Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-04-19 / 16. szám
állatkáknak százezreit; vissza hívja a lég vándormadarait, — a keresztényvilág legszebb örömünnepét is elhozza magával. A Teremtő intésére, a nagy természet uj életre kel zsibbasztő téli álmából és ünnepi mezbe öltözik akkor, midőn Jézus, isteni megváltónk föltámadását, a halál fölötti győzedelmét ünnepeljük. A megváltás nagy tényében megnyilatkozó isteni szeretet csodás erejének hatására jaz .ember szivében is kigyullad ilyenkor a hit vigasztaló lángja és jótékony melegével megtörvén a rideg közöny dermesztő jegét, megnyitja ott a mennyei érzelmek éltető forrásait, hogy őt is az általános örömnek boldog, és méltó részesévé tegye. Ez érzelmek önkéntelenül oda vezérlik az embert az oltér zsámolyához, hogy ott Isten kegyelméből bűneitől megtisztulva, visszatéijen az Atyához és méltóképen részt vegyen ama felségés mennyei lakomában, melyre Isten mindnyájunkat meghívott, hogy általa örök életet adjon. Sokan vettek részt a jelen évben is, a szent lakomában, sokan merítettek és ittak a hit, remény és szeretett tiszta forrásából, s fölüditvén azzal áléit szivüket, uj életet nyertek Krisztusban. E boldog választottak közt volt az első áldozok kedves csoportja is, kik a régi egyházi szokáshoz híven, fehérvasárnapon járultak az »Ur asztalához.« Feledhetetlen kedves kép volt az, mely ez alkalommal a jelen levő hívek elé tárult. Ott állt a kis sereg, ünneplő ruhában, a leánykák az ártatlanság fehér mezében, meghatott ünnepélyes arczczal és figyelemmel hallgatta a lelkész hozzájuk intézett emelkedett hangú tanítását. Ennek hatása alatt a kicsinyek arczán átragyogott az a tiszta öröm és boldogság, mely kis szivük érzelmeinek minden húrját titokzatos erővel megrezegteté; s bár ezen érzelmeknek sem gondolatban, sem szavakban kifejezést adni még nem tudnak, tisztán érzik Isten közellétének mennyei varázsát és szemükben a meghatottság köny- nyével, de szilárd hangon felelve a lelkész által hozzájuk intézett kérdésekre, újítják meg ünnepélyesen a keresztségi fogadalmakat. Angyali tisztaságú lelkűkben, melynek a leányoknál a fehér ruha és fátyol oly hü jelképezője, szent elhatározás keletkezik a jónak követésére és szivük gyermeki ártatlanságának állandó megőrzésére. Mindezeket látva, mi szemlélők, kik a számunkra kijelölt élet-utnak már nagy részét bejártuk ; mi, kiknek szivét a földi gondok, csalódások és földi örömök oly sokszor fásulttá s mindinkább üressé tették: egy könnyet érzünk szemünkben megjelenni, s mindnyájunk szivéből egy forró óhajtás száll az egek Urához kérvén őt, hogy e kedves gyermekek kristály tiszta szivéből fakadó imákat kegyesen meghallgatván, adja reájok szent áldását, melynek erejénél fogva ,a mai napon szivükben lakozó öröm és boldogság minél tovább kisélje őket az élet rögös utján. Majd tovább fűzve gondolatainkat, fájó szivvel kérdezzük I miért is nem maradhat az ember mindig oly boldog, mint élte tavaszának e kedves emlékű napján ? Honnét jő a fagyos fuvalom, mely csakha2 Csalán 1845. decz. 27-én Balkó Péter uradalmi tiszttartó.“ A csontvázra Vonatkozólag pedig kiderült, hogy az senki másé, mint a rég eltűnt Kondor Tamás számtartóé. Nemcsak az ezüst dohány szelencze, melyre a lakosok sokan emlékeztek, de a szelenczében talált érdekes okirat is kétségtelenül Kondor Tamásra bizonyítanak. | Köztudomású már, hogy Kondor Tamás 1845. decz. 27-ét követő éjjel ment. el és pedig a tiszttartótól haza menet arra vezette útja közben a verembe esett I segítségért kiáltó szavait, bizonyosan elnyelte a vihar nagy zúgása. Aztán a hóvihar betemette, be- fullasztotta s tavaszszal pedig annélkül, hogy valaki csak gyanította volna is, hogy a veremben hulla van, elföldelték, betemették az embert, a becsületeit s vele eltemették a hiányzott 20,000 írtról szóló nyugtát, mely most már későn igazolja Kondor Tamást s későn gyalázza meg Balkó Pétert. Kondor Tamás és Tercsi