Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-09-20 / 38. szám
2 ját és hazafias lelkesedéssel áldozzon az édes magyar haza ezeréves fennállása emlékének. A közgyűlés jelentőségét az a körülmény is emelte, hogy ekkor avatták fel a pénzintézet uj palotáját, mely Szegzárdnak egyik legmonumentalisabb épülete s a mely közel 90.000 frtba került. A díszközgyűlésen Döry Dénes kir. tanácsos, főrendiházi tag elnökéit,' a- jegyzői tollat pedig dr. Steiner Lajos igaz. tag vezette. A tágas termet a részvényesek foglalták el, mig a zöld asztalt az elnökkel élén az igazgatóság tagjai és a számvizsgálók ülték körül. Döry Dénes a díszközgyűlést megnyitó beszédében kifejtette, hogy neki is az lett volna az óhaja, hogy a pénzintézet nagyobb ünnepélyességgel ülje meg kettős örömnapját, ám de azért osztja az igazgatóság határozatát, mely szerint tekintve Szegzárd és környékét ért elemi csapásokat, az ünnépélyt egész csendben kívánta megtartani. Ezután dr. Steiner Lajos igazgatósági tag felolvasta ő | f f y Lajos igazgatósági elnök alábbi előterjesztését, melyet kiváló fontosságánál fogva itt egész terjedelmében Ttözlünk: Mélyen tisztelt Közgyűlés! Az egész haza ünnepet ül. Magyarország ezer éves fennállásának ünnepét. — Koronás király és nemzet egy ajkkal ád buzgó imában, hálát az isteni gondviselésnek, hogy e nagy időt annyi vész és megpróbáltatás között nem fogyva, de megerősödve megérnünk engedte. Király és nemzet kölcsönös szeretete és megerő- jsödütt bizalma ragyogja be tiszta egünket 1 ennek fényénél megvilágítva látjuk múltúnk tévedéseit s a jövőnek a nemzet nagyságához vezető utait. Múltúnk olyan, hogy ha ma töröltetnénk is ki az élő népek sorából, történetünk mithossá válnék s biztosítaná a magyar nemzet halhatatlanságát. Jelenünk nem tengődés, nem is a nemzeti nagyság puszta képzelete, hanem szolid alapokon nyugvó valóság. Bármerre tekintünk, mindenütt és mindenben az egészséges fejlődés örvendetes jeleit látjuk. Országos kiállításunk, kultúránk verseny képességének megczáfolhatlan bizonyítéka. S ha mindezek daczára nemzeti erőink és képességeink iránt még kétségben lehetnénk, kell hogy megadja önbizalmunkat az az.eb ismerés, melylyel külföldi jeles szakemberek személyes tapasztalataik alapján rólunk s intézményeinkről a világ sajtóban oly rokonszenvesen nyilatkoztak. A mi jövőnket illeti, az az Istené! — Mienk csak a hit és reménység, s mert annyi őserővel és az életképesség minden kellékével gazdagon megáldott nemzet nem pusztulhat el ] leborúlunk a Minden- ség ura, a Magyarok Istene előtt, hogy nemzetet s uralkodókat bölcsességgel megáldva, hazánk története mint a viszontagságos tengert járó hajó sok dicsőség és nagysággal megrakodtan köthessen ki a második ezred év révébe. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Szerencsés véletlen, hogy intézetünk fenntállásának 50-ik évfordulója bele esett az ezredéves honalapitás ünneplő évébe, mert igy a minden izében magyar intézetünk hazafias érilyen nagyeszű ember lehet még idővel püspök is vagy herczegprimás. Annuska, a ki túljárt a tizenhét éven és titokban sűrűn sandalitott az ablakredöny mögül az ut- czára, a mellett szavazott, hogy katona legyen, még pedig huszártiszt. Oh, mert nincs az istennek szebb, daliásabb teremtése, mint a lovon nyargaló huszártiszt. Legutoljára szólalt meg, de azután a legdühösebben érvelt Zsiros Balambér, a ki két emeletes házára, nagy vagyonára és impozáns hálájára hivatkozva, azt akarta, hogy Laczika disznókereskedő legyen. Ez a legjövedelmezőbb és legpraktikusabb foglalkozás és ha nem is olyan ideális, de hát végre is, ideálokból nem élhet meg az ember. A Zsiros Balambér tervét a család egyhangúlag és mély indignáczióval utasította vissza. A mama csakhogy el nem ájult Laczika kereszt apának planuma felett és sirva tiltakozva mondá: Inkább ma haljon meg. Bár inkább meg se szültem volna. Szót szó követett és a család csökönössége, Indokolatlan nagyravágyása és büszkesége fölött a keresztapa olyan éktelen dühbe jött, hogy szörnyű haraggal távozott. Bolondok vagytok! Hát süssétek meg a fiaitokat. Bizony nem lesz belőle