Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-17 / 11. szám
1895.' márczius 17. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (11. sz.) állapítása, vájjon az anyakönyvvezetők részére hozas- sék-e tiszteletdij javaslatba vagy nem? E tekintetben már a főszolgabírói vélemények is igen eltérők voltak, egyes főszolgabírók mérsékelt tiszteletdijat, mások aránylag tulmagasat hoztak javaslatba, egyesek pedig a tiszteletdij javaslatba hozását nem tartották eléggé indokolhatónak. Az előadó is az utóbbiak álláspontjára helyezkedett s statisztikai adatokkal bizonyította, hogy legalább egyelőre, a mig t. i. az anyakönyvekről az .egyházi anyakönyvvezetők szolgáltatják a hatóságok és magánfelek részére az anyakönyveket az anyakönyvvezetés által beálló munkaszaporulat oly el- enyészőleg csekély mérvű lesz, hogy a tisztelet-dijban való részesítés kellőleg alig lenne indokolható^; mert pl. vármegyénk székhelyét Szegzárdot véve alapul, a statisztikai adatok az igazolják, hogy átlag 2—3 születési es halálozási eset fordul elő naponként, a mi alig számbavehető munkaszaporulatot fog okozni, ezen legnépesebb községben is; mennyivel kevesebb lesz -tehát a teendő a vármegye többi, népesség tekintetében sokkal kisebb községeiben. Beható és élénk eszmecsere után a bizottság magáévá tette az előadói javaslatot s az anyakönyvvezetők részére tiszteletdij megállapítását nem véleményezte. Kivételt csupán két Völgységi, járási helyettes anyakönyvvezetőnél tett, kik mint, nyugalmazott jegyzők nem köztisztviselők többé, s így ezen tisztséget elfogadni nem kötelesek, miért is részükre mérsékelt tiszteletdij javaslatba hozása teljesen indokolt. képzőjét képezi a dalárda hervadhatlan érdemének. A koszorú szallagáu a következő felirat olvasható: „A tolnai csolnakázó egylet és vendégei a szegzárdi dalárdának emlékül 1895. február 20-ára. “ A dalárda nevében B o d a Vilmos elnök köszönte meg a kitüntetést, s ugyanakkor meghívta a küldöttséget tiszteletükre a Szegzái'd-szállóban rendezett társas ebédre. A társas ebéd d. u. 1 órakor vette kezdetét s hét fogásból állott, s azon mintégy 25-en vettek részt. Ebéd alatt a legvidámabb hangulat uralkodott, s szebbnél szebb toasztok hangzottak el. Első sorban B o d a Vilmos köszöntette a vendégeket, s küldőit, mire br. Eliatsek Ede meleg szavakban válaszolt, később Pécliy József tolnai préposthoz, s a tolnai hölgyekhez, mint a kik az ezüst koszorú eszméjét megpendítették, üdvözlő táviratot küldtek. Ez után következett a mulatság legkimagaslóbb része. Dalárdánk által a kolozsvári dalár versenyén nyert arany sérlegből a két egyesület jelen levő összes tagjai szegzárdi bikavért ittak, s ez által baráti és testvéri szerződést kötött a két jeles egyesület, mely hogy még igen soká fennálljon, s hason mulatságok által többször kifejezést nyerjen, őszinte óhajunk. Este 10 óra felé járt már az idő, midőn a két egylet fellelkesült tagjai keblükben a legszebb emlékkel egymástól elváltak. I. takarékpénztárnak, a miért az egyesületnek 10 fítot adományozott. Elnök továbbá bejelentette, hogy uj tagokul jelentkeztek : Bezerédy Pálné szül. Huszár Mari, Va- rasdy Lajos, Kontsits Jánosné, Traiber János, Kobilitz Elek, Bán Zsigmond, Lippich Zoltán. Végül titkár