énnekem épp elég . . Aki fázott, az érzi csak A kandalló melegét. Balog István. Kortes habáraim. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Egy párt vacsora utóhatása alatt, kerületünk képviselőválasztásának esélyeit mérlegelem. A vótu- mok serpenyője majd ide, majd oda billent simitga- tásoin álatt. Végre is kombináczióba vévén a párt vacsora boros palaczkjainak számát, pártunk jelöltjének adtam bizalmam mellett a mandátumot. Legott oda is képzeltem magamat abba a pár ezer forintocskával dotált hivatalba, melybe korteskedéseimért képviselőnk ültetni fog. Már épen székfoglaló beszédem fonalát fonogattam, a midőn szörnyű alkotmányos hangulatban belép hozzám az egyik mágori választó, névszerint K. Ökrös Mihály. Az elnöki megnyitót be sem várva, hátra tolta búbján Mihályr a "vörös tollas kucsmát s egy tánezoló medve bizonytalan billegését imitálva, rágyújtott e kortes nótára: |Sárréti Pál a követünk Adót többé nem fizetünk ! | Nem lesz már fizetni való, Elengedte Lócsik báró. Éljen a haza! . —' Ismeri kelmed a képviselőjelöltet | — Személyesen nem volt szerencsém tisztelni. — Olvasta programm beszédét? — Nem. — De politikai hitvallását csak üsmeri ? — Én csak az apostoli hitvallást ismerem. — Mi alapon tagadja meg kigyelmed a nótában az adót ? — Nem kuli azt megtagadni, el van az már igazítva. — Asztán ki igazította el | — Nacscságos Sárréti ur, szeretett képviselő- jelöltünk meg az ekczellencziás minisztérijum — Mondd hát, hogy esett meg az eligazítás ? —I Hát épenséggel nem tudná főkortes uram Lócsik báró üzenetét? — Semmi sem volt róla jelöltünk programmjában. — No már pedig Marhás Istvány a virtői malomban hallotta, mikor a múlt héten rozst őrölni járt. Ott beszélték, hogy a nacscságos Sáríéti követ ur, mikor az ország tavalyi konvencziós levelét csinálták, meg ingerpépálta a pizesládára vigyázó minyisztert, mondaná meg igaz lelkire: mivel tartozik még az ország Lócsik bárónak? A mágori határban nem terem annyi csű tengeri, I hány millijómot mondott a minyiszter. Követünk erre azt mondja: az interressével se bírunk annak; a tőke meg elviszi a rajtunkvalót is. Segíteni, kell a haza sorján; már azt nem tudom, mit üzentek Lócsik bárónak) élig az hozzá, az adós levelet a inihyisztérijum haza sikeritettte. A kiállításon egy aranyozott sátorba mán mutogatták is. No csak fáin egy ember ez a mi követünk. Hogy a mágori kerület képviselője a múlt cziklusban nagy népszerű*