semmi. Ám ha úgy megvetitek a disznókereskedő pályát, vessetek meg engem is. Alásszolgája! zelmeinek is ünnepélyesen kifejezést adhatunk. Mig azonban erre a mai nap csak örömmel megragadott alkalmul szolgált, a czél, melyért összejöttünk, intézetünk 50 éves fenntállásának megünneplése. Mélyen > tisztelt Közgyűlés I A mai napon épen 50 esztendeje múlt annak, hogy a Szegzárdi takarék- pénztár választmányát megalakította s e választmány az intézet vezetését a szomszédos községháznak ma őrszobául szolgáló szűk helyiségében átvette. Alig pár négyszög öl volt csak a terület, melyen intézetünk lábát először megvetette, s ennek daczára sem volt ment az aggodalomtól, hogy a tényleg kicsiny üzlethelyiség is idővel nem e bizonyul be nagynak, vagy épen feleslegesnek. Ez az aggodalom nem is volt minden alap nélküli. Gróf Széchenyi István az 1831-ik évben megjelent „Hitel“ czimü munkájában még igy festi közállapotainkat : „Nevetséges vagy szomoru-e, ha egy nagy birtokos, kinek kiterjedt termékeny szántó földjei, rétjei, erdei, szőllei, és a többi vannak, ki nem adózik, s az .országnak semmi terhét nem érzi s kiúek sok ingyen dolgozik, ha egy ily birtokos mondom, annyira elszegényül, hogy végre adósságai miatt semminél kevesebbje marad.“ „Magyarországban a termékeny föld kiterjedése és mennyisége oly bő, hogy annak csak haszon nélkül fekvő része is gazdaggá tenne más nemzetet, — s még sem találkozik könnyen ország, melyben számosabb nevezetes birtokosok javaikra nézve napról napra nevetségesebben vagy szomorúbban aljasodná- nak el, mint magyar hazánkban.“ „Miért van ez igy, igy kell e ennek lenni, vagy tán nem kellene?“ Töpreng Széchenyi, s egyben megadja reá a választ, — „hogy véleménye szerint mindennek nincs főbb oka, mint pénzbeli összeköttetéseink hibás elrendeltetése s az abból természetesen következő tökéletes híja minden hitelnek.“ Mint mondja: „Ezen hiányt látom minden physical természetlenség okának. Mikor p. o. 100 ezer vagy több holdnyi föld birtokosa csak egy forintról sem tud bizonyos hitelt adni s pénzben szűkölködik; a tőkepénzes ellenben helyet alig találhat, honnan várhatna bizonyos kamatot, vagy idővel tetszése szerint a tőke rendes visszafizetését is. És épen úgy látom a hitei híját minden erkölcsi romlottság és lelki elaljasodás egyik főokának is. Mert ha valaki pénzét 20-al, 50-el, 100-al, 100-on túl, vagy még több uzsoráért adja kölcsön, annak bizonyára az ördöggel van dolga, ki pedig 100-on túl, 20-nál, 50-nél, 100-nál többet ir alá, azt bona fide alig teheti, hanem csalni akar. Már ily alkudozók között, kiknek egyike ember társát nyúzza, másika pedig csalja s hol Mephistopheles játsza a főszemélyt, miként nevekedhetik emberség és polgári erény ? Es ha ezen szép társasági szokás több nemzéseken hat keresztül s már anya tejjel szívódik ezen gyönyörű régi elintézés — ugyan kell-e még több egy egész nemzet elrothadására ? E dohos penészen épült régi pénzbeli systemánk nem hozta e sok hazafi társunkat adósság dolgában többször immár TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (38. sz.) Ezzel vágtatott haza, mint egy neki bőszült paripa. A Fromontok nem gyűlölték úgy a Rislere- ket, mint Zsiros a Csongrádi famíliát azontúl. Soha még a házuk tája felé sem tekintett. * Elmúlt egy év, Laczika a második gymnasiumba került és a reményteljes család még mindig nem tudta, hogy mi lesz a fiúból ? Szeptemberben uj családi konferenczia volt, de újra eredmény nélkül. Most a nagymama heveskedett, hogy az ő drága unokáját nem papnak akarják nevelni, ott hagyta a hálátlan gyermeket s elment lakni a város végére. Egy év múlva követte őt városvégi magányába a nagyapó is, a kinek fájdalmas köszvényén nem tudtak segiteni az orvosok. Mikor ugyanis Laczika a harmadik gymnasiumba lépett, a nagyapó veszett össze csúfosan a famíliájával, a miért Laczikát nem az orvosi pályára akarták adni. Mindebből azt látom — mondotta — hogy ti azt akarjátok, hogy sohasem gyógyuljak ki a kösz vényemből, pedig érzem, hogy csak az én drága unokám, a Laczika volna képes ebből kigyógyitani. És mert a makranezos Annuska még mindég huszártisztnek szerette volna látni a bátyját, a szülők könyörtelenül férjhez adták a leányt egy élesztő gyároshoz. dilemmába, hogy szinte ostoba cselekvő s gazember között alig lehete harmadikat választania.