Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-04-19 / 16. szám
XXIV. évfolyam. 10. szám. Szegzárd, 1896. április 19. T0LHAHEGTE1 KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . . 6 frt kr Félévre .... 3 „ Negyedévre • • 1 50 Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Megj elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számittatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . ./ I 1 frt 87 kr. 100—200 „ . . . 2 „ 87 „ 200—800 I . . . 3 „ 87 „ minden további 100 szó 1 írttal több A Garay-szobor ügye. Ezt a karmincznégy év óta állandó figyelem tárgyát képező ügyet legutolsó stádiumában, az elposványosodás veszélye fenyegeti. Lapunk olvasói eléggé tájékozva vannak minden egyes fázisáról, mégis az ügy jelen állásának kellő világításba helyezése czéljá- ból szükségesnek tartjuk a szobor történetét röviden összefoglalva, itt emlékezetbe hozni. Ezernyolczszázhatvanegyedik évben, .tehát 34 évvel ezelőtt hangozott el a szegzárdi © © kaszinóban a hazafias inditvány, hogy Szegzárd szülöttének s a vidék egyik kimagasló költői alakjának, Garay Jánosnak emléke szobor által örökittessék meg. Ez idő óta a közélet minden tényezőjét azon törekvés hatotta át, hogy a szükséges pénzalap előteremtessék, azonban még nehány évvel ezelőtt az volt az általános felfogás, hogy az összegyűlt tőke egy nrabecscsel biró emlék felállítására elégtelen, mignem néhány az országban előfordult példa, különösen az ezredéves ünnepség közeledte megérlelte az intéző kö- rökbep az ■ eszmét, hogy, kisérlet tétessék a meglevő 15.000 írttal a szobort létesíteni. A kiirt pályázat fényesen sikerült, mert hazánk fiatal szobrásznemzedéke teljes lelkesedéssel karolta fel az ügyet. A beérkezett 10 pályamű közül a Strobl Alajos és Zala György nagyhirü szobrászaink bevonásával megalakított zsűri Szárnovszky Ferencz pályaművét ajánlotta kivitelre. Szárnovszky úrral a szerződés megköttetvén, abban, minthogy a pályaműben is egyes hibák fordultak elő, kötelességévé tétetett, hogy azokat kijavítsa, s a végkivitelre alkalmas szobrot egy negyed nagyságban újra bemutassa. Ez nem ugyan a rendes és kitűzött időben,, de jóval később megtörténvén, a bemutatott szobor mintázat újra a régi hibákban bővelkedve jelent meg a zsűri előtt, m.ely természetesen újólag visszautasította azt. Ugyancsak a szerződésben kötelességévé tétetett Szárnovszky urnák, hogy a szobor talapzatául szolgáló kő mintát is mutassan be elfogadás végett. A vállalkozó fiatal művész a napokban küldött ugyan kő mintát, de az oly gyarló minőségűnek találtatott, hogy elfogadható egyátalán nem volt. Pedig a szobor-bizottság, hogy az anyagi | eszközökkel nem bővelkedő művészt feladatának megoldásában támogassa, 2400 irtot kérelmére már ki is utalványozott. Es most, midőn néhány hónap múlva a szerződés értelmében a szobornak a Garay-tért kellene diszitenie, ott állunk, hogy nemcsak nincs kivitelre alkalmas, elfogadott szobormintázat, de még az a kő sincs megállapítva, melyből az emlék talapzatának kell elkészülnie. A szoborbizottságot, mint a közbizalom letéteményesét, súlyos felelősség terheli a következményekért, azért itt az ideje, hogy erélyes közbelépéssel az ügynek kedvezőbb fordulatot adni iparkodjék. Nézetünk szerint a teendő az, hogy S z ár- novszkv urat záros határidő alatt kell szer- ződés szerint elvállalt kötelezettségének teljesítésére felhivni s ha ő akkor is késedelmes- kednék, szakítani kell vele s őt a már felvett előleg visszafizetésére kell kényszeríteni. Ha ez az ügy bárkinek magánügye volna akkor nem törődnénk vele, hogy mi módon iparkodik a már kétségkívül létező bajból kimenekülni ; de a Garay-szobor ügye elsőrendű közügy, melyet a sajtónak minden részletében feltárni, ismertetni, s az eljárást lelkiismeretes bírálat tárgyává tenni mulaszthatlan kötelessége. Azért a szoborbizottságot minden tekintet nélküli szigorú eljárásra kell sarkalnunk. Az lenne épületes dolog, ha anynyi keserves év önfeláldozó munkáját, midőn az emelendő emlék minden porszeme a hazafias lelkesedés felköltéséből került elő, az az eredmény koronázná, hogy a terv valósítására szükséges pénzösszeg rendelkezésre állván, az ismét kísérletek által emésztődjék fel. íme a Garay-szobor ügye, leplezetlenül feltárva, jelen helyzetében. A tizenkettedik óra következett be. Ezt az ügyet bármily módon meg kell menteni