indítványára kimondta közgyűlés, hogy az alapszabályokat gyökeresen megváltoztatja s e végből elnök vezetése alatt az alapszabályok kidolgozására és módosítására felkérettek: Ágoston Károlyné, Länderer Arthurné, Tekus Vilmosné, Bodnár Istvánná, Várkonyi Sándor. T. Közgyűlés! Az egyesült Szegzárd-Tolnamegyei noegylet múlt évi működéséről szóló titkári jelentésemet következőkben van szerencsém összefoglalni. Egyesületünk alap- szabályszerü működése abban összpontosult, hogy viszonyaihoz mérten, czélja s rendeltetésének megfelelően,, parány eszközeihez képest hozzájárult a nyomor és ínség enyhítéséhez, a- szegények, özvegyek és árvák gyámolitásához. Szóval működésére a jótékonyság gyakorlásában nyilvánult eszközei a jobb időkben gyűjtött tőkék kamatai, a társulati tagok évi dijai s egyes emberbarátok kegyes adományai. Egyesületünk a lefolyt évben egy tisztújító, - az ügyek vezetésére s az egylet kormányzásara hivatott választmány pedig 7 gyűlést tartott, melyeknek tárgyát az egylet folyó ügyein kivül, főleg a jótékonysás: gyakorlása, az állandó és kivételes segélyezései A szegzárdi dalárda kitüntetése. Megemlékeztünk már lapunkban azon kitűnő sikerről, melyet dalárdánk a tolnai csolnakázó-egyesü- let által múlt hó 20-án rendezett tánczczal egybekötött , dalestélyen magának kivívott. Szép és kedves enilékekkel tért vissza dalárdánk, elismerve és dicsérve, a szomszéd tolnaiak szívélyes és magyaros vendégszeretetét. Még ki sem fogytak dalárdistáink a szép és kedves emlékek elsorolásából, a tolnaiak már újabb, s felejthetlen óvácziókban részesítették ismét őket. Folyó hó 11-én a tolnai csolnakázó-egylet br. Eliatsek Ede elnök, Matej ka Károly igazgató, Geiger Károly és Schmidt Oszkár választmányi tagokból álló küldöttséget menesztett Szegzárdra, hogy elismerésük jelét, egy gyönyörű kivitelű ezüst koszorút, valamint a fent említett mulatság alkalmával befolyt tiszta jövedelem felét a dalárdának átadják. A küldöttség 11 óra után tisztelgett B o d a Vilmos országgyűlési képviselőnél, mint a dalárda elnökénél/ ki azt a dalárda választmányával együtt fogadta. Itt előbb br- Eliatsek Ede, majd pedig M a i e j k a Károly ékes szavakban ecsetelték azt a , sikert, melyet dalárdánk tolnai fellépésével kivívott, , s ez után a csolnakázó-egylet nevében átnyújtották a remek kivitelű ezüst koszorút, mely mint egy jelA noegylet tisztújító közgyűlése. Az „Egyesült Szegzárd-Tolnamegyei N ő e g y 1 e t“ e hó 9-én tartotta meg tisztújító közgyűlését, melyen a tagok rendkívüli nagy számmal jelentek meg. A közgyűlést özv. Tlieodorovits Lajosné, elnök vezette. A múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása után Kramer János titkár tartotta meg érdekes j elentését. A megejtett tisztujitás a következő eredmény- nyel végződött. Elnökül újból nagy lelkesedéssel özv. Theodorovits Lajosné választatott meg. Alelnök lett özv. Länderer Arthurné, titkár Kramer János, pénztáros Bodnár István, jegyző Vái’konyi Sándor, tiszteletbeli jegyzők: Totth Ida és Borsody Ida. Választmányi tagokul választattak: Ágoston Károlyné, Ágoston Istvánná, Abaffy Gyuláné, Borsody Lajosné, Boross Gyuláné, Bódnár Istvánná, Buday Mari, Haidekker Károlyné, Háry Edéné, Leopold Sándorné, dr. Leopold Kornélnó, Leopold