“ ■ így ir a legnagyobb magyar 1831-iki közálla- I potainkról. | Hatalmas szava bejárja az egész országot, lángesze bár messze világit, a lethargiába sülyedt nemzet csak lassan ébredez s ólom lábakkal indul a kibon. takozás útjára. Az 1836-iki országgyűlés azonban már a nemzetnek öntudatra ébredéséről tanúskodik. Egy felől nagy fontosságú országos közintézményeket létesít,' más felől az alaki és anyagi magánjog terén tesz üdvüs alkotásokat. Törvénynyel intézkedik: A vérek közt a világos örökösödés esetében végrehajtandó osztályról. A pénzbeli elmárasztalást magában foglaló bírói Ítéletek végrehajtása módjáról. A vásári bíróságról. Az ország közjavát és kereskedését gyarapító magános vállalatokról. Mindez ugyancsak paránya a modern jogélet szükségleteinek, de párosulva azon reménynyel, hogy a váltó, kereskedelmi-. és csőd-törvények sürgősen megalkottatni fognak, e csekélység is elégséges volt ahhoz, hogy Fay András nemeslelkü hazánkfia kezdeményepésére a Pesti hazai első takarékpénztár, mint hazánk első pénzintézete, 1840. évi január hó 11-ikén megalakulhatott. De a Széchenyi által ecsetelt 1831-iki közmorál még nem épülhetett ki annyira betegségeiből hogy egy ily vállalathoz a biztos anyagi siker reményét fűzni lehetett volna, azért az első takarékpénztár alapítása olybá tekintetett, mint a hazafiságnak hozott önkéntes áldozat. Ha tehát az ország fővárosában, hol a tudomány, ipar és kereskedelem kitűnőségei adnak egymásnak találkát, s, hol a fejlettebb viszonyok a siker biztositására legkecsegtetőbbek voltak, az első pénzintézet alapítása a hazafias áldozatok teherlapjára íratott, lehet e csodálni, hogy a vidék hason törekvésekkel szemben tartózkodó álláspontot foglalt el, I igy 1846. évi ápril hó 3-án, mikór vármegyénk lelkes főispánja ürményi Urményi József a megyeház nagytermében egy megyei takarékpénztár alakítása érdekében értekezletet tartott, az első hazai takarék- pénztár alapítóinak lelkében lángoló hazaszeretetnek éppen nem csekélyebb érzés és lelkesedés daczára az aggódók egész seregével találkozott. A nagymüveltzógü főispánnak azonban szónoklata meggyőző erejével és Tolnavármegye kitűnőségeinek támogatása mellett sikerült még esetleges áldozatok elviselésére is kész alapítók által határozat erejére emelni: „hogy vármegyénkben -oly takarék- pénztárnak kell megvetni alapját, mely e nemben a hazában első lesz, vagyis az eddigi számításból teljesen kifelejtett adózó osztályt (a jobbágyságot) fogja önérdekének .hathatós nevelése végett magához édesgetni.“ így s ily vezér elvek mellett nyerte ezelőtt 50 évvel a szegzárdi takarékpénztár megalakulását, s ámbár népesség, még inkább kereskedelemre Szegzárd messze hátul áll a vidéki emporiumok sorában 1896. szeptember 20. Mikor végte a Laczika a VIII-ik gymnasiumba került, a családi konferenczia már csak kéttagú volt. Hanem azok aztán annál konokabbul harczoltak érte. Csongrádi Péter még most sem mondott le azon tervéről, hogy az immár Lászlóvá avanzsirozott Laczika kereskedő legyen, mig Csongrádiné még mindég a jogi pálya mellett harczolt. Ez a nézet eltérés oly heves konfliktusra adott okot, hogy tromfra tromf következett és Csongrádi — szinte restelem kiírni — alaposan helyben hagyta feleségét, hogy az meg sem állt az ügyvéd lakásáig, a kivel aztán megindittatta a válópert brutális férje ellen. * A család büszkesége, egyetlen reményteljes csemetéje, a Lászlóvá avanzsirozott Laczika pedig sikeresen tette le az érettségi vizsgát és mihelyt a ma- turust a kezében szorongatta, első dolga volt, hogy beleszeressen a városban működő Pipacs színtársulat festett arczu naivájába. Minthogy pedig a szintársulat szeptemberben Turkevére tolta Phespis vándor kor- délyát, hát Laczika is át ment Turkevére, mert nem tudta elhagyni első ideálját, a festett szépségű naivát. Élni pedig csak kell az embernek. Laczikának jó hangja volt, hát beállott koristának.
