Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-08 / 45. szám
A báró Augusz-féle palotától kezdve a vármegye- házáig fenyőfalombokból készített füzérek húzódtak TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (45 sz.) gj erővel tör ki mindazok szivéből az őszinteség igaz melegével, a kik 1 népszerű miniszter meleg honszerelmét, nemes erényeit és a haza üdve érdekében kifejtett alkotó tehetségét ismerik. Örömünnepet ül Tolnavármegye, s főleg Szegzárd lelkes lakossága, hogy egykori szeretett alispánját, Szegzárd város szülöttjét falai között üdvözölheti. Személye iránt érzett mély tisztelet és ragaszkodás szülte azt az impozáns fogadtatást, melyet tiszteletéra a vármegye és Szég- zárd városa rendezett. Az ő szivjósága, leereszkedő barátsága még politikai ellenfeleit is elnémitják és tiszteletre késztetik. Mi, szegzárdiak hazafiui büszkeséggel nézünk reája; mert itt ringott bölcsője, itt izmosodott meg kiváló zseniálitása s innen indult meg a hazát mindenek felett szerető nemes erényekkel és bölcs tudással felvértezve, hogy elfoglalhassa a legalkotmányosabb magyar apostoli király mellett a legmagasabb állást a magyar nemzet és a haza üdvének felvirágoztatása érdekében. A szeretet és ragaszkodás aranyos sugarai ragyogják be körünkben töltött napjait, érezze magát szülővárosában a legboldogabbnak, s töltse be lelkét az a tudat, hogy pártkülönbség nélkül egész őszinteséggel minden szívből ez a két szó tör ki: Isten hozta! Készülődés a fogadtatásra. A szeretettől ragyogó örömmel, már napokkal előbb lázas tevékenységgel fáradoztak a nagy számú rendező bizottság tagjai, bogy P e r c z e 1 Dezső belügyminisztert méltóképen fogadhassák Tolnavármegye székhelyén. Székvárosunk közönsége egyre fokozódó érdeklődéssel és feszült kíváncsisággal készült a magas vendég fogadtatására és meg is tett mindent, hogy szivből üdvözölhesse. A rendező bizottság élén a vármegye alispánja, D ő r y Pál állott, a kivel a többi rendezők együtt fáradoztak, hogy kedvessé és emlékezetessé tegyék az ünnepelt illusztris vendég előtt a Szegzárdon eltöltött napjait. Nemes Ízléssel és pazar fénnyel végezték a díszítéseket különösen az ősvármegye házában, melynek oszlopcsarnoka, bejárata és folyosói ünnepi mezbe öltöztek. Magyarország és a megye czimereivel, lombfüzérekkel, nemzeti és a megye színeit viselő zászlókkal találkoztunk a díszítésekben. zászlókkal ékesített magas póznákhoz erősítve. Két pompás diadal kaput emeltek; egyet a város az Augusz-palota sarkán, egyet pedig a vármegye a Grottlieb-féle emeletes és a vármegyeház déli oldala között. A város diadalkapuja e felírást viselte: „Légy üdvözölve otthonodban!“, a megye diadalkapuján pedig ez olvasható: „Üdvözli hü fiát az ős vármegye!“ A remekül sikerült díszítéseket Tóth Henrik államépitészeti mérnök utasítása és tervezete szerint készítették, a kit ezért méltán ért dicséret. * Érkezés és bevonulás. Szombaton mozgalmas képet mutatott a különben elég csendes Szegzárd, melynek különösen intelligens lakósai benépesítettek sürü tömegben, főleg azon útvonalat, melyen a miniszter bevonulandó volt. így nagy népáradat lepte el már délután 3 óra felé a vármegyeház környékét, a Béla- és Garay-tereket az alsó sétateret, az Augusz, Pirnitzer, Diczenty és a Szegzárd Szálló sarkokat; de igen sokan yonultak le az indóházhoz is, mindenki égvén a kíváncsiságtól, hogy mielőbb üdvözölhesse egy »Isten hozott« - tál a minisztert. Három óra felé vonultak le fogatokon a minisztert fogadó küldöttség tagjai és a festői külsőt mutató lovas banderisták a vasúti állomáshoz. A szeretett, kedves vendéget hozó vonat 3 óra 15 perczkor robogott be lelkes éljenzés között a pályaudvarba, mit az ős Bartinán eldördült mozsár-, ágyú lövések jeleztek. A vonatból leszálló minisztert és családját meg- megujuló viharos éljenzéssel fogadták, a kihez a városi hatóság nevében dr. H i r 1 i n g Adám főjegyző a következő