Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1895-02-10 / 6. szám

1895. február 10.

Éhesek, hisz nem ettek még semmit máma, Csak egy kis száraz kenyeret.

Ne sírjatok mondja anyjok — gyermekeim, Jó atyátok majd csak megjő.

A. szél zug-bug, borzasztóan tombol ott kinn,

A zivatar mindinkább nő.

Ne sírjatok, édesim, majd hoz atyátok Sok fát 5 en sütök pogácsát.

Szoknyáját is takargatja már reájok,

Adó vitte el dunyháját.

Tompán hangzik el az esti nagyharangszó,

A jó ember még nincsen hon.

Távolléte most már nagyon is aggasztó,

Könny hull le a női arczon.

Sötét est van, zug-bug a szél, a háztetőn Bagoly huhog, sir rémesen.

— Nagy istenem, édes atyám, teremtőm, Hallgasd meg az , én kérésem. —

E kérésre a legnagyobb lány szól: anyám!

Ne siijon, az égi atya,

Mikor beteg volt jó apám — emlékszik tán — Imádságunk meghallgatta.

Imádkoznak a szerétet s érzés hangján, Kezeiket összetéve:

Oltalmazd oh isten a mi szegény apánk,

Hogy semmi baj őt ne élje.

Elalszanak szépen végre a gyermekek,

Anyjok virraszt, csak egyedül.

Nem találja helyét és nyugtot nem lelhet, Arczán az aggodalom ül.

Megkondul az óra és üt tizenkettőt . . .

Egyet . . . kettőt . . . hármat. . . négyet.

Mindhiába várja a laü szegény nő őt:

Azt a drága, munkás férjet.

Végre reggel lesz. Szabóék ajtóját Megzörgeti két didergő,

Résztvevő ábrázattal újságolják,

Hogy megfagyott Szabó Benő.

Varjas József.

A hazáért mindent.

13) Irta: Aggteleki (Ullein) Ferencz.

(Folytatás.)

Csondrády meg éppen megcsodálta nejének bátorságát és leleményességét, a ki ily ügyes kezekkel hálózza be a nősülni nem akaró férfit. Nem tudta eltitkolni s ha lehet, hát két marokkal szedi feleségéből a szót, hogy dűlőre segítse régi tervét.

Csongrádyné pedig mást rejtegetett és mástól félt. Kérőbe jött ő csakugyan, de nem leány-kérőbe. Pedig nem is olyan nagy valami, amit kieszközölni akart. Mégis félt, hogy hátha fájó sebet érint.

— Benned rekedt a szó foleség! — mondá Csongrády, ki türelmetlenkedett s alig várta már, hogy dűlőre jussanak. — Csak vesd a hátadat az enyémnek, — ne félt azután, hogy megijedünk a magunk árnyékától.

E biztatás egy újabb gyanút keltett Pálfayban. Hátha Gizella kezét akarják megkérni Endre számára ? E szövetség már jobban tetszett Pálfaynak, mert bár Gizellának sem adhat hozományt s Gizellát is csak a férjnek kellene eltartani, — itt, ezen esetnél kevésbé volt érzékeny, mert nem volt közte és Csongrády közt származási vagy állási különbözet s különben is Csongrády lelki barátja és lekötelezettje neki.

— Jó is lesz apjukom, fogd kézen gondolatomat, mert még utóbb is eltéved bennem a szó.

— Csak kivele feleség. Azt a szüszszit neki! Még utóbb is elhiteted velem, hogy tót nemzetségből származtál. Rakd csípőre a kezed s mindjárt több bátorság szorul beted!

Csongrádyné meg volt szégyenitve. Bátortalanságot tételeznek fel róla. Eme föltevés éppen elég volt arra, hogy csakugyan csjpőre rakja kezeit.

__ De hallja-e apjukom! soha sem látott még

en

gemet senki sem remegni, de en mar lattalak téged . . . tudod ... a midőn . . . megkértél. Mintha kocsonyából lettek volna a lábaid. Na ! Azért is elárultalak. Mert mind nagyon batrak ezek az urak, — talán a törököt is meg tudnák verni, de ha egy leányt kell megkérniük: akkor előránczigálják az öregeket, hogy jártassák helyettük a szájukat, mert ilyenkor bizisten az inukba száll a bátorság.

Jól esett ezen leczkét elmondania Csongrády- nénak, mert apjuk uramnak volt ugyan feltálalva, de vendégképen Béla öcsém is megnyalhatta a szájaszé- lét. El is értette a ezélzást s már meg akarta csupa hálából csókolni az őszinte asszony kezét, midőn a

hatást észrevéve tárgyra tért.

— Ajtóstól zavarral —. mai viszlek.

Hát ezek urak bált rendeznek A . . .don, a megyeházán, vagy ha jobban tetszik: a megyeházában. Hejh Katiczám! valamikor mi is virágok voltunk azokon a bálokon, — most már kertésznéknek is jók leszünk!

Vigyük el ezeket a szép rózsákat, tudom, száz vevő is akad, aki szive fölé tűzné őket! Nos mit szól hozzá Pálfay uram ?

