Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-02-10 / 6. szám
4 TOLNAMEGrYEI KÖZLÖNY (6. sz.) 1895. február 10. feledték a vagyont, azt a darab rögöt, melyből annál kevesebb jut a gyermekeknek, minél többen vannak. A családi élet tisztessége, szentsége és az anyai hivatás magasztos fogalma áldozatául esett a bálványnak, mely az Isten képmására teremtett embert az oktalan vadnál is mélyebbre alacsonyitotta. És akkor lenne még a statisztika rettenetesen sötét, ha ki lehetne böngészni az anyakönyvekből, mekkora százalék esik a születésekből a gazdagabb és mekkora a szegényebb osztályra |! Mig a szegényebb szülők 4, 5, 6 gyermekkel megáldva küzdenek a megélhetés nehéz gondjaival s családi örömeikben keresik az élet nemesebb hivatását és gyönyöreit, addig a gazdagabb szülők házában alig találunk többet 1—2 gyermeknél. Jobban szeretik a vagyont a saját vérüknél. A magyar faj jövője érdekében itt az ideje, hogy lelkészek, városi hatóságok, bíróságok és a társadalom minden jó érzésű tagja e baj megszüntetésén fáradozzék. A magyar faj pusztulásának csiráit- nem szabad felburjánozni engedni. A nemzetiségi kérdés. Nemzetiségi kérdésünk ' annyira összebonyolódott és fejünkre nőtt, hogy itthon és külföldön ismételt fejtegetések tárgya lett. Egészen megdöbbentő jelenség, hogy Magyar- ország állami rendje és alkotmányos szerkezete ellen polgárai egy részénél feltűnő ellenszenv és ellenséges törekvés nyilvánul. Nem lehet feladata senkinek, hogy az izgatók és az ország alkotmánya ellen máskülönben vétők megfenyitésére rendszabályokat hozzon javaslatba, mert az ily kihágások, vétségek és bűntények megtorlásáról tételes törvényei szerint kell gondoskodnia minden országnak. Ezen felülemelkedve, hosszú jövendőre szóló állandó berendezéseket kellene szemelőtt tartani és módját találni annak, hogy Szt-Isván birodalma, a mi közös édes hazánk erőben és tekintélyben folytonosan gyarapodjék a jogegyenlőség alapján védett valamennyi polgárának a hűségére egyaránt számíthasson. Az alapelvek, melyek szerint az ország egységes erejét biztosítani és a más ajkú honpolgárok méltányos igényeit is kielégíteni lehet, a következők: 1. Magyarország egységes oszthatlan állam, melynek hivatalos nyelve a magyar; de az állampolgárok származásra vagy nyelvre való tekintet nélkül jogokban és kötelezettségekben feltétlenül egyenlők egymással. 2. A törvényhozás, a törvényszolgáltatás és kormányzat nyelve a magyar, de mindazon hivatalokban, melyek közvetlenül érintkeznek a lakossággal, oly egyéneket is kell alkalmazni, a kik az érdekelt lakosság nyelvét megértik. Dezső: Károlyt. Irén. Hogyan § Károly megszökött maga elől | Dezső. Nem, hanem nem mondhattam neki semmit. Mikor lakásán kerestem föl, a gazdasszonya azzal fogadott, hogy a városligetbe ment ki a gazdája. Én hát itt kerestem. S higyjék el, kedves hölgyeim, nagyon sajnálom, a miért bár akaratlanul, de úgy megszalasztottám önöket. Irén. Jó, jó. Mi már azt kezdtük hinni, hogy valami ismeretlen ok előlünk szökésre kényszeríti. . . Dezső. Oh! Ilyet tételeznek fel rólam ! ? ? Irén. Most oda a ruhánk! A tüske megtépte. Károly. Eh, nem olyan nagyon ... Irén. Talán attól félsz, hogy neked kell majd újat venni ? Ne félj, nem fogok kérni. Dezső. Károly, már megint zsörtölődsz ? Károly. Nem, nem. Irén. Igaza van, ez még nem volt verekedés... De ez a Károly még is olyan furcsa. Még csak meg se csókolt! Es mintha nem is az én kedvemért jött volna ki. Károly. Elfelejtettem, parancsodat pedig nem vettem. Irén. Igazán? Elfelejtetted? Az nagyon különös lenne. Mivel a szerelmesek minden mást el szoktak felejteni, csak épen ezt nem. Károly. (Félre.) Ergó tehát én nem vagyok szerelmes, mi ? Eltaláltad, kedves Irénkém, beléd nem! (Fenn.) Bocsáss meg. (Megcsókolja.) Irén. Most jól van. (Szintén megcsókolja.) (Folyt, köv.) 3. Nyilvános hivatalokba, azoknak bármily fokán az ország polgárai származásra való tekintet nélkül alkalmaztassanak, a képesség és hazafias megbízhatóság feltétele alatt. 