beszédet intézte: Nagyméltóságu Miniszter Ur! Kegyelmes Urunk! Szegzárd közönsége értesülvén Nagyméltóságodnak szerény városunkba való érkezéséről, megbízta elöljáróságát és képviselő-testületét, hogy mindjárt az első lépésnél, melyet községünk területére tenni méltóz- tatik, eljövetele által keltett igaz örömünknek s belső lelkesedésünknek kifejezést adjunk; utasított bennünket, hogy a különben szerény, de ma oly nemes büszkeséggel eltelt nagy fiának viszontlátásánál örömkönnyekben úszó szülőföld igaz érzéseit nyújtsuk át Nagyméltóságodnak. Midőn ezt tesszük, önkéntelenül is visszaszál lelkünk azon édes közel múltba, midőn még összes tevékenységét e vármegyének és városnak szentelé: de jóleső örömmel látjuk a jelent, hogy szerény körünkben megkezdett önzetlen munkássága talajából nőtt fel azon terebélyes fa, melynek áldásos gyümölcseiben ma már az egész haza osztozik. De ha fényes tehetségei s a hazaszereteten alapuló folytonos munkássága országunk egyik legmagasabb polczára emelte is, mi mindig megvoltunk s a mai ségre tett szert, azt K. Ökrös Mihálynak fenti előadásából láthatja az olvasó. — No lássa kigyelmed! értekeztem újabb kocz- czintás közben Ökrössel, mily hálátlan ez a mágori nép; Sárréti volt követünk nagy eszével kitisztázta az ország adósságát,' most mégis ellenjelöltet állítottak vele szemben. Bizony czudarság! Hátha még azt is megtudja kortes uram, amibe ide fáradtam. — Csak nem rósz hírrel jött kend. De avval ám! A kecskészugiak az ellenpárthoz kezdenek húzni. Baj lehet biz ebből uram! A balogpárton tizpengő forintot, két hold tengeri földet, egy szekér szalmát ígérnek minden voksért. És akad ökör, aki ezt elhiszi. Úgy mondják, hogy Markás István komám ágál leginkább a Balog mellett. Nem volnék méltó a kortes névre, ha be nem látom, hova sandít K. Ökrös. Maga becsületes önzetlen honpolgár Mihály! Pénzért nem adja el a szavát. Maga tudja, hogy a haza iránt teljesít szent kötelességet, mikor Sárréti urra szavaz. Jól mondta az ur, hogy én nem pénzért, teszem, amit teszek, hanem egy kis törlesztésem vóna, agyik az ur legalább öt forintot. A dizkrétül tenyeribe nyomott tiz koronát in- diskrétül megolvasta és úgy vágta zsebre. Ha holnap marhabeitatás után, az egész kecskészugi szavalló nép nem lesz a „Bőliter csárdába,“ ne legyek többé K. Ökrös Mihály! elhozom én őket, ha mingyá kö- tőfiken is. Másnap veszettül hangos volt a „Bőliter csárda“ Hetven kecskészugi választó torokból s ugyanannyi nem választó torokból hangzott a kortesdal, 1 annak különösen az adó nemfizetésre vonatkozó része. Be kellett látnom, mennyire híven járt el Ökrös Mihály a pártszervezés nem könnyű, munkájában. A belépésemkor fogadó egetverő „éljen!“ lecsillapul tával, a búbos kemencze padkájáról el mondtam beszédemet. Beszédemre a választók nevében Ökrös felelt, most már vigan lehetünk biztatott Ökrös — lüttek a Balogpártnak. Holnap ilyenkor csak követ lesz a mi követünk. Hát vigadtam volna én is, ha kortes örömeimre egy számlával szemfedőt nem borit Weinberger, a „Bőliter csárda“ és kortestanya bérlője, vala pedig a számlára írva összesen 235 frt 20 kr. A végsumma láttára hajam égnek meredt, de azért mosolyogva szóltam Weinbergernek. — Nem magas kissé a tarifája? — Kérem mindent beszerzési áron számítottam. — De enged is le belőle valamit. — Baargeld fizetésnél adhatok a főkortes urnák 5°/o kasszaskontót. Tudja mit ! Én fizetem ki magának az 5°/0-ot, a különbözetet pedig vonja le a földhaszonbérletből, a mit Sárréti urnák fizet. Tisztába jővén Weinbergerrel, a Sárréti tanyájáról rendeltem be hat négy ökrös mentőszekeret, a melyeken az elvtől ázott polgártársakat szállítottam haza. $ A szavazáshoz csak a záróra utolsó negyedében mehettem. A beteg és ingadozó szavazókat fiakkerez- tem össze. A szavazóhelyiség folyosóján K. Ökrös ezzel a rémhírrel fogadott: —- Veszélyben vagyon a haza! szives lejövetele alkalmával, még iukább meg