Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-03 / 9. szám
XXIII. évfolyam. 0. szám. Szegzárd, 1895. márczius 3. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóElófizetési ár: Egész évre . . . 6 frt — kr. Félévre .....................3 „ „ Ne gyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Me gj elen: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová Hetenkint egyszer, vasárnap. hova a lap szellemi részét illető közaz előfizetések, hirdetések és a felNyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. lemények intózendők. . szolamlások küldendők. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . 1 frt 87 kr. 100—200. :| . . . 1 „ 87 | 200—300 „ ... 3 „ 87 “ minden további 100 szó 1 írttal több. Főgimnáziumunk. Most már azt hisszük, anélkül, hogy az ábrándok országába tartozó üres jelszavak hangoztatásával vádolhatna bennünket a kevésbé hiszékenyek nem csekély serege, elmondhatjuk a középiskola latin nevét a végén található birtokragrffal. O Oo Vlassies Gyula vallás- és közoktatás- ügyi minister ur költségvetésének tárgyalása alkalmával egész határozottan kijelentette, hogy a sokáig húzódó ügyet rövid idő alatt kedvező' elintézésben részesiti s ennek fo- lyamányakép, múlt hó közepén egy hivatalos alakú levélben tudatta, hogy országgyűlési nyilatkozata értelmében már intézkedett is. A ministeri nyilvános Ígéret teljes biztosíték arra nézve, hogy már csak napok múlhatnak el s a főgimnázium felállítására vonatkozó végleges szerzó'dés megkötése kerül napirendre. Nem kételkedünk benne, hogy a közoktatási kormány szívesen megengedi, hogy az alapítványi uradalom tulajdonát képező' 50 holdnyi vásártéri területből a középiskola telke alkalmas helyen kihasittassék, annyival inkább, mert a vásártér, ha két holddal kisebb lesz is, rendeltetése czéljának teljesen megfelel s mert Szegzárdon hasonló nagyságú területet alkalmas helyen összevásárolni a lehetetlenségek sorába tartozik. Azt is hisszük, hogy az állam nem vonja meg segédkezét a tekintélyes összeget képviselő építési költség előteremtésénél, annyival inkább, minthogy az országban alig fordult elő eset, hogy az építési költségekhez hozzá ne járult volna oly esetben, midőn állami intézet létesitéséről volt szó. De ezenkivül a vármegyére és Szeg- zárdra sulyosodó fenntartási teher könnyítésére is van kilátás. Nevezetesen a kormány feltétlenül megkívánja ugyan, hogy a középiskola épülete oly arányú legyen, hogy abban az igazgató alkalmalmas lakással rendelkezzék, de kárpótlásul az igazgatót megillető lakbért a város kapja. Azután * meg a 10,000 frtnyi hozzájárulás, melyet a vármegye és város egyenlő arányban, fenntartási költség czimén, évenként fizetni magát kötelezte, sem nehezül mindjárt az első években a felajánló testületekre, hanem csak oly arányban, a mint az iskola felállítása fokozatosan előrehalad. Például a megajánlott évi 10000 frt hozzájárulásból, ha az első évben csak egy osztály állittatik fel, úgy a vármegye mint város, egyenként csak 625 frt tehert visel s ez fokozódik az iskola osztályainak megnyitásához képest. Csak egy irányban lesz némi nehézség és fentakadás, de az is, azt hisszük, a körülmények bölcs mérlegelése után kedvező megoldást fog nyerni. Tolnavármegyében ugyanis van. két négy osztályú algimnázium szép tanuló-számmal; ezenkivül a szegzárdi polgári iskolát is számosán látogatják, kik a tudományos pályára készülnek s kik a polgári iskola negyedik osztályából a középiskola ötödik osztályába mennek át. Ezeknek a tanulóknak, de leginkább a nagyon igénybe vett szülőknek érdekében nagyon szükséges volna a főgimnázium ötö- I dik osztályát is mindjárt az első évben megnyitni, hogy a négy osztályt végzett tanulók ne kénytelenittessenek, daczára, hogy immár megvan a tanulmányjaik folytatására szükséges iskola, idegenbe vándorolni, hanem szülőik felügyelete alatt vármegyéjük területén folytathassák tanulmányaikat. Úgy tudjuk, hogy a közoktatási minis- teriumban ez irányban még megállapodásra nem jutottak, a vármegyének tehát, éppen úgy, mint Szegzárdnak minden követ meg kell mozditani, hogy az iskola