4. Az országos képviselőválasztói jog az ország egész területén egáenlősitessék és az állami eszély által vont korlátokig terjesztessék ki; a választási eljárás oly módon szabályoztassék, hogy a visszaéléseket kizárva, a választás a népakarat valódi megnyilatkozása legyen. 5. Nemcsak a róm. és gör. kath., hanem a görögkeleti. ág. evang., ev. ref., unitárius és izraelita hitfelekezetek papi állomásai is az egyenjogúság elve szerint állami kezdeményezésre rendeztessenek. Minden felekezet papképzése legyen független az államtól, a hittani tantárgyakban; de álljon állami ellenőrzés alatt arra nézve, hogy a lehetőleg egyenlő fokú tanulmányok után legyen elérhető a papi hivatal és hogy minden leendő pap ismerje az állam nyelvét és alkotmányát. 6. Az állam jogánál fogva és a polgárság érdekében bármily fokú és jellegű iskolában tanittassek az állam nyelve oly mértékben, hogy a tanulók kellőleg elsajátíthassák. Ezzel szemben a magyar tannyelvű iskolákban is nyujtassék alkalom a tömegesebben ott levő más ajkú tanulóknak saját anyanyelvűk helyesírásának, nyelvtanának és nagyobb fokon irodalmának megismerésére. Ha ezek az elvek államilag szervezendő jó köz- igazgatás mellett állandó alkalmazást találnak összes intézményeink berendezésében, azoknak szükségszerűsége és méltányossága át fogja hatni rendre a lakosságot. Tisztába kell jönni minden nem magyarajku honpolgárnak azzal, hogy az államegységéből, tekintélyéből és magyar jellegéből nem engedhető el semmi. De ezen a határon túl, méltányos nyelvi és faji érdekeik számára jóakaratu figyelem biztosittatik. El kell enyésztetni rohamos tömegességgel hozott törvényeink ellenmondásait és útját vágni annak, hogy jogosultság látszatával vethessék szemünkre, mintha szándékosan mellőznék a saját magunk által alkotott törvények némelyikének végrehajtását. Mindez nem is nehéz, ha az alapelvek határozottan felállittatnak s törvényhozásban és kormányzatban következetes alkalmazást találnak. Bizonyos engedékenység kezd mutatkozni minden oldalon. Ha ennek hatása alatt keressük, meg is fogjuk találni a káros ellentétek elsimításának módját. Réthy Lajos. VIDÉKRŐL. Tisztelt Szerkesztő Ur! A dunaföldvári önkéntes tűzoltó-egylet számára emelendő mászótorony költségei fedezése czéljából tombolával egybeküttött zártkörű tánczmulatság alkalmával — mely Dunaföldváron, az „Egyenlőségi Kör“ helyiségében folyó hó 2-án tartatott meg — a következők fizettek felül: Pintér Károly 6 frt, Berger Sámuelné, Braun Árpád, Schulz Vilmos, Miskolczy Imre 5—5 frt, Oszpolik János 4 frt, dr. Schützenberger Endre, Dezső Endre 3—3 frt, Kocsi Imre 2 frt 50 kr, dr. Spiegl Ármin, dr. Pálföldy Lajos, Rosenfeld Mór 2Á-2 frt, özv. Györkő Józsefné, Doór Antal, Dudás Gyula, Széllé Zsigmond, Fájth János, Kovács Erzsiké, özv. Forster Mátyásné, dr. Lévai Dezső, Wirsching Nándor, Doór Ferencz, dr. Hevessy Gyula, Ujváry László, Strausz Sándor, Steiner Fülöp, dr. Ragályi Lajos, ősz István, Stauber József 1—1 frt, Wimmer Béla, Somogyi Sándor, Devics