E nyilatkozatra az ajkak leestek s biz szerencse, hogy sült verebek nem rüpdöstek a szobában. Mindenki mást várt. Egyszersmind beállt az érzelemcsere is. Akik előbb féltek, most nem tudták helyeslő mosolyukat eltitkolni; — mig ellenben Béla egész más, reá nézve kedvezőbb eredményt várt. Csongrády meg nem állhatta, hogy rosszkedvűen ne dörmögjön, s ha meri, hát bizonyára megmondja feleségének, hogy okosabbat várt tőle. De azért Béla is, sőt Csongrády is belenyugodtak.

Csongrádynét ismét számítás, még pedig a legnemesebb értelemben vett számítás vezérelte. Úgy okoskodott — s nem alaptalanul — h°gy a hires szépségű Pálfay leányok hódítani fognak s mivel határozottan tudta, hogy Endre szereti Gizellát, eme tudat mellé fűzte mindjárt ama következményszerü föltevést is, hogy a heves udvarlók fölébresztendik fiában a féltés érzetét s e hatalmas, sokszor veszedelmes indulattal szivében, meg fogja tagadni elveit, semmint kisiklani engedje féltésének tárgyát.

Hasonló eszméket fűzött Béla és Vilma viszonyához is. Lehet, hogy e bál, a Pálfayék házi titkáról is letépi a fátyolt.

— Az én látogatásomnak is egyik czélja az, hogy a hölgyeket megnyerjem a mi bálunknak. — Mondá Horváth. -- Azt hiszem, hogy kérésünket nem kell indokokkal támogatnunk.

Pálfay né félj ének engedte át az első szót. 0 nem fog ákadályt gördíteni, mert a látszólagos ne- hézmények nem tűnnek fel emelkedett lelke előtt oly hatalmasoknak, hogy azokkal még foglalkoznia kelljen. Elvégre is ő anya volt, még pedig köznapi előítéletektől ment, akit a külső látszat sohasem ingatott meg, — ő mindig a dolog alanyát, benső lényegét kereste s ezen esetben is a gyengéd figyelem vezérelte.

Hadd mulassanak szegény gyermekei. A mindennapi élet egyformaságát hadd váltsa fel egy kis vigabb éldelet. 0 nem félt attól, hogy leányai nem fognak mulatni. Oly nevelést adott nekik, oly tulajdonságokkal ruházta fel őket az alkotó, a melyek magukban hordják az érdeklődés és mesterkéletlen vonattatás biztosítékait. Tudta, hogy gyermekei nem fogják szégyenleni egyszerűségüket, sem nem irigyelni mások pompáját.

— Pedig az ügyvédtől elvárjuk az erős indoklást. — Mondá Pálfay.

— Azt hiszem uram — válaszolá Horváth — hogy ez ügy nem szorulna védelemre.

— Kevesli az ügy fontosságát Béla barátom s biz én nagyot nevetnék, ha még e kis pert is elvesztené. Soha se kicsinyeljük a látszatot, mely nem igen ritkán fontos dolgokat rejteget.

— Hogy meggyőzzem az indokolás szükségéről, — ime, a szegénységben is büszke Pálfay elég bátor bevallani, hogy szegény s ezzel minden megmondtam.

— Ha az a bátor Pálfay nem titkolja e bizalmas körben, hogy szegény, ám legyen bátorsága arra is, hogy egy szélesebb körben sem csináljon titkot fényes nevéből, — mondá ünnepi méltósággal Pál- fayné.

(Folyt, köv.)

_ KÜLÖN FÉLÉK. ____

— Dulánszky Nándor dr. pécsi püspök egész- | sége. A pécsi megyés püspök tudvalevőleg már hónapok óta Arco enyhe éghajlata alatt üdül s mint értesülünk, az egyházfő állapotában kedvező fordulat állott be, a mennyiben egészsége szemlátomást örvendetesen javul. A püspök kitünően érzi magát a kellemes éghajlatú fürdőben; naponkint nagy sétákat tesz Albrecht kir. herczeggel, ki szintén már átesett a betegségén. D ulánszky püspök most már maga intézi el dolgait, kedélyállapota a legjobb, mert látja gyógyulását, a mi megint visszaadta régi életkedvét. A főpásztor még két hónapot tölt Arcoban.

— Kinevezés. Dulánszky Nándor dr. pécsi megyés püspök Kopáry Gyula bátaszéki segédlelkészt nevezte ki tharnói Chontos Jenő plébános’ elhalálozása folytán megüresedett zombai plébánosi állásra, plébános-helyettesnek.

— Adminisztrátor. A megyei püspök Gajdos- s i k János müzsi esperes-plébános halálával megürese- dett plébániára Györkő Ferencz ottani vikáriust nevezte ki adminisztrátornak. — A plébánosi állomásra a pályázat legközelebb kiiratik, melyre a közoktatás- ügyi miniszter nevez ki a püspök kandidácziója alapján.