ötödik osztálya is mindjárt az első évben megnyittas- sék és ilymódon a szülők szóval ki sem mondható nagy bajoktól és költekezésektől menekülj enek. Ha a helyzet tisztán feltárul a döntésre hivatott tényezők előtt, azt hisszük, nem zár- kóznak el a megoldás ezen egyetlen módja elől, mely az államnak semmi újabb nagyobb terhet nem teremt, a főgimnáziumért oly hosszú időkön át küzdő s nagy áldozatok hozatalára vállalkozott közönségnek pedig mérhetlen hasznával jár. b. Árva mezőgazdák. A földbirtokosok parlamentje tönkre teszi a magyar földbirtokos osztályt. Ilyen együgyiiséget nem látott még a világ soha, de hasonló lelketlensé- get sem. Magyarország népének túlnyomó többsége TÁRCZA. Kegyetlenhez. Az égre kérlek óh 1 — Ne üldözz engemet Teérted virrasztók Keresztül éjeket. Virrasztók éjeken Soh’sem vagyok nyugodt A fájdalom miatt Majd megbolondulok. Ne kinozz igy soká Enyhitsd fájdalmam, ' Mert — bár sajnállak is, Kihúzlak — „rossz fogam“. Böjti történet. A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. Irta: Haársy Kálmán. Hogy a farsang minden körülmények között rövid, az igen élénken fog már nem is sokára mutatkozni. Ugyanis a sajtó és parlament holmi mező- gazdasági válságról beszél, innen-onnan januar 7-tol a mostani hamvazó szerdáig bőven 7 hétig tartott karnevál uralma és — még sem volt elég. A szita- és kefekötők, harczi bátorság nevet viselő hadastyán egyletek, jótékony thea és leves-osztó intézetek és ég tudná még miknek tánczvigalma a farsangból kiszorult. Ezek aztán mind a böjtben igénylik a maguk fényes sikerű tánczvigalmát. Rettenetes, hogy a tönk- vejutott és a bálok miatt eladósodott családapák lábra' állítására ilyen jótékonyczélu tánczvigalmak nem ren- deztetnek. Tisztelt olvasóim. De én nem ezek elmondására fogtam tollat. A Kis-vályu-falvi hentesek böjti mulatságáról irok, melynek lady patronesseje Pléh Jó- zsefné azon az alapon, mert ő az ő polgári számitás szerinti két métermázsájával a legjobban tud imponálni. A megalakított ötven tagú rendezőbizottság már annyira a részleteknél tartott, hogy a disztánezren- det és diszmeghivót fogalmazta meg. Az előadó egy kis keszegképü virslis volt, de a lelkesedés megpirositotta. Úgy deklamálta a meghívót, mint Szacsvay az Ecségaráj darabját. Odáig zökkent, hogy személyjegy egy forint, családjegy 2 forint. Dongái fölsziszszent. Sérelem akar történni a hentesek elite böjti mulatságán. Dongái fölállott. Kordován, zsiros nyakán meg- imbolvgott hatalmas feje. Homlokán az erek kidagadtak, mint térképen a folyók, a lábaival toporzé- kolt, mintha nem is rendezőbizottsági ülésen lenne, hanem odahaza taposná a káposztát. — Hogy tetszett mondani ? A vigalombeli meghívóval egy kis hiba esett. Az én gusztusomnak éppen nem tetszik ez a kitétel: személyenként. Tessék csak a kifejezést úgy venni, a hogy a nép ajakán él. Hiszen kérem alásan, a hol személyekről van szó, ott a tisztességes magyar asszony elpirul. En személyeket a hentesék vigalmára nem engedhetek. Styla- rís módosítást ajánlok, hogy személyenként igazitód- jék ki páronként. A hentesek többsége helyeselte az indítványt, de Pléh József figymálva szólt közbe. Micsoda ósdiság — az előre törő moraj dühbe gurította Pléh urat. — Isren is ósdisás:, mert mit számlálnak a vá- sáron is páronként ? A birkákat. Kövesse meg Dongái ur, mi nem vagyunk birkák. Hogy túlságosan ne szaporítsam a szót, kijelentem, hogy ezen bizony keményen összehajtott a rendezőbizottság. A lapok efféle részleteket közöltek belőle: nagy botrány a hentesek gyűlésén, a szék lába mint argumentum, a viaskodó bálrendezők, a sebesülteket nagy gonddal, részben a kórházban ápolják. A tudósitások azzal végződtek, hogy az ellentábor két főhőse, Dongái és Pléh elkeseredett port folytatnak a biróságok előtt. Szóval most is igazolva lett, hogy a ki szelet vet, vihart arat. Dongái ügyvédje Csontos Márton volt, a ki azon misztikus, kijelentést tette, hogy a pör bizonyos, bár kissé fortélyos. — Semmi az! susogott boszut lihegve Dongái — En boszut akarok. A költséget nem sajnálom. — Még kétszáz forintot se ? — Nem én, még annyit se. ■\