István, Miksi János, Schwarcz Manó, Gauzer Ignácz, Tóth Antal, Kornis Ödön, Hirsch Henrik, Klupp Pál 50—50 kr. Az összes bevétel volt 447 frt 11 kr; kiadás 163 frt 41 kr. Dunaföldváron, 1895. évi február hó 6-án. Tisztelettel Berk Ignácz, egyl. titkár. MEGYEI IRODALMI CSARNOK. Téli képek. I. Süvölt a hideg szél, zug-bug a vad orkán, Télapó havat hány kitágult bő torkán, Minden jéggé fagyott. Hóhalmok támadnak, járatlan lesz az ut, A leesett hó is nem áll meg, tovafút, Nőnek a hóhalmok. Daruváriéknál estélyt rendezőnek, Meg kell ott jelenni sok úri vendégnek, Ifjúnak és lánynak. Öt falunak népe lapáttal kezében, Legalább száz béres hasonlatosképen, ■ Mind, mind havat hánynak. Daruváriéknál a zene felharsan, Sivitnak a szánok, mint a villám gyorsan, Hozzák az urakat. Még a kocsison is asztrakán a bunda, Téli csizmád lába bőr lábzsákba dugva Hajtja a lovakat. Ezüstös a szerszám, körisfa a szánkó, Kéne egy-egy lóért vagy tiz százas bankó, Úgy sem adnák oda. Tigrisbőrből bunda, hattyuprémes mente> így van felöltözve: öreg, lány, levente. Ez kerül ám sokba! Szobalány, inasok mind-mind talpon állnak, Várják az urakat és a mint leszállnak, Vetkőztetik őket. Künn, dul-ful az orkán, de itt e fényes helyt, Kellemes meleget az úri nép lelhet, Az orkán dühönghet. Megtelnek a termek, csillog minden^szépen, Úgy csillog, úgy ragyog, mint csillag az égen, Úsznak a pompába. Kaczér tekintetű finom selymes hölgyek A bársony díványra elegánsan dőlnek. A látvány oly kába. Pezseg itt az élet, mindenki mosolyog, A rózsás arczokon nem látszanak gondok, Nevetnek, kaczagnak. Hogyne volna jókedv itt, e pompás helyen, j A szív, a lélek, itt miért ne repessen? Nincs helye itt jajnak. Se hossza, se vége a nagy lakomának, Diszruhás inasok sürnek-forrnak, járnak A sok süteménynyel. Minden, a mi drága, minden, a mi ritka, Még az ételek is virággal tarkitva, Mondják: engem végy el. A menünek vége, im táncz következik,- • Ifjú a leánynyal összeölelkezik Szép Hiedelemmel. Lassú magyar, polka, franczia és csárdás, Kotillon, rezgő, néha nagy áldomás Következnek renddel. Fárad már a leány, lankad a leverte, A hajnal is elmúlt, itt a napfelkelte, Mennek a vendégek. Czigány czimbalmára hull a sok szép bankó, Ott kinn, a szán előtt toporzékol a ló, Gyors futásra készek. Az utolsó szán is elhagyta a lakot, Mindegyik' kényelmes házába hajtatott, Álmos ur és dáma. Süvölthet a vihar, az orkán dühönghet, Könnyen veszik ezek a csikorgó telet, • Bújnak meleg ágyba. .. .” II. Földig ér a stirü felhők nehéz lába, Köd borítja a láthatárt. Két hete havaz már sűrűn, egy folytába, A hó minden utat elzárt. I ' | I Megszűnt a havazás végre — hálá isten — De nagy hideg állott elő. Az erdőre megyek, jó nőm, drága kincsem, Szólt nejéhez Szabó Benő. De szívesen mennék én is, férjem, veled, Nem hagyhatom ezt a kicsit, Pedig tudom, igen-igen nagy lesz terhed, S szegénynek senki sem segít! Hidegebb lesz egyre, a szél rémesen fú, Csikorg a hó a láb alatt. A feleség jó, hü, asszony szivében bú És rettegés váltakoznak. Zsupp-födelü szegényes ház kis ablakán A jó anya ki-kinézne, Boldogságát: kis gyermekét keblén tartván, . Lehellettel melengetve. De a zsuppos, szegényes ház kis ablaka, Nem világos, jégvirágos. Nem láthatja az aggódó anya rajta: Jön-e férje, a napszámos. Leveszi a rongyos kendőt — le a nyakáról, Betakarja a szendergőt. Egy sízálka fa sem maradt — mondom — máról Étel sincsen sem sült, sem főtt. Nagyon kissé meleg, langyos még a kályha, A mellett van három gyermek.
