Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-05-10 / 19. szám
XXIV. évfolyam. ±0. szám. Szegzárd, 1896. május 10. TOLMMEGYEIKÖZLÖK KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre .... 6 írt — kr. Félévre .....................3 „ — „ Neg yedévre .... I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me g j elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . . 1 frt 87 kr. 100—200 I . . . 2 „ 87 „ 200—300 | ... . 3 B 87 „ minden további 100 szó 1 írttal több Ezredéves ünnepségek. Már egy hét óta Magyarország fővárosa úszik a nagyszabású fényesebbnél-fényesebb ünnepségekben, melyek arányai oly méretűek, hogy egyenesen felkeltették az európai nagy nemzetcsaládok elismerését, de egyúttal a Magyarországot környező' apró államok féltékenykedését és irigységét is, majd minden napra esik egy impozáns ünneplés, de egyúttal egy jól irányzott...............rúgás a levegó'be, an nélkül, hogy akár az ünnepi hangulatot, akár az ünnepségek hatását megrontani képes volna. * Bécsben az árja, tanulók toborzák össze- a különféle kis nemzetiségek hangadóit és egy birálaton alóli gúny irattal iparkodnak a világ figyelmét magokra irányítani; Bel- grádban pedig az 1848-ban kegyetlenségeikért alaposan megfenyített szerbek apró utódai a magyar nemzeti zászlót égetik el a hivatalos körök segédkezése mellett, hogy sárga irigység és fekete féltékenységük kelló' módon tudomásunkra jusson. Nyugodjanak meg: egyiket sem fogjuk elfelejteni! Az ország fővárosának ünnepi zajába immár belevegyül a vidék öröm-ujj ongása is. A százezerek fényes ünnepségét felváltja | milliók hatalmas mozgalma. Az apró gyermekek vezették be a vidék ünnepségét, mik egy napon, mint egy vezérütésre vették fel a magyar ruhát és énekelték jövő szereplésük zálogául a magyar imádságot: Isten áld meg a magyart! Vasárnap a magyarok istenének vau szánva. Millió és millió magyar ember keresi fel lelki vigasztalásának csarnokát, első sorban hálát adandó a mindenek sorsát intéző nagy hatalomnak, hogy annyi vész és vihar közepette, egy ezredéven át hatalmas karjával védett meg bennünket. De egyúttal megnyilatkozik a változhatatlan erős akarat, hogy ezt a földet, melyet őseink vérrel szereztek, magunknak megtartani, annak magyar jellegét megvédeni elvagyunk határozva. Majd a hó közepén eljön azután a jótékonyság napja. Százezrek és százezrek fognak hazafias és közművelődési czélokra a nemzet vagyonából kihasittatni, hirdetve az utódoknak, hogy e nemzedék, mely azon ritka szerencsében részesült, hogy Magyarország ezredéves fennállását ünnepelhette, nem feledkezett meg küldetéséről, mely azon feladat megoldásában áll: miként lehet a jövő biztos alapját lerakni. Az ünnepi vigságnak is jut szerep vármegyénkben és országban mindenütt megczá- folandó a közmondást: sirva vigad a magyar, mert most kivételesen örönijesz^ a vigságunk- nak elmaradhatlan társa. j Es igy fog ez menni egy ,egész éven át. Hadd lássa az egész világ, hogv a ina- gyár nemzet egységes és osztatlan, ha hazafias érzését, magyar voltát indokolt kimutatnia. Hadd lássák barátaink és ellenségeink egyiránt, hogy Magyarországot a lefolyt ezredév korántsem erjesztette meg; ellenkezőleg fiatal, üde erővel rakja jövő fejlődésének biztos alapjait. Hadd tapasztalja a külföld, hogy itt egy életképes és fejlődő állam létezik, mely a mint saját alkotmányos szabadságára nagy súlyt TARCZA. Mese az eltemetett boldogságról. Irta: Dr. VARGHA JÓZSEF. — A „Tolnámegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Fenn a felhők felett, csillágtrónusán ült a jó- I ságos Isten. Halandóktól nem látott fényes ábrázatát S őrömmel s szeretettel szemlélték a mennyei seregek. '.A drágakövek vakító szinpompájába öltözött angyalok nil mint a szellő lebbenés — jártak körülötte s egy ‘ rózsa-szinü felbőre ülve S édes bús dallamot zengettek, ódább csodaszép tündérek. Mint a szinezüst csengése, a kristály üveg hangja, vagy az aeol hárfa húrjának felhaló rezgése olyan bűbájosán hangzott ajkukról az ének. Soha nem látott szépségű virágok százezrei nyilottak szerteszét, kábító illatokkal betöltvén a léget. Szines lepkék száza s ragyogó kis madarak serege szálldogált a virágmezők felett. Szivárványhid a „felhők .között, mértani pontossággal keringő fényes égitestek a kék űrben s sziporkázva kigyulladó csil- lagokúnilliárdja a messze végtelenbe .... Mindenütt fény, — mindenütt ragyogás, — sehol . semmi »árnyék. | Az Ur Isten nyájasan szólít meg egy most érkezeit-'angyalt : j|K .