Lajosné,. Leicht Lajosné, Mártin Ferenczné, Módly Lászlóné, Oszoly Károlyné, Orffy Lajosné, Pirnitzer Antalné, Pirnitzer Manóné, Selcz’Józsefné, Simontsits Bélánó, Schöner Imréné, Simon Laura, Steinsdörfer Jó- zsefné, Szondy Istvánné, Tekus Vilmos, Triebler Ilma, Tóth Károlyné, Török Béláné, Walter Károlyné. A múlt évi számadásokat a mérleggel együtt a közgyűlés elfogadta s a felmentvényt megadta. A közgyűlés köszönetét szavazott a szegzárdi képezték. Az egyesületi működés mérve, főleg a rendelkezésére álló anyagi eszközök arányától függ. A gyűjtött tőke után befolyó kamat s az egyl. tagok hozzájárulása szabja meg a határt, melyen belől philantro- pikus czéljainak hódolhat. Az egyesületi tagok számának növekedése nemcsak fokozott mértékben teszi lehetővé a kitűzött czél megvalósitását, de az érdeklődés fölkeltése és általánositása mellett intenvivalt egyleti működése is idéz elő a mi valamely egylet életképességének legbiztosabb záloga. Az egyesületi tagok száma a lefolyt évben 41 rendes és 1 alapitó taggal növekedett. Alapitó tagul belépett ft. Wossinsky Mór belvárosi plébános ur. A tagok száma 240. A mi egyesületünk anyagi helyzetét illeti, méi- tóztassanak a bemutatott zárszámadásból meggyőződni, I hogy az egyleti vagyon, daczára a szokatlan, nagymérvű segélyezésnek nemcsak hogy nem csökkent, de némi emelkedést tüntet föl. Az egyl. vagyon az 1894-ik év végén kitett 14,921 írt 97 krt, melyből 10,875 írt 87 kr. takaréktári betétekből áll. A bevétele volt 488 frt 34 kr., kamatok mint átmeneti tételnek s a rendezett estélyek kiadásainak levonása után volt 1075 frt 66 kr. melyből tisztán jótékony czélra 1033 frt 20 kr. fordittatott. A segélyezés olykép oszlott meg, hogy Szegzárdon mintegy 70—75 frt, vidéken 12—13 frt osztatott ki havonta. Különösen kiemelendőnek tartom, hogy a rendes segélyezéseken kivül a lefolyt karácsonkor 40 szegény rendezett reform-banketteket. Az ellenzék a kormány vád alá kívánta helyezni, az utcza hangulatát azonban visszatartani nem lehetett, február 22-én már emelni kezdették a torlaszokat, ennek hatása alatt Lajos király elhatározta, hogy minisztériumát elbocsájtja. A nép örömittasan járt az utczán, a külügyminisztérium palotáját kivilágítani kívánta s ott rettenetes fátum- sz.erüen, egy lövés dördült el. A katonák azt hitték, őket támadják, sortüzet adott, mire 52-en terültek el ■ a földön. „Fegyverre!“ „Megölnek!“ szóval fáklya- fénynyel szaladgálták be a várost. Megdöbbentő képek váltották föl egymást. A Notre Dame vészharangja kohgott, Alfonse Varney gyászinduló „Meghalni a honért“ vált a forradalmi induló, ennek első két strófáját ime mi is bemutatjuk: Az ágyuszó döreje S ha távol harcz zajától A hon esdő szava; Elmúlnánk dicstelen Fel, honfiak fegyverx*e, A porunk akkor is Anyánk hi, a haza! A hazáé legyen. Most már Lajos Fülöp sem habozott tovább a baloldalhoz folyamodni Thierst, Odillont minisztériumába hivni. Csakhogy késő voll. A nemzetőrség az engedelmességet megtagadta. Lajos Fülöp leköszönt, utódjául az orleansi herczegnőt nevezvén ki. A regens- no az országgyűlésen megjelent és ekkor valami hallatlan történt. A törvényhozók termében a blouzos, lobo- gós, fegyveres tömeg rontott be, hiába tiltakozott az elniök, Dupont de L'Eure