— Áthelyezett adóellenőr. A magy. kir. pénzügyminiszter Metzner József prinigyei adóhivatali ellenőr, saját kérelmére, hapon minőségben a szegzárdi m. kir. adóhivatalhoz helyezte át.

— Kinevezés. A pécsi kir. ítélőtábla elnöke Dulánszky Lajos pécsi végzett joghallgatót a pécsi kir. ítélőtábla kerületére díjas joggyakornokká nevezte ki.

— Áthelyezés. Az igazságügyminiszter Huszár Aladár szegzárdi kir. törvényszéki aljegyzőt saját kérelmére a székesfehérvári kir. törvényszékhez helyezte át.

— Esküvő. Katzenbach István folyó hó 12-én délelőtt 10 órakor eszküszik örök hűséget a szegzárdi ref. templomban S z.a b ó Vilma kisasszonynak.

— A szegzárdi rom. kath. hitk. tanács és iskolaszék választása. Múlt hétfőn ejtették meg a városháza nagytermében a szegzárdi rk. hitközségi tanács és iskolaszék tagjainak választását. — A választás rendkívül nagy érdeklődéssel folyt le, s hasonlított egy kisebb kaliberű képviselő választáshoz. Különösen az újvárosi polgárok igyekeztek szavazatukat érvényesíteni, kik már napokkal előbb készültek a választásra, hogy kibuktassák a régi iskolaszék és hitközségi tanács összes tagjait, kivéve azokat, kik a legutóbb megtartott kántorválasztás alkalmával távol maradtak. Bosszú tervük sikerült is, a mennyiben a vörös czédulákkal, a melyeket a kortesek osztogattak szét, a volt iskolaszéki és hitközségi tagokat egytől- egyig kibuktatták. Összesen 325-en szavaztak 76 egyénre. A szavazatok összeszámlása a kiküldött bizottságnak két napi dolgot adott. Megválasztattak a következők: Vesztergombi György (285 szavazattal), Grószhauer Ferencz (284), Fergel Mihály Puck (280), dr. S z i g e t h Gábor (254), dr. H a i- dekker (253), dr. Morvay István (211), Doroghi István Orbán (204), Tatai Mihály (201), Nagy György Hongonyi (200), Berta Ferencz (197), Czéh János Tóth (187), Farkas Imire (169),

H a y t Gábor (166), ŐI ff y Lajos (158), Nagy József Tar (148), id. Steiner Ignácz (143), M i n t h József (131), póttagok lettek: F ö gl ein János (123),

Steiner Ferencz Frei (118), Adler N. János (114), Kiss Károly (113).

— Újabb adakozás a szegzárdi népkonyha javára. Péchyné Illés Luiza egy zsák burgonyát, babot és lisztet volt szives a szegzárdi népkonyhának küldeni, mely adományért ez utón mond köszönetét Simontsits Béláné, az egyesület elnöke.

— A tánczczal egybekötött zenetörténelmi hang- versony összes jövedelme 523 frt. Felülfizettek: Leopold Károly 5 frt, Simonsits Béláné 3 frt, Leopold Lajos 3 frt, Vosinsky Mór 2 frt, Leopold Sándor 2 frt, Selez József 1 frt, dr. Kramolin Emil 1 frt, Simontsits Elemér 1 frt, dr. Hangéi Ignácz 1 frt, jegyeiket megváltották : Abaffy Gyula 5 -frt, dr. Leopold Kornél 5 frt, Rassovszky Julián 4 frt, Hanny Gábor 2 frt.

— Gajdossik János esperes-plébános temetése múlt vasárnap délután 3 órakor ment végbe Mözsön. A kosborukkal borított koporsót két óra után a templom előtt felállított ravatalra helyezték s itt történt

I a beszentelés, melyet Péchy József tolnai prépost- plébános végzett segédlettel. A temetés impozáns volt, méltó az agg lelkipásztorhoz. A boldogult paptársai nagy számmal jelentek meg, kiknek koszorúján e felirat volt olvasható: „A szegzárdi esp. kér. papsága, szeretett pap társának“. A község apraja, nagyja, az elöljáróság, a boldogult barátjai, köztük Boda Vilmos orsz. képviselő és a tanítói kar kisérték utolsó útjára. — A szegzárdi róni. kath. egyházkerület papsága a következő gyászjelentést adta ki: A szegzárdi róm. kath. egyházkerület papsága szomorodott szívvel jelenti felejthetlen kartársának, a nemeskeblü emberbarátnak Gajdossik János arany- misés áldozár-, Bonyhád-kerület érdemesült esperes- és mözsi plébánosnak Tolna-Mözsün, 1895. évi február hó 1-én, életének 80-ik évében, a halotti szentségeknek ájtatos felvétele utáni csendes halálát. A boldogult hűlt tetemei február hó 3-án délután 3 órakor fognak öröknyugalomra helyeztetni; — az engesztelő szentmise-áldozat az elhunyt lelke üdvéért február hó

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (6. sz.)

5

Csongrádyné: nagy nehezen a

rohanok be — mondá még mindig ha azután kidobtok: titeket is magam-