lánya sirhalma jeltelen. Balkó Péter sírjánál pedig aranyos betűs márvány oszlop hirdeti, hogy: Itt nyugszik egy nemes- szivü emberbarát Balkó Péter. Nyugodjék békében! dr. Sankovics György. mar eloltja a szívben a hit és szeretet tiszta fényű világát és elhervasztván a legnemesebb érzelmek zsenge hajtásait, sötét, sivár pusztaságot hagy maga után ? Egy szózat felel e kérdésekre lelkűnkben és azt mondja: az élet prózaisága, a földi javak és örömek túlságos szeretete az a romboló elem, mely lelki életünkre tör, s mely többé-kevésbé már-már mindnyájunkat- ádáz hatalmába von. A gonosz szellem terjesztette sötétség ez, mely ha egyszer lelkünkre borul, eltévesztjük az igazság útját és szánalomra méltón elveszünk a sötétségben. E szózat, mely által Isten szól hozzánk felvilá- gositólag, egyszersmind szeretetteljesen int arra, hogy bármily körülmények között élünk, kitartóan küzd- jünk e lelki halált jelentő sötétség ellen, s valahányszor érezzük, hogy a hit világa bennünk homályosulni és erőnk a küzdelemben fogyni kezd, forduljunk hozzá teljes bizalommal és fölszabadítva lelkünket egy-egy kis időre — sokszor csak egy-egy pillanatra — a földi gondok és örömek lenyűgöző hatása alól, tekintsünk az égre, keressük föl öt, hogy ö is fölkeressen bennünket és mindig velünk maradjon. E szózat su- galja, hogy iparkodjunk önállóságunkat föntartani e veszedelmes áramlattal szemben és ne szégyeljük isteni eredetű vallási szertartásaink gyakorlása által fennen hirdetni, hogy mi még hiszünk és hinni fogunk azon egy igaz Istenben, ki megjutalmazza a jót és megbünteti a gonoszt; hiszünk az Ur Jézus Krisztusban, ki a halál fölött győzedelmeskedvén, ezzel az örök élet biztos zálogát nyújtotta nekünk. Óh! hallgassuk meg e drága szózatot! Nyissuk meg szivünket az abban foglalt intelmek befogadására, értsük meg abból' tisztán, hogy egyedül az igaz vallásosság képviseli azt a csodatevő erőt, mely minden földi bajokon és küzdelmeken győzedelmeskedve, minden ember számára képes visszavarázsolni azt a lelki békességet és boldogságot, mely után szivünk- lelkünk öntudatlanul s folytonosan sóvárog, de a melyet a földi örömek öröme sem képes számunkra biztosítani. Mindezek tudatában, most a tavaszi ébredés időszakában, élesszük föl az igaz vallásosság szelíd hangulatát szivünkben; nyissunk ennek mindnagyobb tért különösen a családi körben, hogy gyermekeink annak megszentelt légkörében növekedvén föl, maguk előtt mindig csak jó példát lássanak; a családi életben minden káros lelki érintés ellen védelmet találva, egész életükben megőrizhessék szivük tisztaságát, a hit, remény és szeretet fényét és melegét, és ezek hatása alatt mindig oly igazán boldogok maradjanak mint fehérvasárnapon, az első szent áldozás lélekemelő szertartása alatt. Eszter. Századvégi irányok. Professzor-ember szól az ezredéves ünnepi zajba, mely Kárpátoktól-Adriáig kisebb nagyobb készülődéssel kezdetét veszi. Kemény igazságokat mond, nézzük miket s vizsgáljuk meg igaza van-e ? Bodnár Zsigmond tanár egy keserű és szenvedélyes nyílt levélben azt találja, hogy eljutottunk a realismus alkonyához, hogy az szép, jó és igaz eszméje helyett az anyagi jólét, érzékiség és egyetemes léhaság tölti el valónkat, az igazság szeretete kihalt, a politikában hazudoznak, a vallásból elveszett az ideális lelkesedés. Sok tekintetben hazugság lett ajkunkon a nemzet és haza fogalma, vagy pedig pohárköszöntők üres szólama vált belőlök. Valljuk meg e kissé szenvedélyesebb szavakban sok az igazság. Irodalmunk egészben véve franczia mintára kezd épülni. Egy könyvbeli ocsmányságnak, a Prevott félszüzeinek nagyobb olvasóközönsége van, mint Jókainak. A mi kis nemzetünk iró emberei elfeledik, hogy Francziaország demoralizálásában annak írógárdája főtényező volt. Ott tényleg az irodalom tette türtté és társadalmi osztályá a demi monde-ot. Magyarország uj irodalma révén szintén ott van. A Gauthier Mar- gitok mi nálunk is mind nagyobb modernséggel vonulnak színpadunkra. A vidéki közönség még idegenül, sőt a gyors hódításoktól csömört kapva, hagyja el a szép, jó és igaz templomát, a szinházat, de a fővárosi ember már jármában van. A vastag realizmus, a frivolság vált divattá. A Prevost ocsmánysága, Magyarország első müintézetének színpadára való, mert jó üzlet; hiába tiltakozik ellene a magyar irók nagy társasága; a pesti közönség követeli. Fájdalom az irodalmi elfajulás vádjában sok igazság van. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (16. sz.) Hogy a politikában hazudoznak s hogy a világ- csalók átlag a legnagyobb hazafiak, azt a közelmúltak panamás eseményei eléggé igazolják. Hogy. a legtöbb ember előtt a haza fogalma frázis, szomorúan kell tapasztalnunk. Hogy az ember szent ideáljainak oltárát egyre fosztogatják s leromboljak a századvégi eszme áramlatok szomorúan tapasztaljuk. Az irók koruk eszmeáramlatait szolgálják, mert senki sem törekszik köztük maradandóbb sikerre, hanem a gyors siker a fő és ennek nyomában fakadó anyagi eredmények. Ma minden üzlet. Az államférfiak és publicisták becsvágya vagyont kaparni össze s azt felhasználni századvégi élvezetekre. Az iskolák, a hol a haza jövő generációja nevelését szerzi, a Darvinizmus tanával van tele és csupa possitiv tudoménynyal öli a gyermek lelkét és elöli benne az ideált. Nálunk a népoktatás minden vonalán csak szoczialis kérdések vannak. Az igények és a társadalom rettenetes követelőzésére a tanitó és tanárvilág kénytelen kenyér után futkosni. A ki valamely takarékpénztárnál felügyelő nem lehet, koszt-házat — ne tessék összevétni — nem nevelőházat nyit, vidéki tanulóknak privátával és egyéb kedvezésekkel, — drága pénzen. Minél modernebb valamely iskola külsőleg, annál sivárabb a benne lakozó szellem. A kik tudós tanárok, azok Darvinisták, a kik tudomány nélkül valók azok mesteremberek, a kik az ő óráikat egyszerűen lemorzsolják. Főleg a főváros az ő nagy igényeivel fejlesztette ki a haszonlesés theoriáját a tanárvilágban. Nem csoda, ha egy igaz ember megbotránkozik benne. Milyen más volt régen. Még most is szeretettel gondolok az én régi tanáraimra, a kikből a ki megmaradt e sivár kornak, a modernség szegleteseknek mond. Minő derék emberek voltak ők, ha nem is arrogálták tudásukat, mint a mai czvikkeres had. Tanári kötelességük elsejéül a nevelést tartották a szeretet növendékeikhez és pályájokhoz volt legfőbb nevelési el vök. Most minden üzlet. Iskola irodalom és sokfelé még a templom is. A századvégi áramlatok ellen pedig csak e három tényező együttesen harczolhat meg. Egy ilyen czikk eredményében fájdalom aféle Kukli prédikáczió. MEGYEI IRODALMI CSARNOK. A négy elem. 1. Föld. Fel! fel a béreztetőre, fel a magasba Emelkedj bátran az őslényhez, Hol a Titánok egykoron ostromolva S küzdve közeledtek az éghez. Feletted terül az örök végtelenség, Alattad sár, göröngy és salak, Kell, hogy akarat, ész, tudomány, tehetség Mindezeken uralkodjanak. Nagy vagy, nagy ! véled tán mindenható | Hiú, vakmerő gőg! a múlandó Felölelni azt a mi végtelen, A mi örök, — ismerd el, — képtelen. Már is érzem, — röptében lankad szellemem, Sújt nehéz átka a nagyságnak Nekem végeshalandónak nem végzetem Kormánya r z örök világnak; De hisz itt közel, egy csendes békés völgy Hegyektől övedzett ölében Üdv és boldogság vár reám egy bájos hölgy Boldogitó, hü szerelmében, Kis csermely futja át virányait, Szellő csókolja a fák lombjait, Mi üdv itt élni csendes magányban Boldog szerelem e szép honában. De szűk itt a láthatár, tétlen az élet Képe a megsemmisülésnek Meguntam az egyhangú emésztő létet, Napok jönnek igy, s elenyésznek. Nincs változás s kedélyem nyugtalansága Várva-várja, hogy eltűnjenek; Nert az nem lehet férfiak hivatása Hogy tétlenségben elzülljenek. S haladás, jólét, haza szabadság Nem lenne — csak óriás hazugság ? S küzdeni, vért ontani ezekért Nem érdemelne ki bajnoki bért? 1896. április 19.