alatt ideiglenes kormány alakult. A nép a Tuileriákba nyomult, a kincseket fölgyujtottá, a trónt a Bastille-terén égette el. Lopni nem lopott senki „Mort aux voleurs“ (Halál a tolvajokra !) Írták föl mindenütt és a nép a legegyszerűbben gyakorolta is az ön bíráskodást, ha valaki lopni merészelt. A februári forradalomnak kétségtelenül volt egy kis szocziális mellékize, de a párisi nép humorát mi sem jellemzi jobban, mint mikor tiz vállalkozó fiatalember elkiáltotta: Éljen V. Henrik ! A nép jó humorral igy válaszolt: „Ah, hogy van a kedves herczeg, nem halt meg, annál jobb. Adják át neki az urak tiszteletünket. Mennyire meg: fog örülni ennek! Éljen a köztársaság! Bécsben a márcziusi napok 13-án is azzal kezdődtek, hogy irók és kiadók a rendekházálioz kérvényt voltak átnyujtandók a cenzúra enyhitése végett. A főrendiház udvara volt a mozgalom fokusa. Itt tartott F i s c h o f Adolf lelkes beszédet, felelős minisztériumot és az ismert pozsonyi pontokat reklamálván. A hallgatóság a császárhoz küldöttség indítását határozta el. Jóformán a küldöttség el se indult, midőn a katonaság szervezkedett, Insticia szobrát ledöntötte, a császári épületet erősen megrongálta. Metternich lemondott. A császár alkotmányt Ígért, de a nép szervezkedett. Ferdinánd sajtó szabadságot adott. A felkelés ekkor már elfajult, a törvényes rendet veszélyeztette, a jó osztrákok a német egység mellett agitáltak, mind hevesebben szervezkedett a forradalmi párt és Bécs egy hónapig ostrom állapotot állt ki. A bécsi forradalom azonban korántsem volt oly nagy és eseményeiben megrázó, mint a berlini. Mihelyt a párizsi forradalom hire elérkezett, a porosz nép politikai öntudatát fejlesztette. Küldöttséget indított a királyi kastélyba, de a király nemcsak, hogy nem fogadta a küldöttséget, hanem a város egyes pontjain ágyukat szegeztetett ki. Itt is fátumszerü volt, hogy a katonaság minden látható indok nélkül rátüzelt a védtelen tömegre, , Fegyverre!“ „Vért vérért!“ hangzott, azonnal torlaszok emelkedtek, csak a Lindenen magán nyolez torlasz. Az ostrom állapot heves volt, a hősi elszántság példái magasztosak voltok. így a Kölni tanácsház melletti torlaszt hat ember három órai kartács-ostrom ellenében megvédelmezte, Znua Ernő 17 éves lakatos I legény egymaga egy zászlóaljjal szemben védte meg. Ezenkívül aranienburgi kapu mellett kigyult és a lángok gyorsan kavarogtak a lángok felett. A király az ostrom-állapot megszűnését azon föltételhez kötötte, hogy a torlaszokat bontsák szét. Már kél s ö! mondották a berliniek és ez vált forradalmi jeligéssé. Ot óráig tartó harcz után a király a katonaságot visszaparancsolta, erre a népség valami kegyetlen szatíra parancsolatából a királyi palota elé hordatta a holttesteket és kényszeritette a királyt, hogy tartson szemlét, kegyetlen jelenet volt az. „Ez az ön müve!“ S vérben úszó holttesteket tettek a király elébe könybe lábbadt szemekkel állt a király, mire egy hang üvöltötte : „Le a kalappal!“ s a poroszok királyának levett j kalappal kellett a nép előtt állania, mig a halotti éneket elénekelték, a királyné a ki az izgalomtól beteg volt, az összerogyáshoz közel jutott férjével a kastély termeiben. Nápolyban, Milanóban, Madridban a forradalom I májusban ütütt ki.