az elposványosodás veszélyétől. Ha sikerre van kilátás, szép móddal, ha másként nem lehet, a legerélyesebb eszközök alkalmazásával kell immár eljárnunk, hogy a hagyományt, melynek valósítását a sors kezünkbe játszotta, úgy juttassuk érvényre, a mint az örökhagyók végrendelete meghatározta. Ha ezt nem tesszük, úgy nem tarthatunk a hű sáfár czimére jogot! b. Az első szent áldozás. A rég várt kedves tavasz, mely enyhe balzsamos légáramlatával, verőfényes napsugaraival megolvasztja a tél zord fagyát; kicsalja egymásután a kis hóvirágot, ibolyát, majd a mező zöld bársonyának tarka virágait; életre kelti a télen szunnyadó apró TARCZA. Egy ember emléke. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — B. városában a szegények házából temették el Kondor Tercsit, egy a mostoha sorstól sokat hányt vetett, sokat szenvedett és nagyon boldogtalan nőt, a számtartó egykor szép leányát. Hej pedig úri házból is temethették volna, ha édes apja a számtartó máskép járt volna! Ragyogó szépség volt Kondor Tercsi ezelőtt ötven évvel, tizenhét éves korában. A korán özvegygyé lett Kondor Tamás számtartó egyetlen lánya volt ő s a még gyermek Tercsit nevelőnő által neveltette édes apja, hogy testi szépségét vonzóbbá tegye, szép lelke fényességére. I nevelődött is annyira, hogy öröm volt nemcsak ránézni hanem különös öröm volt vele társalogni. Alig tizenhét éves korában már hitestársul jegyezte el atyjának egyik derék tiszttársa, Kara Jenő ispán. És ez a szerelmi viszony megszakadt csakhamar, mert egy deczemberi hőben viharos éjjel eltűnt Kondor Tamás számtartó s vele eltűnt az uradalmi pénztárból húszezer forint is. Kara Jenő aztán nem merte feleségül .venni földes ura megkárosítójának leányát. A testi szépséget I szellemi kiválóságot értéktelenné tette egy ocsmány bűntény s a minden ismerőse által kedvelt és dédelgetett szép leányka nem csak jegyesétől, de mindenkitől elhagyatva vagyonától megfosztva, árván és szegényen eltűnt a vidékről, mint a ragyogó délibáb, ha az ég beborul. Balkó Péter uradalmi tiszttartó s Kondor Tamásnak felebbvalója gőgös, ravasz, vakmerő ember volt, kit azonban állására tekintettel minden ismerőse nagyra becsült s a ki urán kivül senkit sem becsült semmire. 1845-ik év deczember hó 28-án kora reggel Balkó tiszttartó arról étesült, hogy Kondor Tamás számtartó az éjjelt nem a lakásán töltötte. Csodálatosnak tűnt fel mindenki előtt, de különösen lánya előtt, hogy.hová lehetett? Este még jó kedvvel, jó egészségben a mint említette csak a tiszttartóékhoz megy, de azonnal vissza jön — s nem jött vissza soha! A tiszttartónak első gondja volt gyalog, lóháton, szánkán kutatókat menesztetni minden felé; de nyomra sem találtak sehol, akárcsak nyomát a hóvihar, mely akkor több éjen s napon át folyton dúlt, el temette volna, de őt magát is. Aztán a gazdasági könyveket a számadásokat s a pénztárt vizsgálta meg s meg- ütödve vette észre, hogy a pénztárból húszezer forint hiányzik. Hetek, aztán hónapok , is elmúltak, sőt a tavasz is beköszöntött s elolvasztotta a nagy havat, bimbót fakasztott a fákra, de a számtartónak se hire, se hamva, eltűnt elveszett, mintha a föld nyelte volna el. Szomorú tavasz volt az Kondor Tercsire; számára csak but, napról-napra nagyobb bánatot fakasztott; elvesztette apja jó hirnevétj vagyonát, vőlegényét elhagyták jó emberei s nem maradt egyebe fájó szivénél. Azzal aztán még előbb mint a vándormadarak útra kelt s elment. Senki nem kérdezte, senki nem tudta hová ? A múlt nyáron egy héttel Kondor Tercsi elföl- delése után Csalán község elöljárósága vízlevezető árkot ásatott a Virág utczában. Ásás közben a munkások egy veremre akadtak, a mi Csalán nem volt ritkaság; mert elődeik hajdanában efféle vermekben helyezték el felesleges gabonájukat 1 más utczán is akadtak több ilyen veremre; de még a többiben semmit sem; ebben ember csontvázat 1 melette egy ezüst dohány szelenczét találtak, a dohány szelenczében pedig egy elsárgult majdnem szétmállott papiros volt. A munkálatot vezető községi esküdt késedelem nélkül jelentést tett a hatósághoz s a hatósági vizsgálat abból az elsárgult papirosból a következőket olvasott ki: „Nyugtatvány 20,000 frt szóval is húszezer forintról, a mely summát alulirott a mai napon Kondor Tamástól az uradalmi pénztár terhére az uraság részére, hogy felvettem, elismerem és nyugtatványozom.