vagyunk győződve arról, hogy nemes szivének nincs az állásoknak oly magassága, melyről szülőföldje iránti jóindulatának áldásos sugarai onnét hozzánk leérni szeretetünk lángoló tüze oda fellobogni képes ne volna. Midőn a közönség ezen érzelmeit Nagyméltóságod előtt im tolmácsoljuk, tesszük azt azon óhajunk kíséretében, hogy szülőföldjén magát kellemesen érezve az Isten sokáig éltesse!' P e r c z e 1 Dezső belügyminiszter a főjegyző üdvözlő beszédére válaszolva, kifejezést adott őszinte érzelmeinek, hogy szives örömmel jött Tolnavármegye meghívása folytán most először hivatalosan Szegzárdra kedves szülővárosába, hogy a megye által nagy áh dozatok árán megnagyobbított Ferencz-közkórházat mint belügyminiszter, a kinek hatásköre alá tartozik a közegészségügy főfelügyelete, megnyissa. A szívélyes fogadtatást megköszönve, biztositottta Szegzárd képviseletében megjelenteket, hogy Szegzárd érdekeit mindenkor szivén fogja viselni és mindenkor előmoz- ditjaA miniszter szavait a pályaudvarban megjelent előkelő közönség nagy lelkesedéssel fogadta és őt megéljenezte. Majd megindult az állomástól a diszmenet a fellobogózott városba, melynek lakossága kitörő lelkesedéssel éljenezett. A diszmenetet a megyei lovas huszárok nyitották meg, a megye zászlójával; utánuk a bandéristák következtek, azután a város bírája főjegyzővel, majd a miniszter fogata haladt a főispánnal. A diszmenetet a küldöttségek és magánosok fogatai zárták be beláthatatlan népsokaságtól kisérve. A vármegyeház főlépcsőházában a megyei tisztviselők élén D ő r y Pál alispán diszmagyarban a tőle megszokott ékesszólással üdvözölte a minisztert s beszédje közben kitört a körülállók ajkairól a lelkes éljenzés. Az alispán eszmegazdag s lendületes szavaira a miniszter igen rokonszenves meleg hangon válaszolt I és megköszönte a lelkes fogadtatást, úgy is mint régi I jó barát, úgy is, mint a jelenlegi magyar kormány I képviselője; majd kijelentette, hogy ha az alispán! nem is fejezte volna ki beszédjében azon óhaját, I miszerint itt jól érezze magát, ő azért mégis — úgy- I mond — biztosíthat mindenkit, hogy másképen nem I is érezhetné magát régi otthonában. A felhangzó éljenzések után többekkel kezet I szorítva, a főispánnal és kíséretével a részére és csa- I ládja részére berendezett lakosztályba vonult. Kivilágítás és szerenád. Az est beálltával kigyultak az ablakokban az I örömlángok s az egész belváros utczái fényárban I úsztak; tenger népség hullámzott mindenfelé, hogy a I kivilágításban gyönyörködhessék. Pazar fénnyel volt I kivilágítva főleg a vármegyeháza, a hol Perczel I Dezső belügyminiszter megszállott. A fáklyás menet I 1896. november 8. — Hogyan és miért ? — Kecskészug subaforditó lett. — Az ördögbe, beszéljen magyarul! — Mind a hetvenen Balogra szavaltak. — Mit, Balogra ? Hát igy tartotta kend a pártfegyelmet ? — Tartottam én uram! mig a kulacsom győzte, de mikor abból kifogyott az elvhüség, csupán ketten maradtunk a Marhás komával. — Hát aztán leszavaztak-e már kendtek | — Jelenleg akartuk szavalásunkat érvényesíteni, de aszonták odabe az urak, elmehetünk, nincs voks- unk, restancziába vagyunk az adóval. ,(Óh a két nyomorult!) Héjába mondtuk, hogy eligazitotta azt a követ ur, meg hogy elengedte a Lócsik báró. Ránk förmedtek, hogy ha sokat eczonérozunk, lecsukatnak. Ne hagygyik rajtunk az ur ilyen csúfot. Szóljik odabenn melletünk á bizomány uraknál. Nem volt időm Ökröst lemarházni, Marhást pedig összeökrözni, ■ mert a választási elnök közénk lépett s kihirdette az eredményt: A kitűzött záróra leteltével szavazó nem jelentkezvén, Balog János urat, a mágori kerület hetvenkét szótöbbséggel megválasztott országgyűlési képviselőjének nyilvánítom.“ Még csak annyit, hogy Sárréti úrral a történtek után minden szolidaritást megtagadtam. Mint teljesen független honpolgár ajánlhatom tehát szolgálataimat a képviselő uraknak az esetleges pótválasztásokra. s. s.