Úgy látom szolgám, hogy útról jöttél, mondd hol, ^helyik csillagzatról jöttél | X — A földről jöttem Atyám, megnéztem az emberek fiait. — Nos és boldognak találtad-e őket? — „Boldogok, nagyon is azok a földnek népei. Hiszen angyalaid Írják az életsorsukat s rendelésed szerint mindig vegyiteniök kell abba legalább egy csepp boldogságot. Nagy a Te jóságod Uram, nem | engeded elküldeni érették a halál angyalát, mig leg- J alább egyszer ott lenn boldog nem volt életében valaki. Aztán úgy alkottad őket, hogy különféle szenvedélyeik kielégítése már boldoggá teszi a legtöbb embert. Az egyik boldog, ha verseket irhát, a másik ha vadászik ; egyik hiú csillogó ruhának örül, a másik a pénznek, van olyan is, a ki családjának, némelyeket boldogít a szép lány', másikat a bor meg a nagy társaság. Találtam olyat is, a ki levélbélyeg gyűjteményének örvendezett, mig más 13 földben nyugvó őseire volt féktelen büszke. A munka is, a mit az Éden kertből kiűzetésekor büntetésül szabtál az emberre, áldássá lett rajta, még a kiket csapás szenvedés ér: az is szórakozást, enyhülést, boldogságot talál a munkában mindenkor. Csak az a nagy baj, hogy nem csak boldogok, de felfuvalkodottak is lettek a földnek fiai. A te nagy jóságod elrontotta őket. Papjaid a rengeteg vagyonnal Istenképpen imádtatják s csalhatatlanoknak hirdetik magukat. A szeretet vallása helyett gyűlöl ség, türelmetlenség lakik a szivekben. A jóllét felkölté az emberi szívben a féktelen hírvágyat, haddal törnek a helyez, úgy azt nagylelkűen megosztja nemzetiségi és vallási különbség nélkül a haza összes polgáraival. Mintha a kedvező alkalmat felhasználva, a rólunk szándékosan és roszakaratulag terjesztett hirek megczáfolását szerencsésen ke- resztülviszszük, akkor holmi arja és szerb tüntetések felett bátran napirendre térhetünk. Az egész világ meg fog róla győződni, hogy a keleti államok közt a vezérszerepre egyedül a magyar állam hivatott! b. Nemzeti lobogók. Most, az ezredéves ünnepek alkalmával újra divatba jön a nemzeti lobogó. Az alkalmat ragadjuk meg, hogy néhány szót szóljunk a nemzeti lobogókról, mert sok tévedés van e tekintetben. PL a fehérsárgát nálunk egyházi színnek tartják, holott ez nem az egyház állam, hanem a pápa színe. Anglia zászlója fehér, négy mezőre osztva, három mező Szt-György vereskeresztje kékben Anglia, Szt- András vöröskeresztje Scóciát, Szt-Patrich fehér keresztje Irlandot együttesen a három királyság jelvényeit • tüntetik föl. Mikor Amerikában -a -gyarmatok az anyaállam ellen fellázadtak, tartományainak száma tizenhárom volt, melyet lobogójukon 13 vörös fehér sáv jelzett,' most 39 szövetséges államot egyesítvén, az egyesült köztársaság zászlóján 39 stor és stripe van. Amei’ika lobogóit mintául vették Chili, Uruguay, Havai és Orange, melyeknél csak csekély eltérések vannak. A franczia trikolor voltaképpen az ó-franczia zászló egyesítése Páris városával. Sehol sem uralkodnak oly zavaros fogalmak az állami színek felett mint nálunk. S ez nem csoda, mert abban az államkompiekszusban, melyet a dualismus megteremtett, az állameszme nehezen találja meg az egységes kifejezést. fejedelmek a népekre s az embervértől gőzölgő csatatéren félistenként lépked az erősebb -— gyilkos. Aztán a gőgös ember elbizakodottságában nyíltan megtagadja lényed s létezésed, tagadja, hogy Te teremtetted volna, a szerves fejlődés törvényét hangsúlyozza, feltaláló eszében elbizakodva magát tartja a Teremtés Urának, koronájának. Óh Uram, cselekedjed, hogy I kevesebb boldogság, kevesebb öröm, de több szenvedés legyen a földön, ne csak a boldogság szin- mézét, hanem a fájdalmak ürömesöppjét is tölsd a halandók poharába, majd akkor a szenvedések között megjavul az emberek szive, megigazul s jobban megtartja örök törvényeidet. Engedd meg, hogy addig minden hónapban egyszer én írhassam meg Gábriel főangyal helyett az emberek sorsát s meglátod Oh Uram, hogy a keserű orvosság megjavítja őket.“ És az Ur Isten hosszas kérés után megengedte. Az angyal pedig Gábriel arany tollával a gyémánt kapcsu nagy könyvbe, az Elet könyvébe minden hónapban egy napon boldogtalanságot, szenvedést, fájdalmat, nyomort irt be. A kik az nap születtek, azoknak sorsa nagyon keserű lett. Azok nem tudtak örülni az életnek, azoknak az ajkán megfagyott a a mosoly. Egy nap azt irta be ez angyal a könyvbe: A kik ma születnek, azoknak a szive vágyakozzék szüntelen a boldogság után, de azt ne érhessék el soha. Lebegjen előttük, s akkor ne nyújtsák ki kezüket
